Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-25 / 43. szám
4 TOLNA VARMEGYE. 1908 október 25 SPORT. A férfi és nő testfejlesztéséről. Különös tekintettel a középiskolai oktatási és testnevelési rendszerre. Irta: Dr. Hadó Artúr. 11. A gyermekgyilkossággal határos bűnt követ el az a szülő, ki fiát vagy lányát ily intézetbe adja s ha gyermeke már az egyetemi tanulmányok kezdetén elzüllik, ne a gyermeket okozza a szülő, hanem szálljon magába és mondja el a »mea maxima culpá«-t. Nehogy pedig a középiskolai oktatási rendszerről irt kedvezőtlen kritikám bárkit is megtévesszen, hangsúlyozni kívánom, hogy távol áll tőlem ama szándék, mintha a tanuló ifjúságot arra akarnám buzdítani, hogy ne tanuljon, ismereteit ne gyarapítsa, távol áll tőlem, mintha én a naplopók és iskolakerülők amúgy is tekintélyes számát növelni akarnám, hanem célom egyedül csak az, kogy némileg letörjem a t. szülőknek a jeles osztályzat’iránti beteges ambícióját s arra buzdítsam őket, hogy gyermekeik testének fejlesztésére fokozott figyelmet fordítsanak. Beláthatatlan nagy fontossága van ennek, a szenzibilis, szubtilis lelkű fiataloknál abban a korban, midőn a szép, a tökéletes iránti rajongó hittel lelkűkben kilépnek az életbe s az kezd mutatkozni a maga rideg meztelenségében azok nélkül a hazug sallangok nélkül, melyekkel a csapongó ifjúi fantazia az életet felcicomázza. Amidőn eljön az idealizmus fegyverletétele, az álmok elhervadásának, az igények leszállításának csalódásokkal teli korszaka, fűszerezve mindazzal a keserűséggel, szégyennel és gyötrelemmel, amely a vereségek, kapitulációk nyomában jár. Amidőn az ifjú mindennap temet egy-egy darabka ideált, minden percben átérez egy csepp megaláztatást s az élet tartalmatlannak, értéktelennek látszik előtte. Az ily kétségek közt vergődő fiatal lélek nagyon köny- nyen végzetes lépésre ragadtatja magát s könnyű szerrel dobja el magától azt, ami a szülő előtt a legdrágább — az életet. De ha az ifjú erős testű s érzi ereiben buzogni a tüzes, egészséges fiatal vért, ha érzi izmaiban dagadni az erőt, akkor ettől a végzetes lépéstől nem kell tartani, akkor az ifjúnak lesz elég ereje ahhoz, hogy belássa, hogy az élet könyörtelen nyomása alatt neki is át kell alakulnia, be fogja látni azt, hogy a férfi élete nem egyéb, mint egy egész életre kinyúló folytonos alkalmazkodás'; s ahelyett, hogy a gyarló, csüggeteg emberi lélek utolsó mentsvárához fordulna, ahonnét úgyis hiába vár segítséget, kiteszitett mellel, ökölbe szorított kezekkel, villogó tekintettel büszkén fogja bekiáltani a világba : »hát csak azért se I« Ha végiglapozzuk a világtörténelem lapjait, arra az eredményre fogunk jutni, hogy az ókori nagy államalkotó népek hatalmuk tetőpontját a test legintenzivebb kultuszának idején érték el. De amint normális vágyaikat a hatalom, a fényűzés, a szerzett nagy vagyon, s az élvezetek bősége jóllakatta, s a test kultúráját elhanyagolták, beállt az elernyedés, a bomlás folyamata, s ráléptek az enerválodás észbomlasztó, szivrohasztó lejtőjére. Róma és Karthago versengése is azért dőlt el az előbbi javára, mert ez ekkor még erkölcseiben tiszta, jellemerőiben ép és egészséges volt, mig Karthágót a javakban való tul- teltség gyorsan elernyeszté. Ez a ragály azonban átragadt a világuralomra törő Rómára is. — A fényűzés és élvezetvágy szertelenségeiről nemcsak a latin évkönyvek tesznek bizonyságot, de ostorozza ezeket Juvenalis szatíráiban, Plautus vigjátékaiban és Cicero párbeszédeiben. — Megtévelyedett érzékiségüknek emelt momentumaik, perverz falfestmények és domborművek ma is láthatók Herkulánum és Pompeji feltárt romjai alatt. — A nagy római birodalom el- enyésztét az emberi idegzet bűnös leszerelése idézte elő. Ily enerválodás lepte meg négy évtizeddel ezelőtt Franciaországot, hol a felbomlott idegzetű, perverz III. Napoleon Párisi tette a lelki aléltság, erkölcsi elfajultság leghirhedtebb bűn- fészkévé. — Irtózatos is volt a bünhődése, durva porosz csizmák könyörületlenül végiggázoitak rajta. Nem kell azonban azt hinni, hogy az ener- válódás folyamata Franciaországgal befejezést nyert. Óh távolról sem! Az emberek féktelen élvezet hajhászata napjainkban is a halál biztonságával sodor több államot az enerválodás végzetes lejtőjére. Ezzel a hatalmas ellenséggel igyekeznek a testnevelés héroszai felvenni a harcot; erkölcsi kötelessége tehát a társadalom minden tagjának hogy melléjük álljon, s ne engedje dicsi telenül porba hullani azt a zászlót, melyet oly j határtalan lelkesedéssel ragadtot fel ez a lelkes j kis csapat. Jól tudjuk, hogy napjainkban még ezen | mozgalom osztályrésze kicsinylő kétkedés, j közömbös lenézés, silány elmélkedés; hisz anyagi érdekek hajszolásában kimerült korunk \ szánakozva néz minden eszményi harcot, s : könnyen tartja botornak az eszmék harcosát az, I ki szűk eszével röghöz van kötve, ám a diadal | mégis azoké marad, kik eszmékért küzdenek s a gunyolódókból kigunyoltak, a nevetőkből kinevetettek lesznek. Nem bánt tehát bennünket a működésünk elé vigyorgó szkepszis, hisz a modern kriminálisták a megtorló büntetés ellenőrzőinek, az alkohol pusztító mérgével szembeszállóknak küzdelmét is ugyanez a hitetlenség fogadta, de oly erejük van maguknak ezen eszméknek, annyi bennük az üdvös, a mélyen emberi és haladást jelentő, hogy nemcsak a renyhe gúnyt törik meg, hanem azokat a korhadt intézményeket, szokásokat és hagyományokat is, melyek az eszme szabad szárnyalásának akadályul szolgálhatnak. A kétkedőket, a habozókat tán már a közel jövő eseményei meggyőzik, mert ha abból a törvényjavaslat tervezetből, mely a magyar férfiak és nők testedzésének országos szervezését, testedző alap létesítését és országos testedző tanács felállítását javasolja, törvény lesz, ami teljesen bizonyos, csak rövid idő kérdése, akkor a magyar ifjúság testi életében néhány év múlva oly változást fogunk látni, ami a legmerészebb álmokat is túlhaladja, s az izmos, ügyes, bátor fellépésű ifjú nem lesz tiszteletreméltó kivétel, de zömét fogja adni ifjúságunknak. Nehogy pedig bizonyos oldalról azzal vá- doltassunk meg, hogy mi férfiak mint minden téren, úgy ezen a téren is igyekezünk megfeledkezni a nőkről, röviden vázolni fogom a nők testfejlesztésének fontosságát is, mely napjainkban még a legmostohább gyermeke a modern pedagógiának. A nők testének fejlesztése legalább is oly nagy fontosságú, legalább is oly nagy horderejű, mint a férfiaké. Ezt a felfogást tükrözi vissza a már említett törvényjavaslat is, mely egyenlő mérvben gondoskodik úgy a nők, mint a férfiak testi neveléséről. Ezen a téren a magyar társadalom maradisága és határtalan konzervativizmusa folytán még nagyobb s szinte áthághatatlannak látszó akadályokra találunk. Mig egész természetesnek találják, hogy a fiúgyermek a napfényben szaladgáljon, labdázzon a tiszta friss levegőn, erdőn, mezőn futkosson, addig a leánygyermekben bizonyos konvencionális illemszabályokra való tekintettel, minden áron el akarják nyomni a mozgás iránti kedvet, ami — sajnos — a legtöbb esetben sikerül is. így lett azután napjainkban általánossá a kézimunka, vagy zongora fölé hajló halvány, sápadtarcu lánytipus, kinek testfejlődése a sok ülés, s a divatos fűző viselete következtében teljesen abnormális irányt vett. Hogy ez az esztelen életmód mily' szörnyű pusztítást visz végbe a nők közt, annak legékesebb bizonysága az a körülmény, hogy a nők 34%-ka hyszteriás és 8270-ka szenved ilyen vagy amolyan betegségben. Minek kell A nőnek erős fizikum ? szokták nénémasszonyék ellenvetni. Persze 1 kellő életismeret és tudás hiányában látókörük oly szűk, hogy alig terjed tovább a hálószoba falánál, s igy megfeledkeznek arról, hogy a női test már természetes rendeltetésénél fogva is fejlettséget és igen nagy ellenálló képességet igényel. Nem akarják tudomásul venni, hogy a jelenleg mostoha életviszonyok, lassankint arra kényszerítik a nőt, hogy kilépjen abból a kellemes érzelmi világból, amelybe őt a jelenlegi társadalmi felfogás helyezte, s az legyen, ami volta- képen a rendeltetése, a férj komoly, odaadó segítőtársa, a szó szoros értelmében vett élettársa. Ha pedig valaki arról mer beszélni, hogy napjainkban a nőknek tekintélyes része sohasem megy férjhez és mivel senkisem tudhatja, hogy kire vár ez a sors, már eleve hozzá kell látni a nők testének megerősítéséhez, munkabírásának fokozásához, nehogy a nyomor és nélkülözés piacán szabad zsákmányai legyenek az ily szerencsétlenekre leselkedőknek, azt a csipós nyelvek alaposan munkába fogják venni s a vakmerő rövidlátó idő múlva arra fog ébredni, hogy a női társadalom kiközösítette magából s számára ott többé nincsen hely. Szomorúan jellemző tünet, hogy nőink a két általánosan ismert nőtipus az angol és párisi közül kizárólag az utóbbi után bomlanak és követik minden vonatkozásban árkon bokron keresztül. Pedig az angol nőt mozdulatainak és viselkedésének természetessége, hangjának és modorának minden affektációktól és póztól ment megkapóan egyszerű és előkelőén keresetlen volt* a világ legbájosabb fegvonzóbb teremtésévé teszik, kik mellett, — legalább is jóizlésü ember előtt — eltörpül a modern szabászat minden raffinementjával öltözködő, a modern festészet és diszitő művészet minden raffine- mentját felhasználó »előkelőén ideges* üres csillogó lelkű párizsi erotika. Akinek volt alkalma az északi népek (Svéd, Dán. Norvég) valamely tornász női csapatát közelebbről megszemlélhetni, annak megdöbbenéssel kell látnia, hogy nálunk a nőnevelés, a női testfejlesztés mily végtelenül elmaradott, mily határtalanul elhanyagolt állapotban van. Ha megjelenik egy ily női csapat, a szemlélőt mindenekelőtt megkapja a mozdulatoknak végtelen rugékony és rithmikus volta s ha a test vonalainak finomságát, az idomok csodaszép teltségét, s a test fejlődésének tökéletes harmóniáját bámulja a szakértő szem, azt kell hinnie, hogy a légi antik szobrászat egy-egy remeke elevenedett meg mindegyikben és szánalommal vegyes rezignációval gondol a mi abnormálisán fejlődött korán hízásnak induló hölgyeinkre. Legyen a nőkben annyi erkölcsi bátorság és energia, hogy lerázzák magukról azokat a bilincseket, melyeket évszázados szükkebliiség és szűk látókörtiség rakott rájuk, legyen bátorságuk s erejük a kávénénikék alkotta dőre illemszabályokat sutba dobni, hisz a legfőbb ideje, hogy tudatára ébredjenek annak, hogy nekik ép úgy joguk van az élet ismeretekhez, a tisztességes megélhetéshez, a senki és semmi által nem korlátozható szabad mozgáshoz, mint a férfiaknak. Rajtuk áll hogy azt a szánalmas szerepet, melyet a jelenlegi társadalmi felfogás juttatott nekik, komolyabbal és tartalmasabbal cseréljék fel, s ne egy bájos csinos játékszer, egy kellemes, kedves bútordarab szerepét töltsék be a-férfi életében, hanem legyenek, ami tulajdonképen a hivatásuk, a nemtői a férfinak, aki bensőséget, melegséget és tartalmat ad, a máskülönben oly rideg és tartalom nélküli életnek. Nagy és nehéz társadalmi munkára vállalkoztunk. A haladó, társadalmi téren előretóluló követelmények azt igénylik, hogy a magyar társadalmat egy nagy egésszé tömöritsük, s a különböző társadalmi osztályok közötti válaszfalakat lerombolva nagy és erős magyar társadalmat biztosítsunk az által, hogy a nemzet minden rétegét egyesitjük a testnevelés hatalmas demokráciájában. IRODALOM. Uj Idők. Október elsejével uj évnegyedet kezd Herceg Ferencz lapja, az Uj Idők. Ebben az évnegyedoen is a szerkesztőség apparátusa azon működik, hogy minél változatosabb és előkelőbb színvonalú számokat adjon. Az induló szezon társadalmi, művészeti élete mind nyomokat hagy hasábjain. Szépirodalmi részét a mai magyar belletristák legjobbjai írják. A szerkesztő Herczeg Ferenc mellett Gárdonyi, Ambrus, Lövik, Br cdy, Szomaházy, Hdtai Krúdy, Lyka, Farkas Pál és mások dolgoznak állandóan az Uj Idők be. Az uj évnegyed Lövik Károlytól kezd eredeti regényt, akinek finom tollát, gazdag szinü elbeszélő-vénáját régtől ismeri és szereti a közönség. Az eredeti regényen kívül egy fordított is kezdődik, amely a külföldi regényirodalom egy érdekkeltő és poé- tikus terméke. A hét aktuálitásairól eredeti fény- képfelvételekkel és Mühlbeck Károly humoros fejlécrajzaival számol be. Ezek a kis karikatúrák hamar megszerezték a közönség rokon- szenvét s immár az Uj Idők illusztratív részének külön érdekességei. Az Uj Idők előfizetési ára negyedévre 4 korona. Mutatványszám kérésre ingyen. Kiadóhivatal Budapesten VI. An- drásy-ut 10. szám. A nyugat 20-ik száma. Irodalmi folyóirataink e legjelentékenyebbjének, az Ignotus, Fenyő Miksa és Osvát Ernő szerkesztésében megjelenő «Nyugat-nak most érkezett 20-ik számában a következő nagybecsű szépirodalmi és kritikai közleményeket találjuk ; Laczkó Andor : Beöthy Zsolt. Bodor Aladár : Az uj Tisza (vers). Lengyel Géza; Az apa (novella). Hatvány Lajos : Magyar irodalom német nyelven. Ignotus : Zsargon. Móricz Zsigmond: Hét krajcár (novella). Telekes Béla : A mizantróp (műfordítás). A Figyelő kritikai rovattartalma: Az erkölcstelen újság (Kéri Pál) ; Gyűjteményes tárlatok (Len-
