Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-22 / 47. szám

1ÍX>8 november 22

TOL>'ATi&non

Aki a ijepaistor Által elfogott kutyáját forgópi sztolylyal való fenyegetés mellett kiadatni akarja, zsarolást követel. (Kúria 4917/908.)

KÖZSÉGI ÉLET.

A községi jegyzők mozgalma.

A községi jegyzők a napokban országos gyűlést tartottak.

A magyarországi jegyzőknek ez a gyűlése úgy a tárgysorozatának gazdagsága, valamint az elhangzott szónoklatok magas szárnyalása révén, érdemében is méltónak mutatkozott arra, hogy országos érdeklődés kisérje munkálkodását.

Erre az országos érdeklődésre tagadhatatlanul szüksége van a jegyzői karnak is, de még inkább magának a nemzetnek. Mert rég elmúltak azok az idők, amikor a — csendes faluban pipázgató — nótárius ur volt a nyugodalmas életnek kedves, humoros megtestesülése. A jó peleskei nótárius csak a költő örökszép remekében él, de a valóságban nincs többé.

A mai idők községi jegyzője egy agyontört tisztviselő, aki verejtékes homlokkal görnyed íróasztala mellett hajnaltól alkonyatig, végezve az államnak reá hárított munkáit, akinek száz ura van, akire jégverésként vág a rendeletek fergetege, akinek mindent kell tudnia, de akiről nem akar tudni senki.

Pedig száz törvény közül kilencvenkilencnek ő a végrehajtója; a közigazgatásnak ő a gyökérszála; az állameszmének ő a képviselője ; a magyar nemzeti gondolatnak ő az örökmécse ; a falunak ő a gondozója, ő a közrend, a közbiztonság, a közegészség, a közoktatás. Ő a ládafia, mely a nemzet közkincseit gyűjti. Egy szóval — ő a magyar ^ KOZIgazguLáa. Vágd el e gyökérszálakat, tépd ki a népszeretet földjéből és kidől a közigazgatás ezer éves lombos fája.

És ki hinné, hogy a törvény mégis ő róluk feledkezett meg legjobban. Hol az a jogtudós, aki megmondja nekünk világosan, hogy valójában ki és mi a magyar közjogban a községi jegyző ?

Mindezen anyagi és még inkább erkölcsi sérelmeiknek megszüntetésére tömörültek országos szervezetbe. Közgyűlésük tárgysorozata ezenfelül még azt is mutatja, hogy nemcsak sajgó sebeik gyógyításával foglalkoztak, de sietnek a gyakorlati életben szerzett tapasztalás kincseit a törvényhozás rendelkezésére bocsátani. Egész sereg már meglevő törvénynek hiányaira mutatnak rá és becses gondolatokat vetnek föl majdan megalkotandó törvényekhez.

A megtartott közgyűlésnek legfontosabb tárgya azon memorandum volt, melyet a belügyi kormányhoz intéztek. Egyes részei: mint például a jegyzőképzés reformja, a fegyelmi eljárás, a választási kérdés rendezése, anyagi helyzetük javítása, a segédjegyzők helyzete, a nyugdijkérdés, a jegyző árvák neveltetése, a jegyzői teendők túlterheltsége stb., mind olyan kérelmek, melyek helyesek, okosak, méltányosak és jogosak.

Remélhető, hogy a községi jegyzők visz- szás helyzete végre rendezést nyer s panaszaik orvoslást tatainak. Ez nemcsak a jegyzőknek, hanem a községeknek és az országnak is érdeke.

MIsilán az uj községháza építési munkálatai teljesen befejeztettek.

A dnnaflllvári mértékhitelesítő hivatal megszüntetésére vonatkozólag hozott megyei közgyűlési határozat ellen Stauber Antal felebbezést adott be.

EU£y&rke8Sl község képviselőtestülete a községi főjegyzőnek 240 korona évi irodai segélyt szavazott meg.

DtmbéTárM, egy 2-ik gyógyszertár felállítására kért engedélyt Hóhér Kálmán budapesti gyógyszerész.

KSszBnet nyilvánításMiután a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesülete részére az általam megindított gyűjtések Tolnamegye területén jóformán befejeződül«, foeauj** mindazok, aKikhez esdo soraimmal fordultam, jelesen : a róm. katholikus, úgy az evangélikus, és református Egyház főtisztelendő papsága, mind pedig egyes nemesszivü urinők és urak, a gyűjtés körül kifejtett buzgalmukért és nemeslelkü fáradozásukért őszintén érzett hálás, mély köszönetem nyilvánítását, melyhez még őszinte, igaz köszönetemet csatolom mindazok részére is, akik a nemes cél gyarapítására és előmozdítására filléreikkel hozzájárulni kegyesek voltak.

Kelt Högyészen, 1908. november 17.

Gróf Apponjrl Gézáné,

i Sianitárinm-Kgyeiület

t.trs«lnökc.

__________

______________3

Az utolsó színházi hót.

Derék színtársulatunk, mely annyi diadalmas estén gyönyörködtette előadásaival közönségünket,^ hét végével búcsút mond városunk- j nak.

Meg látszik, hogy a derék igazgató Baráti Rezső tényleg be fogja váltani többször hangoztatott fogadását: magával fogja vinni a közönség rokonszenvét.

A hozzánk most beküldött jövő heti műsor biztosítéka Baróthi Rezső ambíciójának és áldozatkészségének.

A műsorból a következőket közöljük:

Hétfőn. Dr. Tresztyénszkyné Baróthi Irma jutalomjátékiul és búcsú felléptéül Sardou hires és szellemies vigjátéka : Váljunkel.

Keiden Olasz Jolán és Bihari László jutalomjátéka : A szerencse fia.

Szerdán. Gyárfás Ödön jutalmazásául, Verő György pompás operettéje : A bajusz.

Csütörtökön. Főgimnáziumunk egyik tanárának, László Gézának gondos tanulmányokon felépült jeles színdarabja: »Toldi« Péntek,

szombat és vasárnap pedig az idei színházi saizon méltó befejezéseképen, Budapest egyik kiváló primadonájának Komlóssy Emmának vendég felléptével: *Lili* »Suhanc« • Varázskeringő*.

Az operetté irodalomnak megannyi gyöngye. Felhívjuk közönségünk figyelmet erre a kitűnő műsorra és a kiválóan élvezetesnek ígérkező előadásokra.

HÍREK

— Erzsébet napiz. Ezt a napot a kegyeletes emlékezés szent napjává tette a hálás magyar nemzet. Évről-é re megüljük dicső emlékének gyászünnepségét annak a nagylelkű, szerető szivü asszonynak, aki bár idegen törzs hajtása volt, mégis a nyira eggyé forrt nemzetünkkel, mint eddig egyetlen királynénk sem. Városunk középületein gyászlobogó lengett és valamenyi tanintézetének tanári kara és növendékei résztvettek a belvárosi templomban tartott ünneni —.........................

— DJ főispánt titkár Szalag László dr.

a belügyminisztériumba fogalmazóvá kinevezett tolnamegyei főispáni titkár helyébe a belügyminiszter Hermann Béla dr. miniszteri segédfogalmazót, brassói főispáni titkárt nevezte ki.

— Yárosl flgyek. Dr Szentkirályi Mihály Szekszárd polgármestere előterjesztést fog tenni a legközelebbi képviselőtestületi ülésen a városi rendőrség szaporítása tárgyában. Ugyanis a vármegyei törvényhatósági közgyűlés kimondotta, hogy a város rendőrsége, tekintettel csekély számára, nem képes elvégezni a reá háramló kötelességeket,

— Fejedelmi alapítvány Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök, a pécsi középiskolai szegény tanulók részére felállítandó internátus javára 100 ezer koronás alapítványt tett 'e.

dologban járnak, hogy az okvetlenül imponál az embernek.

— Tisztelteti a szerkesztő ur és kéreti, szíveskedjek a körkérdésünkre felelni.

— Melyik szerkesztő ?

— Az >Arany füst« szerkesztője.

— És mi légyen az a körkérdés ?

— Hogyan végződött első szerelme ?

— Hm.

— - Ugy-e fifikus egy kérdés ?

— Fifikus talán uem. Hanem korai — kezdem tréfára fordítani a dolgot. — Legalább nálam. Hátha még be se végződött az első szerelmem ?

— Csak negyven-ötven sorra valót kérek. Már adtak Beöthy, Herczeg, Ambrus, innen megyek majd Gyulaihoz.

Ezzel kihúzza ceruzáját s lesi, hogy mit mondok.

— Ön aztán nyélbe üti ugy-e, amit mondok ? — kérdeztem tőle.

— Természetesen. Csak a schlagwortokat jegyzem fel, ha a memóriám cserben találna hagyni.

_ És a többiek már készen vannak ?

— M

ár szedik.

— Ne nehezteljen meg, ha egy őszinte kérdést intézek önhöz.

— Csak tessék kérem.

— Tud ön úgy irni mint Herczeg :

Éles, szürke szemeit csodálkozva emelte

reám. , .

— Úgy ? Dehogy ? Hogy tudnék én úgy írni.

— Azt mondja, hogy nem tud és mégis azért kereste őt fel, hogy valamit elmondjon, amit ő gondolt ki. És ön azt meg meri irni.

— Hát mit tegyek ?

— A természetes az ellenkező volna, ha ön gondolna ki valamit és azért keresné fel Herczeget, hogy aztán ő Írja meg azt maguknak.

A reporter elgondolkozott.

— Csakhogy amit én gondolok ki — jegyzé meg, — azt Herczeg nem merné megírni.

Elmosolyodtam. Az bizony igaz lehet.

Egy másik alkalommal arra a körkérdésre kellett felelnem: »Hiszek-e a babonákban és különösen melyikben ?« Miután megfeleltem a reporternek, aki véletlenül unokaöccse a szabómnak, viszonzásul arra kértem, hogy adjon át tőlem egy üzenetet a nagybácsijának.

— Nagyon szívesen, — felelte.

— Mondja meg neki kérem, hogy küldjön egy kis posztót, amiből én kabátot varrók ma- gamnek.

Nem értette el a célzást, elmondta Friedmann urnák. De annak már volt annyi természetes esze, hogy összeszamarazta. »Te bizonyosan megfordítva értetted — mondá, ő küldi a posztót és én varrom neki a kabátot.«

így vagy amúgy véve, kétségtelenül egyike a legnagyobb ostobaságoknak, hogy az írótól, aki megtudja adni a maga gondolatának a művészi formát, a reporter vegye el a thémát és tálalja fel. Nagyobb brutalitást elképzelni sem lehet ennél! Hány jó thémája megy igy tönkre az írónak 1 Még Heródes is kíméletesebb volt. Megölte a kisdedeket, de legalább megvárta mig megszületnek. A reporterek ellenben még embrió alakban pusztítják el.

Ha tekintetbe vesszük, hogy a lapok az utolsó szigetek, ahol az iró meghuzódhatik, a hol egy arasznyi tér a sok gazdasági növény és politikai maszlag közt még megmaradt a rozmaringnak és muskátlinak. Azért mondjuk utolsó virágpadnak (mert a kiadók képtelenek a colportage divatjában egyes köteteket megjelentetni) s ha nem hallgatjuk el azt sem, hogy a sajtó szívesebben tölti meg ezt a kis teret is idegen Írókkal, megholt lelkekkel (a szellemi téren szabad a kulikat behozni), Maupassant, Daudet, Csehov kis rajzai örök vándorlásban keringnek a tárcákban, kiszorítván az egyedül lehetséges utolsó területről is a magyarokat. És ha még azt is számítjuk, hogy Magyarországon a rendes sajtón kívül evenkint megjelenik számtalan alkalmi lap, inség-album, ünnepi almanach, jótékonysági füzet, jubileumi emlékkönyv, amelyeken pénzért dolgozik szedő, nyomdász, korrektor, kompaktor, csak éppen az irót tisztelik meg azzal a hazafias kívánsággal, hogy írjon ingyen — mindezeket igy összevéve, viszonzásul az egyszer mi tehetjük fel azt a körkérdést a sajtónak : Miből él meg a magyar iró ? Mikszáth Kálmán