Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-15 / 33. szám
2 TOLNAVARMEGYE. 1909 augusztus 15 Dunaföldvár nagyközség elöljáróságának liatáskörátruházására vonatkozólag az alispán előterjesztésének hely adatott. A Áapos-csatorna-hid kijavítási költségei engedélyeztettek. Czikó község kérelme egy második vasúti töltéskid építésére vouatkozólag elutasittatott. Hirmann Emil úgy Molnár István és társai szekszárdi, Elman Henrik és Effmger József tabódi lakosoknak a fegyverigazolvány kiadatni i-en- deltetett; Ritzel Ádám börzsönyi, Lázár József tolnanémedi, Jelfi József bonyhádi, Gyimóthy Márton, Szinger Mór, Fekete János Hermán, Klézli János, Gál István, Bondi Lipót és Angyal Jenő szekszárdi lakosok fellebbezése elutasittatott. Az egyes hivatalfőnökök jelentéseiből adjuk e következő adatokat: A kir. tanfelügyelő jelentése szerint Szusz Ármin, Grün Jakab, Dudás Gyula, Klein János, Polgár József, Czay György tanítók nyug- dijaztattak. A pénzügyigazgatóságnál elintézendő volt: 5564 ügydarab; ebből elintéztetett 4924, a hátralék fogyott 409-el. Vagyonátruházási végzés beérkezett 537 : ideiglenes házadómentesség adatott 9 esetben. Egyenesadókban befolyt 131942 K, had- mentességi dijban 1727 K. A közegészség állapota kedvező volt; dif- teritisz volt 13, vörheny 21, kanyaró 60, hasi liagymáz 10, szamárhurut 5, gyermekágyi láz 2 esetben. Nagyobb számban lépett fel a kanyaró Kölesden, Simontornyán, Diósberényben, de mindenütt teljesen megszűnt. Orvosrendőri hullavizsgálat 5, boncolás 6 esetben teljesittetett Paks, Dunaföldvár, Pince hely, Dombóvár községekben. Mezőgazdasági terményekből a völgységi és simontornyai járások főszolgabirái számos tej-, tejföl-, vaj-, paprika-, korpa-, és kenyérmintákat küldtek be a keszthelyi vegyvizsgáló állomásra. A Ferenc kórházban ápoltatott 502 beteg; ezekből elbocsáttatott gyógyultan 98, javultan 59, gyógyulatlan 11, megyhalt 20. A közutak állapota elég jó volt. A beruházási útépítkezések folyamatban voltak, úgy a kőszállitás is ; a kőpálya készítése a paks—nagydorogi, a fadd—gerjeni utakon megkezdetett, a paks—kölesdin pedig befejeztetett. A hidja- apáti—szedres — medinai tvhatósági közúton a kő- és kavicsszállitás, minthogy a menetrendet a máv. még mindig nem állapította meg, megkezdhető nem volt és most már bizonyos, hogy e vonalon a kőpálya a folyó évben elkészíthető nem lesz, de még csak megkezdhető se. VÁROSI ÜGYEK. _ — Szekszárd r. t. város képviselő testülete folyó hó 7-én délután 3 órakor dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklésével rendkívüli köz gyűlést tartott. Jegyzőkönyvi bitelesitőkül Boda Vilmos és Doroghi István kérettek fel. Rácz József rendőrkapitány 28 napi, Janó- sits Károly 30 napi szabadsága tudomásul vétetvén, Dömötör Miklós helyettes számvevő fel olvasta az újra átdolgozott 1909. évi költség- előirányzathoz csatolt jelentését. Kifejtette, hogy az az alispántól azért érkezett vissza, mert nem felelt meg a vármegyei szabályrendeletben előirt formáknak. Az uj, átdolgozott költségelőirányzatban a-pótadó 2°/o'kal, vagyis 75°/0-ról 77$>-ra emelkedett. Ezután Török Béla kívánságára felolvastatott a költségelőirányzat felett éles kritikát mondó alispáni rendelet. 'Török Béla, Boda Vilmos | dr. Horváti Jenő, Schneider János képviselő- testületi tagok és dr. Szentkirályi Mihály polgár- mester hozzászólása után akként határozott a közgyűlés, hogy esetleges újbóli visszautasitás kikerülése céljából a költségelőirányzat a pénzügyi szakosztálynak adassék ki, mely megadhatja a kifogásokra határozott válaszát. Janosils Károly főjegyző felolvasta a csendőr- kerületi parancsnokság átiratát, melyben a csendőrlaktanya építési feltételeit megváltoztatni óhajtja, nem akarván elfogadni a bérlet 25 évi tartamát. Hosszas vita után, mely alatt többen a városi csendőrségi intézmény ellen nyilatkoztak, — a tanács javaslatát fogadta el a közgyűlés, t. i a város csak akkor épitteti fel a laktanyát, ha a csendőrség azt 25 évre bérli és a befektetett tőke 7°/o-át biztosítja. A Magyar- és a Béri Balogh Ádám-utcai menedékházak céljára két ház megvételét határozta el a közgyűlés. Ezután több kérvény nyert elintézést, majd a nyilvános mulatságok és látványosságok rendezéséről szóló szabályrendelet elfogadtatott. Végül Török Béla és Horváth Ignác felszólalására úgy határozott a közgyűlés, hogy Molnár Lajos rendőrkapitány felhivatik, hogy ezután rendszeresen jelenjék meg a közgyűléseken. Több tárgy nem lévén, a polgármester a közgyűlést berekesztette. HÍREK. — Személyi hírek. Perczel Dezső vbt. tanácsos, nyugalmazott belügyminiszter, kedden Dombóvárról, hol Döry József vendége volt, Fonyódra utazott néhány napi üdülésre. Apponyi Géza gróf főispán, szerdán Szekszárdim érkezett és a közigazgatási bizottság ülésén elnökölt, csütörtökön délelőtt a főispán hivatalos ügyeit végezte és délután visszautazott II ügyészre. Zichy Gyula gróf, megyéspüspök, Karls- badból visszatért és hosszabb időre Püspökszent- lászlóra vonult. Ágoston István kir. Ítélőtáblái biró, a szekszárdi kir. törvényszék h. elnöke, Harkányból visszaérkezett és szabadsága hátralevő idejét Szekszárdon fogja eltölteni. — Áthelyezés. A kereskedelmi miniszter László Aladár kir. mérnököt hasonminőségben Nagyenyedről Szekszárdim helyezte át. — Elhunyt táblai elnök. Blaskovich István, a pécsi Ítélőtábla nyug. elnöke meghalt Pécsett hosszas betegség után, 66-ik évében. Az elhunyt kiváló biró mint a budapesti tábla tanácselnöke került 1891-ben, a táblák decentralizációjakor a pécsi tábla élére, honnan 1905-ben ment nyugalomba. Halálát gerincsorvadás okozta folyó hó 6 án. Holtteste szombaton nagy részvét mellett szenteltetett be és Debrecenbe vitetvén, vasárnaphelyeztetett el a családi sírboltban. Özvegyet: Nagy Kornéliát és 3 gyermeket: Kálmánt, Ivánt és Máriát hagyott hátra. Mérnök választás. A „Szekszárd—hátai Dunavédgát Társulat“ másodmérnökévé Bodorik József mezőtúri mérnök választatott meg. — Uj intéző. Fejős János okleveles gazdatiszt, a ferisanci, szlavóniai uradalom intézőjévé neveztetett ki. — Eljegyzés. Schlechta Károly pesthideg- kuti állami iskolai tanító eljegyezte Radios Gyula zombai kántortanitó leányát, Elvirát. megerősítette a kötélhurkot, aztán jelentette a főbírónak, hogy készen van. A főbíró megadta a jelszót: „előre, bűnös!“ A hóhér a kötélhurkot az elitéit nyakába illesztette s kezdte felhúzni. Bogyayt kiverte a halálveriték, térdre borult bírái előtt s fuldokló bangón kért irgalmat, kegyelmet. A pap ekkor hozzálépett s szelíden igy szólott hozzá : „Édes fiam, utolsó percedben térj magadba, térdepelj le és imádkozzál a magyarok Istenéhez, mert ott van a kegyelem és irgalom!“ „En édes, jó Istenem! Magyarok Istene! — igy kezdte megtérő imáját, elcsukló hangon mondani az elitéit. — Megérdemlem e csúf halált, mert elárultam hazámat, nemzetemet, a mi jó papunkat. Vessetek meg, rúgjatok föl, mint egy kóbor ebet, szó nélkül fogom tűrni, — de kegyelmezzetek meg bűnös lelkemnek, hadd tegyem jóvá az én nagy bűnömet. Emberek, magyarok, itt a földön fetrengek előttetek, mint egy gazdátlan kutya, irgalmazzatok, kegyelmezzetek meg a hazaáruló gazembernek !“ Ezzel elvágta magát a földön s keservesen hörgött. E kínos jelenetre nem voltak elkészülve embereink ; meghatva nézték a földön fetrengő, szerencsétlen öreg embert; fölébredt szivükben a magyar gavalléria, mely a magyar embert még ellenségével szemközt, a bosszuállás közepette sem hagyja el. Osszenéztek mélán és szomorúan ; mire a főbíró mindnyájuk gondolatát ellesve, igy7 szólt: „Jól van ! Visszaadjuk az életét, de itt, az Isten szabad ege alatt esküdjék meg, hogy soha ellenünk, magyarok elleu nem tesz semmi rosszat; senkit polgártársai közül föl nem ád és — soha senkinek sem árulja el, hogy ma itt mi történt.“ Ezen kínos jelenet után Lépőid Márton kihozott egy kis fakeresztet a tanyából és Bogyay remegő ajakkal megesküdött a keresztre, hogy adott szavat az utolso betűig megtartja. Egy évtizedet uy7ert Bogyay az életből s ezen idő alatt a statárium három tagja mindig ujjal figyelmeztette őt az eskü megtartására. 1870. év október hó 14 én, csúnya zivataros időben egy ősz haldoklóhoz siet a gyóntató pap az utolsó vigasz kegyszereivel. Amint a pap elhagyta a szomorú házat, belépett rajta Lendvay Imre s a haldokló ágyához lépett. „Mielőtt meghalsz, mondd meg, vén bűnös, kivallottad-e a papnak titkunkat ?“■ Bogyay meredt szemekkel tekintett föl s még ki tudta nyögni ez utolsó szavakat: „Fiam, a sírba viszem . . . magammal.“ Á „főbiró“ fogta le a hazaáruló szemeit. * * Az 1870—1880 ig terjedő évtized alatt egy7- másután elköltözött a statárium 3 szereplő egyénisége is és elmentek az örök biró itélőszéke elé, hol bizonyára teljes igazságszolgáltatást nyertek s feltalálták szeretett lelkipásztoruk, Ujváry szellemét is, aki mint hű pap, megbocsájtott árulójának, mert megszenvedett érte és Istenhez tért. Érdemesnek tartom még följegyezni, hogy heten voltak azok, akik Ujváry apátot, a remetei kápolnánál tartott fulmináns prédikációjáért, Bo- gyaynak segédkezve, feladták. Ujváryt sirba vitték, de őket is utolérte a Nemezis. Mind a hét jómódú, tekintélyes polgárember volt s ezek közül négy a legnagyobb kínok közt halt meg, három pedig koldusbotra jutott. Följegyezve van nálam mind a hétnek a neve, de ártatlan utódaik iránt való kíméletből elhallgatom. Csak pro aeterna memoria akartam kiemelni, hogy Isten ujja sújtja mindazon magyarokat, kik árulói, ellenségei e dicső nemzetnek s az édes magy7ar hazának. Kezdetben fölemelkednek, mintegy7 jutalmul az árulásért, hogy annál mélyebben bukjanak alá. Végezetül. Mindakét tanya még most is áll. Molnár István szekszárdi takarékpénztári főkönyvelő a tulajdonosa. — Áll még a százados körtefa is és vígan hullatja édes gyümölcsét. Közli: Várkonyi Sándor. Az ambíció. Irta: Dr. Lévai Dezső. A „Posthof“ árnyas fái alatt, törzsasztalunknál természetesen a Zirkelb.ich kollégám tragikus esetéről folyt az eszmecsere. Szidtuk az egyetemet — sok keserű órát szerzett az nekünk — kifogásoltuk a rendszert s ostoroztuk a nálunk annyira divó Herbertismust — hogy néhai jó Károlyi Gábor gróf szavával éljek. Ä külföldön a magántanárságot az arra érdemeket szerzett kiváló szakemberek ny7erik el, nálunk beleszületik a professzor-csemete. S ha valaki nem volt elég ovatos szülei megválasztásában, dolgozhatik, alkot: hat kiválót, a külföld által is elismert szaktekintély lehet — itthon a stréberek s Herbertek le- gy7ürik. így7 volt ez az én szegény jó Zirkelbach kollégám eseténél is. Ebben a tónusban folyt eszmecserénk, midőn megszólal egy jól meghízott orvostársam: — Úgy kellett szegény Tóninak, én eleget mondtam neki. Meglepődve néztünk a pufókarcu kollégára. .— Igen, még pár hét előtt is azt mondtam neki: Te Tóni, akik nálunk protekció nélkül, tisztán érdemeik utján pály7áznak az egyetemi tanárságra, jól teszik, ha elébb egy temetkezési vállalattal lépnek összeköttetésbe. .. . De ő nem hallgatott rám... Lássátok — se közben egyik sonkás zsemlyét a másik után nyelte le — ha én is a Zirkelbach utján maradok, azaz ha még idejében észre nem térek, ma a központi temetőben öntöznék a sirhalmomra ültetett begóniákat, igy pedig én ma sóvá nyitó kúrát használok sa Mühl- brunn kolonnádon végigsétálva, nektek hasznos előadást tarthatok az ambícióról. Ellentmondani akartunk. De a kövér kolléga nem hagyta magát. — Hallgassatok meg s okuljatok.
