Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
2 TOLNA VARMEGYE. 1909 október 17 a mi vonalunknál. De ettől eltekintve itt még a következő körülmények kell, hogy figyelembe vétessenek. A tolnamegyei vasútnál mindössze 52 kilométer uj vasút lenne építendő, illetőleg, ha a bátaszék— pécsi vasút elkészül, ennyi sem, mert ennek a vasútnak bátaszék—bátai szakasza a tolnamegyei vasút vonalába beleesnék. Építendő lenne tehát összesen körülbelül 30 kilométer uj vasút. Az előbb említett pestmegyei vasút kiépítése esetében 223 kilométer uj vasutat kellene épiteni! A tolnamegyei vasútnál 123 kilométer, a pestmegyeinél pedig 50 kilométer helyiérdekű vasút lenne elsőrangúvá átalakítandó. Kétségtelen tehát, hogy a tolnamegyei vasút sokkal olcsóbb lenne, mint a pestmegyei és jelentékenyen rövidebb. De van még egy igen fontos körülmény, amelyet a döntésnél szem elől téveszteni nem lehet és ez az, hogy a pestmegyei vasútnak a baja— bátaszéki hídon keresztül kellene közlekednie, ez az egy vágányu hid pedig már ma is túl van terhelve. A mostani hid tehát a Pestmegyén keresztül vezető budapest— boszniai forgalmat semmi körülmények között sem lenne- képes lebonyolítani. A pestmegyei vasút tehát csak az esetben építhető meg, ha a most épült uj vasúti hidat kétvágányúvá építenék ki; ami szakértők kijelentése szerint annyit jelent, mintha a mostani uj kid közvetlen közelében még egy egészen uj hidat építenének! Minden érdek és minden körülmény amellett szól tehát, hogy a budapest—szekszárd—samaci irányban valósittassék meg a boszniai vasúti összeköttetés. Mindent el kellene azonban követnünk, hogy ez a vasút ne mint vicinális vasút építtessék meg, hanem hogy maga az állam építse ki, mint elsőrangú fővonalat. Az elsőrangú fővonalra ugyan is itt feltétlen szükség lesz ; s ha a vasút előbb mint vicinális építtetnék meg, akkor azt az első- rangusitás alkalmával milliókra menő veszteséggel kellene átváltani, addig pedig mig ez megtörténnék, a helyi érdekeltség fölösleges terheket lenne kénytelen a vicinális vasút engedményese javára viselni s másrészt tarifák tekintetében is nagy áldozatokat kellene hoznia a vicinális vasúton fizetendő drágább díjtételek formájában. Azon közérdekű szempontok csoportjában, melyek a tolnamegyei vasút kiépítését minden más tervnek elébe helyezik, meg kell még említenem azt is, hogy a stratégiai szempontok is a mi vasutunk kiépítését javalják; mert csak természetes, hogy a mikor mozgósítás esetében az idő oly nagy szerepet játszik, hogy nemcsak napok de néha órák is döntő momentumot képezhetnek, hogy akkor a lehető legnagyobb gyorsasággal eszközlendő csapat- szállítások nem a hosszabb, hanem a legrövidebb vonalakat keresik. Mindezek alapján abban az erős meggyőződésben, hogy a mikor tiszteletteljes előterjesztésemmel elsőrendű országos érdekeket szolgálok, saját vármegyém érdekeinek is a legjobb szogálatot teszem, azon tiszteletteljes javaslattal járulok a tek. Törvényhatósági Bizottság elé, hogy a többször említett s általam rövidség , okáért tolnamegyei vasútnak nevezett boszniai összeköttetés mielőbbi létesítése iránt a m. kir. kormányhoz feliratot intézni mél- tóztassék. Bezerédj Pál. Bezerédj Pál egyéni kiválóságát, páratlan érdemeit, csodás önzetlenségét, nemes idealizmusa által sarkalt és lankadatlan energiával folytatott közhasznú munkásságát már nem egyszer méltányoltuk lapunk hasábjain. ' Ezért örömmel üdvözöljük a vármegye közgyűlésének alispánunk kezdeményezéséi e hozott határozatát, amely Bezerédj Pál 30 éves köztevékenységének alkalmából való üd/ozlésére vonatkozik. Az ahspáni jelentés tömör egybeállítással, híven festi le Bezerédj áldásos működését és azért azok számára, kik a jelentést nem olvashatták egész terjedelemben, közöljük a közgyűlés által egyhangú helyesléssel kisért és lelkesedéssel elfogadott alispáni indítványt: Bár szorosan véve nem képezi is megyei közéletünk tartozékát, mert a vármegye gondozása alatt álló intézmények sorából 1880-ban kiválván a selyemtenyésztés ügye, azóta teljesen önálló életet él, mégis mulaszthatatlan kötelességemnek érzem, hogy most, amikor megyei szabályrendeletünk értelmében ez évben utolsó rendes közgyűlésünket tartjuk, néhány rendelkezésemre álló tárgyilagos adat világításában, főbb vonásokban feltüntessem azt a nagyarányú fejlődést, melyet a magyar közgazdaságnak ez az ága a jelzett időponttól kezdve felmutatott. A jövő év március havában lesz 30 esztendeje annak, hogy vármegyénk törvényhatósági bizottsága »örvendetes tudomásul vette« báró Kemény, akkori földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszternek 1880. évi február hó 26-án 4497. szám alatt kelt leiratát, amelyet mint az önzetlen magyar honszeretetnek világra szóló sikerekkel igazolt, történeti becscsel biró páratlan dokumentumát egész terjedelmében ide iktatok. »Felhívom a vármegye közönségét, mikép a hazai selyemtermelés emelése érdekében a vezetésemre bízott minisztérium meghatalmazottjaként, egyedül az ügy iránti buzgalma által vezéreltetve és díjtalanul működő Bezerédj Pál hidjai birtokost, minden ezen érdekelt iparág fejlesztésére irányzott törekvései és intézkedéseiben részéről is lehetőleg támogassa « A rendelkezésemre álló levéltári adatok segélyével megállapítható, hogy Bezerédj Pál ur Öméltóságának ezen megbízatását megelőző időkben, természetesen csak a megye területén, egy a törvényhatósági bizottság kebeléből alakított szükebbkörü választmány gondjaira volt bízva a selyemtenyésztés. A mi megyénkén kívül alig egy-két vármegyében foglalkoztak akkor szórványosan a selyemtenyésztéssel. Hogy mily jelentéktelen mértékben, az abból könnyen következtethető, hogy még a mi vármegyénk selyemtenyésztési bizottsága által felmutatott eredmények is, amelyek pedig a mai állapotokhoz képest komoly számbavételre sem igen tarthatnak igényt, mint külön kiemelendő sikerek nem egy miniszteri leiratban tétetnek elismerés tárgyává. Ami megyénkben, ahol tehát a selyemtenyésztés a legfejlettebb lehetett, következőképen állt akkor a selyemtenyésztés ügye. Az említett bizottságon kívül a selyemtenyésztés szolgálatában álló szervezet, még egy egyetlen tényezőből a 400 frt évi fizetéssel javadalmazott megyei selyemtenyésztési felügyelőből állott. A vármegye a selyemtenyésztés céljaira átengedte a tulajdonát képező szekszárdi orvosi lakot, s ez volt a selyemtenyésztés szolgálatában álló egyetlen épület. S minthogy selymérpete vásárlására s a termelt gubók beváltására némi forgó tőkére is volt szükség, különh.'ző alapból, igy pl. a nemesi-, kolera és a posztógyári alapból apróbb segélyeket szavazott meg. Mint kortörténeti adatott érdekesnek tartom feljegyezni, hogy a fentebb említett selyemtenyesztési felügyelő kineveztetésekor, tehát amikor a selyemtenyésztés már erősen folyamatban volt, a tenyésztők között történendő kiosztás céljából megvásárolt peték ára 25 forintot tett ki. A vármegye által selyemtenyésztési célokra évek során át fordított összeg pedig mindössze 6000 torint volt. A termelt gubó mennyisége 1870-ben, amikor az eredmény a legnagyobb volt, elsőrendű gubóban 5992, másodrendű gubóban 1815 font volt. A most említett összes gubómennyiség beváltási ára fejében kifizettetett 891 forint 64 krajcár. Levéltári adataink tanúsítják továbbá, hogy a legombolyított nyers selyem értékesítése céljából a bizottság a selyemtenyésztési felügyelőt az évi termelés egész eredményével együtt Bécsbe utaztatta, hol az portékájával a különböző gyárosoknál házalt; tanúsítják továbbá, hogy amikor a kormány azzal is megakarta bízni a bizottságot, hogy a szomszédos vármegyékben termelt gubók beváltását is vállalja magára, feladatkörének ezen kiterjesztésére már különböző okoknál fogva nem mert vállalkozni. így állottak a dolgok, amikor Bezerédj Pál ur Öméltósága a magyar selyemtenyésztés ügyét kezébe vette. Lássuk, hogy állanak ma. »A selyemtenyésztés ezidőszerint 31 vármegyében van meghonosítva. Van az országban 6000 községi faiskola. Ezeken kivül maga a selyemtenyésztés fenntart 59 faiskolát 144 hold kiterjedésben. A szekszárdi gyártelepen az 1908. évben 1130 kg. pete állíttatott elő s ezek górcsövezéséhez, lemosásához és elhelyezéséhez három-három hónapon át naponta átlag 644 munkásnő alkalmaztatott, kik összesen: 34.520 korona keresetben részesültek. A folyó évben 1,735,692 kgr. gubó termeltetett, melyért az országos selyemtenyésztési felügyelőség 3,617,470 korona 15 fillér beváltási arat fizetett. Ebből csak Tolnavármegyére 88.672 kg. gubó és 187.374 korona 26 fillér beváltási ar esett. A selyemtermelők száma a folyó évben 84.042 volt, ezek közül 3702 tolnamegyei. Működött az országban ez évben 147 gubóbeválto- állomás. Van az orsz. selyemtenyésztési felügyelőségnél 259 állandó alkalmazott, akiknek évi járandósága 291.037 koronát tesz ki. A tenyésztőkön kivül a selyemiparral foglalkozott 1650 munkás, különböző raktárakban és beváltóállomásokon, akiknek fizetése 755.480 koronát tett. Van az orszában 9 selyemgombolyitó gyár és pedig: Tolnán, Békéscsabán, Török- kanizsán, Mohácson, Pancsován, Újvidéken, Lúgoson, Komáromban és Győrben. Ezek közül a három első saját kezelésben van, az utóbbi 6 pedig bérbe van adva. A múlt évben külföldre szállíttatott 98 000 klgr. selyemfonal, 4,525.000 frank értékben és 72.000 klgr. gubó 362.000 frank értékben. Ebben a termelésben azonban a törökkanizsai és békéscsabai fonodák még nem vettek részt, úgy, hogy ezek az adatok csak 7 fonoda munkájának az eredményét mutatják. A 9 selyemgombolyitó gyárban évenkint 1,500.000 gubó lesz legombolyítva 3,300 000 korona értékben. Az ezen 9 gyárban alkalmazott 2460 munkásnő évi keresete 810.000 kor. E mellett a selyemtenyésztésnek a múlt ev végével épületekben, gépekben, szerelvények és üzemi anyagokban meglevő vagyona 7,975.540 korona értéket képviselt.* Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Ez a minden képzeletet felülmúló rohamos fejlődés, a magyar selyemtenyésztésnek a legnagyobb optimisták által sem remélhetett mai virágzó állapota — a 30 év előtti miniszteri rendeletnek utolsó betűig beváltott szavaival élve — minden izében és kizárólag »egyedül az ügy iránti buzgalma által vezérelteivé és díjtalanul működő Bezerédj Pál hidjai birtokosinak köszönhető! Borzsák Endre. A szekszárdi ref. egyház derék lelkésze Borzsák Endre hosszas szenvedés s rövid haláltusa után, vasárnap déli 12 órakor visszadta lelkét az Úrnak. Nem váratlanul jött az ő halála, mégis mély részvét kisérte gyászos elhunytét. Nagyon sokan megkönnyezték, nagyon sokan megsiratták. Született 1844. évi ápril hó 22-én Monoron, Pest megyében. Iskoláit kitűnő sikerrel végezte s mint felavatott pap első stációja Szekszárd volt 1869. évben, hol Pap Antal lelkész mellett káplánkodott. Innét Miszlára, majd mint rendes lelkész Gyöngyösre került s principálisának halála után, egyhangúlag megválasztották a szekszárdi ref. egyház rendes lelkészévé. A szekszárdi társadalom egyik közkedvelt tagjává vált egészséges humora, irói vénája és kitűnő kedélye révén. Mint lelkész a felekezeti békének és türelmességnek volt hive és felvilágosodott hirdetője, kiváló szónoki előadásával nagy hatást gyakorolt hallgatóira. Mint újságíró a »Tolnamegyei Közlöny« hasábjain érvényesült komoly és tréfás dolgozataival. Temetése impozáns módon ment végbe a helybeli ref. templomban, melyet teljesen megtöltött a gyászoló közönség. Jelen voltak: Dömök Péter őcsényi, Szakács Imre mórágyi, Szabó Károly alsónyéki, Arany Antal medinai, Hörömpö Ferenc némedii, Kört- vélyessy Zoltán bátai ref. - lelkészek, Csötönyi János, Gödé Lajos és Sós László s. lelkészek. Ott voltak továbbá : gróf Apponyi Géza főispán, Dr. Szentkirályi Mihály polgármester, a városi tanács, Dr. Fent Ferenc belvárosi plébános, Dr. Rubinstein Mátyás főrabbi, a főgimnázium és polgári iskola ifjúsága, a tanári testület és az igazgatók vezetésével. A halotti beszédet a család fölkérésére Szabó Károly országgyűlési képviselő, alsónyéki ref. pap tartotta, aki gyönyörű beszédben bu- I csuztatta el a halottat.
