Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 29. szám
2 1909 julius 18 Vádiratoskodó kir. ügyész. A szekszárdi kir. ügyészség vezetője : hegyeshalmi Fischer Imre ur ismert túlhuzgóságának és termékenységének egyik eklatáns bizonyítéka az a vádirat, amelyet a volt Fater János nyomdászcég négy tagja ós n Molnár-féle nyomdai műintézel részvénytársaság öt igazgatósági tagja, tehát 9 rendbeli terhelt ellen benyújtott a szekszárdi kir. törvényszékhez, mint büntető bírósághoz. Lapszerkesztők, laptulajdonosok, nyomdászok okulására és a nagyközönség mulattatására elmondjuk az egész tragikomikus esetet. Történt Krisztus urunk születése után 1905 évvel, hogy Bodnár István iró társunk megindította a «Közérdek» cimü társadalmi és szép- irodalmi heti lapot. Az uj lap, amint azt beköszöntőjében tudatta és amint az köztudomású, politikával nem foglalkozik. Ennek dacára Bodnár István szerkesztő bejelentette az alispáni hivatalnál, hogy Szekszár- don lapot indított, melynek ő a felelős szerkesztője. A bejelentésből hiányzott annak megjelölése, hogy a lap melyik nyomdában készül. A bejelentést az alispáni hivatal, amely hatósághoz a bejelentés tartozik, jóváhagyólag tudomásul vette. Ezelőtt félévvel megindult ebben az ügyben a «Közérdek» kiadója ellen a bűnügyi nyomozás. A nyomozás foganatosításával megbízott szekszárdi rendőr- kapitányság nem győzte a kir. ügyész által hivatkozott tanuk kihallgatását. Kihallgatták a Búter János-féle nyomdacég egykori tagjait, úgyszintén a Molnár-féle nyomdai műintézet r. t. igazgatóságának tagjait. A nyomozás a «Közérdek» megjelenésének körülményeire irányult. Be lett-e jelentve a nyomda, amelyben a lap készül ? Ki a tulajdonos, ki a szerkesztő, ki a kiadó, ki a nyomdász? Olyan apparátussal folyt a misztikus nyomozás, mintha legalább is felségsértési vagy valamely nihilista összeesküvést szőtt volna a «Közérdek» mindezideig büntetlen előéletű, szabadlábon levő, sőt a Pegazus szárnyain szabadon és merészen szárnyalni szokott szelidlelkü poétaszerkesztője. Egy szép májusi reggelen azonban arra ébredtek fel a kihallgatott hölgyek és urak (a Báter-cégnek ugyanis volt egy bejegyzett női tagja is), hogy ők bűncselekmény elkövetésével vannak vádolva. Megdöbbenés, szégyen és félelem szállt az arcokra. — Megkapta a vádiratot ? — Igen. — Ön is vádolva van ? — Igen. —- Te is terhelttárs vagy ? — Igen. 24 órán át igy köszöntötték egymást az érdekeltek. Szó, ami szó, a szekszárdi kir. ügyészség vezetője : hegyeshalmi Fischer Imre ur egész ivre terjedő vádiratot nyújtott be a törvényszékhez kilenc rendbeli tettes által elkövetett és a sajtószabadságról szóló 1848. évi XVIII. t.-c.-be ütköző bűncselekmény megtorlása miatt. Izgatottan, kipirult arccal olvastuk végig a vádiratot a terjedelmes indokolással együtt. Elolvastuk egyszer, kétszer, ki tudja hányszor. Meg akartuk állapítani, csakugyan vétkesek vagyunk-e? Ha igen, ám vezekeljen, aki bűnös. A megtorló igazság szelleme suhintott végig bennünket. De talán a vádlott, a meggyanúsított elfogult önmaga iránt és azért éreztük magunkat bünteleneknek és arra a kitüntetésre, hogy hegyeshalmi Fischer Imre ügyészségi vezető ügyész ur hosszú vádiratban foglalkozzék velünk, érdemetleneknek,átadtuk tehát a vádiratot olvasás és tanulmányozás végett objektiv bírálóknak, ügyvédeknek, bíráknak és más jogászoknak. < >k is ugyanazt mondták, amit mi váddal sújtottak éreztünk a legélénkebben, hogy a vádiratnak nincs sem tárgyi, sem szubjektív, sem jogi alkotó eleme. Mosolyogtak és amerre csak jártunk, biztató mosoly, némi mali- ciával vegyest, fogadott bennünket. Minden gondunk, bajunk egyszerre háttérbe szorult és csak az a gondolat foglalkoztatott bennünket, hogy bűnnel terhelt, vádirattal sújtott vádlottak vagyunk. Ismeretlen érzés, de nem a legkellemesebb. Még egy főnyeremény is elviselhetőbb lehet. De térjünk a vádra. A vádirat szerint a Báter János nyomdászcég tagjai azt a vétséget követték el, hogy a «Közérdek» nyomatási helyét be nem jelen TOLN A V ARME GYE. lelték, a Molnár féle részvénytársaság igazgatói pedig azt a vétséget követték el egyenként és együttesen, hogy a változást, vagyis, hogy a lap most náluk készül, be nem jelentették. És a vádirat szerint ezzel az 1848: XVIII. t. c. 30. § ha ütköző vétséget követték cl és emiatt valamennyien vád alá helyezendők. A tényállás ezzel szemben az, hogy a kir. ügyészségi vezető által hivatkozott törvényszakasz világos és félre nem magyarázható, kifejezett rendelkezése szerint ez a bejelentési kötelezettség csupán a politikai tartalommal bíró hírlapokat terheli. Szépirodalmi, tudományos, művészi, társadalmi stb. szóval minden egyéb hírlapi vagy irodalmi termék éppen a hivatkozott 48 as törvény7 rendelkezése és szelleme értelmében minden bejelentési kötelezettség nélkül jelenhetik meg. Hisz abban rejlik éppen a sajtószabadság fundamentuma. Gondolatait mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti. így szól a törvény — bármiként érez is némely ügyészségi vezető kir. ügyész. Denikve a «Közérdek» minden bejelentési kötelezettség nélkül is megjelenhetett szabadon és korlátlanul. A vádirat tehát már ezen generális indokból is teljesen alaptalan volt. De Bodnár István szerkesztő — jóllehet a törvény erre nem kötelezte — a lap megindítását az illetékes fórum : az alispán előtt tényleg bejelentette, véletlenül csupán azt hagyta ki a bejelentésből, hogy a lap a Ud/ei-nyomdában készül.— Az alispáni hivatal ezt a bejelentést észrevétel nélkül elfogadta, tudomásul vette. Tehát, ha még állana is fenn bejelentési kényszer, ennek a lap szerkesztője, alapítója és mai tulajdonosa a lap megindítása idejében eleget tett és ha az illetékes hatóság azt tudomásul vette, most 5 évvel későbben azt semmiféle ügyészségi vezető kir. ügyész — még hegyeshalmi Fischer Imre ur sem —- bírálhatja felül. És végül mi köze mindehhez a nyomdai részvénytársaság igazgatósági tagjainak 9 A bejelentési kötelezettség ott, ahol fennáll, kötelezi a felelős szerkesztőt vagy a lap tulajdonosát, de semmi körülmények között sem a nyomdát, amely'ben a lap készül. — Milyen fogalomzavar! Egészen más a szerkesztő és a laplulajdonos — és más a nyomda-, amely egyszerűen a megrendelt nyomdai termékeket elkészíti, szállítja. A nyomdára nézve ugyancsak a 48-as sajtótörvény csupán azt a köztudomású rendelkezést tartalmazza, hogy a nyomtatványokból két példány benyújtandó a hatóságnak és hogy minden nyomtatványon ki kell tüntetni a nyomdatulajdonos nevét. A kilenc terhelt a vádirat ellen kifogásokat adott be a törvényszék vádtanácsához, amely Hazsliliszky Géza kir. törvényszéki elnök vezetésével tartott ülésén a hegyeshalmi Bischer Imre ügyészségi vezető kir. ügyész ur által benyújtott vádiratot visszautasította és a további eljárást beszüntette. Az ügyészség a tárgyaláson azt vitatta, hogy a bejelentési kötelezettség a nem politikai lapokra is kiterjed és egy régi és fel nem található belügyminiszteri rendeletre hivatkozott. A belügyminiszteri rendeletek azonban legfeljebb a rendőrközegek vagy utasítással kormányzott éjjeli ügyészek előtt, de nem a törvényt alkalmazni hivatott független bíróság előtt jöhetnek figyelembe. A kir. ügyészség a fenti világos tényállás dacára nem birt belenyugodni a vádtanács megszüntető határozatába, hanem ellene felfolyamodással élt a kir. táblához. És pedig írásba foglalta és bő indokolással látta -el a felfolyamodást. A vádirat kitűnő argumentumait kibővitette. A kir. tábla döntése pár nap előtt érkezett le. Természetesen helybenhagyta a vádtanács megszüntető végzését és elutasította hegyeshalmi Fischer Imre vezető ügyész ur minden alapot nélkülöző fel folyamodását. Mindezzel pedig azért tartottuk szükségesnek a nyilvánosság előtt foglalkozni, mert igen nagy érdek fűződik ahhoz, hogy a vádhatóságok működése — ez esetben azonban ad hominem csak a szekszárdi vezető ügyészről van szó, — hű megvilágításban álljon a nagy közönség előtt, ha ez ugyan még nem volna vele eléggé tisztában. Az államhatalom nevében az állami jogrend szigora és pártatlan megvédése igen szép hivatást és hatáskört biztosit a kir. ügyészségeknek. Ott, ahol a bűn üldözéséről, a megtámadottjogrend megvédelmezéséről, a jogos megtorlásról van szó, tényleg nagy szigorra és erélyre van szüksége. Ámde éppen ilyen nagy érdeke a jogrendnek és a jogbiztonságnak, hogy jogos ok nélkül senkit bántődás ne érjen, hogy a polgárokat a vádhatóság ok nélkül való zaklatásoknak ki ne tegye. A polgári szabadságol az ügyészségi vezetők tisztelni tartoznak és ha ezt nem teszik, ha alaptalan vádiratok benyújtásával zaklatják és meghurcolják a közönséget, akkor ezzel ártanak éppen a vádemelés magasztos elvének, a vádhatóság kivánatos tekintélyének. Mert a vádhatóságoknak éppen az is egyik hivatása, hogy a jogtalan üldözéseknek és zaklatásoknak elejét vegye, hogy a polgári jogokat megvédelmezze, hogy a törvény tiszteletében előljárjon. Aki követeli a törvény alkalmazását, az tudjon is hivatkozni a törvény élő erejére, ahol pedig nincsen törvénysértés, ott ne erőszakoskodjanak, ott ne keressenek bűnöst és ne akarjanak megtorlást, mert ezt nem követeli semmiféle állami érdek és nem vezet egyébre, mint tiaszkóra, mint a vádhatóságot különben megillető tisztelet aláásására és alapos csorbítására. Mi azt szeretnénk, ha a Kozma Sándor szelleme uralkodnék a vád képviselőiben, amely mentes minden erőszaktól és amelynek alapvető gondolata : a jogtisztelet volt. Állítólag a pécsi kir. ügyészség kérte a szekszárdi ügyészséget, hogy a «Közérdek» ellen indítsa meg az eljárást. Tudtunkkal azonban a pécsi kir. ügyészségnek nincsen alárendelve a szekszárdi kir. ügyészség és látva, hogy bejelentési kötelezettség egyáltalán nem forog fenn, de Bodnár István szerkesztő a lap megindításakor ennek dacára az illetékes hatósághoz benyújtotta bejelentését s az ott tudomásul is vétetett, ez esetben tehát egyszerűen áz lett volna az elintézés módja, értesíteni a pécsi kir. ügyészséget, hogy a bűnvádi eljárás megindítására nem forog fenn ok. Nem tudjuk miért helyezték át Sopronból Zalaegerszegre, onnét pedig a legrövidebb idő után Szekszárdiba hegyeshalmi Fischer Imre ügyész urat. Nem is kutatjuk az okokat, mert azok nem tartoznak ránk. Azonban az nagyon kivánatos, hogy ameddig az itteni ügyészség élén marad — reméljük a legjobbat — a kezébe helyezett közhatalmat nem fogja a polgári szabadság és a sajtószabadság korlátozására, az állampolgárok fölösleges zaklatására használni. Szép és jó a szigor, de mindent a maga helyén és a maya idejében, aki pedig disz- tingválni nem tud, az nem alkalmas arra, hogy nagy felelősséggel és fontossággal biró állásokat betöltsön. Összeütközései a kir. törvényszékkel, vizsgálóbírókkal, vádtanácscsal, fogházorvossal napirenden vannak. Mindezek távolról sem rosszhiszeműségből, hanem inkább merev túlbuzgóságból, modorosságából, temperamentumából — amiről talán nem is tehet — származnak, azonban minden esetre igen kellemetlen, sokszor kínos maga a tény, hogy ez igy van és általános a meggyőződés, hogy ez sokáig nem maradhat igy. HÍREK. — Személyi hírek. Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök, folyó hó 15-én kezdte meg nyári szabadságát, melyet családjával együtt Liptómegyében fog tölteni. Gróf Schlippenbach István altábornagy családjával Pécsről nyári tartózkodásra a tolnamegyei Fornádkecsege pusztára ment. — Miniszteri elismerés. A pénzügyminiszter Krautszak József szekszárdi m. kir. pénzügyi számtanácsosnak és számvevőségi főnöknek, 40 évi működés után történt nyugalmaztatása alkalmából, eredményes működéséért, elismerését fejezte ki. Sirolin (Emeli « étvágyét h i testsúlyt, grgirnn- tetf a köhögést, váladékot, éjjeli Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvon által naponta ajánlva. jyUnthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen aáoáedkof „Boche“ eredeti csomagolást. F. HofTnunn-La Roche & Co. Basel (Svájc) „Reehe“. QKapéutd «rrítt rendeletre ■ gyógyszertirsS* h*a. s- áriQvegenktal 4.— korona.
