Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-08 / 10. szám
XVIII évfolyam 10. szára Szekszárd. 1908 március 8 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fel évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kirül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedese j Szekszárdon. Egyet számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Mepjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő es laptulaidonos: Főisunkatars : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közém ények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten mef állapi tot árszabály szerint számíttatnak. A selyemtenyésztés vármegyénkben. A selyemhernyó tenyésztés mint téma, nein tartozik az idegizgatók közzé, de köz- gazdasági szempontból annál fontosabb es éppen a mi viszonyaink között mindig aktuális, különösen aktuális pedig éppen most, hogy az országos selyemtenyésztési felügyelőség, mely nálunk székel, ez évben is külön füzetben kiadta Tolnavármegye selyemtenyésztésére vonatkozó jelentését. Az egész művelt világ elismeréssel adózik azért a kimerülhetetlen, szívós és céltudatos, a végletekig önfeláldozó munkásságért, melyet Bezerédj Pál a selyemtenyész- tés tejlesztése, terjesztése, tökéletesítése és jövedelmezővé tétele terén évtizedek óta kifejt. Csak igazi nagy emberbarátok képesek ily munkásságra, melyből minden haszon, minden elért siker gyümölcse másoknak jut és pedig a társadalom legszegényebb, leggyöngébb és legelhagyatottabb rétegének és egyedeinek. De e működés emberbaráti jellegétől elválaszthatatlan a hazafias, a néperósitő és országfentartó. vonás is, mert a selyemtenyésztés utján a magyar haza legszegényebb sorsú lakosai 1880 óta 75 millió korona keresethez jutottak, mely óriási összegből az elmúlt 1907. évre 2.874,032 korona jutott, amely összeg 73,716 család között oszlott meg, mint akik selyemhernyótenyésztéssel foglalkoztak. A selyem tény ész- tésztéssel és selyemiparral foglalkozók összes keiesete az elmúlt évben 4.474,032 K volt. Ez az aránylag óriási, mert mindössze 4 heti csekély és könnyű munkássággal elért jövedelem bizonyítja legjobban a selyemtenyésztés nagy közgazdasági jelentőségét és teszi kívánatossá, hogy e foglalkozás a lehető legkiterjedtebb mértékben terjesztessék és űzessék országszerte. A selyemtenyésztés, ha a szükséges előfeltételek : a kellő szederfaállomány és munkáskéz megvannak, szinte a végletekig fokozható. A végletekbe persze nem kívánkozunk, de az igenis óhajtandó és könnyűszerrel elérhető, , hogy úgy a selyemtenyésztéssel íoglall^ozók száma, mint a termelt gubó mennyisége emeltessék. Ha Olaszország évi gubóíter- I melése 47—50 millió kilogrammra emel- kedhetik, úgy a magyar gubótermelés is — a mai évi egy millió négyszázezer kilogrammról — könnyen fejleszthető sokkal többre, talán 20—25 millió kilogrammra is. Látva azt a hangyaszorgalmat, melyet a selyemtenyésztési felügyelőség ez irányban kifejt és látva azt. hogy a folytonos fejlődés mellett is mily csigalassúsággal megy eföre a hazai selyemtenyésztés ugye, okvetellen arra a gondolatra kell jutnunk, hogy e térien rendszeres és céltudatos hatósági bea vat- kozásra, kezdeményezesre es ellenőrzési« van szükség, Áll ez különösen a szederek kiül tété sere, gondozására, ellenőrzésére és szif- 1 por Húsára vonatkozólag. Hihetetlen menny 1- 1 ségü szederfa megy tönkre, részint gondatlanságból, részint, rosszakaratból országszerte és igen sok helyen még mindig nem tartják meg a szederiaultetésre vonatkozó törvényt. Elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy a közigazgatási hatóságok kiváló gondozásuk tárgyává tegyék a szederták ültetését és a meglévő szederfáknak a selyemtenvésztők közt való kiosztását és ellenőrzését. Ha ez megtörténik, a selyemtenyésztés biztosítására az alapvető lépések megtétettek és ez maga után vonja a sclyerntenyesztéssel foglalkozók számának emelkedését is, mert népünkben a munkaszeretet és a pénzkeresésre való hajlandóság megvan. A legcélszerűbb volna azonban, ha minden egyes község epreskertet létesítene és hatósági okos vezetés mellett ez is könnyen elérhető. A selyemtenyésztés általánossá tételére legcélszerűbb, sót szükséges volna e foglalkozást bevinni az iskolába és szakértő vezetés alatt megnyerni e hasznos foglalkozásnak az ifjabb nemzedéket. Egyáltalában : hatósági és társadalmi téren arra kell törekedni, hogy a selyemtenyésztéssel minél több ember foglalkozzék. Különösen kívánatos ez megyénkben, mely a selyemtenyésztés terén igen szép (okon, az országban a negyedik helyen áll. Ez idő szerint 217.> család foglalkozik Tolnavárinegyében selyemienyész- téssel, akik e címen 101,153 koronát kerestek, 1880 óta pedig vármegyénk szegény lakossága 7.699,980 koronát vett beselyem- gubóért, holott Bács-Bodrogmegye e címen I 22.910,371 koronát kapott. Eejleszszük tehát i megyei selyemtenyésztésünket minden ren- ; delkezésre álló eszközzel és ez lesz a leg- 1 eredményesebb emberbarát^ és közgazdasági politika, melynek szolgálata mindenkire nézve- ! csak fölemelő. Es ezzel átmegyünk a selyemtenyésztési felügyelőség jelentésének Tolnavármegyét illető adatainak egybeállitására: Tolnavármegyében 1907. évben 122község- 1 ben közterületeken és közutak mellett volt: lombszedesre nem alkalmas szederfa 60,711 drb, lombszedésre alkalmas szederfa 36,536. A szokásos csonkítás után 35,312 drb. lombszedésre alkalmas szederfa állt rendelkezésére a selyemtenyésztőknek. Jutott egy selyemtenyésztőre átlag 15 drb fa. A magántulajdonban lévő szederfákon kivül a fenti szederfáknak köszönhetjük a TÁRCA. Bosporusi nyaralás. Közeleg a julius. «Jó napot» helyeit «Hová megy nyaralni»-val köszöntjük egymást. Mikor megmondom, hogy a Bosporusra megyek, két- kedőleg tekintenek reám és szánakozva mosolyognak : «X?, szép nyaralás lesz ez !» — mondják. Szép is volt, tündéri szép. Julius elejének egyik napján a brassói hegyeken kapaszkodó gyorsvonat ablakaiból búcsúpillantást vetek a kies Barcaságra, az erdélyi Alföldre. Hűvös fenyőillat, üdítő havasi levegőben érünk Predealba. A borzasztó vámvizsgálat és útlevél formalitásain átesve, kényelmes roman vasúti kocsi párnáin csak rövid félórát pihenve, Sinajába, a románok Tátra-Füredjébe érünk. Mir a kijáratnál előkelő benyomást tesz a J remek nyaralóhely. A bérkocsisok orosz viseletben, vörös vagy zöld bársony kaftán, ugyanilyen sipka. Pompás fekete orosz lovak, kényelmes, elegáns kocsi és szerszám. Többnyire magyarok. Az udvar állandó nyári tartózkodása mindenre reányomja itt az előkelőség bélyegét. Gyönyörű, tiszta utcák, remek park, fényes szállodák. A királyi kastély, «Caster Pelisor», igazi tündérlak. Villamos ivlámpákkal szegélyezett kitűnő ut vezet fel a sürü fenyvesekre, az őserdő egy parkra átalakított tisztására és meglepetve bámuljuk az ó-német stílusban épült királyi kastélyt, ennek szomszédságában levő tronörökösi villát és a hasonló stílusban épült melléképületeket. A hátteret a sötét zöld erdő és a *Bucses»-nek felhők közt elvesző sziklaormai képezik. A fürdői élet nagyon kellemes. A remek parkban naponként 3-szor zene. Itt a Kiegler cukrászda előtt valóságos szépség- és toilette- verseny. A Bouleward Carmen Sylván olyan kocsikorzó, mint akár az Avenue Champs Eliséen Párisban. A Restaurant C'apsa vetekedik előkelőség tekintetében bármely ostendei vendéglővel. De drága is Sinajában az élet: naponként legkevesebb 30 frank kell szerény életmód mellett. Innen három óra alatt elérjük a keleti Parist. Román testvéreink igy tisztelik meg fővárosukat, Bukarestet. Por, piszok, rettentő lárma mindenfelé. Meglep bennünket a sok szép kocsi, a számos vendéglőben s mindenhol elegáns, szép nők. A szegény varrónő, irógépkisasszony, a munkásnő is előkelőén öltözködik, bár e luxust éhezés árán szerzi meg. A Chaussé 1 riesten az itteni Stefánia-ut. A Galera Viktoria világvárosi benyomást tesz óriási forgalma és előkelő közönsége által, de letérve bármely mellékutcába, poros, kövezetlen, piszkos sikátorokat, sötétséget találunk. Szívesen búcsúzunk innét, hogy 5 órai végtelen unalmas utazás után elérjük Constanzát, a F'ekete-tenger partján. Kis poros kikötő város, vegyes nép, itt már találkozik a kelet a nyugattal. A kis főtéren a kávéházak előtt orosz, román, török, örmény, perzsa, görög kereskedőket magyár és német pincérek szolgálják ki. A kikötőben fehérük a román államvasutak remeK gőzöse, az «Imperator Traján.» Valóságos úszó palota. Káprázatos fényű ebédlők, női és férfi társalgótermek és kabinok, kitűnő bő étkezés, figyelmes kiszolgálás a 13 órai utat Konstanti- nápolyba kellemes üdüléssé varázsolják. Román testvéreink a magyar utastól nem érdemlik ezen elfogulatlan dicséretet, mert bár a legelső jelentkezők közt voltam a hajón, a rendelkező tiszt a kabinok felügyelőjének azt súgta oda, mikor az átadott útlevélből látta, hogy magyarok vagyunk : »a legk:sebbet.» A Fekete-tenger meghazudtolja rossz hirét. Vegtelen azúrkék tükrét egész nap még egy íodrocska sem zavarja. A távolban hegyek tűnnek fel, előttünk lankás partok. Ázsia! Gőzösünk bekanyarodik két hegyfal közé, előttünk a Bosporus. A Dunánál 3 —4-szer szélesebb tenger- szoroson végighaladunk s mint egy diorama vonul el a két oidalon a világ legbájosabb partvidéke.
