Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-09 / 6. szám

i

1908 február 9

4

helő, fizetésemelésben részesültek és ha a drágaság nem csökkenne, vagy fokozódnék, méltányos, hogy még magasabban is részesüljenek, de a legtöbbe kerülő fizetésrendezés volna az, mely ezt a mezőgazdasági értékesítés megnehezítésével akarná elérni.

Mesterséges intézkedésekkel bizonyos fokig lehet ugyan hatni az árak emelésére, vagy csökkentésére, de az árakat ezzel egyensúlyban tartani nem lehet.

A husfogyasztási adó eltörléséből vagy csökkentéséből úgyszólván csak a mészárosoknak volna hasznuk, a termelőre, vagy a fogyasztóra ebből vajmi kevés hárulna át (a hús kilogrammjára átlag 1—2 krajcár esik) s a közönség aligha venné észre a hús olcsóbbodását.

A közterhek csökkentését egyébként kívánatosnak tartom, ez azonban pénzügyi okokból csak igen korlátolt mértékben vihető keresztülA *holtkézi» birtokok ügye a drágasággal nem függ össze és fölapritásuk a drágaságot nem orvosolná.

Amit a fölirat a lokális drágaságról mond, azt helyeslem. A közvetítő kereskedelem visszaéléseit meg kell gátolni, de másrészt szolid kereskedelemre számos cikkben ép a mai munkásviszonyok mellett szükség van. A földmivesnép jórésze (legalább is számos helyen) egyéb irányú elfoglaltsága (s nem ritkán kényelemszeretete) folytán már ma szívesen tölt el félnapokat a piacra járással, hogy 20—30 fillérrel többet érjen el árujáért s inkább odaadja azt (főleg a kisebb cikkeket: tojást, baromfit stb.) az exportra dolgozó kereskedőnek, ki őt helyben keresi föl. A városi lakosság szaporodása és az igények nagyobbodása folytán pedig a szükséglet növekedett szükség van tehát a helyi piacok fogyasztását ellátó reális kereskedelemre ott, ahol a termelők közvetetlen elárusitása nem elegendő.

Hogy a vasúti mizériák orvoslása is sok hajt volna hivatva enyhíteni, az tény s hogy mily általános óhajtást elégítene ki, azt talán fölösleges ismertetnem. —y.

Lovagias ügy.*

Gróf Benyovszky Rezső országgyűlési képviselő lapunk utolsó előtti számában «Vármegyénk és főispánja» cim alatt megjelent vezető cikk egyik kitételét magára nézve sértőnek találván, gróf Somsich Tihamér és Hoitsy Pál

* Benyovszky Rezső gróf és szerkesztőnk között fölmerült affér« 1 a fővárosi lapok és laptársunk: a T. K. is foglalkozván, lapunk sím térhet fölötte közlés nélkül napirendre.

köz 21 frt. 78 d. 14. Regelly város 8 frt. 957» d. 15. Thamassi város 57 frt. löd. 16. Pinczehely 108 frt. 571/» d. 17. Kisszékely 30 frt. 71 d. 18. Nagyszékely 12 frt 48V* d. 19. Miszla 4 forint 761/* d. 20. Gyönk 17 frt. 11 d. 21. Berény 23 frt. 1 d. 22. Vejke 19 frt 81 d. 23. Kozárl2frt. 371/» d. 24. Hagymás 2 frt. 72 d. 25. Apar, magyar 16 frt. 87 és fél d. 26. Apar, rácz, 23 frt. 74 d. 27. Máza 8 frt 28 d. 28. Várai íja 22 frt. 50 d. 29. Mányok 7 frt. 24 d. 30. Tevel 15 frt. 94 d. 31. Tevel, magyar 1 frt. 30 d. 32.

Kitűnik e kimutatásból, hogy a megye akkor csak két járásra oszlott, a sűrűbben lakott, kisebb földvárira, amelyhez a mai központi és a bonyhádi járás kisebb része is tartozott, és az erdőboritotta, lakatlanabb, nagy simontornyai járásra, amelyhez a tamásii, dombóvári és a bonyhádi járás nagyobb részét számították. A legnagyobb adózó Decs volt, azután Szekszárd, Pinczehely, Simontornya, Szakcs és Iregh következtek, De a legnagyobb községnek sem volt akkor 600 lakója. Minden járásból a ma létező nagy népes községek tetemes része hiányzik, mert még nem voltak megszállva, és határaikat legelőül, makkoltató helyekül a szomszédos helységek használták. A simontornyai járásban hiába keressük meg Kéért, Bikácsot, Pálfát, hiányzik Dunaszentgyörgy, Mözs, Várdomb, Pilis és egyebek. A simontornyai járás — bár Baranyamegye egy része is Kozár vidékén ide számit — ijesztően üres. Lőrincz, Kölesd, Tormás, Kéty, Zomba, Hőgyésznek még hire sincs, hiányzik Varasd, Závod, Lengyel, Bonyhád. A Kapóson túli részekben hiába keressük Szo- kolyt, néptelen még Szakái, Paári, Szántó, Ko- csola, Gyulaj, Kurd, Nak és sok más község.

TOLNA VARMEGYE.

országgy. képviselők, majd utóbbi helyett Antony Rudolf urak, mint megbízottai által a cikk írójától, lapunk felelős szerkesztőjétől elégtételt kért. Szerkesztőnk megnevezvén megbízottait, az ügy a következő módon nyert elintézést.

Jegyzőkönyv.

felvétetett Szekszárdon, 1908. évi január 30-án este 9 órakor dr. Kramolin Gyula ur lakásán, gróf Benyovszky Rezső és dr. Leopold Kornél urak között, felmerült lovagias ügyben, alulírottak, mint fentnevezett urak megbízottai által.

Gróf Benyovszky Rezső országgyűlési képvisel. ur megbízottai előadják, hogy felük a dr. Leopold Kornél ur felelős szerkesztése alatt megjelenő «Tolnavármegye» cimü lap folyó évi január 26-iki (XVlll. évf. 4.) számában foglalt vezércikknek azon kitétele által, hogy «aki a darabont-párt mozgalmairól, győzelméről beszél, az egyszerűen nem mond igazat» magát sértve érzi s ezen sértésért dr. Leopold Kornél úrtól elégtételt kér.

Dr. Leopold Kornél ur megbízottai erre kijelentik, hogy felük ugyan minden, általa elkövetett sértésért természetesen a legnagyobb készséggel szolgáltat mindenkinek lovagias elégtételt, azonban a nehézményezett cikk csupán csak több fővárosi hírlapban megjelent közleménynek téves információn alapuló tartalmára vonatkozván s ezek tárgyilagos kritikáját képezvén s abban személyes vonatkozás egyáltalában nem lévén: az gróf Benyovszky Rezső urra nem vonatkozhatott s igy dr. Leopold Kornél ur a kérdéses cikkel gróf Benyovszky Rezső urat nem sértette és sérteni nem is akarta.

Dr. Leopold Kornél ur megbizottainak ezen kijelentése alapján mindkét fél megbízottai egyél telmüleg megállapítják, hogy sem sértés, sem sértő szándék fenn nem forog és igy az ügyet a lovagiasság követelményeinek megfelelően elintézettnek jelentik ki.

Km ft.

Gr. Sommsich Tihamér sk. Dr. Kramolin Gyula sk. Antony Rudolf sk. Ifj. Leopold Lajos sk.

mint gr. Benyovszky Rezső ur mint ár. Leopold Kornél ur

megbízottai. megbízottai.

*

* *

Tájékozásul közöljük a Pesti Hírlap ama közleményét, amelyre a mi cikkelyünk vonatkozott:

«Tolnavármegyei ügyek Bár Tolnavármegye hat függetlenségi képviselőt küldött a parlamentbe s dacára, hogy az egész megye választópolgárai függetlenségi érzel- müek, mégis a régi darabont-párt mindent elkövet, hogy visszakaparitsa kezébe a a dísztelenül elvesztett népbizalmat, s hogy a politikai élet modern irányú fejlődését megakadályozzák, különösen megnyilatkozott a Perczel-párt ebbeli törekvése a múlt tisztujitáson, amidőn Rristóffy darabont főispánjelöltjét választották meg alispánná a függetlenségi és koalíciós jelölKevés vállra nehezedett tehát a sok teher, és akiket ért, azok azt annál súlyosabban érezték.

Ennek dacára úgy látszik, fennakadás nélkül, jól adminisztrálva folyt le a követség keresztül utazása, mert az 1719 julius 25-én Simontornyán tartott gyűlés arról határoz, hogy a török követség részére vásárolt vaj megmaradt része méltányos áron adassék el,a fenmaradt ürük, bárányok, borjuk és gidák Dalmata János szolgabirónak engedtessenek át, a borjú 12 forinttal, a bárány 85 dénárral, a gida öt garassal számíttatván. Az el nem fogyasztott pulykák a faluknak adassanak vissza és csak a felhasználtak ára fizettessék ki. A megmaradt árpa és széna a szomszédos helységeknek engedendő át, de úgy, hogy aratás után ugytnennyit adjanak vissza. A török követséget szállító megyei kocsikat Dal- j mata és Maurer kisérjék, a fuvarokat Harrant főhadi komisszárius úrral számolják el és tőle nyugtát hozzanak. A török elé utazott alispánnak 6 frt, a szolgabirónak 3 frt, a három megyei katonának fejen kint 40 dénár napidij adassék, a követség körül elfoglalt szolgabirák 3 frtot, az esküdtek és más nemesek napi. 1 frtot kapjanak, a Komáromig, Győrig jártak pedig fuvarral együtt ugyancsak napi 3 forintot.

És ezzel a két követség ügye el lett volna a megye részéről intézve. Még vaj maradt és hordókba sózott viza, ezekről 1720. február 29-én Simontornyán azt végezik, hogy a vaj mázsája, nehogy elromoljon, 17 frtért adassék el, a vizát pedig megfelelő árban Egri László, j Queck Krisztián simontornyai tiszttartó, Fördős Mihály és Dalmata János vegyék át.

(Folyt, köv.)

tek ellenében. A függetlenségi és koalíciós pártiak közt nagy a felháborodás e miatt s több szabálytalanság miatt úgy a képviselők, valamint több megyebizottsági tag is panaszszal éltek a választás ellen. Ugyancsak ily értelemben fordultak a belügyminiszterhez és Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszterhez, mint a függetlenségi párt elnökéhez a kerületbeli képviselők: gróf Benyovszky Rezső, Véber János, Rátkay László, Hainrikffy Pál. A pártban igen élénk érdeklődést keltett a tolnamegyei darabontok tüntető mozgolódása, amely mintegy intőjelként nyilatkozik meg, épen a házszabályok revíziójának kérdésekor.»

Erre a következő reflexióval felelt a Tolnavármegye :

«Hasonló tartalmú közlemények jelentek meg egyéb fővárosi lapokban is, amelyek a * többi között «Tolnamegyei darabontok tüntető mozgolódásáról» és a régi megyei «darabontokról» szólnak. Hát ez a nevetséges és légből kapott állitás cáfolatra sem érdemes. Nevezzenek meg egyetlenegy darabontot Tolnavármegyében. Avagy úgy akarják, az ő vesztett ügyük felett keseregve, a közvéleményt megtéveszteni, ha ilyen hamis híreszteléssel vezetik azt félre. Darabont, sem darabontpárt nincs és nem is volt vármegyénkben — és aki a darabontpárt mozgalmairól, győzelméről beszél, az egyszerűen nem mond igazat.» Ez az utolsó mondat volt az, amelyet Benyovszky gróf magára nézve sértőnek talált.

HÍREK.

— Személyi hírek. Folyó hó 7-én 2 óra 30 perckor ide érkező külön vonattal jött Szek- szárdra Früchtl Ede zágrábi máv. uj üzletvezető Stiegler Lajos pályafentartási, Marsit János forgalmi és kereskedelmi osztályfőnök, továbbá Toros Hiador pécsi forgalmi főnök és Perlaky József szekszárdi osztálymérnök kíséretében. Útközben a vonalbeutazás alkalmával minden állomáson érdeklődtek a forgalom emelkedése iránt és Bátaszéken megtekintették a vasút, illetve hídépítési munkálatokat. Innen másnap, azaz f. hó 8-án reggeli személyvonathoz csatolt termes kocsikban Sárbogárd felé folytatva utjokat hagyták el városunkat.

— Mai tárcánk. Megyénk monográfikus történetének még bizonyos homályba burkolt korszakára vet érdekes fényt mai tárca közleményünk, melylyel kiváló tudósunk és történetírónk : Krammerer Ernő dr. örvendeztetett meg bennünket. Mint kortörténeti adat, nagyon érdekes a két követség utazási adatainak ismertetése és ezek Tolnavármegyét értintő viszonyainak megrögzítése. A jeles szerző, aki vármegyénk monografiájánák megírásával foglalkozik, kutató munkájában számtalan ily mellék epizódot jegyzett föl és Ígéretét bírjuk, hogy azokkal többször felkeresi és megtiszteli lapunkat.

— A szekszárdi muzeum uj igazgatója. A

vármegyei múzeumi bizottság f. hó 4-én tartott ülésén — Őrffy Lajos elnök betegsége miatt Totth Ödön elnöklete alatt foglalkozott a Döry Pál alispán távozása következtében megüresedett igazgatói állás betöltésének kérdésével, a mely állásra a múzeumok és könyvtárak országos felügyelősége Simontsits Elemér alispánt kérte föl és határozatba ment, hogy e kérelmet a bizottság is magáévá teszi. A bizottság kebeléből Wigand János és Bodnár István tagokból álló küldöttség menesztetett az alispánhoz, aki is az ülésen megjelenvén, az elnök felkérésére kijelentette, hogy a megye e kiváló kultur- intézete iránt való érdeklődésből hajlandó az igazgatói állást elfogadni, mit a bizottság örömmel vett tudomásul és az igazgatói kinevezés tárgyában javaslatot tesz a főispánnak. Egyúttal Kovách Aladár felszólalására elhatároztatott a bizottság alelnöki állásának betöltése és a muzeum bizottság alelnökéül Simontsits Elemér alispán választatott meg.

— Kinevezés A pécsi kir. ítélőtábla elnöke dr. Kiczkó Kálmán ügyvédjelölt kolozsvári lakost a paksi kir. járásbírósághoz díjas joggyakornokká nevezte ki.