Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-15 / 11. szám

XVIII évfolyam 11. szám Szekszárd. 1908 március 15 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Kifizetéseket és hirdetéseket s kledé, hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedéne | Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatok.-| POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. •^leg-.jelen minden vaNárnap. Szerkesztőség es kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon.szám 18. — Kiadóhivatalt telefon-szám II. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: l Forounkatars : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adattuk A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a un- kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten mefállapitnt árszabály szerint számíttatnak. Városi élelmiszer-csarnok. Irta: Molnár Lajos, rendőrkapitány. €Pamm ctcircenses» zúgott hajdan a régi római nép. Törvényeket, hatósági intézke­déseket, állami beavatkozást követel ma az alsóbb népréteg s tüntető körmenetek járják be a fővaros utcáit. Ott is s a vidéki váró- j sokban is népgyülések, értekezletek folynak s módokat keresnek a hús, élelmiszer, lakás­drágaság csökkentésére. A statisztika adatai a mellett tesznek tanúbizonyságot, hogy nálunk nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki városokban is, aránytalanul nagyobb a drágaság, mint a külföldi államokban. Sót egyes rossz közle- I kedési utakon fekvő helyeken az árak tete­mesen felülszárnyalják a fővárosi drága­ságom is. A kultúra a szántóföldeket, veteményes kerteket kiszorítja, ez az egyik oka az élelmiszer és lakások értékemelkedésének. Másutt egy uj vasút nyitása vagy a Dunát- Tiszát, stb. átszelő hid építése vonja el a helyi piacokról a forgalmat s ennek követ­kezménye a mértéktelen magas árak. A termelő helyesen teszi, ha a hama­rább és könnyebben megközelíthető piacokat keresi fel, mert gyorsabban s nagy tömeg­ben értékesítheti áruit. A kis fogyasztó — s a világ ezekből áll — nem mehet utánuk a napi konyha­szükséglet beszerzéséért s kénytelen vagy a helyi termelő által kívánt magasabb árt, vagy a kereskedő által üzleti okok folytán íelszökkentett árt megfizetni. Apasztható-e a piaci ár törvényhozási intézkedésekkel ? Korlátozhotó-e valaki ható­sági rendelkezésekkel abban, hogy a saját termesztményét mikor, kinek és mily érték­ben legyen köteles eladni ? — Nem, mert ez sértené a magánjogot, de a kereskedelem szabadságába is ütköznék. A szabad verseny képezi az egészséges kereskedelem alapját. Ahol konkurrencia nincsen, ott elnyomtuk a kereskedelem sza­badságát s ezáltal a közügynek nem tettünk szolgálatot, mert igy a kereskedelem össze­zsugorodik, megtörpül, kivész s ennek a drágaság emelkedése természetes követ­kezménye. Nagyvárosok piacainak nagy forgalma nem jelenti az áruérték csekélyebb mennyi­ségét. Ellenkezőleg. Nagy piacok csak ott vannak, ahol a kereslet nagyobb, ez pedig az értékemelkedést előmozdítja. Hatásában a kis és nagy piac eredménye ugyanaz, — drágaság jellemzi ezt is, azt is. Az áralakulásokra a nagy tömegben való vásárlás bir befolyással. Tömeges vásár­lás utján a termelő egyszerre túladhat a portékáján s kevesebb haszonnal megelég­szik, mert időt, vonat-, hajóindulást nyer. A családok háztartásában a nagy meny- nyiségben való vásárlás azonban meg nem valósítható. Részben nagyobb tóke kell s ez a legtöbb családnak nem áll rendelkezé­sére, másrészt pedig egyes áruk romlásnak vannak kitéve s azokból többet el nem lehet helyezni. A népek boldogságának hatalmas ténye­zője a jólét. Ennek hiánya az élet nehéz­ségével való küzdelem, mely elégületlen- séget, zúgolódást szül. Ezért bírnak kiváló fontossággal a népjóléti intézmények. Az éhség és lakásínség csillapítása közegészségügyi szempontból is elsőrendű fontossággal ir s már ez oknál fogva is a legsürgősebben megoldandó feladatok közé tartozik. Egészen eltekintve attól, hogy az ínség okozta népizgalom egyébként is vesze­delmet rejt magában. Az amerikai piacokat trösztök uralják. Ez által néhány milliomos akkora hatalmat ragadott magához, amelyet megdönteni lehe­tetlenség. Ezek a trösztök szabják meg a hús, liszt, petroleum, stb. árakat. Velük szemben nincsen verseny s a fogyasztó közönség ki van szolgáltatva a trösztök önkényének. Kétségtelen, hogy a nagy tökének ilyen szövetkezése a közönség hátrányára van, mert annak tehetetlen rabszolgájává válik. Magyarországon is ismeretes egyes üzletágakban, pék, hentes, mészáros, stb. a kartell, mely úrrá válik a fogyasztók fölött. Törvény ezt nem tiltja, de nem is teheti, mert a kereskedelem nyilvánvaló érdekeit sértené. De ha az árak folyton emelkednek, ellenben a fogyasztók jövedelme a régi marad, kiszámíthatatlan következményű Ínség­nek kell bekövetkeznie. Ez pedig nem egyéni, nem egyesek baja, hanem a vagyontalan s kisebb jöve­delmű néprétegeké s nemzeti csapássá fajulhat. Köztudomású, hogy Magyarországon a drágaság az utolsó évtizedben évről-évre emelkedik. Nagy vagyonú embereknek ez nem okoz gondot, de a vagyon nélküliek ezt a terhet már nem birják el. Panasz, sóhajtozás nem segit ezen, hanem cselekedni kell. Vegyük mintául az amerikai trösztöket. Ha jogosult a nagytőke összeállani s megszabni az árakat, miért ne tehetné a TÁRCA. % A vizhordónő. Irta Barinkay S. Alacsony vízállás mellett és szitáló eső­ben közeledett lassan a hajó. A parton égő kíváncsisággal néz elébe minden korú, rangú nő es férd. Visszahozza a Wangwana-csapa- tot, mely egy évvel ezelőtt hagyta el hazáját, hogy Európában egy fehér imp-czárió vezetése mellett mutogassák magukat. A ladikon gyor­san siklanak ki a szabadba. — Vájjon mindnyájan visszatérnek-e ? — kérdezik nehányan — Vájjon megtaláljuk-e még valamennyit ? — kérdezik masok. Nedves szemekkel lépnek a hazulról oly | soká távolmaradtak a hazai földre, örömrival- gással fogadják őket. Csoportok képződnek. Kérdezősködések hallatszanak, hangos jajgatás üti meg az ember fülét, sokan sírnak. A halál éppen úgy aratott az otthonmaradtak, mint a hazajöttek között A sudárterme ü, olajbarna Mtungu egy hófehérszakállu öreg ember mellett áll, pillan­tásai, melyek azelőtt keresve járták be a hazai partot, szomorúan csüngnek az elbeszélőn. Hirtelen azonban haragossá válnak arcvonásai. Nagyokat toppant lábaival, Litungra eltávozott. Nincs itt érkeztemkor ! Nem is üdvözöl! Mi­csoda ?! Megszökött! ü az az erkölcstelen, rossz leány ! Az öreg néger Chagumbo haragosan rán­colta össze homlokát. — A milyen hiú és hirtelen voltál, a mi­kor elutaztál, éppen olyan vagy most is 1 A hirtelen harag rontó hatását meg mindig nem fojtottad magadba ! Miért ócsárolod azt a leányt, ki gyermekkori játszópajtásod volt és aki iránt oly nagy vonzalommal viseltettél és mindketten férj és feleség akartatok lenni! Te nem tudod, miért szökött meg! — Tehát mond meg, miért ? És hová ? — Miért ? — ismétlé Chagumbo, elutasító mozdulattal kisérve szavait. — Én sem tudom ! Talán vad, uralkodni vágyó természetedre gon­dolt és attól megijedve, megszökött 1 Hová ? Még ha tudnám sem mondanám, mert te nem érdem­ied meg, hogy tudjad ! Többet nem tudott meg Mtungu az öreg­től. Más sem mondhatott neki sem bizonyosab­bat. Litungra atyjától sem merte kérdezni, mert ez mogorva, barátságtalan, magába zárkózott természetű ember volt. Leverten tölti el a kö­vetkező napokat. Szebbnek képzelte hazajöve­telét, örömről és barátságról álmodozott, a he­lyett sivár lett az élete. Sok pénzzel jött vissza. Mit kezdjen vele ? Egész életére hasznot szeretne belőle huzni ! Chagumbo, ki nem tévesztette őt szem elől, néha, mikor tartózkodó rövidseggel beszél vele, azt tanácsolja: — Eredj Zanzibárba. Olt leled a paradi­csomot. Egészséged a hosszú úttól és a hideg éghajlattól meg van támadva, azon a vidéken újból megerősödől és egészséges leszel. Hiszen van pénzed. Végy magadnak egy kis telket Zanzibárban. Bármilyen kicsiny legyen is, mégis eltart téged és te kényelmesen élhetsz, mint egy fehér Bwana. Mtungu gyakran hallotta ezt, nem­sokára belátja az ajánlat helyességét. Egy nap elhatározta, hogy elfogadja. Elbúcsúzik Cha- gumbótól, ki mosolyogva követi távozásakor, beleül maga egy Wangwana ladikba, kevés élelemmel ellátva, hogy maga evezzen Zanzi­bárba. Este felé a főváros északi oldalán köze­ledik ahhoz, irányát azonban délre változtatta. Sürü köd ereszkedik a szigetre, mely ké­sőbben permetező esővé válik. Az eső dacára azonban i zik nyugaton az égbolt és aranyos világításban fekszik előtte a föld. Látja a viruló szegfüföldeket, a sudár pálmákat, tele gyümölcs­csel, a hatalmas mangófákat, alattuk a benszü- löttek kunyhóit. Kis csónakok siklanak végig a vizen, egy gőzös néhány mértföldnyire a várostól horgonyt vetett; nem meri már a ve­szedelmes utat megtenni. A nap lenyugodott, hirtelen állott be a sötétség. A mikor Mtungu a parthoz ért, eldör­dült a lövés, mely a mohamedánokat az esti imára szólítja. Ö is leveti magát a földre, arcá­val Mekka felé fordulva.

Next

/
Thumbnails
Contents