Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-29 / 48. szám
XVIII. évfolyam 48. szám Szekszárd. 1908 november 29. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ir: Egész évre . . . 12 korona. | Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . 24 fillér. Elöfizr léseket c« hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda éB papirkereakede» r.-t. SaeKscárdon. Egye« számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. .M esfjelen minden vtiHiirimp. Szerkesztőség és kiaJóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatalt telefon-szám II. Felelős szerkesztő é* Isptulsjdonos : Körounkatsrs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok uem -uzni&k A lap szellemi részét illető köz- lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Klrrfttluk mértékeit«n a«fállapit«;* árszabály szerint számíttatnak. Közegészségügyünk reformja. A közegészségügyi szolgálat rendezése és államosítása egy nagy lépés előre a civilizáció országutján, melyen az utóbbi időkben a magyar állam egyre szaporább lépésekkel halad. Jól esik erre a haladásra gondolnunk, mert társadalmunk, helyesebben nemzetünk szegénysége, széttagoltsága és szervezetlensége következtében szinte ijesztő a különbség, mely országunk és a fejlett Nyűgöt viszonyai között észlelhető. Hogy ily körülmények között eredményes munka csaknem kizárólag egyedül az állam kezdemény zési tői és közreműködésétől várható, az, bár örvendetes jelenségnek nem mondható, de természetes valami és éppen ezért óhajtandó', hogy az állam gépezete ne csak erős és hatalmas, hanem a gépezetet irányitó és kezelő kormány is munkabíró, tevékeny, a törvényhozás pedig áldozatra kész legyen, hogy fölismerve a szükségleteket, azoknak kielégítésével erőt öntsön a nemzet vérszegény szervezetébe és azt egészséges működésre képessé tegye. Ha figyelembe vesszük azt a kétségbeejtő állapotot,* melyben közegészségügyünk évtizedek, sőt mondhatnánk évszázadok óta az emberi érzés és értelem szégyenére senyvede/l, lehetetlen kitörő örömmel nem üdvözölnünk az uj közegészségügyi reformot, mely immár törvénynyel biztosítva, lerakta az alapot, melyen érthetetlen és rettenetes mulasztásainkat lépésről-lépésre, kitartó munkával és vége-szakadatlan áldozatokkal helyrehozhatjuk. Ez a munka azonban sok pénzt kíván és emészt fel és sajnos: hazánk pénzügyei — tekintettel a minden oldalról kielégítést követelő nagyszámú szükségletekre — nemcsak fényesnek nem mondhatók, hanem aggasztó jelenségeket is mutatnak. De ha igy van is: nem zárkózhatunk el annak a beismerése elől, hogy a közegészségügy javítására és fejlesztésére mindenkor elsősorban és ' két kézzel kell áldoz7iia kormánynak, törvényhozásnak és nemzetnek, mert ez az a tér, melyen a magyar fajt és nemzetet netnesak edzetté tehetjük, hanem népessé és elszaporo- dotiá is fejleszthetjük, amire föltétlenül szükség van, ha nemzeti eszményeinket elérni és megvalósítani akarjuk. A közegészségi szolgálat államosításával a magyar allam egy csapásra az orvosok ezreit illesztette bele a saját szervezetébe. Nem akarunk ezúttal azzal a különös ténynyel hosszabban foglalkozni, hogy hazánkban az állategészségügy államosítása és rendezése megelőzte az emberi egészségügy szervezését. Örülnünk kell, hogy ez utóbbinak is elkövetkezett a várva-várt ideje. Es örülnünk kell, hogy a magyar állam végre megkönyörült a községi és kórorvosok szánandó helyzetén és fizetésük javításával és rendezésével elégtételt adott az állami élet ez egyik legérdemesebb szerveitek, akik innen-tul azzal a jóleső tudattal szentelhetik magukat emberbarati és egyúttal nemzeterósitö hivatásuknak, hogy a magyar állam nemcsak nem feledkezik el róluk, hanem méltányolja szolgálataikat. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a hivatalos orvosi kar most már mindent megkapott és igényeik teljes kielégítésben részesültek. Ellenkezőleg: készségesen beismerjük, hogy kép.ettségök és működési körük következtében nagyobb igények is sarjadzhatnak leikökben. Az orvosi kar azonban bizo iyára számol a magyar állam pénzügyi kereteivel és e kereteken belül érvényesítve törekvéseit, melyek a nemzet minden tényezőjének támogatására és elismerésére méltók — végzi a nemzet egészére nézve oly hasznos munkáját. Magyarország népesedési viszonyai az utóbbi években aránytalanul megromlottak. A tüdögiimőkór, a gyermekbetegségek, a gyógykezelés elmulasztása, a magzatelhajtások évenként százezrekkel ritkítják sorainkat. Ha e viszonyokon csak egy kissé javíthatunk is, régi népesedési arányszámunkat (évenként 1 százalék szaporodás) könnyen elérhetjük, sót túl is haladhatjuk és ezzel nemzetünk előtt a fejlődés és erősödés biztos jövőjét nyithatjuk meg. A közegészségügy reformjától, az orvosi kar lelkiismeretes munkájától várjuk ennek a biztos jövőnek elérkezését. De e célra a kormánynak is, a nemzetnek is áldozni kell. Áldozni mentői többet és mentői többször, mert ezt a jövőt, ha mint nemzet élni akarunk, okvetetlen meg kell valósítanunk. F. M. A községi és körorvosok az alispánnál. Tolnamegye községi- és körorvosai folyó hó 24-én délelőtt majdnem teljes számban testületileg tisztelegtek Simontsits Elemér alispánnál, hogy az uj körorvosi törvény életbelépte- tésevel felmerülő kérdések rendezésere nézve jóindulatát kérjék. A tisztelgésben Berde Mózes, Boskon-itz Mór, Brányi Kálmán, Freund Ignác, Oriinfeld Adolf, fírünwald Elek, Holndonncr Adolf, Kiss István, Lány Frigyes, Schützenberger Endre, Schwarc Viktor, Sterk József, S*ern Adolf, Spitzer Manó, Stollár János, Szakács Péter. Pécsvá- rady József, Varga Pál, Vencel József és Zavaros Gyula doktorok — összesen 20-an — vettek részt. A tisztelgőket dr. Hangéi Ignác vármegyei t. főorvos vezette az alispán ele és előadván a tisztelgés célját s egyben a fontos és közérdekű ügy iránt mindenkor tanúsított jóindulatát is újból kérve, átadta a szót dr. Schützenberger Endre dunaföldvári községi orvos, — tb. járásorvosnak, aki a községi- és körorvosok jogos és méltányos óhajait — csak a lényegest említjük — a következőkben terjesztette elő: 1. A szolgálati idő és a korpotlékigények összeírásánál — azon orvosokra nézve, akiknél a törvény és a végrehajtási utasítás egyátalán nem, vagy csak hiányosan intézkedik — kérte a törvény olyan értelmezését, amely az orvosok jogos és méltányos igényeivel számol, nevezetesen: egyeseknek hosszú időn át, egyfolytában és megszakítás nélkül, rendes illetmények mellet, de csak helyettesi minőségben eltöltött községi- vagy körorvosi szolgalatidiját is beszámíttatni kerte. 2. A lakás és lakáspénz kérdésében az orvosok azon közös óhajtását tolmácsolta, hogy kegyeskedjék minden befolyásával alispán ur odahatni, miszerint a községek fkörök) mindenütt állandó községi- (kör)oreosi lakóházzal láttassanak el: addig is pedig, mig ezen állandó, a közegészség és egy családos orvos jogos igényeinek mindenben megfelelő, orvosi lakóházak felépülnek, a járandó lakáspénz aként állapittassék meg, hogy abból az illető orvos a neki járó, megfelelő lakást vagy házat ráfizetés nélkül tényleg bérelhesse vagy fentarthassa. 3. A fuvar és fuvardíj megállapítására nézve azon egyértelmű kérést terjesztette elő, hogy a községek (körök) az orvosaikat — mindenütt és kivétel nélkül — ne természetben adott előfogattal, — hanem (e helyett) a mai, tényleges fuvarviszonyoknak megfelelő összegű, készpénz — fuvarátalánnyal lássák cl. 4. A renoelési, beteglátogatási és műtétekért járó dijak, — nemkülömben a távolsági dijak megállapításánál elvi álláspontként kérte kimondatni azt, hogy oly népesebb községekben, ahol a községi- (kör)orvoson kívül más orvosok is folytatnak gyakorlatot, ott a községi- (körV orvos is az ezen többi orvosoknál szokásos díjazásban részesüljön. Általában pedig a dijak kiszabására nézve azt kérte, hogy a díjazás legkisebb mértékének szabályozására az 1900. évben 95.038/VI. sz. a. kiadott belügyminiszteri rendelet idevágó díjtételei vétessenek ngy^iemue. A távolsági dijakra vonatkozólag pádig kimondandónak kéri, hogy a vármegyei tisztviselők részére szabályrendeletileg megállapított díjtételek a községi- és körorvosokra is alkalmaztassanak. 5. Kérte végül a halottkémlési dijak akent való szabályozását, hogy a halottkémlés dija a beteglátogatási díjjal egyenlő legyen, ahol pedig a község (kör) a halottkémlés díjazást már eddig is évi általányösszeggel váltotta meg, vagy ezután igy kívánná megváltani, ott ez akkora összegben szabassék ki, hogy egy halott- kémlésért átlag, ott is egy beteglátogatás dija jusson az orvosnak, aminek elérhetése céljából az utolsó három év halálozási statisztikája vol alapul veendő. Ezek után Schützenberger do orvosok e kívánalmait bővebb kisérte, azon reményének adott kifej^Wniogy a községi- (kör)orvosok, akik sok önmegtagadással járó, odaadó, terhes munkájokra alapított igényük sorsát teljes bizalommal teszik le a törvényhatóság első tisztviselőjének kezébe, ott azon jóindulatú méltánylással is fognak találkozni, amelyet közhasznú tevékenységükkel megérdemeltnek hisznek ! Az orvosok e kérelmére Simontsits Elemér alispán a következő beszéddel válaszolt: Igen tisztelt Uraim 1 Rendkívül örvendek, hogy Tolnavármegye községi- es körorvosait majdnem teljes számban üdvözölhetem és igen köszönöm, hogy megjelenésükkel módot és alkalmat nyújtottak nekem arra, hogy a közigazgatási szervezetnek e lontos tényezőit személyes érintkezés utján is megismerhessem. Örvendek ennek, főleg a most tárgyalás alá kerülendő ügyek nagy jelentősége és kimagasló társadalmi fontossága miatt; mert az orvosi karnak, mint a közigazgatási tisztviselők nagy intelligenciájú, sőt legmagasabb tu- domángos képzettségű rétegének helyzetén javítani — mar igen regi tartozása a társadalomnak, különösen, ha azt a mostoha elbánást tekintjük, amelyben terhes és' fontós
