Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-13 / 37. szám
XVIII. évfolyam __________37. szám Szekszárd, 1908 szeptember 13 TO LNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 12 korona. I Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. KlAfiztteneket ét hirdetéseket « kiadó- I hivatalon kiről elfofad Molnár Mór | könyvnyomdája éa papirkereakedéae j áseksaárdon. Eflyra szamok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő é< laptulajdonos: Förounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vitiza nem adatnak A lap szellemi részét illető költemények, valamint az előfizstések és s hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hlrd.t*».k mír.O.lt.ft ■•fAiiapltaH árszabály azerint számíttatnak. Tanítás. így az iskolai év elején a fővárosi, mint a vidéki sajtó egy egy cikket az iskolának szokott szentelni. A vidéki sajtóban rendesen egy pedagógus, tehát szakértő ember cikkez a pályaválasztásról, de általában is a téma alig lorog más, mint a gimnáziumok túlzsúfoltsága körül. Ennek velejárója azután az ipari és kereskedelmi pálya dicsérete, amely pályához való kedv fokozása céljából sötét háttér gyanánt a lateiner proletariátus van megfestve. E rendszeresen, évról-évre visszatérő panaszok és buzdításokban az a szomorú, hogy nem csak megszokásból eredő szezoncikkek. Megdöbbentő valóság, hogy maga a baj, miként a járvány évról-évre sót lokozott erővel megújul, még megdöbbentőbb, hogy a társadalom nagy része nem hisz s a komoly figyelmeztetésben kenyéririgységet lát. így érthető hát, ha nálunk iskolai dologról esik szó, minden egyéb kérdést háttérbe szőrit a pályaválasztás kérdése. Ellenben a tanítás, a nevelés módja nem igen tárgyaltatik a nagyközönség előtt és a nagyközönség bevonásával. A felelet erre az lehet, hogy a tanítás, nevelés módja szakkérdés, ez tehát a szakemberek dolga. Mond valamit s mint laikus, magam is Kölcseyre gondolva »félve szólalok meg.« A pedagógia exterritoriális jogot szokott élvezni. Különös, hogy mig más tudományokba lépten-nyomon beavatkozik a céhen kívüli, — a pedagógiában nem tűrik a kuruzs- lást. Valóban, hogy is szólhatna egy laikus az u. n. módszertani kérdéshez, melyről sohasem hallott, amelynek csak szenvedő alanya volt. Tehát e sorok is békében hagyják a pedagógia tudományát s csupán egy nem szakember megfigyeléseit tartalmazzák s a reminiscenciáit annak, amit néhány okos pedagógusnál olvasott. Ha valaha valaki elemi iskolai vizsgán megjelent, volt alkalma gyönyörködni, hogy 7 — 8 éves fejletlen elmék milyen választékos irodalmi nyelven és mily szabatos előadásban felelnek. Ez az u. n. kívülről tanulás. A szülő gyönyörködik, a tanító keble dagad a sikertől. Hogy mennyire meggyötrődött annak a fejletlen embernek az ideg- rendszere mig azt a grammophon-munkát annyira vitte, hogy immár berregés nélkül le tudja adni, arra senki sem gondol. Csodálatos és kétségbeejtő, hogy az u. n. módszer talán száz év óta mit sem változott. Vagy másutt van a hiba? Ami gyermekkorunkban, de sót apáink és öregapáink idején a »Hármas kis tükör« korszakában ugyanez a »módszer« járta. Hát ennek a történeti fejlődésnek nagyon kevés köze van a biológiai psychologiáboz. Nem számol a gyermek hajlamával és erejével. Nem számol szemben azzal, hogy a gyermek csak azt tanulja meg igazán, ami iránt hajlandósága van. Hogy pedig van benne hajlandóság a tudásra, . . . ugyan kinek van több kérdése, mint egy gyermeknek. De hát a léleknek is meg van a maga dietetikája és a lelket sem szabad megemészthetetlen táplálékkal elgyötörni. Pedig ezt teszi a mostani grammophon- módszer. Erről mondja Ludvig Gurlitt a hírneves pedagógus, hogy hazugságot nevel, mert érdeklődést kíván a gyermektől ott is, a hol nincs, mert nem is lehet; lustává teszi a gyermeket, mert elnyomja henne a hajlamot, hogy önmagától is felismerjen valamit; némává teszi őket, mert azt kívánja tólük, hogy olyan dolgokról és olyan nyelven beszéljenek, amely rájuk nézve idegen és közömbös. Az a vég konklusioja, hogy nem a kiképzésre, hanem az egyéniség szabad és sokoldalú kifejlesztésére kell a fő súlyt helyezni. Fájdalom a szülőket mindez nem érdekli, előttük a bizonyítvány minden. Most még néhány óvatos megjegyzést a középiskola, főkép algimnáziumok tananyagáról. Mintegy két hete, hogy egy kiváló magyar iró, kritikus és eszthetikus a magyar középiskoláról írva azt a kijelentést tette, hogy amikor a gimnáziumi érettségin túl volt s pályát választott, mindjárt szomorúan tapasztalta, hogy az uj ismeretszükségletet semmiképen sem tudja belekapcsolni abba, a mit a -gimnáziumban tanult; mindent újból kellett tanulnia. Azt hiszem, ha a gimnáziumot végzett embereket megkérdeznék, kevés kivétellel ezt a tapasztalatot erósitenék meg. A gimnáziumok tananyagának súlypontja még ma is a klasszikusokban van, a miáltal a tanuló az egész idő alatt bizonyos mitológiai légkörben mozog, a melyet egy elmúlt világgal való folytonos foglalkozás áraszt körülötte. Mióta a görögnyelvnek kötelező oktatása megszűnt, érdemleges reform antiklasz- szikus irányban nem töitént. Az a sokat emlegetett lázasan haladó kor érintetlenül hagyta a klasszikái oktatás virányait A mai oktatás védelmezőinek válaszai eléggé ismeretesek: hogy a középiskola célja nem az életnek nevelni, hanem általános műveltséget adni, igy a klasszikusokra ezért, meg ezért van szükség stb. Távol legyen tőlünk, hogy mi akarjuk eldönteni, hol van az igazság. Csak a megfigyeléseinkről és érzésünkről adunk számot. Ez pedig elkeserítő. Az előbb idézett íróval mondjuk mi is, hogy nyolc év keserves munkájába alig tudunk valamit belekapcsolni. Hosszú évek grammatikai zabhegyezése mellett nem tanultunk meg egyetlen idegen élő nyelvet. A történelem ma is jórészt események leírása, anélkül, hogy annak valódi tanulságai a tanuló elé lennének állítva. Hányszor van maga a história is meghamisítva, ott a hol vallási, vagy más uralkodó érdek kívánja. Hát váljon a természettudományok eredményeit megismertetik a tanulóval ? Szabad-e a mai tanulónak legalább nagyjában megismerkedni Darwinnal ?. Némi gazdaságtani ismerethez jut-e és vele együtt nyer-e fogalmat a társadalmi tudományról, hogy némileg megtudja magyarázni azt a gazdasági osztályharcot, mely ót körülveszi és amelyről napról-napra hall és olvas? Hát az irodalomban eljutnak Ibsenig vagy Tolstojig? Még nagyon sok kérdés volna itt. E helyett azonban kapunk utszéli igaz- 1 ságokat bőven, a melyeket az élet lépten- nyomon megcáfol. Az iskola az élettől hermetice el van zárva, nehogy meginficiáljori bennünket. Pedig nekünk arra van szükségünk, hogy megismerjük az igazságot, ha mindjárt az iskolai falain túl is, mert igaz az, arait Goethe mond: »Fódolog, hogy olyan lelkünk legyen, amely az igazságot szereti és bárhol találja, magába vegye.« Dr. H. J. Segély a takarmányinségben.. A takarmányinség enyhítése tárgyában Simontsita Elemér alispán rendeletet adott ki a hivatalos lap szombaton megjelent rendkívüli számában, melyben tudatja, hogy a földmivélés- ügyi miniszter széles mederben folyó akciót indított a szárazság okozta takarmányszükség által sújtott gazdák felsegélyezésére és az igy gyámolitandó vidékek sorába Tolnavármegyét is felvette. A segély-akció lebonyolításával a miniszter az alispánt és a megyei gazdasági egyesületet bizta meg. Az alispán ez alapon a községi elöljáróságokat közreműködésre hívta fel, azon várakozásának adva kifejezést, hogy az elöljáróságok a hozzájuk utalandó teendőket a helyzet által indokolt lelkiismeretes pontossággal, körültekintéssel és buzgó igyekezettel látják el. A rendelet ezután ismerteti a miniszter által nyújtandó segélyezés méreteit és pedig: A segélyezés mérve kisgazdákkal szemben. 1. A földmivelésügyi kormány hajlandó a kis gazdáknak lehetővé tenni a szálas és erőtakarmány beszerzését azzal, hogy a beszerzési árból, ide értve a szállítási költséget is, részükre legföllebb 30 (harminc) százalékot elenged. 2. Hajlandó a minisztérium a beszerzési ár 70 százalékának kamatmentesen 2 esztendő alatt leendő visszafizetését engedélyezni abban az esetben, ha valóban olyan egyénekről van szó, akik a szükséges készpénzzel nem rendelkeznek, ellenben erkölcsileg is érdemesek a kormány ezen messzebbmenő támogatására. A hitelt igénybe vevőkért a törvényhatóságnak jót kell állnia és a szabatosan kiállított törvény- hatósági jótállás a miniszterhez előzetesen felterjesztendő. 3. Olyan kisgazdáknak, vagy gazdasági munkásoknak, akik sem készpénzzel, sem ennek megszerzéséhez hitellel nem rendelkeznek, vagyis vagyontalanoknak minősíthetők, hajlandó a kormány, a vármegyei gazdasági egyesületnek a vármegye főispánja által is támogatott javaslatára, a szükséges takarmánybeli segélyt kivételesen adományozni. 4. A kereskedelemügyi m. kir. minisztérium rendelkezett, hogy szálas és erőtakarmány után a máv. összes vonalain és a pécs—barcsi vasúton, valamint az államvasuti kezelés alatt álló mindazon helyiérdekő vasutakon, melyekre nézve az államvasutaknaK díjszabási joga van, kedvezményes díjszámítás alkulmaztassék. 5. A saját vonalaikon szedendő fuvardíjak megállapítása körül autonóm joggal bíró vasutakat felszólította a kereskedelsmügyi minisztérium, hogy a lehető díjmérséklést szintén Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szivesk«djen®k.
