Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-25 / 52. szám
4 TOLNA VARMEGYE. 1908 december 25 Kioszk, fürdő, korcsolyapálya és tennis A városi mérnök előterjesztést intézett a kepviselőtestülethez, amelyben azt javasolja, hogy a Reich-féle fatelep mellett elterülő, most kevés jövedelmet hajtó városi földeken kioszk, fürdő, korcsolyapálya és tennis graund létesittes- sék, amelyek egyrészt a szórakozást és sportot kereső közönségre nézve igen nagy hiányt pótolnának, másrészről a város csinosítását is előmozdítanák és azonfelül pedig előreláthatólag a város bérjövedelmeit is szépen emelnék. A jót, szépet és hasznosat mozdítanák elő ezen terveknek sikeres megvalósításával. Vízmű és vizyezeték. Ez a legfontosabb, közegészségügyi és gazdasági szempontból legnevezetesebb kérdés és probléma, amely mielőbb való megoldást igényel. Az ártézikűt változatlan bőséggel ontja a vizet, de ennek áldásait a lakosság — sajnos — nem élvezheti még. A képviselő-testületben meg van a legmesszebbmenő áldozatkészségre való hajlandóság ezen nagyfontösságu intézmények korszerű létesithetése érdekében. A városi tanács a tervek és költségvetés elkészítésével megbízott egy mérnök specialistát, aki az ország több városában készített már vízműveket és vízvezetékeket. Pótadó emelése nélkül úgy volna ez a kérdés legjobban megoldható, mint a legtöbb városban, ha t. i. maga a fogyasztó közönség fizetne az élvezeti és használati vízmennyiség után bizonyos minimális viz- dijat, melynek összege fedezné a vízmű és vízvezetéki csőhálózat költségeit, Szekszárdon igen nagy volt mindig a vízhiány. Most meg van a viz, de hasznát csak azon esetben vehetjük, ha vízvezetéki csőhálózat létesítésével módot és alkalmat nyújtunk arra, hogy a város minden lakosa könnyű szerrel, kényelmesen elegendő mennyiségű és egészséges vízhez jusson. Ezt pedig célszerű és körültekintő beruházással, aránylag nem nagy költséggel és az egyesek nem nagy megterheltetésével el lehet érni. Reméljük, hogy jövő karácsonyra már a befejezéshez közel jut ez a nagy és fontos kérdés. Illemhelyek. Erről nem illik beszélni. Azért röviden csak annyit jelzünk, hogy a nyilvános illemhelyek felállítása szintén tervbe van véve. czára majd minden gyűlésre személyesen jött fel. 1699-ben 9 gyűlést tartott a megye, ötöt Simontornyán, kettőt Pakson, egyet Tolnán és egyet Ujpalánkán. A püspök hat ülésen elnökölt, február, márczius, április, május, augusztus és október hónapokban. Az alispánságban ezen évben váltotta fel simontornyai Dallos Andrást Daróczi István, »a paksi javak örökös ura, Őfelsége paksi főkapitánya és paksi király postamester.« A főbirák Furdics Gergely simontornyai vajda és Pribék János ez évben adták át hivatalukat Turoczi Jánosnak és Benczelides Miklósnak. Szolgabirák Takács János és Rebenyi Márton, esküdtek Radics János és Frank Márton voltak. A jegyzői tisztséget Gyurekovics Péter töltötte be, ki Pannonhalmáról szakadt ide és Pél puszta földesura volt. Számvevő ifj. Haunold János simontornyai királyi harminczados. A megyegyüléseken nagyobb részt csak a gazdatisztek vettek részt, uraik képviseletében. A dunaföldvári apát’ Dolny Mihály Csanádi püspök, a szekszárdi apát Mérei Mihály, a báttaszéki apát, Giáni Ferenc szerémi püspök és a fehérvári nagy. prépost Barnabeis Felix, mint Tolna ura rendszerint képviseltették magukat. Harc és Má- gocs ura : P. Rácz István, a pécsi pálosok priora legtöbbször személyesen vett részt a gyűléseken, a pécsi káptalan helyett pedig 1—2 kanonok. A legnagyobb birtokos herceg Esterházy Városi képviselők választása. Szekszárd r. t. város kisorsolt képviselői helyébe kedden ejtették meg a választást Örffy Lajos elnöklésével, a polgárság élénk érdeklődése mellett. Megválasztattak az I. kerületben : Szabó Géza. Frei János Takler, Vesztergombi István Steiner Ferenc Frei, Wilhelm Ede, Steiner J. Markvart, Ribling József, Póttagok : Simontakács Ferenc, Simon János Grósz. Ferger Mihály Puck. A II. kerületben : Vesztergombi Antal, Szulimán György, Pekari János, Waczek László, Prantner A Pöndör, Matzon Kálmán, Zsigmond Ferenc dr. Póttagok : Bogovits Mátyás Henczel Péter, Steiner András. A III kerületben: Sipos Márton, Volher Mihály, Mozsgay Sándor, Hauszknecht Ferenc, Bors József Hangonyi Gonda Béla, Dorogi István. Póttagok : Takács István, Dittrich János Schmidt Sándor, A IV. kerületben : Majsai István Töttös, Majsai István Szászi, Wolí Arnold, Majsai Gy András, Mészáros Pál K., Dömötör Miklós, Török László Ranga. Póttagok: Töttös János Kovács, Kovács Dávid, OszvaJd Pál. Az V. kerületben: Kovács József Szászi, Nyirő József Nemes, Ferger Mihály Illés, Frei János Takler, Bóvári Ferenc Steiner, Klézli Ferenc László Póttagok: Oszvald Pál, Ferger Ferenc, Takler János Frázon. Az ujonan beválasztott képviselők között vannak : dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd, Szabó Géza hittanár, Mozsgay Sándor újvárosi plébános, Matzon Kálmán hitelbanki pénztáros, Wolf Arnold és Gonda Béla borkereskedők és Dömötör Miksa anyakönyvvezető. Kár, hogy az iparosság csak kis számmal van képviselve. Ennek különben elsősorban ők maguk az okai, mert nagy közömbösséget tanúsítottak a választás iránt. A tisztviselők lakbérosztályozása. Az állami és vármegyei tisztviselők uj lakbérosztályozása végre megjelent a hivatalos lapban. De nincs benne köszönet legalább a szekszárdi tisztviselőkre nézve. Mert bár a lakbér egy fokkal emelkedett az eddigihez képest, amennyiben Szekszárd a budapesti lakbér 60 százalékát kapja, ami az alapul vett 9 ik rangosztályban az eddigi 480 korona lakbérhez képest 120 korona emelkedéssel jár, — ez az emelkedés eltörpül, sőt megsemmisül, tudva a tényt, hogy Szekszárdnak az uralgó lakásmizériák között 80 százalékot kellett volna és kell is jogszerűen kapnia. Ma már kétségtelen, hogy az uj osztályozás alapjául Szekszárdról készített lakbér kimutatás ép oly téves, mint helytelen volt. Téves, mert olyan lakások is 3 szobásoknak vétettek föl, melyek tényleg csak két szobások és helytelen, mert Szekszárdon nagymérvű házbéreltitkolások voltak divatban. De kérdjük, hogy ily tarthatatlan állapotok miatt szabad-e a szekszárdi tisztviselőkart megnyomorítani épen akkor, mikor méltán várhatta lakbérigényei jogos orvoslását és arra nemcsak a mód és alkalom adva volt, hanem országszerte az orvoslás be is következett. Igaz, hogy azt az Ígéretet tette a pénzügy- miniszter, hogy nem zárkózik el az orvoslás elől, de ennek az orvoslásnak gyorsan kell bekövetkeznie és tisztviselő-karunk legfőbb érdeke, hogy a gyorsítás érdekében minden lehető elkövettessék. íme: Kaposvár 80 százalék lakbért kapott, pedig Kaposvárott sok az üres lakás ; Szekszárd pedig, ahol megfelelő lakás is alig van, egy sorba jutott Dombóvárral, Nagyká- tával és tÖDb ilyen kisebb várossal. Igyekezzünk minden erővel és sietve a bajt jóvá tenni. Itt említjük meg, hogy Paks és Tamási a budapesti lakbérek 50 százalékát, Dunaföldvár, Fadd és Hőgyész pedig 40 százalékát kapja. Előfizetési felhívás! 1909. évi január hó 1-ével uj előfizetést nyitunk lapunkra. - Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetősök lejár, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szives kedjenek, hogy a lap szétküldésében fen- akadás ne történjék. Előfizetési feltételek: Egész évre ... 12 korona. Fél „ ... 6 Negyed évre . 5 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. Kérelem. A szekszárdi népkonyha legközelebb megkezdi emberbaráti működését, hogy télviz idején az amúgy is keresetképtelen legszegényebbeket némi segélyben részesítse. Teljes bizalommal fordulunk tehát számos szegényeink nevében is a jószivü emberbarátokhoz és kérjük őket. hogy ezentúl se vonják meg lelkes támogatásukat ezen nemes hivatásu intézménytől. A népkonyha hálás köszönettel fogad el könyöradományokat úgy készpénzben, mint élelmicikkekben. A kegyes pénzadományokat kérem egyePál helyett Ernest András dombóvári tiszt jelent meg, néha titkára is, Jeszenszky István, Batthyányi Ádám gróf országbírót felsőnyéki tisztje Faludi Ferenc, báró Viczai Ádámot ireghi tisztje Fábián Ferenc helyettesítette, Styrum Limburg Miksa Vilmos grófot pedig simontornyai tisztje. Özvegy Bottka Ádámnét, Hőgyész és tartozékai urát, valamint a Györ- könyben birtokos Fiáth Jánost és Meszlényi Jánost varsádi Székely István simontornyai lovas vajda képviselte, a továbbá tabódi mezőn és Gyönkön érdekelt Sándor Jánost és Salomvári Jánost. Fórdős Mihályt, ki Kápolnára, Janyára tartott igényt, vaiamint a faddi birtokos béri Balogh Ádámot legtöbbször Gyurekovics Péter megyei jegyző helyettesítette. A kincstár ügyeit az egyesek kezére még nem adott puszták kezelői, Haunold János simontornyai és Blagotta György ujpalánkai harminczadosok intézték és képviselték a megyén. A simontornyai őrség nevében pósfalvi Tulok György várkapitány, Furdics Gergely és Székely István fővajdák, Dersffi Ádám, Gorics Péter tisztek szoktak megjelenni. Ez volt az akkori érdekeltség. Gondokkal küzdő, nélkülözések közt örökös veszélyben volt úgy a megye közönsége minttisztviselői ésagyülésekleginkább a gyűlöletes adóbehajtásokkal és más nagy közterhek beosztásával, beszedésével kínlódtak. A döbröközi ráczság előtt a megyének tekintélye nem volt. Csak néhány év előtt, mikor az elhajtott simontornyai marhák miatt vizsgálatot tartani jártak ott Furdics Gergely főbíró és Komáromi János szolgabiró, azokat elfogták, bilincsekbe verve bebörtönözték, a már említett Samicz báró alig tudta őket kiszabadítani. Soha nem engedelmeskedtek a megye tisztjeinek, még báróEszterházy Gáspárt sem bocsátották a várba, mikor hivatalos ügyben közöttük megjelent. >Csak mióta a báró elbánt velük, az elmúlt évben kezdtek kissé meghunyászkodni.« Most földesuruk Viczay Ádám báró és főispánjuk Radonai püspök egyaránt intették őket, hogy a nádor személyét és nagy hatalmát tekintve, az idézésnek engedelmeskedjenek és a megjelenést el ne mulaszszák. Felmentek tehát Simontornyára, de — amint Radonai írja — a rakonczátlan garázda nép a kérdésekre felelni nem akart, sőt vakmerő makacssággal kijelentette, hogy kisebb gondja is nagyobb, mint ezen kereset. Azon közben a nyilvános gyűlésen íölcsapták fövegüket és illetlenül ösz- sze-vissza kiabálva a gyűlés helyét nagy hetykén elhagyták. A megye erre a legeltetett puszták bére és okozott károk fejében alpereseket kétezer és egynéhány száz forint megfizetésében marasztalta el. Az itéletetet azonhan semmibe sem vették. Jeszenszky István tehát a nádor nevébén ellenük executiot kérni volt kénytelen. Folyt. köv.
