Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. >le«;.jelen minden vanárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő é« laptulajdonos: Fönounkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. XVIII. évfolyam ______________ 49. szám Szekszárd, 1908 december 6. El őfizetési ár: Egész évre ... 12 korosa. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kiéül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereakedés r.-t, Szekszárdon. Egyet szsrzofc ugyanot kaphatók. Kért rat ok vise*« uem «marnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer- | kesztőséghez iotézendők. Hlrd'Us.k ménSk.ll.n mftfálUpito!1 ' árszabály szerint »zámíttatnak. ■ ■ Ünnep után. Ő felsége trónralépésének 60-ik évfordulóját fényes ünnepségek és hódolati nyilvánítások keretében ünnepelte meg december 2 ikán úgy uralkodónk, mint osztrák császár, valamint az osztrák császárság országai és népei. Sietünk megjegyezni, hogy úgy az uralkodó, mint osztrák birodalma joggal ünnepelte meg e ritka alkalmat, mert eltekintve az emberies érzés szempontjaitól, ritka fejedelem ér meg a trónon 60 évet és ezen felül: kevés uralkodót ékesítenek oly kiváló fejedelmi erények, mint I. Ferenc Józsefet és kevés oly nép van és volt a földhátán, mely annyi jótéteményben részesült uralkodója részérói, mint az osztrák. Az ünnepség lezajlása után vessünk egy futó pillantást néhány, annak keretében felmerült mozzanatra. Első sorban is arra, hogy e jubileumon a magyar nemzet csak formailag, képvisel- tetés utján, lehet mondani: udvariassági szempontokból vett részt és pedig tekintettel arra, hogy Ausztria császára egyúttal Magyarország apostoli királya is. A világtörténelmi tény, hogy Őfelsége a trónra lépve 19 évig nem koronáztatta meg magát Magyarország királyává és nem uralkodott alkotmányosan, lehetetlenné tette, hogy Ö felsége császári jubileumai a magyar nemzetnek is igazi nemzeti ünnepei legyenek. Pedig e császári ünnepek ugyancsak sürü egymásutánban, szakadatlan láncolatban következtek egymásután, mindany- nyiszor dokumentálva az érzelmi felfogás eltérését a magyar és az osztrák nemzet között’és feltárva azt a mérhetetlen űrt és szakadékot, mely e két nemzetet egymástól elválasztja. Valóban elmondhatjuk, hogy két oly egymással államszövetségben éló nemzet, mint a magyar és osztrák között példátlan, az értelmi és érzelmi egyezés hiánya és fogyatéka, melynek gyakori feltüntetése a két nemzet államszövetségének erejét és súlyát kevesbíti. A második feltűnő mozzanat: a Prágában kihirdetett ostromállapot. Valóban elszomorító, hogy a csehek németgyülölete odáig fajult, hogy a köröttük élő osztráknémetek élet és vagyonbiztonságának és a közrend megóvásának lentartására a fegyveres erőt és a hóhért kell felvonultatni. Jellemző ez nemcsak a csehek törvénytiszteletére és német gyűlöletére, hanem arra a kedvességre is, melynek az osztrák-németek saját országaikban örvendenek. A harmadik mozzanat: a horvátok tün-4 tető csatlakozása a császárjubileumhoz. Ameddig ez a tüntetés hódolat, addig nem lehet ellene szó. De ez a tüntetés egyúttal állásfoglalás a magyar közjogi felfogas ellen és mint ilyen : pártütés a magyar államjog ellen, amely államjog pedig a velünk állam- egységet képező Horvátországra is kiterjed. Amiként a prágai ostromálTüpot Ausztria gyöngeségét, úgy a horvát állástoglalás Magyarország gyöngéjét tárja fel a világ elé. Horvátország ujjhuzása Magyarországgal nem mai keletű és mint a fejlemények mutatják, sokkal mélyebben jár, mint azt a felületes szemlélő gondolja. Ez az elvakult nép azt hiszi, hogy Nagy Horvátország hóbortját, mely a valóságban sohasem létezett, sikerülni fog neki Ausztria és a dinasztia támogatásával megvalósítania és most, hogy Bosznia és Hercegovina annexiójának munkálatai folyamatba tétettek, elérkezettnek látja az időt elvakult ábrándjainak realizálására. Valóban: itt a legvégső ideje, hogy a jubileumi ünnepség után a magyar nemzet két kézzel lásson a dologhoz és rendet teremtsen az elszakadást nyíltan hirdető Hon- vátországban. Horvátország, mint társország jogai szigorúan körül vannak Írva. Ezeket bántani senki sem akarja és nem is szükséges. De ezzel szemben a magyar állami egység keretei is szigorúan adva vannak és e keketeken belől minden ellenséges törekvést lehetetlenné kell tenni és érdeme szerbit meg kell torolni. F. M. VARMEGYE .. A közigazgatási bizottság ülése folyó hú 9-ón. szerdán délelőtt fog megtartatni. ElTifontosságn határozatok. Valamely útnak a községi közdűlő közutak hálózatába való felvételét a törvényhatósági közgyűlés el nfem rendelheti.: a felvétel kimondására csak a köz,- ségi képviselőtestület, illetékes. (Keresk. min. 5467.2/908.) Aki ittas állapotban lovat hajt és valakit elgázol, nem nyerhet felmentést beszámithatlan- ság címén. (Kúria 9176/907.) Aki uzsorát közvetít és ezért jutalmat kap, segéd még akkor is, ha nem sikerült kideríteni, hogy kiadta a kölcsönt. (Kúria 1811/908.) Párbaj esetén nem menthető fel a vádlott »társadalmi kényszerítő felfogás folytán ellen- állhatlan kényszer« cimén. (Kúria 5051/908.) TÁRCA. Magyar huszárhadnagyból Bulgária cárja. Bulgáriából hát önálló állam lett, Ferdi- nándot cárnak tették meg: az egykori magyar huszárhadnagyból igy lett balkánt király. Máskor is jöttek már ilyen hírek. De kósza híresztelés volt mindannyiszor, gyakran nyári kacsa, de minden megbízhatatlansága mellett is, mindig lapangott ennek a hírnek az alján valami kis komolyság is, ha más nem, egy pium desi- derium, amely ott székelt agyában Klementina kóburgi hercegnő kedvenc fiának, annak a Ferdinandnak, akit 1887. julius havában egy bolgár küldöttség Orsovából vitt el Szófiába, hogy a Battenberg Sándor, a szlivnicai hős elker- getésével megüresedett bolgár trónra ültesse. Amikor az első bolgár fejedelemnek, Battenberg Sándornak felkínálták a szófiai trónust, a német herceg Bismarckhoz fordult tanácsért: elfogadja-e a fejedelmi állast. Bismarck az aggódó kérdésre egy azóta szállóigévé lett mondattal felelt: — Warum nicht Hoheit ? Es wird ihnen jedenfalls eine schöne Erinnerung bleiben. (Miért ne fenség ? Mindenesetre szép emléke lesz önnek a bolgár trón.) Bismarck tévedett. A bolgár trón nem lett szép emléke a Battenberginek, akit miután Szlivnicánál csodás győzelemre vezette a bolgár seregeket a szerb haderő fölött, 1886. aug- 2l-én éjjel orosz és bolgár összeesküvő tisztek elfogták a fejedelmi konakban és orosz területre cepelték. A fejedelem később Ausztriába jött, gráci hadtestparancsnok lett, majd hogy a pozsonyi színtársulat egyik tagját elvehesse, lemondott hercegi címéről és gróf Hartenau lett. A kilencvenes évek elején halt meg Grácban. A battenbergi elűzése után a bolgárok fejedelmet kerestek. Az európai uralkodó családok tagjai közt nem igen akadt vállalkozó. Csak az eszes és ambiciózus Kóburg Klementinának, Lajos Fülöp francia király leányának fia Ferdinand vállalta el a fölkínált trónt, ü akkor magyar honvédhuszárhadnagy volt. Nem sokáig gondolkozott. Barátnőjét, a budapesti társaság egy ösmert alakját, férjhez adta egy volt osztrák miniszterelnök fiához és Orsován mindössze azon tépelődött a fejedelemváró küldöttség előtt, hogy milyen néven foglalja el a bolgár trónt, Ferdinánd vagy Ferdinánd Mária néven. A küldöttség megmagyarázta neki, hogy az egyszerű bolgár nép sohsem fogja megérteni, hogy Mária férfinév is lehet és erre a kóburgi mint I Ferdinsnd irta alá a proklamá- ciót, amelyet egy bizonyos Fleischmann nevű bécsi ember szerkesztett és amelyben a honvédhuszár hadnagy tudtára adja a bolgár népnek, hogy mától kezdve ő a fejedelme. Á bolgár nép ezt tudomásul vette és nem is járt vele rosszul. Ferdinand, akit általában csak mint hosszú orrú vicclap karrikaturát ös- mernek mifelénk, csakugyan jó fejedelem lett. Kitünően tudott lavírozni Oroszország és Ausz- tria-Magyarország közt. Nehéz viszonyok közepette kivívta, hogy az európai udvarok őt elösmerjék. Stambulovval egyetemben kiragadta az országot korábbi szandzsák színvonalából, amikor pedig látta, hogy a nép szenvedélye a bolgár Bismarck, az erélyeskezü Stambulov ellen fordul, egy pillanatig sem volt olyan ostoba, hogy »A hálás fejedelem« cimü színjátékot eljátsza. Irgalmatlanul elbocsátotta Stam- bulovot, miniszterelnöké kinevezte Sztojlovot és később amikor látta, hogy nem igen tanácsos dolog, Stambulov gyilkosait sem üldözte valami nagyon. Kitünően viselkedett szuzerén- jével, a szultánnal szemben is. Amikor kellett, kezet csókolt neki, de azért ő csatolt Bulgáriához egy egész provinciát .* Kelet Ruméliát. És össze tudott veszni feleségének családjával, a szigorúan katholikus pármai hercegi házzal, amikor arról volt szó, hogy a gyermektrónörököst, a tirnovoi herceget a bolgár nép hitére az ortodox vallásra kell átkereszteltetni. Országát erőssé, hatalmassá, vagyonossá tudta tenni a tejedelem. Belülről konszolidálódott Bulgária. Macedóniában pedig — igaz, hogy letagadásra — de kitünően dolgoztak a bolgár kormány ügynökei. Ennek e munkának
