Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
3 1909 Julias 11 VÁROSI ÜGYEK. A városi takarékpénztár. Polgármesterünk minden kísérő sző nélkül megküldötte a képviselőtestület tagjainak a városi takarékpénztár alapszabályait, helyesebben mondva az alapszabályiét vezetet. Az alapszabályok csnpán a formai keretet jelentik és azokról legfeljebb annyit mondhatunk, hogy van azokban jó is, rossz is. Az alapszabályok hamar megvannak, nem kell hozzá más, mint egy minta és annak némely részben a helyi viszonyokhoz való kiigazítása. Azonban a kérdés lényegét és érdemét illetőleg még tájékozatlanok vagyunk. Reméljük és elvárjuk, hogy erre nézve is megkapjuk a kellő indo kolással és adatokkal ellátott előterjesztést. Egy alapos pénzügyi ekszpozéra van szükség, amely bevilágít az egész ügy összes részleteibe, egy tervezetre és javaslatra, amely a város és közönségének hitelügyeit és gazdasági viszonymit isme: - teli és ezek kapcsán a városi takarékpénzt ir létjogosultságát igazolja és azt, hogy a város anyagi érdekei követelik ezen intézmény létesítését. Az alapszabályokból egyelőre annyit látunk csak, hogy egy óriási apparatus van a takarék- pénztári ügyek vezetésére tervezve. Es pedig egy elnök, egy Hl tagit választmány, egy H tagú igazgatóság, egy ügyvezető igazgató, egy aligazgató, J feliiyyelőbizottsági tag, napi- biztosok, egy jogtanácsos, egg vagy több intézeti ügyvéd, tisztviselők, napidijasok, zálog- becsiis, szolga stb. Az alapszabályok azonban inkább az alakiságokat biztosítják — ami szintén fontos ugyan de első sorban magát az ügynek gerincét kell megismernünk, nem pedig ti vázlatot, a struktúrát. Mert, ha valaki meghozatja Szekszárdim a Magyar Általános Hitelbank, vagy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapszabályait, igen jól megalkotott alapszabályokhoz jut, de ebből még nem következik, hogy nálunk azon intézmények, melyekhez ezen alapszabályokat szabták, szintén megvalósíthatók. Várjuk, tehát a pénzügyi kérdésekben nélkülözhetetlen tervezetet, mely az alapítás rentabilitását mutatja ki és akkor majd az ügy fontosságát megillető alapossággal foglalkozunk a kérdéssel, ami nélkül azonban alig lehet beható bírálatot gyakorolni. A kajdacsi nász. Alig múlt el egy éve, hogy báró htkey Pál I oltárhoz vezette Sztankovánszky Ágnest; a ju- j ninsi napsugár ismét hozzájárul a természet pom- j [iájával a magasztos családi ünnepélyhez, hogy j teljes legyen a harmónia az égből sugárzó fény j s a szivek-lelkek derűje között. — Csapó Dániel J vezette oltárhoz Sztaiikovánszky Mária Valériát. : A polgári kötésen, mely az egyházi szertartást közvetetlenül megelőzte, a mátkapár és a násznép teljes pompában (a férfiak nagyobb részt diszmagyarban) jelent meg. Ennek a pompának * * Múlt számunkra — sajnos — lekésve érkezett. rel tudnám nőül venni, hogy büszke lehessek unokámra, a kiben ártatlan volnék . . . A bölcs komolyan válaszolt: — Sajnálatomra, felség, anyámmal már nem szolgálhatok, ellenben nagyanyám él, de férjnél van harmadszor . . . A bölcset gyorsan elkísérték s mig a halk muzsikát meg-megszakitotta az udvar itjainak elfojtott nevetése, behozták a hatodik filozófust. Csöndes szép öreg volt, a hangja is meleg, szimpatikus. — Kelet az én hazám, oh felség, hol a gondolatok úgy jelennek meg, mint az álmok: eleven képekben. Öreg pátriárka hajléka mellet csodálatos rózsaerdő fekszik. Úgy reng, hullámzik, mint egy illatos tenger. Áz ég közelebb hajlik, hogy gyönyörködjék a rózsaerdőben ; olyan közel hajlik, hogy szinte látni lehet a parányi angyalokat, amint vágyakozva lebámulnak reá. A föld sem tud nyugodt maradni alatta. Völgy - gyé omlik, hogy magába záijon a rózsaerdőből egy darabot és dombbá torlódik, hogy egy sorból nézhesse az illatos virágországot. Kacagó verőfényes napban hullámzik tovább a rózsaerdő. •S egyszerre a jó szél arra hajt két ágrólszakadt, vidám legényt. Az egyik megáll és ittasulva, mámorosán nézi a csodás erdőt. „Oh, ha örökre itt maradhatnék, vagy ha elvihetném magammal csak egy szálát, hogy mindig lássam, mindig csodáljam I“ A másik, könnyelmű, vad fickó, rákiált : „Ne siránkozzál gyerek, szakitok egyet j belőle, ha olyan nagyon szereted !“ S már feléje J is siet a rózsaerdőnek, hogy óhaj nélkül lesza- i TOiuNAVABMEGYit nemcsak külső ragyogása, de belső fénye: jelentős tartalma is van, mely példaadó dicséretére válik a Sztankovánszkyak és Csapók hagyományos gondolkozásának: „Adjátok meg Istennek, ami az Istené s a törvénynek, ami a törvényé I“ Simoiltsils Elemér alispán igazán szép beszéddel üdvözölte az uj párt s buzdította Csapó Dánielt, hogy általánosan elismert tehetségeit, tudását és tiszta jellemét — szive szerint választott neje oldalán — a boldogságtól is fokozott lelkesedéssel gyümölcsüztesse a közjó érdekében a megyei és társadalmi élet küzdőterén. Tanuk voltak: Döry László cs. és kir. kamarás, huszárkapitány, báró Inket] Pál, Som borg Lajos cs. és kir. kamarás, Bezerédj Andor cs. és kir. kamarás. Festői képet nyújtott a nász menet vonulása a parkon át a családi kápolnába. A már említetteken kívül részt vettek a menetben : özv. gróf Pappenheitn Sándorné örömanya, Bezerédj Ottilia és Sztankovánszky Margit nyoszoly óleány ok, Sztankovánszky Imre cs. és kir. kamarás és Sztankovánszky Pál vőfélyek, báró Jeszenszky Andris uszályhordozó. Öröm- szülők: Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás, Sztankovánszky Jánosné Döry Tekla csillagkeresztes hölgy. Csapó Vilmos cs. és kir. kamarás, Csapó Vilmosáé Karlovszky Irma. Özv. Döry Zsigmondné, özv. Knrlovszkyné, Sztankovánszky Erzsébet, báró Inkey Pálné Sztankovánszky Ágnes, Sztankovánszky Mária, Döry Ilona, Sombort/ Lajosné, gróf Pappett- lteim Sziegfried, Bezerédj Pálné, id. Bernrieder József, ifj. Bernt Jeder József, Bernrieder János ős neje, gróf Apponyi Sándor és neje, Perczel Dezső, Perczel Lajos, Perczel Ella, Perczel István, báró Jeszenszky István és neje, Jeszenszky Tilda bárónő, özv. báró Jeszenszky Jánosné és leánya, özv. báró Jeszenszky Béláné, br. Piáth Elemér és neje, Vizsolyi Ákos és neje, Uuc és Jenike kisasszonyok, Tömlő Lajos, Blascsok Gyula, Dritmár László. A kápolnában Kalauz Elemér káplán har- moniumon alkalomszerű melódiákkal kisérte a csendes misét, melyet Bereczk János kajdacsi ! plébános mondott, kinek az egyházi frigykötést követő magas szárnyalása beszéde méltó befejezése volt az ünnepi aktusnak. Napsugár fogadta az Ur oltárától távozó, boldog hitvespárt. S amikor a nászmenet visszaérkezett a kastélyba, csendes permetező eső kezdte hullatni áldásadó csöppjeit. „Sirt a nap egyik szemével, a másikkal nevetett!" Fény és árny, — derű és ború, — üröm és bánat hű kísérői egymásnak. Hol találkoznak, hol olvadnak össze úgy, hogy határvonaluk alig sejthető? Ilyen kérdésen töpreng, aki esküvőt lát, amelyen két sziv- nek múltjából eggyé olvadt boldogságnak kell fakadnia. Az esketést villásreggeli követte (lanti zenéjének hangjai mellett, ki Drumár László hegedűművésznek ez alkalomra irt „Mici boszton“- jával nyitotta meg programmját. Inkey Pál báró a rokoni szeretet küzvetetlen megnyilatkozásával éltette a mátkapárt. Az őszinte érzést nem öltöztette ünnepi köntösbe. S éppen ez a keresetlenség volt az ő beszédének szépsége és lebilincselő hatalma. Percei Dezső vbt. tanácsos, vonatkozással a Sztankovánszky—Csapó családok tolnamegyei közszereplésére, az örömszülök egészségére űri- tette poharát. Minden szava az őszinte rokoni és baráti szeretet sugallata volt. Bernrieder János a sport terén közösen kultivált eszmék láncolatában éltette barátját, mint férjet. Villásreggeli alatt és után igen derült hangulatban volt a násznép. Még táncra is perdültek. De közéig a nagy pillanat, robognak a kocsik ; viszik az uj asszonyt, viszik a leányt a szülői hajlékból. A meghatottság fokról-fokra nő, elhal a szó az ajkakon s csak a könnyek beszélnek. De ezek a könnyek nemcsak a válás okozta fájdalomnak, hanem a boldogságnak könnyei is. Miért is kell örömnek és fájdalomnak egy forrásból táplálkozniok ? HÍREK. — Személyi hírek. Perczel Dezső vbt. tanácsos, nyug. belügyminiszter, szerdán a közigazgatási bizottság ülése alkalmából Szekszárdon időzött. — Apponyi Géza gróf főispán hivatalos ügyeinek ellátása végett, e hó 6-án városunkba érkezett, ahol két napig időzött. — Szilassy Aladár, a közigazgatási bíróság másodelnöke, ev. ref. főgondnok, Genfbe utazott, ahol Calvin születésének négyszáz éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen vett részt. — Bartal Béla kamarás, nagybirtokos, Karlsbadbói hazaérkezett Fiúidra. — Dr. Szentkirályi Mihály polgár mester négy heti szabadságát megkezdette és a Balaton melletti Almádiba utazott. — Paál József kitüntetése. Puál József jószágfelügyelő dombóvári lakos részére a mező- gazdaság terén szerzett érdemei elismeréseid adományozott Ferencz József rend lovag keresztjét főispánunk f. hó 15-én d. e. 11 órakor fogja Dombóváron a járási főszolgabírói hivatalban kellő ünnepségek között átadni. Ez alkalomból, ugyanazon nap délután 1 órakor Dombóváron a Korona szálloda nagytermében a kitüntetett tiszteletére ebéd is lesz. — Címadományozás. A király Apponyi Rezső gróf, 0 Felsége személye körüli miniszteri fogalmazónak, főispánunk fiának, a miniszteri segédtitkári cimet és jelleget adományozta. Kinevezés. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter a m. kir. postatakarékpénztár közigazgatási személyzetének létszámába kinevezte kézdivásárhelyi dr. Dettcz Ákos miniszteri fogalmazót miniszteri segédtitkárrá a Vili ik fizetési osztályba. Az uj segédtitkár földink Domokos Árpád tamásii kir. postamester fia, az „Otthon“ irók hírlapírók körének tagja s mint ilyennek neve a hírlapirodalomban nem ismeretlen, a vidéki és a szaksajtóban megjelent közgazdasági, főleg pedig a postatakarékpénztárakat ismertető szakcikkeivel már korábban magára vonta a felsőbb körök figyelmét. kit8on belőle egy szálat, de imhol előtte terem az ősz pátriárka és jóságos édes hangon kéri : „Ne szakíts a rózsámból, fiam, ha nem kivánod, terhedre lesz neked, eldobot' és meghal. De te másik, ha olyan nagyon szereted, maradj nála, vagy szakítsd le és vidd magaddal, hogyr mindig lássad, mindig csodáljad . . .“ Oh fejedelem ! Ne szakits óhaj nélkül virágot, ne házasodjál, ha nem érzed, hogy házasodnod kell s ha érzed, ne kérdezd, hanem házasodjál, mert nem azért van a leány, hogy te gondolkozzál, hanem azért, hogy elfelejts gondolkozni. És há zasodjál, ne várd, hogy más tanácsolja neked. A rózsa, mig ifjú vagy, gyönyöröd iesz s ha tested gyötrődött, a rózsa édes olaja fel fogja üdíteni . . . Nem szólott senki s a muzsika mégis játszani kezdett, valaki nagy hőséget érzett és felszakitott egy ablakot, azon meleg folyamban hömpölygőit be a ragyogó napfény s a terem egyszerre olyan lett, mintha levegőjében apró tündéinek csókolództak volna. A fejedelem lehajtotta fejét, a rózsák eltűntek az arcáról, mélységes szomorúság vett rajta erőt s mert ő hallgatott, visszafojtotta hangját a bölcs is, az udvar is, csak a muzsika hangzott lassan, elmosódva, mintha egy álomból hangzanék ki. S egyszerre sikoltás hasított át a csanden. Fiatalos, meleg sikoltás volt s mikor az udvar ijedten feltekintett : a nyitott ablakban egy gyerekleányt vett észre. Szalmaszin haja ki volt bontva s mint egy sugárzápor, úgy ömlött a göm- j bolyU kis vállaira. Ä mandula-szemei bámulva néztek a fényes udvarra s parányi szája, melyen a sikoltás kiszökött, még nyitva volt, mint szökevény madárka után a kalitka ajtaja. Az egyik kezével megkapaszkodott az ablakban, a másikkal pedig a kis mellén babrált. Talán egy akaratos ráncot akart rendreutasitani. Olyan volt a szépséges leányka, mint egy tünemény. Az egész udvar hallotta, mikor a fejedelem félig súgva ejtette ki: — A rózsaerdő ... a rózsaerdő . . . Es most már maradhatott az udvar. A fejedelem letette a koronát és futott ki a szabadba. A hölgyek székekre állottak s úgy nézték az ablakból, mint siet a fejedelem a leányka után. Es utolérte és átkarolta és mintha az öreg pátriárka megengedte volna, úgy csókolta az egész — rózsaerdőt. — Ki vagy, leányka ? — Kérdezte a fejedelem. — Én vagyok — felelte ijedten a gyermek s csak később tudta megmondani, hogy az udvari kertész leánya. S ugyan honnan vennének a mesék annyi szépséges királynét, ha néha a kertészek leányai nem könyörülnének rajtuk ? A szép gyermekből bizony királyasszony lett, a keleti bölcsből miniszter s minthogy a többi öt bölcset feledékenységből a cellában hagyták, az egész országban csupa kedves boiond szaladgált j és nagyon boldogok voltak. Rengeteg sok bolondságot követtek el mindennap, de ostobaságot egyet sem, mert a bölcseket feledékenységből a cellákban hagyták . . .
