Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-06 / 36. szám
X'Vrn^gvíMyam 86. Szám Szekszárd, 1908 szeptember 6 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fel évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Blfifizetésekct őg hirdetéseket a*kla<ió* hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája é» papirkere«kedé»e Szekazárdon. Egyet számok ugytnot kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Mejjjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelőn szerkesztő é? laptulajdonos: Förounkatirs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. lllrdatS».k mindketten m.jill.plto t árszabály szerint számíttatnakReflexiók a szerb szerződéshez *) Irta: Bartal Béla. Szeptember elsején léptették életbe a szerb kereskedelmi szerződést s még meg sem száradt Wekerle miniszterelnök aláírása ezen az egyezményen, mely egy ötven milliós monarchiának egy két és fél milliós balkánállam előtt való kegykereső meg- hunyászkodását jelenti s máris elcsattant — hála jeléül — a szerb miniszterelnök, Milo- vanovics részéről Bécsben egy intervju alapján az első pofon a mi státus térfiaink arcába, midőn a miniszterelnök, Basics alteregója, a nagy-szerb agitációért való szatiszíakciót velük szemben megtagadja. A nagy politikai cél tehát már a szerződés életbelépte előtt csötörtököt mondott. Hiába volt a felhatalmazási törvény meghamisítása, hiába tette meg a kormány a maga magyar parlamentjén azt a nemzetközi inzultust, hogy egy magyar szerződés életbeléptetésére a szerb szkupstinának kegyes jóváhagyását ugyan szükségesnek tartja, de a magyar parlamentét — nem. És a mi a fő, hiába ment bele* — nem először s nem utoljára — a kormány a délszláv barátai által letett kelepcébe, a szerb miniszterelnök kijelentése világosan mutatja, hogy a kormány sze-b barátai által már a szerződés életbeléptetésének napján be van csapva és el van árulva. De még jobban be van csapva, el van árulva az ország és a magyar gazdaösztály. Mert mit jelent ez a szerződés ? Azt, hogy évenként negyven millió korona értékű magyar húst túr ki a nemzeti kormány a monarchia piacáról minden ellenszolgáltatás nélkül szerb »szövetségesei* javára. A legfrivolabb meghamisítása ez úgyis óriási áldozatokkal megfizetett vámszerzó- -Jesi paritásunknak. Fizetési mérlegünket Ausztriával, mely már most is 100 millióval passzív, ezzel a szerződéssel 140 millió passzívumra nyomja le a kormány. Még pedig akkor, midőn a kormány által az országra rakott körülbelül évi 300 millió teherszaporulat tőkeértéke több mint ötezer millió koronát tesz ki, tehát a franciák által 1871-ben fizetett nagy hadikárpótlást fedezi, mikor az adók és államvasuti jövedelmek is rohamos csökkenésben vannak. Két esztendei aszály szívta ki a magyar mezőgazdaság erejét; parasztság, bérlők, gazdák, gazdatisztek az ország kétharmadában apatikus lemondással várják azt a pillanatot, ki novemberre, ki januáriusra, amely a takarmány teljes hiányát, hatványozva a rossz gabonatermeléssel, a csődöt, a teljes pusztulást és koldusbotot jelenti. Ezer és ezer cseléd és kisgazda már úgyis alig bírja az uj kiegyezéssel felemelt iparvámok ':fal uzsorává vált osztrák bőr-, textil-karj^^. következtében a lábbelit, ruhát bestfp'.ni s most az egyetlen eszközt, a mivel á ruhát, lábbelit beszerzi: állatját értékteleníti el a kormány olyan pillanatban, mikor úgyis már ezrével hajtja vissza Az Újság szerdai (szept. 2.) számából. a nép jószágát eladatlanul a vásárról. Csodálhatjuk-e aztán, hogy többet követel a gazdától s kevesebbet dolgozik érte ? És egy ilyen, cselédházat, bérlólakot, kúriát, községeket pusztitó politika nem e ezerszer jobban izgat, lázit, pusztít, mint az összes^ szociálisba és nemzetiségi agitátorok együttvéve ? És ezt a pusztítást, nem a »hazátlan szociálisták*, a »Jakabok«, >a tőzsde«, a »nemzetközi tőke emberei« csinálják. Kossuth Ferenc lapja nyilatkoztatta ki már a szerb tárgyalások kezdetén, hogy a negyvennyolcas párt fófeladata e tárgyalásoknál tán az, hogy magyar gazda választóit a külföldi versenynyel szemben megvédje ? U nem ! Hanem az, hogy a szerb szövetségest minél jobb kereskedelmi szerződéshez juttassa. Ezen természetellenes szövetség védelme alatt csempésztek be — a magyar kormány és az Országos Gazdasági Egyesület tudtával — milliókra menő szerb állatot teljesen vámmentesen a magyar gazdák piacára. És Bécsben, midőn az alkudozásoknál nem a magyar, hanem az osztrák kormány emberei a legelkeseredettebb harcot vívták a prepoténciára igy felbátorított szerb követelések ellen a magyar gazdák érdekében is* Ugyanakkor, mixer az osztrák delegációban egy osztrák paraszt delegátus a szerb állatbehozatal ellen tiltakozott, a magyar delegációban Kossuth Ferenc politikai alteregója és szócsöve, Benyovszky Sándor gróf a külügyminisztertől a szerb marha behozatalát sürgette a nélkül, hogy az ott levő magyar nagybirtokos delegátusok, vagy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke azt visszautasította s a delegátus urat felvilágosította volna arról, hogy a ma gyár államférfiaknak és pártoknak nem az a feladata, hogy a magyar gazdákat — idegen gazdák javára — a drágán megfizetett piacról kitúrják. Mindez pedig megtörtént, dacára annak, hogy a koalíció, elsősorban Kossuth Ferenc akkor, midőn Károlyi Sándor gróf —■ az én rábeszélésem folytán — a koalíciót azon alternativa elé állította, hogy vagy elfogadja a közös vámterületet 1917-ig, a balkán állatimport teljes kizárásával, vagy pedig agrárpártot alakit: Kossuth Ferenc és pártja magát mindkettőre kötelezte. Lehet-e a jobbágyfelszabadításnak kegyetlenebb paródiája, mint az. hogy egy Kossuth Ferenc és pártja a legválságosabb aszály pillanatában zúdítja a szerb állatimportot a magyar gazda nyakába? De még szomorúbb ennél az a tény, hogy ezt a gazdapusztitó politikát magyar gazdák, nagybirtokosok csinálják. Wekerle, Andrássy, Darányi, Zichy miniszterek nagybirtokosok, úgyszintén Justh Gyula, a meg nem kérdezett magyar parlament elnöke, Széli Kálmán, az alkotmánypárt vezére nagybirtokos, de sem neki, sem Andrássynak, sem Dessewffy grófnak, az Országos Gazd i sági Egyesület és a Földhitelintézet elnökének nem jutott eszébe, hogy egy olyan szerződés ellen állást foglaljanak, mely minden ellenérték nélkül 40 millió koronát von el a magyar közgazdaságtól és meghamisítja a Széll-léle vámtarifa paritását. Az Országos Gazdasági Egyesület májusban tett indítványom felett, hogy a szerb szerződést elfogadhatatlannak jelentse ki, napirendre tért, ezen szerződés ellen érdemileg állást nem foglalt, de még annak mostani életbeléptetése ellen, mely a gazdaérdek iránti frivolitás és a szerb barátság őrültségének igazi paroxizmusa, még közgyűlést sem hivott össze. Tis;a István kiverte az olasz bort, megmentette a német szerződésben, amit menteni lehetett, Lukács pénzügyminiszter egy milliárdos konverzió presztízse által ja vult államhitelt és telt állami pénztárt ha gyott hátra, a Széli-féle vámtarifa a magyar közgazdaság paritását biztosította Ausztriá val szemben. De ezek mind Efiálteszek vol tak. Akkor, kereskedelmi mérlegünk aktivi tása dacára is osztrák gyarmat voltunk Pedig dehogy voltunk akkor osztrák gyár mat; csak most, szeptember elsején, ezze a vámparitást pusztító, gazdát nyomorító szerződéssel tettek osztrák gyarmattá a mi mongolica Efiálteszeink, a nemzeti politika, a tulipán és a negyvennyolc nevében. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsági ülése f. hó 2-ikán d. e. 10 órakor tartótja üle sét Apponyi Géza gróf főispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Simontsits Elemér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Papp Gyula árvaszéki elnök helyettes, Fink Kálmán kir. tanácsos pénzügyigazgató, Hangol Ignác dr. tiszti főorvos, Tihanyi Domokos kir. tanácsos tanfelügyelő, Alacs Zoltán kir. főmérnök, Sans László közgazdasági előadó, Orffy Lajos, Török Béla, Peresei Dezső vbt. tanácsos, Kovács S. Endre, Szabó Károly orszgy. képviselő, Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos, Jeszenszky Andor, Totth Ödön tiszti ügyész, Sigora Lajos kir. törvény- hatósági állatorvos, Fischer Imre kir. ügyész. Elmaradásukat kimentették Bemrieder János és József. Az egyes határozatok közül a fontosabbak a következők : Dr. Sterk József körorvos és Anderle József kakasdi plébános fellebbezése elutasittatott. Az 1909—1910. évi közúti költségvetés változatlanul elfogadtatott. A tamási rk. iskola fejlesztése ügyében a megyés püspök megkerestetett. A hivatalos jelentésekből adjuk a következőket : Az alispáni hivatalban elintézendő volt 1511 drb, elintéztetek 865; hátralék 637. Fegyelmi eljárás nem fordult elő. A közegészség állapota kedvező volt; a vörheny elhurcolás folytán föllépett Kéty, Hő- gyész, Medina, Sárszentlőrinc, Majsamiklósvár, Máza, Kisvejke, Gindlicsalád, Harc, Tolna, Sió- agárd, Simontornya községekben, de jelentékenyen javult Zombán és Dörypatlanon. Törvény- széki boncolás volt 4, rendőri hullavizsgálat 6. Takács István dr. műtő, volt egyetemi tanársegéd, orvosi gyakorlatra Dunaföldváron letelepedett. Az úttestek hengerelése Paks mellett befeHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
