Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-11 / 41. szám

4

TOLNA VARMEGYE.

1908 október 11

— Egy rendkívüli orvosi eredmény képezi

most a pestmegyei Bia község lakosságának szenzációját. Molnár Imre odavaló 25 éves legény 9 év előtt lupusban megbetegedett és azóta megszakítás nélkül kezeltette magát orvosilag. A Szent-István, Szent-Rókus, a zsidó-kórház bőrgyógyászati osztályain finsen, Röntgen, izzó, vas stb. minden modern gyógymód szerint lett kezelve, majd két egyetemi tanár kezelte huzamosabb időn át. Ezen kezelés alatt a betegség azonban folyton pusztított. Elvesztette fél orrát, egyik szemöldökét, két fülkagylójának felét, arcát meg sebek éktelenitették el és két év óta egyik lábát annyira támadta a betegség, hogy egy év előtt a láb amputálását akarták utolsó mentségnek alkalmazni. Több lupus-beteg tanácsára három hónap előtt dr. Kovács Izsó fővárosi orvos kezelésébe lépett. Dr. Kovács (V. Váci-körut 18. I. em.) csakis a vér vegyi tisztításával rövid három hónap alatta beteget any- nyira rendbe hozta, hogy arca begyógyult és a beteg lábán újra tud járni és dolgozni. Valóban bámulatos az eredmény és még csodálatosabb ezen kezelés egyszerűsége. Mint megbízható forrásból tudjuk, dr. Kovács az utolsó 5 év alatt ily módon közel 20 súlyos lupus-beteget gyógyított ki, akiknél visszaesés nem lépett fel.

— A hamisításokról. Korunk haladásait> sajnos, nyomon követi a hamisítások minden neme. A. városokba hamisított élelmiszerek, a vidékre kamisitott ipari termékek kerülnek. Újabb időben az ismert »szarvas« jegyű szappan lett áldozatává a legkülönbözőbb utánzásoknak. E za maga nemében egyedüli szappan tudvalevőleg az ugró szarvast viseli védjegyként. És ime felbukkan minden lehető ugró állat, szarvakkal vagy azok nélkül, csak valamelyest hasonlítson a »Schicht szappan« szarvasához. Ügyeljünk tehát szappanbevásárlásainknál jól a »szarvas« védjegyre.

— Henneberg-féle selyem csak közvetlenül fekete, fehér és színes, L50 K-tól 22 70 K-ig méterenkint, blúz vagy aljnak való, bérmentve és elvámolva házhoz szállittatik. Mintákat posta- fordultával küld a Henneberg-féle selyemgyar Zürichben.

— Légzőszerveink ellenségei az ősz és tél és nagyon gyakran támadnak ez időszakokban mindennemű gyulladások és hurutok. Ily betegségeket figyelemmel kell kisérni, mivel az elhanyagolás hosszantartó és nem ritkán még az életet is veszélyeztető hurutos megbetegedésekhez vezetnek. Nem is szabad haszontalan háziszerekkel experimentálni, hanem azonnal egy igazi gyógyhatású szerhez kell folyamodni. Ily szerek közül első helyen áll a »Sirolin-Roche«, melynek kiváló gyógyhatása az orv -sok egyértelmű nyilatkozata alakján el van ismerve. »Sirolin-Roche« minden gyógyszertárban kapható.

Egy’etek Intézetek.

A muzeum köréből A vm- muzeumbizottság folyó hó 6-an Őrffy Lajos elnöklésével ülést tartott, melyen örvendetes tudomásul vették a vallás és közoktatásügyi miniszternek és az országos főfelügyelőségnek leiratát, melyek szerint a muzeum régészeti osztálya 600 kor., a néprajzi osztály 600 kor., a természetrajzi osztály 400 korona államsegélyt kapott az 1908-ik évre. Olvastatott az országos főfelügyelőségnek leirata, mely szerint a bizottság azon határozatához, hogy Kovách Aladár muzeum^r és titkár igazgatóőrré neveztessék ki. — hozzájárul, — ennélfogva kinevezés végett főispán úrhoz előterjesztetett. Tolnai Arthur es Haugh Béla mu- zeumőrök lemondását sajnálattal tudomásul vették s osztályaik vezetését egyelőre Kovách Aladárra bízták, A természetrajzi osztály őre Dr. Bartál Kornél egy évi külföldi tanulmányútra ment, ezen időre az osztály gondozására Dr. Varga Sándor főgimn. tanár kéretett fel. Ugyancsak a természetrajzi osztály gyarapítására elhatározták, hogy a vármegye úri vadászait felkérik, hogy emlősöket és szárnyasokat ajándékozzanak a múzeumnak. Örvendetes tudomásul vették, hogy az orsz. főfelügyelőség néhai Szeli novics Bódog hagyatékából a muzeum részére 368 darab régészeti és néprajzi tárgyat vásárolt 250 korona értékben. A tárgyak állami letétkép már múzeumunkban vannak. A múzeumok és könyvtárak orsz. szövetségének f. hó 11-én Szombathelyen tartandó közgyűlésire a muzeum képviseletében Kovách Aladárt küldték ki s egyúttal megbízták, hogy a szövetséget 1909. évre Szekszárdim hívja meg.

A dombóvári kath. legényegylet folyó hó 4-én műkedvelő előadást rendezett. »Amit az erdő mesél» cimü darabot adták elő Oécy Istvántól. A műkedvelők : Szíjártó Mariska, Schmidek Mariska, Dafin Sándor, Reisz Dénes, Kolbert Pál, Szauter Ferenc nagy tetszést arattak.

Papi gyűlés. A völgységi rk. esperesi kerület papjai múlt csütörtökön tartották őszi tanácskozásukat Závodon Magyar Miklós esperesplébános elnöklésével, aki a kerület két uj tagját : Kis Rezsőt és Palkó Józsefet meleg szavakkal üdvözölte. Let eh István lengyeli plébános az uj rituálénak az oltáriszentségre vonatkozó rubrikáira nézve egységes eljárást javasolt és megegyezés jött létre, hogy további intézkedésig a nép régi szokásos énekei kíséretében végeztetik az expösitio és repositio. — Faludi Ádám hőgyészi káplán a Ne temere-t tárgyaló tanácskozási tételt olvasta fel, Bazgha Lajos zombai plébános pedig a protestánsok legújabb állás foglalásával foglalkozott.

SPORT.

A férfi és nő testfejlesztéséről.

Különös tekintettel a középiskolai oktatási és testnevelési rendszerre.

Irta: Dr. It adó Artur.

I.

»Cogito ergo sum« (Gondolkozom, tehát ■ vagyok) mondja a latin közmondás, mely bölcs életelvet nálunk sajnos igen kevesen teszik magukévá.

Az emberek zöme nálunk él — azaz hogy nagyon is él — de az az agyműködés, melyet ősi tradíciók, vallási, konvencionális és társadalmi és ki tudná azt még mind felsorolni, mi mindenféle szabályok nagyon is szűk korlatok közé szorítanak, a kultur ember szempontjából alig nevezhető »gondolkozás«-nak.

Nálunk az emberek zöme életberendezkedésének ma is még ősi szokások, elavult erkölcsi, hit és társadalmi elvek az irányitói, nálunk az emberek zöme még ma is annak a felette kényelmes és gondolatvilágukat tipikusan jellemző elvnek hódol, hogy »az apám meg a nagyapám igy élt, hát én is igy élek, nekik jó volt igv, hát nekem is jó kell, hogy legyen«. Közben az élet, az idő elrohan felettük, d; ők nem veszik észre a megváltozott életviszonyokat, nem veszik tudomásul, hogy a változó életviszonyok az emberek fizikumát, idegrendszerét, egész organizmusát, életfelfogását, céljait, ambícióit áigyurják, átalakítják, sem azt, hogy az embereknek megváltozott viszonyok és organizmus mellett ezeknek mindenben megfelelő s gyakran a régivel sok tekintetben ellentétes elveken felépülő életmódot kell folytatniok.

Néha, néha, — társasösszejöveteleken — mintha ez a nagyon is sziikes korlátok közt mozgó gondolkodás nagyobb lendületet venne. Szőnyegre kerülnek a nagy szociális kérdések, szó esik korunk forrongó eszméiről, de ilyenkor meg a jó öreg boros üveg veri béklyóba az agyakat s minthogy amúgy sem nagy a hajlandóság a hétköznapiasság agyontaposott, kényelmes útjáról csak egy szemernyit is letérni, hát csak természetes, hogy azokhoz a siralmas, formai igazságokhoz fognak eljutni, melyekkel a társada’om évszázadokon át beerte, melyek azonban csak szubjektív hitei az igazságnak, a valóságban azonban igen messze esnek attól.

A Magyar Atlétikai Szövetség néhány ügy- buzgó vezető emberének ;óvoltából törvényjavaslat-tervezet fekszik a képviselőház előtt a testnevelés ügyének országos szervezéséről. Ezen törvényjavaslat-tervezet indokolása ijesztő képét adja a magyar ifjúság általános és rohamos testi satnyulásának, degenerálódásanak és enerváltságának. Statisztikai adatokkal igazolja, hogy mig 76 ban a sorozóköteles ifjúság 78°/0-a volt katonai szolgálatra alkalmas, addig 96-ban (ezen idő óta hiteles adataink nincsenek) csak 24 °/0 volt testileg megfelelő. Kell-e ehhez kommentár ? Szorulnak-e azok az igazságok, melyekért a magyar testnevelés bajnokai küzdenek, az elcsenevészedés és degenerálódás ily elrémitő adatai mellett súlyos, tudományos apparátussal való bizonyításra ?

De vizsgáljuk csak köze'ebbről, melyek azok az okok, melyek három évtized alatt ily hihetetlen állapotokat idéztek elő a magyar ifjúság — főleg a műveltebb, értelmiségével foglalkozó részének — testi életében ?

Ezen okok között sz repel első sorban azon körülmény, hogy a magyar ifjúság tulko- rán és túlságos mérvben veszi ki részét abból az életből, melyhez csak a testi fejlettség előrehaladottabb stádiumában lenne jussa, másodsorban nagy jelentőséggel bírnak a sajátosan alakult életviszonyok se mellett nem csekélyjelentőség tulajdonítandó a degenerativ tünetek előidézésében a dohány és főleg az alkohol mértéktelen és korai élvezetének sem.

Az a kémény szellemi munka, melyre életviszonyaink a társadalmunkbeli embert már kora ifjúságában kényszerítik, egyoldalúan fárasztja ki, egyoldalúan edzi a szervezetet, s majdnem teljesen felhasználatlanul hagyja a szervezetben

felgyülemlő egyéb erőket, azokat, melyeket általánosságban testi erőknek nevezünk.

Az emberi szervezet azon természete hogy a fölös fizikai erőket magából kiválasztja,’ ellenállhatatlanul viszi az embert oly irányba’ mely a feles erők felhasználására vezet. Ámde éppen ösztönszerüségénél és öntudatlanságánál fogva oly utón, mely a legkárosabb mértékben hat vissza a szervezetre, s nagy időn át elhara- podzva, egész nemzedékekkel érezteti romboló hatását.

Kávéház, korcsma, dorbézolás, éjjelezés hozák meg ifjúságunk legnagyobb részének a szellemi melett a szükséges testi kifáradást. Ez az életmód maga a betegség, mert szülőanyja, részben pedig előmozdítója az emberiséget megtizedelő, az életet megrövidítő nyavalyáknak.

Sokan tudják mindezeket, tudja ezt a legfőbb társadalmi szervezet, az állam is, de ez- ideig nem fejtett ki, vagy talán nem fejthetett ki (?) elég erőt a baj eredő okának orvoslására. Pedig úgy a gyakorlat, mint az elmélet már régtől fogva megtalálta ezen betegség orvosságát. az életszükségletté vált, rendszeres testedzést.

• Különcsen fontos ez a serdültség korában, amidőn az ifjú elete fejlődési időszakának integráns részét az iskola padjaiban kénytelen tölteni, s e mellett otthon is — előkészülés céljából — kemény szellemi munkát kell végeznie. Ebben a korban egyenesen előfeltétele az egészségnek s a test normális továbbfejlődésének a jelentékeny erőkifejtést igénylő testmozgások végzése. S hogy ez nem igy van, annak kiáltó bizonysága az a sok sápadt arcú, beesett mellű csenevész diák, kik a középiskolák s egyetemek tantermeit benépesítik. És kérdezem, vájjon lehet-e ezen csodálkozni, mikor heti 28-30 órai iskolában végzett szellemi munkával szemben, nem is számítva az otthon való tanulást, 2 illu- zóriusan igénybe vett óra fordittatik a test ápo- lásáraj

Lehet-e ily körülmények között beszélni az emberi összetétel két faktorának, a test és léleknek harmonikus együttfejlődéséről, mely pedig az egészségnek sarkalatos előfeltétele ? Megakadályoztatik-e, vagy legalább ellensulyoz- tatik-e a józan logikával ellenkező ily esztelen rendszer mellett korunk egyik rákfenéje, az idegrendszer tultengése ? A felelet: nemcsak, hogy nem ellensúlyozza, de a középiskola mai rendszerében egyenesen melegágya a legkülönbözőbb idegbetegségeknek.

No de legalább — véli a nyájas olvasó — bárha az iskola ügyet sem vet a test kultúrájára, azért az ifjúságot mégis a legnagyobb gonddal készíti elő az életre, s az élet alapos megismertetése mellett módot s feltételeket nyújt neki, hogy hivatalokat foglalhasson el, pozíciókat tölthessen be es hogy megtalálhassa a maga részere az érvén} esiilhetés lehető legjobb módjait s igy az iskola a viszonyokhoz mérten elég jól teljesiti ama feladatát, hogy folyton jobb és jobb erőket küldjön abba a küzdelembe, melyben minden embernek élelmessége, képessége, ügyessége, éleslátása szerint dől el a sorsa.

Ám ebben a jóhiszemű feltevésben is alaposan csalódik a szives olvasó, s ha alaposan es szigorú tárgyilagossággal bírálja el a mi oktatási rendszerünket, azt fogja találni, hogy az az iskola semmi szerves kapcsolatban nincs az élettel, ami pedig a tulajdonképeni hivatása és főfeladata lenne, hanem a legszigorúbb zárkózottság, és elszigeteltség áll fenn a kettő között. Nyolc éven keresztül tanít inak egy holt nyelvet, — a latin nyelvat — melynek az életben semmi praktikus hasznát nem veszi az em ber, még ha teljesen elsajátítja is; ám az elemi ismeretek elsajátításánál többre nyolc évi folytonos tanulás dacára sem viszi a tanuló. Tanítanak német és görög nyelvet hasonló eredménnyel, irodalmat, melyben holmi kis nomenklatúránál alig nagyobb értékű tudást szerez a tanuló. Ellenben nem tanítják, azaz hogy tneg nem tanítják a kulturnemzetek (angol, francia, német, olasz) nyelveit, melyek teljeséggel nélkülözhetetlenek azokra nézve, akik az életben csak némileg is érvényesülni akarnak. Nem tanítják — még a főiskolákon sem — a szociológiát, s csak igy állhatott elő az a visszás állapot, hogy az emberek felnőnek, diplomát szereznek anélkül, hogy csak fogalmuk is lenne arról, hogy az a bonyolódott, szövevényes s ezerféle viszonylataiban megnyilvánuló valami, melynek élet a neve, micsoda alakulások, harcok és törvényszerűségek eredménye ; anélkül) hogy sejtelmük is lenne arról, hogy minő erők mozgatják a társadalmat, s micsoda tényezők eredményezik a nemzetek haladását.

Nem tanítják — s ezt első sorban kellett volna említenem — az egészségtant, az élettant. Pedig szerény nézetem szerint az irodalomnál, a fizikánál, algebránál s a klasszikusoknál fontosabb objektuma a megismerésnek az ember teste s azon eszközök s módok is-