Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-25 / 30. szám
30. szám XIX. évfolyam Szekszárd. 1909. julius 25. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ír: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket éa hirdetéseket a kiadóhivatalon kivüi elfogad a Molnár-féle konymyomda éa papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyet számok ugyanott kaphatok. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. >le«-.jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdim. Vármegye-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratot vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten medáliái itctt árszabály szerint számíttatnak. Az egyke. Irta: Széchényi Aladar gróf. A „Magyarázó“ politikiai napilap 141. számában reflektál a ..Budapesti Hírlap“ 147. számában megjelent fejtegetéseimre és a somogyvármegyei születések statisztikai adataira. Igaza van a „Magyar Szó“- nak abban, hogy az egyke nem protestáns bűn, legalább ma már nem az. Azt azonban letagadni nem lehet, hogy az ev. református felekezetnél legelőször ütötte fel fejét és dívott már jó ideje, amikor a katholikusok még nem tudtak róla. Ma, sajnos, a katholikus felekezeti községekben, legalább itt Somogyiján épp úgy elterjedt e ragály, mint a református felekezetitekben ; a reformátusok inficiálták a katolikusokat. A „Budapesti Hírlap“ 147. számában megjelent cikkemben fölemlített 17 katholikus többségű községen kivüi tudnék még cirka 40-et megnevezni, amelyekben 1000 lélekre nem esik több 25—30 élveszületésnél. Azt mondja a „Magyar Szó“, hogy abból a körülményből, hogy az egyke sokkal nagyobb mértékben pusziit a protestánsok, mint a katholikusok között, azt a következtetést lehet levonni, hogy az egygyermekrendszernek olyan okai vannak, amelyek a protestáns lakósságot sokkal nagyobb mértékben nyomják, mint a katholikusokat. Ezt a kijelentést én csak annyiban fogadhatom el, hogy beismerem, miszerint a protestáns lakosság egyházi téren erősebben van megterhelve, mint a katholikus lakosság és hogy ezen a téren az 1848. évi XX. t.-c bizonyos fokig kiegészítésre szorul, illetve teljesen végrehajtandó. Különben e téren igen sok történt éppen a jelenlegi kultuszminiszter kezdeményezéséből, mire az elődjei ugyan nem gondoltak. Ezt az egy külöinbséget kivéve, valóban nem tudom megmondani, hogy melyek az egygyermekrendszer amaz okai, amelyek a protestánsokat nagyobb mértékben nyomják, mint a katholikusokat? Azt mondja a „Magyar Szó“, hogy az ország dunántúli részét latifundiumok (értsd 1000 holdon felüli nagybirtok) és főleg óriási katholikus papi birtokok lepik el, ezek lehetetlenné teszik a köznép vagyonszerzését, földet még pénzért sem lehet kapni, ez az egykének igazi oka. Nagyon tévednek azok, akik ebben a véleményben vannak. Nem mondom, hogy helyenként, egyes vidékeken, talán egyes vármegyékben ebben a körülményben nem is lehet a bajnak forrását keresni; magam is tudok olyan községet, ahol tényleg a földnek kötöttsége folytán a nép terjeszkedni nem képes és ez sokszor kapcsolatban van az egykével, de mégis csak elvétve fordul elő, azt lehet mondani, hogy ez csak helyi körülmény, mely a bajt előidézi, de nem az igazi generális ok. Miért divik az egygyermekrendszer az olyan vidéken is, ahol nincsen latifundium és nincsen kötött föld? pl. Erdélyben a szászok között, Barsban, Hontban, Gömörben? Itt Somogybán is tudok megnevezni olyan községet, amelynek határában nincsen latifundium, például Kutas, amelynek lakói kielégítették az úgynevezett földéhséget, 18 évvel ezelőtt 650 holdat vásároltak össze határukban és azért Kutas mégis ama községek közé tartozik, amelyekben 1000 lélekre 30—35 élveszületés esik. Más példa. Görgeteg községben 1000 lélekre esik 25—30 születés, tehát még Kutasnál is x*osszabb. Körülbelül 15 évvel ezelőtt a veszprémi püspöknek Görgeteg határában fekvő 3000 holdas kötött birtoka eladóvá tétetett és kik vették meg ezen katholikus birtokot ? Nem az egykés, de jómódú gör- getegiek és az eladó birtok szomszédságában lévő jómódú egykés községek, hanem Jász-Nagykun-Szolnokvármegyéből jöttek ide népek, kik ezen birtokot egymás között felosztva a püspöktől megvették és megalapították a mai Kantelep községet. Ez tehát egy eklatáns példa arra nézve, hogy az egyke és a földéhség, illetve terjeszkedési vágy között nincsen meg mindig az a bizonyos kapcsolat, mert ebben az esetben ugyan vehettek volna az egykének hódoló községek földet és mégsem tették meg. A néhai Széchényi Imre gróf „Egyke“ cimü könyvében lehet olvasni, hogy egy református lelkész azt irta neki: „Még ha az összes papi javakat szekulárizálnák és felosztanák a földmivesek között, akkor sem lehetne remélni a szaporodás haladását, mert a földmives, minél többje van, annál többet akar“. Úgy nézem, hogy ez a lelkész a szeget fején találta! Az a földéhség sem olyan nagy, mint sokan gondolják, legalább nem a kisbirtokosnál, mert ha van is valahol eladó föld, nem mindig akad rá vevő, mert a földmives vagy kisbirtokos, kinek van pénze és vevő lehetne, saját földjével sem bir: gyermeke nincsen, vagy csak egy és cselédet vagy napszámost drága pénzért sem kaphat. A föld pedig nem terem, ha meg nem művelik ! Az egykének igazi általános okát Somogyvármegye 1891-ben, tehát 18 évvel ezelőtt már tudta. — Ugyanis akkor küldött ki a vármegye közigazgatási bizottsága első ízben egy bizottságot az akkori tanfelügyelő Kovács-Sebestyén Gyula elnöklete alatt, hogy kutatná ki a lakosság kedvezőtlen szaporodásának okait? A kiküldött bizottság jelentésének egy része igy hangzik: „Népünknek a természet örök törvényei ellen való eme küzdelmét főleg azon anyagi érdek sugalmazza. hogy az atyai birtok megosztását lehetőleg meggátolja, a család megélhetését könnyítse és csekélyebb számú maradékának minél előnyösebb helyzetet biztosítson. Vizsgálódásainkat arra is kiterjesztvén, hogy váljon népünk emez erkölcstelen üzelmei mely időkre vezethetők vissza és illetőleg mikor vették azok kezdetüket, azon meggyőződésre jutottunk, hogy az 1850-es évek előtt a szóbanforgó községeknek anyakönyvei még rendes szaporodást mutatnak, csak azóta nő a sza- porátlanság évről-évre, kezdetben lassankint, újabban óriás léptekkel, ami arra enged következtetni, hogy a bűn a volt úrbéres vagyona feletti önrendelkezési jogok, a birtok feldarabolási szabadsággal egyidejűleg veszi kezdetét. Mindenesetre fájdalommal kell konstatálnunk, hogy ezen bűn terjedésénél kevésbé visz szerepet a szükség nyomasztó érzése, mint az erkölcsi érzéknek úgy szólván teljes hiánya, mert minél vagyonosabb a család, annál gyakoribb a szaporátlanság, mig megfordítva, a szegények szaporasága ellen panaszkodni kevésbé lehet“. Ez világos beszéd, mely bizonyltja, hogy az egyke azóta divik, hogy életbe lépett az örökösödési törvény és bizonyítja, hogy nem a földéhség oka elsősorban a szaporállanság- nak, miután az főleg a vagyonos családok között van elterjedve. Ma is ugyanezen állapotok Hivalkodnak! Éhez hozzá fűzök még két körülményt: az egyik, hogy elősegiti főleg az egykét az az állapot, hogy az egykés ember az egész vonalon előnyben részesül a több gyermekes felett, mire nézve csak véderő- és adótörvényeinket emlitem fel. — Az uj adótörvényben is csak egy vékony kis gyermek-paragrafus van! A másik körülmény népünknek azon eléggé nem kárhoztatható szokása, hogy folyton a legszűkebb atyafi- ságban, legföljebb saját falujában házasodik. Ez az örökös beltenyésztés — Inn- zucht — már magában véve is nagyban elősegiti a meddőséget. Azt mondja végre a „Magyar Szó“, hogy a protestánsokat speciálisan sújtó ok még az a körülmény is, hogy a katholikus papi birtok mellett a protestáns ember még nehezebben élhet meg, mint a katholikus. Erre csak annyit mondok, hogy ez a katholikus klérusnak minden alapot nélkülöző meggyanusitása. Ilyent mondani csak akkor szabad, ha az ember bizonyítani is tud! Nagyon rosszul cselekednek azok, kik ebbe a par excellence magyar nemzeti kérdésbe felekezeti szempontokat kevernek bele. Ez az intés szóljon egyformán mind a két vallásfelekezet túlbuzgó hiveinek! A magyarországi egygyermekreudszer tünetei nagyon hasonlítanak azon állapo- rokra, melyeket évtizedek óta Francia- országban észlelnek. Ott a jobbmódu földműves és birtokos osztály, a vagyonosabb polgári elem, az értelmiség, a leggazdagabb néposztály és az arisztokrácia körében pusztit az egygyermekrendszer éppen úgy, mint minalunk; vagy talán a mi felsőbb osztályaink, az intelligenciánk mentes lenne ettől a ragálytól? Én úgy tudom, hogy nem mentes. Franciaországban is a legszegényebb osztályban legnagyobb a gyermekbőség, éppen úgy, mint a mi napszámosaink és gazdasági cselédeinknél. Ott is a ,,code-CÍVÍl"-t, az örökösödési törvényt tartják a baj legnagyobb forrásának. Ott már annyira jutottak, hogy az anyaországnak nincsen elegendő katonasorra alkalmas fia és a hadügyminiszter azon gondolkozik, hogy a gyarmatokról behozza az arabs katonákat.
