Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-16 / 20. szám

XIX. évfolyam 20. szám Szekszárd, 1909. május 16. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hiratalon kiTÜ! elfogad a Molnár-fele könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyet tzimok ugyanő t kaphatók« POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg.jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-azám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő é? laptulajdonos : Förounkatirs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten meg állap írott árszabály szerint számíttatnak. Becs. —Ik. Nyolc napi budapesti tartózkodás után visszatért a király Bécsbe, hogy ott fogadja buraiját, Vilmos császárt. Az egész magyar nemzet kitörő lelke­sedéssel üdvözölte volna a német császárt a magyar fővárosban, ha ott látogatta volna meg királyinkat. Ámde Becsnek és Ausztriá­nak kiváltságai velünk szemben nem szüne­teinek egy másodpercig sem. Mióta csak a Habsburgok ülnek a magyar trónon — Bec-nek praerogativái nem homá* lyosultak el sohasem. Becs csupa gazdagság, csupa ragyogás, c.-upa erő. .Mindezt első sorban császárjának, a mi királyunknak, a császári Háznak, a mi királyi Házunknak, az udvarnak, melynek költségeihez a magyar a Ham ugyanolyan összeggel járul, mint Ausztria — köszönheti. A sok császári és főhercegi palota, a császári és főhercegi udvartartások, a császári múzeumok, kép­tárak, színházak, a külügyi képviselet, a diplomáciai kar, a katonai főhatóságok stb. mind Bécs városának és Ausztriának adnak diszt, tekintélyt és gazdagságot. Ha már királyunk életkora, egészségi allapota, szokásai és hagyományai miatt nem töltheti liü magyarjai között az eszten­dőnek negyedrészét sem, legalább a trón­örökös tölthetne itt több időt. Nem-e elszomorító gondolat, hogy a magyar trónörökös, a leendő magyar király idegen az országban — még nem töltött nyolc napot egyfolytában a magyar tó- és székvárosban és környezetében nagyitó üveg­gel sem található magyar ember. Honnan ismerje meg a leendő magyar király a magyar nép vagyait, szokásait, nemzeti életünk megnyilvánulásait, nemzeti aspirációinkat és eszményeinket, ha ma­gyarok között nem él, köztünk nem időzik, velünk nem érintkezik. Négyszáz ev óta van ez igy és mi békében, türelemmel, opportnnisztikus felfo­gással nyugodtunk bele a megváltoztathatat- lanba. A józan ész és a magyar lovagiasság kerülték mindig az élesebb összeütközéseket es a fellorgató tendenciákat. Helyes, hogy igy volt. Bécscsel, Ausztriával és a királyi Házzal szemben támasztott igényeinkkel soha sem léptünk intranzigens álláspontra, mert — idehaza akármennyire összekaptunk is — a magasabb állami raison vezette mindig a nemzet nagyjait, amikor közjogi és államjogi kérdések megoldása előtt állottak. Boha sem támasztottunk túlhajtott és illegális igénye­ket és mindenkor beértük — a minimummal. Mindez történeti tény. Viszont nem csoda, hogy ezen enge­dékeny és lojális magatartásunk megnövesz­tette osztrák szomszédaink szarvait és ét­vágyát. — íme itt van a Burián-eset. Végre akadt egy közös miniszter, aki becsületesen helyt állt a paritás mellett. Több, mint harminc év előtt okkupálta a monarkia Bosznia-Hercegovinát. Az okku- páció tengernyi költségeiből Magyarország viselte a kvóta szerint reá eső részt és a pénznél is értékesebb véráldozatban pedig, amibe Bosznia okkupációja került, messze mögöttünk nnradt Ausztria. Ezen 30 év óta Boszniában kizárólag az osztrák tőke ural­kodott és az osztrák vállalkozás, kereske­delem és közgazdaság élvezte a meghódított Boszniából kiaknázható gazdasági előnyöket. És most megtörtént, — miután a dicsőséges annekszió több száz milliót kitevő költségei­ből Magyarország is viselni fogja a fölemelt kvóta szerint reá eső és a mi állami ház­tartásunk egyensúlyát komoly felbillenéssel fenyegető hányadot — hogy a közös pénz­űig, miniszter engedélyt adott egy magyar pénzintézetnek, hogy Boszniában megalapítsa a bosnyák agrárbankot. Milyen pokoli lárma kerekedett Ausz­triában Burián ellen. Az osztrák parlament összes pártjai, a keresztény-szocialista párt vezetésével, vakmerő támadást és ostromot intéztek a közös pénzügyminiszter ellen és irgalom nélkül a fejét veszik. V vad táma­dás jelentőségét fokozza még az osztrák kormány magatartása, amely, amint nz osztrák miniszterelnök kijelentette az minek- sziós bizottságban, nem vállal szoli laritást a közös pénzügyminiszter eljárásával. Mennyi féktelen gyűlölet, nagyzolás és mennyi önzés nyilatkozik meg az osztrák politikai körök ko­nok fellépésében. Ausztria nem ismer tréfát, amikor az <> zsebéről van szó. A Boszniában alapított magyar pénzügyi vállalkozás vörös posztó Ausztria szemében. Ajicsoda impertinent ' ciaegy magyar intézettől, hogy állami protek- í torátus alatt Boszniában pénzügyi vállalko­zásba merészel bocsátkozni. Ebben a kér­désben - Ausztria anyagi érdekérői és hiú­ságáról lévén szó — az egész osztrák köz- ( vélemény, miniszterek, pártok, sajtó, kímé­letlen dühvei, egyértelmű lelkesedéssel és J szolidaritással ellenünk fordultak. De a mi béketürésünknek is határt kell szabni. A magyar kormány álljon a talpára és erélyesen védje meg a magyar érdekeket, j Egyrészt intim államszövetségben élni j Ausztriával, másrészt, mihelyt arról va \ szó, hogy a magyar érdek is érvényesülni Lván, nem lépve túl az államszövetségi • paritás kereteit, az osztrák vad gyűlölet el akarja tiporni szerzett jogainkat — és pereatot kiált annak a kormányférfiunak, aki kor­rektül járt el, olyan eljárás, amely jogosan kihívja a legszívósabb magyar ellentállást. A magyar kormány erélyes közben­járással, a magyar országgyűlés és a magyar közvélemény egyöntetű, impozáns támoga­tásától kisérve, utasítsa vissza Ausztria ma­chinációit és védje meg az állásában meg­fenyegetett minisztert. Magyarország is élhet retorzióval — nincsenek messze a delegáció ülései, amikor az anneksziós költségek és a fölemelt had­ügyi költségvetés lesznek rapirenden — és ha Ausztria nem hagy fel a provokációval, Magyarország sem tűrheti az ő jogainak és igazságos anyagi érdekeinek csoibitását. Amit megcsinálni maga a függetlenségi párt soha sem lenne képes — azt elérheti a magyarfaló és a magyar állam területi épségére törő Lueger vezetése alatt álló Ausztria, ahol ha tovább folytatják a magyar nemzet jogai és érdekei ellen vad gyűlölet­tel szőtt cselvetéseket, még belekergetik az egész országot a függetlenségi párt karjai közé. VÁRMEGYE A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 12 én tartotta május havi ülését, Simon- tsits Elemér alispán elnöklete alatt. Jelen voltak : Forster Zoltán főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán kir. taná­csos pénzügyigzzgató, Hangéi Ignác dr. tiszti főorvos, Alaa Zoltán műszaki tanácsos, Tihanyi Domokos kir. tanácsos tanfelügyelő, Sass László közgazdasági előadó, Perezel Dezső vbt. taná­csos, Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos, Kovács S. Endre, Bernrieder János, Török Béla, Orfi'y Lajos, Beke Ferenc kir. ügyész. Elmaradásukat kimentettek : Jeszenszky An­dor, Szabó Károly orszgy. képviselő, Bernrieder József. A főbb határozatokból ismertetjük a követ­kezőket : A Molnár Lajos szekszárdi rendőrkapitány ellen rendőrök felesketése miatt indított fegyelmi eljárás a 11. fokú felmentő veghatározat alapján — az 1. fokú véghatározat feloldásával — be- sziintettetett. Bodor József bö’cskei, Szabály József es társai szekszárdi, Kovács Péter Csötönyi szek­szárdi, Tuka János és társai szekszárdi, Halász István batai lakosok mezőrendőri kihágást ügyé­ben az ítéletek helybenhagyattak ; Kovács József szekszárdi mezőőr ellen a panasz fegyelmi útra tereltetett; Rohonci Márton szakcsi lakos mező­rendőri kihágásban III. fokú ítélettel marasztal- tatván, a költségek viselésére és az összes kár megtérítésére kötelezte tett. Révész György és társai dunaföldvári lako­sok felehbezése elutasitiatott. Takács János dunaföldvári lakos (Llebbc- zésének hely adatott; Ihizsics Lajos utkaparó felsőiregi lakos kihágási ügyében a felmentő ítélet helybenhagyatott. Varya Pál dr. simontornyai lakos kérelme elutasittatott. Drinóci György uzdborjádi lakos kérelmé­nek — 1 darab forgópisztoly tartására — hely adatott; Szalai Imre paksi, Andies Pál bölcskei, Reinhardt Henrik nagyszékeiyi, Bernát Ferenc ! tamási lakosok felebbezese elutasittatott; Haj- I qató János nagyszokolyi lakosnak a fegyver- tartási igazolvány kiadatni határoztatott. A mözsi rk. iskola IV. tantermének ki­bővítése tárgyában a megyéspüspök megkere-- tetett. A dombóvári hercegi uradalom megkereste­tett, hogy az iskolákra felírás al salmaztassék és a tanköteles gyermekek a tanidőben a mezei munkáktól eltiltassanak. A havi jelentések adatai a következők : A közegészség állapota javulást mutat; a megbetegedések száma apadt; járvány csak Hencse-pusztán volt (vörheny) és Sárszent- lőrincen (kanyaró.) Difteritisz volt 19, vörheny 49, kanyaró 32, szamárhurut 4, gyermekágyi láz 4, hagymáz 3. A védí.imlőoltás 30 oltóorvossal meg­kezdődött. Törvényszéki boncolás volt 6, rendőri hul'a- vizsgálat 7; piacvizsgálat 27, mészárszék 24, tejcsarnok 10, szikvizgyár 12, vendéglő és ital- meres 28, vágóhíd 16, iskola és ovoda 32 eset­ben vizsgáltatott meg. Hét éven alóli gyermek gyógykezelésének elmulasztásáért a szülők ellen 12 esetben indíttatott eljárás. Fertőtlenittetett 34 lakás. A pécsi gyermekmenhelynek a megyeben levő 7 telepen 900 gyermek gondoztatik; el­látásuk mindenütt jo. A bába-tanfolyamra 10 másedrangu oklevéllel biró bába rendeltetett be. A 6 évi üresedés után betöltött mórágyi orvosi kör — az orvos elköltözése folytán —

Next

/
Thumbnails
Contents