Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-11 / 15. szám

0 TOLNA VARMEGYE. 1909 április 11 Az ünnepi hangulat sejtelmei űzzék el szivünkből a komor aggodalmat. A feltáma­dás miszticzizmusa tegye fogékonnyá lelkün­ket és támassza, élessze fel bennünk az akaratot, hogy ezt a hazát nagygyá és virágzóvá tegyük. Miként egyszer feltámadt halottaiból az Ur, azonképpen támasszuk uj életre a száz sebből vérző «Szegény Magyarország»-ot, mely hű fiai egyetértő munkásságával a dicsőség sugármezében fog ismét a népek előtt tündökölni. F M VÁRMEGYE — A főispán szabadságon. Apgcnyi Géza gróf főispán a közigazgatási bizottság ülése után hosszabb ideig tartó szabadságra megy, me­lyet nagyobbrészt külföldön, Ausztriában fog tölteni. Távolléte alatt a főispáni teendőket Si- montsits Elemér alispán fogja ellátni. — A közigazgatási bizottság április havi rendes ülését folyó hó 14-én délelőtt fél 10-kor tartja meg. — A központi választmány folyó hó 15-én délelőtt 10 órakor ülést tart. Tárgy: az ország­gyűlési képviselőválasztók 1910. évre érvénnyel bírandó névjegyzékének ideiglenes egybeállítása és közszemlére leendő kitétele iránt való intéz­kedés. — Elvi fontosságú határozatok. Aki magát szerződésileg háztartási, személyes és folytonos szolgálatnak legalább is egy hónapon át bérért való teljesítésére kötelezi * cselédnek tekintendő. Azon körülmény, hogy a cselédnek nincs cseléd­könyve, vagy hogy a gazda a szolgáló egyént nagyobb bizalmába fogadja s arra a házvezetés teendőit is átruházza: a szolgálat jogi minősí­tésére befolyással nem lehet. Az ily ügy elbírá­lása nem a polgári bíróság, hanem a közigaz­gatási hatóság hatáskörébe tartozik. (Hatásköri bíróság 30/1908.) — Aki hatósági szemle és minta­vétel után kimér oly bort, melyet az állandó borvizsgáló szakértő bizottság mesterségesnek nyilvánít, mesterséges bor forgalomba hozatala által kihágást követ el. (Belügym. 3025/908 ) — Községi biró azon vallomása alapján, hogy vala­mely korcsmáros ellen általános a panasz, hogy ihatatlan, romlott bort mér ki, a rendes bizonyí­tási eljárás mellőzése mellett marasztaló Ítélet nem hozható. (Belügym. 3669/1908.) A városok és az uj ipartörvény. Az állam nem igen adta eddig jelét annak, b°gy gondozó atyja volna a városoknak és köz­ségeknek. Mindmáig arról hallottunk csupán, erről panaszkodnak már évtizedek óta a városok, hogy az állam csak ingyen szolgáltatásokat köve­tel a városoktól. Az uj ipartörvény az eddigiek­nél is nagyobb rést akar ütni a városok auto- nom-jogain és ha a városok kellő időben föl nem emelik tiltakozó-szavukat ez ellen, ugy az uj ipartörvény-tervezet intézkedéseiből nagy anyagi veszteségek hárulnak a városokra. Nem egyszer tapasztalhattuk, hogy más a zöld asztal mellett meghozni a törvényt, s más azt keresztül vinni az életben. Szóval : más a teória és más a kivitel. Az uj ipartörvény sem képez kivételt ez alól. E tervezetnek is számos oly része van, mely a vá­rosok anyagi érdekeit sokban veszélyezteti, me­lyekből azokra súlyos anyagi károsodás szár- mazhatik. Ily része a tervezetnek a 203. paragrafus, mely a városi helypénzekröl rendelkezik s amely olykép volna kiegészítendő, hogy a már érvénv- ben levő szabályrendeleteket ne érintse. Elhagyandó volna e paragrafusnak ama rendelkezése is, hogy a kereskedelmi miniszter a vásárhely pénz- és mérlegdij szabályzatnak téte­leit rendeleti utón leszálithassa. E rendelkezés t. i. amellett, hogy a városok autonom jogait sérti, súlyos anyagi kárukra is lehet. Sérti az autonom jogokat, mert lehetővé teszi, hogy egy, már megalkotott s jóváhagyott szabályrendelet egy­szerűen rendeleti utón s a képviselőtestület meg­hallgatása nélkül megváltoztathassék. He lehetet­lenné teszi tökéletes költségvetés alkotását, mert a városok díjszedési joguk dacára, várható jöve­delemre soha sem számíthatnak s mindenkor elő­állhat annak lehetősége, hogy a helypénzek körül érdekelt termelő és kereskedő közönség egyol­dalú előterjesztése alapján a várható és számba- vett jövedelmek az esetleges leszállítással csök­kenni fognak. Sokkol' célszerűbb lenne tehát, ha a díjtételek nagyság alO évről 10 évre állapít­tatnék meg. De veszélyezteti a városok érdekeit a 206. paragrafus amaz intézkedése is, hogy a vásári jövedelem csupán a vásártér berendezési és a berendezés jókarban tartási költségeinek fedezé­sére lenne fordítandó. Ez a rendelkezés a városok eddig szerzett jogainak sérelme nélkül törvényerőre nem emel­kedhetnék, mert oly városokban, melyekben ezen dijak bármire fordítható jövedelmet képeztek, ily | korlátozás jövőre jogszerűség és méltányosság I alapján fölállítható nem lenne s igy a javaslat is ily értelemben volna átalakítandó. A legtöbb indokolatlan anyagi terhet a községi munkaközvetítő intézetek kötelező fölállí­tása róna a városokra és községekre, melyről a tervezet 25. fejezete intézkedik. Igaz ugyan hogy az 503. paragrafusa fölösleges jövedelmet a községeknek engedt át, de miként j számíthatnak erre a városok, mikor a közvetí­tési dijak csak cselédszerzésért lennének szed­hetők s a mikor még ebben is és az 507. para­grafus értelmében a jótékony intézetek is kon- kurrálhatnak. Különösen nagy anyagi tevhet ró tehát a községekre a munkaközvetítő intézetek fölállítása azáltal, hogy a kerületi közvetítést is ők látják el, amivel aztán egyáltalán nem egyeztethető össze a tervezet amaz intenciója, hogy a vagyonos és virágzó iparos fővárosunkat eme költségektől leg­nagyobb részt mentesítené. A nők szavazati joga. Nincsen hét, amelyen ez a kérdés aktuális ne lenne. A soufragette-ek hazájában, Londonban a nők választójogi világ-kongresszusát fogják megtartani, amelyen bizonyára súlyos érvek fog­nak elhangzani a szavazatjog felett. Bizonyára nincs benne különös, ha ahhoz most én, talán üre­ges szempontból, de mindenesetre egy modern világrészben szerzett életfölfogással hozzászólok. Á női választójog legismertebb előharcosa, mrs Chapmann-Catt, az északamerikai Egyesült- Államok egy milliomosnője, aki ez ügy apostola­ként járja be a civilizált világot. Sajnos, a nőapos­tol nem követte a kereszténység apostolainak példáját, akik a világ minden irányában terjesz­tették Krisztus igéjét. Ezek szabad ég alatt, kor­láthoz nem kötött helyen beszéltek, a hallgatók ezrei ingyen hallgathatták, nem pedig zárt terem­ben, magas belépő dijak mellett; mert a nép, a melyet ők tanítani akartak, nem áll csupa jómódú, a belépő dijat leszúrni képes egyénekből, hanem olyanokból, akik belépő dijat nem fizethetnek, de akik nélkül a „nép“ szól alig lehet használni. Hanem térjünk a lényegbe. Magam is a teljes nőemancipáció hive vagyok. A nő értékét én nemcsak elméletben ismerem el. Schiller sorai szerint: «Ehret die Frauen, — Sie flechten und weben, — Himmlische Rosen, — In’s irdi­sche Leben», — hanem gyakorlati értelemben is. Az Egyesült Államokban töltött, több esztendei tartózkodásom alatt módomban volt tapasztalni, hogy ott milyen nagy mértékben becsülik, tisz­gyorsvonat és sohasem fordul fel, pedig mindig guggolva csúszik. Mihelyt azonban a hó elmegy, Jancsi me­zítláb jár az iskolába s a csizmát állandóan az apja hordja. De nemcsak a csizmák méltósá- gosak ő nála, hanem az arca is. Akkora ba­jusza van, mint a betlehemes öreg pásztornak. Hol jobbra fújja a szél, hol balra, mind a két ágat. Hát ez az András csordás beszélte a kovácsműhely előtt, hogy mennyi baja volt az öreg Baksánéval. Egyszer nyáron, ahogy a mezőn hált, arra ébredt fel, hogy valaki köze­ledik. Megismerte a sötétben is, hogy a Bak- sáné. Fel akart ugrani, mert rosszat sajditott, hanem a boszorkány gyorsabb volt: kantárt vágott az András fejéhez és im, ezzel lóvá tette. — Álmodta kend ezt, András. — Olyan igaz, mint ahogy itt állok. Mi­korra felugrottam, éreztem, hogy ló vagyok. Egy porcikám se volt emberi. Aztán elmondta, hogy a boszorkány a Duromó lakodalmára hajtotta. Hogy ki volt ott a menyasszony meg a vőlegény, arra nem em- emlékszik, mert csak lóésszel látta a lako­dalmat. — Álom, esős idő. — De nem álom volt az; olyan fáradt voltam reggel, hooy alig bírtam feltámolyogni. — Hát aztán mit tett kend a boszorkány­nyal ? gfyv — Egész nap aludtam az eset után. Ki kellett pihennem a fáradtságot. Éjjel aztán, hogy hiába vártam, gondoltam máson nyargalászik. Hát elmentem a kertjébe, hogy megszedjem az almafát. Meg is szedtem. Hanem ott is én «stem a bajba. Ahogy le akarok jönni a fáról, azon vészén magamat észre, hogy nem lehet. Tyű, a kirelajzumát, mondok. Hát kötést tett rám a boszorkány! No András, gondoltam, most vagy mán sehogyse- Ott ültem reggelig. Akkor bujt elő az átkozott és ugy tett, mintha nem is tudna róla. Könyörögtem neki, hogy szabadítson el, ott hagytam a zsákot is inkább. Hát igy adott aztán valami italt, amitől megszabadultam. Olyan ize volt, mint a pályinkának. — Görcs volt az, hallja kend. — Jó, jó : én tudom, amit tudok. Mentem egyenest a paphoz és megmondtam neki, hogy hogyan jártam. Hát még leszidott. Azt mondta, hogy Baksáné nem boszorkány és, hogy az éretlen almától esett belém a kötés. A pap se mert tenni a boszorkány ellen semmit. Azonban amint az András beszédéből kitűnt, mégis hitt a papnak. No nem vakon. Vasárnap lesbe állott a templom ajtajánál, hogy egyene­sen viszi-e be az ajtón Baksáné a fejét, vagy féloldalt. Mert szarvája van a boszorkánynak, mint az ökörnek, ha nem is lehet látni. Baksáné féloldalt vitte be a fejét az ajtón Most már csak az kellett volna még meg­hallgatni, hogy visszafelé mondja-e odabent az imádságot, vagy egyenesen, de azt már nem lehetett, mert asszonyok közé férfiember be nem ülhet. A következő héten a pap kertje alatt pil­lantotta meg András a boszorkányt. Bizonyos, hogy vajért megy a vízre. Mert tudnivaló, hogy a boszorkány megzavarja a vizet és vaj vető­dik fel, mikor a viz leüllepedik. A pap kutyája erősen ugatott és hogyan, hogyan nem, bele­szorult a feje a kerítésbe. Ezt bizonyosan me­gint ő ttette. Hogy im, a kutya se be, se ki, hát odagyültek a gyerekek, és nevették. Maga j András is nevette. Akkor a boszorkány oda- ■ ment a kutyához és kiszabadította. Hanem a boszorkány bizonyosan megne- szelte, hogy András utána leselkedik. Mert mi- ; korra András hazaért, a hizója ugy állt az ól í közepén, mintha testamentumot csinált volna. Leeresztette fülét-farkát s szomorúan pislogott a tele vályúra, Azonban Andrásnak is helyén volt az esze Sirolin (Emeli az étvágyai ét a testsúlyt, megsérte­tett a köhögést, váladékot, éjjeli Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást.--------------- a F. Hofifmann-La Roche A. Co. Basel (Sfijc) 99 Roche ff Kapható onroil rendeletre a gyógyszertárad ban. — ára Qvegenkürt 4.— korona.

Next

/
Thumbnails
Contents