Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-04 / 40. szám
XVIII. évfolyam 40. szám Szekszárd, 1908 október 4 I Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Kl&flxetéseket ét hirdetéseket a kiad«'» hivatalon kívül elfogad Molnár Mór kősrvnjonidáia és paplrkareakedr»» Szekü/árdor.. Egyes szamok ugyanot kaphatok. ' -----™ PO LITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztdseg és kiaJóhivatai : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő ét laptulajdonos : Förounkatárs : n t., LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály exertne számíttatnak. A tudomány a napilapokban. Jogásznép vagyunk. Azt mondják legalább. S ez nem is utolsó foglalkozás abban a körben, amit úgy hívnak, hogy kultúra. A nemzet, amelynek erős jogi, alkotmányos s mi más hasonló érzéke van, már e tulajdonságával kiérdemli, hogy a művelt nációk közé sorozzák. Röviden: jogásznak lenni nem utolsó dolog s a jogász nemzet kulturnép. De mi nemcsak jogászok vagyunk, hanem politikusok is. Sót tovább megyek. Mi politizáló nép vagyunk. Politizál ebben az országban szerencsés-szerencsétlen. Miérc járná különben ez a szó: «politikus csizmadia» ? A napilapjainkat is politikai napi lapoknak nevezzük. Igazis. Főszerep jut a politikának a napilapokban. Es én ezt nem is akarnám megváltoztatni. Nehéz is volna azokat a szép vezetócikkeket leszorítani a porondról s azok helyett tiliszter-eszeskedésekkel felvonulni. Még akkor is, ha a filiszter eszeskedése eszességgé vedlik át. Az ember vérében benne van a konzervativizmus. Noli turbare circulos meos. Oh én nem is mernék számítani arra soha, hogy egy ilyen szerény, didergő elmefuttatás valaha a napihiptftH vezető hasábjainak fényében jelenjék meg. j Micsoda naiv M erészség! Sót micsoda pogány j gondolat 1 De menjünk egy marokkal beljebb. Tudományos kérdések tárgyalását ritkán látjuk a napilapokban. El sem tudnám számlálni, hogy mennyiféle rovat van bennük. Állandó sport, sakk-rovat stb. De állandó tudományrovat, amely igazán megérdemelné ezt a nevet, nincs Az «irodalom es művészet» vagy hasonló ciin alatt minden nap kapunk egy-egy referádát a «tudományos életről», I kezdő újságírók széljegyzeteit egy-egy tudó- | mányos társaságban elhangzott előadásról, felolvasásról. Ez pedig édes-kevés; nagyon keveset ér. Aki elolvassa, többet szeretne tudni. S aki nem szeretne többet tudni, annak annyi sem kell, amennyi ott van Talán szólanoin sem kellene a napi- hirek rovata és különösen a «vegyes» által terjesztett tudományos «igazságokról». Olvastam egyik igen 'ekintélyes napilapban egy tudományos cikkecskét Hogy mennyi val Hanságot, képtelen dolgot hordott ott össze valaki, az már igazán borzalmas. És tessék elhinni, hogy nagyon sok ember van, aki ezeket komoly arccal olvassa végig és tanulni akar belőlük. Ha egyáltalában törődünk a tudománynyal, ha népszerűsíteni szeretnék és akarjuk a tudományi, akkor szabad effélét megcselekedni, megengedni ? Pedig égünk a vágytól hogy meg- népszerüsitsük ezeket a «szent berkeket* s hogy drága népünk szellemi; nívóját emeljük. Szeretnék, ha a tudomány s a magyar tudomány fájából vett s a népszerűsítéssel be oltott csemeték, palánták szélesebb rétegekben kapnának lábra ezen a drága földön. De hagyjuk el a képeket. Beszéljünk világosabban. Egy pár évvel ezelőtt igen nagy port vert fel egy tudós akadémikusunk kiszólása. Ejnye, hogy is h.vták es ik ? lg. n. Kautz Gyula. Azt mondta, hogy nincs migyar tudomány. Én azt in ndtain volna, hogy nincs magyar tudományos-ág. ügy értem, hogy ininálunk az emberek nem érdeklődnek a tudomány iránt. De nem is érdeklődhettek s nem is érdeklődhetnek most sem Mert nincs módjukban most sem, akarva, nem akarva népszerűsített tudományt kapni a kézhez. És erre volna egy mód. Szerintem nagyszerű mód. Nagyobb tért kell engedni a tudománynak a napilapokban. Súlyt vetek arra, hogy a napilapokban. Tudományos folyóiratunk van elég. De vájjon hány embernek kezén fordulnak meg e folyóiratok és hány ember pörgeti végig naponként a napilapokat ? összehasonlíthatatlan a két szám. Aki újságot nem olvas, nem művelt ember, azt mondják. Nem is lehet. Manapság olvas is mindenki újságot. S ha tudományos cikket talál benne, érdekeset el fogja olvasni. Kit ne érdekelne, teszem föl, hogy miért vágja a folyó medrét kemény talajba, sziklába, miért hagyja ott a lágy talajt, ha csinálhat magának medret keményben? S vájjon hányán tudják ezt s azt, hogy éppen ezt is magyar elme munkássága derítette ki ? Nos, nem lehetne-e ilyesmiket is beleplántálni, egy kicsit közvetlenebbül, a napilapokba? Tudományos társaságunk is van elég. Egy egész csomó Budapesten. A másik egyetemi városban is egy-kettő. Másutt is. De Gyergyósze: tmikló-, 'forda, Pápa vagy Treues,n nem sok hasznát veszi a budapesti tudományos társaságok misein terjesztett és népszerűsített vagy nem népszerűsített tudománynak. De a «Budtpc'ti Hírlap» vágy az «Az Újság» elviszi a népszerűsített tudományt Mezóbándra, Magyarláposra, Báta- székre és igy tovább. A napilapok csak megadnák azt. amit adhatnak. Tehát csak munkás kell. Magyarhonban erre való munkáskéz is van elég. Csak akarjon megmozdu ni ez a kéz. Ám tessék a tudós .magyar embereknek, az egyetemi tanároknak, a tudománynyal hivatalosan és hivatásosan foglalkozóknak, a középiskolai tanári rendnek, a tudományt népszerűsítő újságíróvá fölcsapni. — Volna TÁRCA. Bűnös és nyomorgó gyermekek.* — Érdekes esetek. — * /. Elhagyottak, elzüllöttek . . . Elhagyott gyeimek nemcsak a?, akinek nincsen apja, anyja, vagy akit kilöktek az utcára, hogy ott pusztuljon, hanem elhagyott kevés kivétellel a legszegényebb néposztálynak, a legtöbb munkásnak a gyermeke. És ha meggondoljuk, hogy az egész nap munkában görnyedő apa és anya gondozatlanul hagyja az utca nevelésére ezreit, tízezreit a gyermekeknek, ha meggondoljuk, hogy ezrekre megy Budapesten is a teljesen árva, család, szülők nélkül való gyermekek száma: nem fogunk többé csodálkozni rajta, ha az újságban olvasunk egy-egy esetet, amikor apró gonosztevőket a legundokabb bűnök elkövetésén kapnak rajt;*. Csak a minap lógtak el egy kiskorú tolvajbandát, amelynek a legidősebb tagja még nem múlt el tizenöt éves és amelynek a vezére dicsekedve beszélte a kihallgatáskor, hogy éppen most jubiláltak : mostanában követte el az ö bandája a századik lopást! . . . Emlékezetes * Tábori Koráéi és Szántó I Béla most megjelent könyvéből. még az az újpesti rémeset is, amikor tizenkét éves kislányokat fogtak el, akik foglalkozásszerűen fosztogattak a sírokat. Nem lehet ez másként, amig annyi lesz az elhagyott gyermek, mint ma. A szülői szeretet, akármit beszéljenek is szentimentális emberek és akármit írjanak is naiv költők, luxus, amelyet csak a jó mód engedhet magúnak. Ritka a kivétel A nyomor nem ismer mást, mint kenyeret és az érte való küzdést. Ezrekre rúg azoknak a családoknak a száma, amelyekben a gyermek csak teher és ahol nem nagyon keresik, hová leit. ha egyszer eltűnt. Hagyják az utcára, nevelje azzá, amivé akarja, akár tolvajjá is. És nem nagyon kérdezik, firtatják, honnan szerez maganak a gyermek kenyeret. A fő, hogy szerezzen és ne legyen a szülők terhere, sőt akárhányszor megkövetelik, hogy 5 szerezzen a szülőknek is. így aztán az utcára kerülnek, börtön előszobájába, a bűnbe, ahol rövid néhány év alatt mesterré lesznek a gonoszságban. Zola egyszer ezt irta egy magánlevélben: — Az éhség miatt siró gyermek: ez a társadalom legnagyobb bűne. Pcd-g ezer meg ezer gyermek van i nagyvárosokban, aki csak azért nem sir, mert korgó gyomra már megszokta . az ürességet, mar belefásult az éhségbe. De ftz evés ösztöne ott küzködik benne szakadatlanul és ösztökéli a legkülönbözőbb, a legnagyobb bűnökre is. — Amikor a gyermek bűnössé lesz, az kivétel nélkül mindig azért történik, mert éhes. Ne hagyjuk tehát éhezni a gyermekeket és akkor a bűnösök légiója megcsappan a legnagyobb részével. 2. A hét mártír. Néhány éve történt egy erdélyi faluban. A férfi meghalt és csinos asszonyt hagyott hátra hét gyermekkel. Az anya nem sokáig búsult a férje után; jómódú is volt, élni vágyott . . . Szeretőt tartott. Ezt az életet azonban, amely nem nagy tisztességet hozott a számára, csakhamar megunta és elhatározta, hogy férjhez megy. Ám a szeretői mind kikosarazták. — Nem veszek a nyakamba hét gyermeket, — mondták. Ettől aztán megdühösödött az asszony. Egyetlen gondja volt, hogy a gyermekeitől, akikkel addig e ég jól bánt. megszabadulhasson. Ütötte, verte, éheztette őket. Majd elhatározta, hogy egészen vegez velük. A két legkisebbikkel könnyen ment. .Mérget adott be nekik tejben. Aztán a két legidősebb fiúra került a sor. — Beadtam őket Kolozsvárra inasnak, — újságolta a szomszédoknak. Ez azonban nem volt igaz. Az egyiket Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjen*. • *
