Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-23 / 8. szám
1908 február 23 i'ÜLJN A V ARMEGYE;, Az ember lakása * A vadállatok és az idő viszontagságai ellen való védekezés, szóval a szükség és gyengébb párjának, kicsinyeinek védelme kergették az ősembert első lakásába, a sziklabarlangbe. E barlangok sok helyen egész sziklavárakat alkottak, melyek már itt-ott a civilizáció legelső csiráit is mutatják. A barlang azonban főleg téli szállása volt az embernek; nyáron a szabadban, vagy gályákból épített primitiv sácrakban tanyázott. Fokozatos fejlődésével mindinkább a maga erejére támaszkodott hajléka megteremtésénél s függetlenité magát a természet nyújtotta esetleges menedékhelyektől. Így épité meg a kőkorszak vége felé, részben már a bronzkor elején a domblakásokat s a földbe vájt urna- házakat. A bronzkorban már a cölőpépitmények uralkodnak ; a gunyhó építéssel -pedig a szellős sátrak jobb levegőjét a föld alatti üregek stabilitásával igyekezett összekötni. Így alakult ki lassanként a gunyhó-lakó, praehistoricus ősemberből az ó-kor szilárd házépítő embere, de egyes elmaradt törzseknél és népeknél a cölöpház és a kunyhók legkülönbözőbb válfaja napjainkig fenmaradt és még mindig használatos. Egyes ó-kori népek, mint az assyrok, medusok, perzsák, föníciaiak már az építészeti fejiödés igen magas fokára jutottak, mint ezt középületeik hatalmas romjai matatják, de lakóházaikról nincsenek adataink. Az egiptomiak laKÓházát azonban már jól ismerjük Kahun Tell-Anmrna városok romjaiból. A görög- és etrusk lakóház formáiból alakult ki a római lakóház, melyet Pompeji igen pontosan ismertétett meg velünk s mely igen sokáig irányitója maradt a lakóház-építészetnek. A népvándorlás felforgató hatása azonban Közép- európában s főleg Németországban uj irányt szab a lakóház fejlődésének. A védelem szüksége a lakóház megerősítését teszi szükségessé s igy keletkeznek a várak s ezek körül a városok. A városok fejlődésével a várszerü paloták ismét elvesztik lassanként védelmi jellegüket és megszületik a középkori német lakóház típusa, mely a gótika elemeit is föls- edvén, egész Európában uralkodóvá válik, mígnem a renaissance a lakóház-épités külső formáit, a XVII. század orvos—természettudományi föllendülés pedig annak belső beosztását alakítja át s olyan lakást ád a fejlődésnek, mely lépés- ről-lépésre egészen napjainkig követhető. Ettől függetlenül alakult ki a mohamedán lakóház típusa a VII, századtól fogva s egész a jelenkorig megőrzé különleges sajátosságait; ugyanaz mondható a kínai és japán lakóház- éqitészetről is. A jelenkor lakóházai jobbára csak etno- grafikus különbségeket mutatnak. Ezen alaki különbségeknél fontosabb kérdés az az összefüggés, ami a jelenkor lakóháza és a jövő embere között van. Az ember egyre tökéletesíti hajlékát s ez visszahatva alkotójára, egyre tökéletesíti az embert. Fontos tehát a lakást úgy alakítani, hogy e kultur feladatának minél jobban megfelelhessen. Mert amit hajlékunk tökéletesítésébe, egészségessé tételébe fektetünk, az dédunokáink alkotó erejében fog sokszorosan visszatérülni. Az emberi hajlék kulturfeladata kettős: szellemi és testi. Az első a szépérzék s vele az erkölcsök nemesítésére, a második az emberiség fizikumának a tökéletesítésére irányul. E felolvasás csak az utóbbival foglalkozott, ez lévén a sürgősebb és az emberi hajlék oly irányú tökéletesitését célozza, hogy az az életet meg ne rövidítse. E törekvés magában foglalja zavartalan egészség fogalmát, mely az utódok, a jövő nemzedék egészségének s vele fajunk magasabb rendű fejlődésképességének is az egyetlen reális biztosítéka. A hajlék ily irányú fejlesztését társadalmi és egyéni intézkedések biztosíthatják. A társadalom kötelessége a lakóházak épülésének összes feltételeit szabályozni, * Kivonat dr. Kramolin Gyula felolvasásából. Tartotta a mueumban f. hó 16-án. s igy a telek, talaj, építési anyagok és tervek alkalmasságát s a kivitel helyességét ellenőrizni, az egyén feladata pedig a lakás belső hygié- nája fölött őrködni s attól minden veszedelmet távoltartani. , E vezérelvek széleskörű, gyakorlati megvalósításával elérhető lesz egyszer még az a szép álom is, hogy az emberiség, mely az ősi barlangból kiindulva, a fejlődés végtelen lajtorjáén át már az amerikai felhőkarcolók oromzatáig eljutott, itt sem állva meg, még tovább fejlődjék és odajussoh, hogy minden emberpár, minden család, külön-külön szép, egészséges és kényelmes fészket rakhasson magának, lelke pedig művészivé finomuljon, hogy az őt környező szépet egészséges érzékkel, teljes mértékben élvezni is tudja. A divat. Hogy az öltözködésben érvényre juttathassuk az egyéniségünket, ahhoz nem elég a magunk egyéni ízlése, miután valamennyire mégis csak szem előtt kell tartanunk, hogy mi a divatos. A mostani divat, mely annyi mindenféle választásra ad módot, megkönnyíti ezt a feladatunkat. Természetesen mindenki azt szeretné, hogy egyre-másra csak újdonság legyen az, a miben válogathasson. De hát szerencsére vannak kivételek is, akik tudnak megkülönböztetni: tisztában vannak a saját egyéniségükkel és ki tudják válogatni a divatból mindazt, a mi nekik, az ő termetüknek felel meg. Már pedig csak az a hölgy öltözködik jót* és ízlésesen és mindenek felett szépen, a ki képes erre a megkülönböztetésre. Egyebekben most kissé háttérbe szorulnak az ilyen általános divatkérdések. Ilyenkor farsang idején, amikor már a báli ruhák körül is kialakult a divat és aki bálozni akar, már többé-kevésbé ellátta magát a megfelelő öltözékkel, előtérbe lép a legfontosabb, a menyasszonyi és más lakodalmi ruha kérdése. Hosszú tapasztalat bizonyítja, hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken, a legtöbb lakodalom farsang idejére esik, s igy most nagyon sok házban az adja a legnagyobb gondot, milyen legyen a menyasszony ruhája s milyen az örömanyáé? Természetesen a menyasszonyi ruhánál is szem előtt kell tartanunk a menyasz- szony egyéniségét: fiatalos, komolyabb, köny- nyed vagy nehezebb legyen-e a ruha u?y a formájában, mint a díszében. És ehhez illeszkedik aztán az anyag is, a melyből a ruha készül. No de hát van miben válogatni, rendelkezésünkre vannak a szebbnél-szebb fehér japánselymek, a sifon márkizett, kínai krepp, liberti, düsessz, brokát, moáré selyembársony és posztó. Hogy dísznek a csipke a legszebb, s e között is a minél régibb valódi csipke, azt talán meg sem kell külön említenünk. Akinek pedig nincs ilyen családi csipkéje, az szépen maga készít rá finom rececsipkét és mind gyakoribb már a gyönyörű csetneki hazai csipkedisz is. A laza tunika-átvető mind kedveltebbé vá- ik és a formájában hajlik egy keveset a görög modor felé. Az egészen simára szabott és varrt menyasszonyi ruhának gyönyörű díszét képezi egy ilyen csipkeátvető. Mostanában, a mikor a tapasztalat arra tanított meg bennünket, hogy, a divat, bár néha állandónak látszik is, mégis hirtelen át szokott csapni — néha máról holnapra — a másik szélsőségbe, az anyák már kissé óvatosabbak a kelengyét illetőleg. A menyasszony a sok ruhának csak az anyagát viszi magával uj otthonába és a menyasszonyi ruhán kívül legfeljebb ha még elkészül az utazó-, látogató-, utcairuha, egy-két estélyi és fogadóruha: néhány blúz és viselőszoknya és pongyola. Kalap meg cipő csak a legszükségesebb kerül az uj asszony otthonába. Sokat csak fehérneműből ád a gondos anya a leánya kelengyéjébe. A mai fényüzéses világban a fehérneműt szeretik batisztból, vékony sifonból stb. előállítani, csupa pókháló finomságú betéttel, csipkével és hímzéssel. Ám a ki gazdaságosabb, az lehetőleg összeegyeztetni igyekszik a szépet a tartóssal. — A fehérneműben sohasem szabad takarékoskodni, már mint az anyagot illetőleg. Mert csak a tiszta lenvászon vagy lenbatiszt a tartós. Azonkívül az is bizonyos, hogy mennél egyszerűbb a varrása, a dísze, annál tartósabb is. Nagyon sok háziasszony tapasztalhatta már azt, hogy egy-egy fehérnemű darabnak a díszét kétszer, háromszor is meg kellett újítania. Azonkívül a díszes fehérneműnek az otthon sása majdnem lehetetlen. Ellve: '. tehát a tisztitóba, már pedig a legtöbb ilyen mosodában nem bánnak vele különös gonddal és ennek az az eredménye, hogy alig fordul egyet-kettőt az idő kereke, a fiatal asszony sóhajtva nézi a romokat Azért kerülhet díszes holmi is a kelengyébe, de okkal-móddal, nagyobb részt azonban a sima, elegáns angol divat szerint készítsük, mert ez a legtartósabb. * A Divat Újság minden hónapban kétszer jelenik meg. Előfizetési ára nagyon olcsó: negyedévre postán való szétküldéssel két korona húsz fillér. Előfizetni lecélszerübben a kiadóhivatalba intézett postautalványon lehet. A Divat Újság kiadóhivatala Budapesten, VIII. Rökk Szilárd-utca 4. számú házában van. Egyletek Intézetek. — A Dunaföldvári Athlétikai Club, mely rövid 3 év alatt 120 tagból álló hatalmas egyesületté fejlődött, február hó 20-án tartotta ez évi rendes közgyűlését. A jelenleg önkéntesi évét szolgáló elnök távolléte miatt Huber Ferenc alelnök nyitotta meg a közgyűlést, melyen beszámolt a Klub 1907. évi működéséről. Sajnálattal konstatálta, hogy dr. Péter Károly, aki a Klubnak megalakulása óta agilis és törekvő elnöke volt, eltávozván — nem töltheti be az elnöki tisztet. Egyúttal indítványozta, hogy a volt elnök érdemeiért a Klub örökös tiszteletbeli elnöévé választassák, a mit a közgyűlés helyesléssel határozattá emelt. A községből nemsorára távozó ifj. Pápé László is tiszteletbeli taggá választatott azon érdemei elismeréséül, miket a Club alakítása és felvirágoztatása körül különböző tisztségeiben szerzett. Ezután következett az igazgató és pénztárnok jelentése a Club jetenlegi vagyoni viszonyairól és a múlt évi zárszámadásokról. Az egyesület élet- képességét legjobban igazolja, hogy több mint 2300 kor. bevétele és 2200 kor. kiadása volt a lefolyt évben, vagyona pedig mintegy 500 kor. értékű felszereléssel gyarapodott. A közgyűlés a beszámolást tudomásul vette és a felmentvényt a tisztviselőknek megadta. Ezután következett az uj tisztikar választása, aminek eredménye egyhangú felkiáltás folytán a következő: Elnök dr. Schober László, alelnök Huber Ferenc, igazgató ifj. Osztrich Lajos, pénztáros Reichardt Gyula, jegyző Scheele Frigyes, csónakkapitány ifj. Horváth József, ellenőr Fischer Jenő. Választmányi tagok: Báthory Géza, Galambos Lajos, Sopronyi Ferenc, ifj. Szitányi Károly és Zipfl János. VIDÉK. Paks. A paksi leányok által Bún Lajosné és dr. Orosch Józsefné úrasszonyok védnöksége alatt a paksi szegény iskolás gyermekek felruházására f. hó Iő-én rendezett s táncmulatsággal egybekötött Cabaret estély úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényesen sikerült. A változatos műsor minden egyes száma kellemesebbnél kellemesebb szórakozást nyújtott az Erzsébet szálloda nagytermét zsúfolásig megtöltött közönségnek. A szereplők kivétel nélkül a legjobb igyekezettel, s a műkedvelői jelleget messze túlhaladó tudással játszottak és alakítottak. De különös dicséretet érdemelnek a hölgyek közül Konto, Etelka, Krausz Berta és Konto Mariska, a férfiak közül Sehwertl Nándor és Kardos Lipót, mint a kik »Hol a férj« és »Megjött a papa« c. egy— egy lelvonásos vígjátékban állandó derültségben tartották a közönséget. Igen öntudatos és hatásos volt Szirtes Ferencz és Szirtes Jolánka szavalata, az előbbi Windenbruch: »Boszorkány oalát«, az utóbbi Hercegh : »Bekvártélyozás« c. monológját adta elő. A hangversenyt reggel 7 óráig tartó fáradhatatlan tánc követte. A kitűnő hangulat s általában a siker megteremtésében oroszlánrésze volt Konta Etelka, Katona Juliska és Krausz Regina urhölgyeknek, akik közül az előbbi mint cigány vajda is remekül felelt meg elvállalt kötelezettségének, csak az volt a kár, hogy a zenekar ily kedves kis vajda vezetése mellett sem felelt meg a hozzáfűzött igényeknek. A mulatság tiszta jövedelme 250 korona volt s igy valóban hálás szolgálatot tett a humanizmus kívánalmainak a buzgó rendezőség. A felülfizetök névsora a következő : Grün! . Károly 10 kor., Bún Lajos, Grosch József 5 kor., Braun Mór (Dszentgyörgy) 4 kor., Bálint Lajos 3 kor., Schneider Géza 3 kor., 60 fillér.
