Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-12 / 28. szám
XVIII. évfolyam 28. szám TOLNÁVÁ RL Előfizetési ár; Epése évre 12 korona. I Fel évre 6 > j 1 Negyed évre 3 • I Egy szám ára . 24 fillér. I BlM*M*«ek«t «?« fen iietc>eket a kiadó- | I hivatalon kívül «if «•»•at» Molnár Mór j I könyvnyomdái« és 'txnkzoii p»t f • i rk erő* k <*d «* ■* | Eflv*** szaruo* ujy am- v «ph« tok. ! 1 S3 3KHB uí* ■ ■ tluíflBSS^ ségükön viselni tartoznak. Leopold indítványa mellett szólalt fel Szabó János mérnök és Schneider János, mig a tanácsé mellett Boda Vilmos, Kamarás Béla és Nagy György Hangonyi szólaltak fel. Végre névszerinti szavazással dr. Leopold Kornél indítványát 40 szóval 28 ellenéPOLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ | Ditrich József és Kreskay Ferenc aszfalt.\Ieir jelen minden vasárnn ügyekben beadott kérvénye elutasittatott. Ezzel a közgyűlés délután fél 6 órakor Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szekszárdon. Varrni véget ért Szerkesztőségi telefon-szám 18« — Kiadóhivata . . - ■ * —---------- ■ ■■ ... . ---Fe lelős szerkesztő é« laptulaidonos: , Förvd r. Leopold körnél földwari 'Vii Hr föle nyomdai müintézet és A cigányügy rendezése. Irta: Molnár Lajos rendőrkapitány. Civilizálatlan, vad indulatu, emberies gondolkozásra és életmódra hajlamtalan kisebb-nagyobb embercsoportok tanyáznak a vidéki városok és községek határaiban. Állandó rémei ezek a vagyon- és életbiztonságnak : a vándorcigányok. Barbár, nomád életűek, akik sokszor csapatostul utrakelnek s rettegésben tartják azt a vidéket, ahol végig vonulnak vagy pihenőt tartanak. A közbiztonságra igen veszélyes eleinek, kegyetlenek, sokszor a vérontástól sein riadnak vissza, — képmutatók és ravaszok. A kultúra nincs hatással reájuk, a munkát gyűlölik, rendes megélhetési forrásuk nincsen, kenyerük a lopás s ennek keresztülvitelénél a gyilkosságtól sem rettennek vissza. Féktelen vadságukban bátorítja őket az a tudat, hogy a büntető igazságszolgáltatás kezébe az általuk elkövetett bűncselekmények gyakori voltát tekintve, ritkán kerülnek. A közigazgatási hatóságok részére megfékezésükre rendelkezések alig állanak. Illetékességi helyük — egy-két szórványos esetet kivéve — ismeretlen, a toloncszabályok rendelkezései alá tehát alig vonhatók. Az 1879 : XL. t.-eikk 62. és 66. §§-ai velük ßzemben ritka esetben nyerhetnek alkalmazást, mert rendszerint nagy számmal jelennek meg a város vagy a község határában, mindig apró gyermekekkel s a községek inkább futni engedik őket, semhogy az apa vagy anya elzáratásának idejére az egész karavánt tűrni legyenek kénytelenek. A vagyon- és életbiztonságnak ezen veszélyes alakjai nem alaptalanul gya- nusittatnak oly rablógyilkosságok elkövetésével, amelyeknek tettesei a legszorgosabb nyomozat dacára is ismeretlenek maradnak. Egyik fő jellemvonásuk a közös bűn szigorú titokban tartása, a másik a közöttük akadható áruló megbüntetése, láb alól való eltétele. Ez okból a bűncselekményeket reájuk bizonyítani vajmi nehéz. Ha a társadalom, a vagyon- és életbiztonság jól felfogott érdekei, a preventív rendőri intézkedéseket a rendőr- hatóságok kötelességévé teszik, akkor ez bizonyára teljesen jogosult a kóbor cigányokkal szemben. A dánosi kegyetlen rablógyilkosság után a közvélemény erélyesebben sürgeti a cigánykérdés rendezését. A sajtó ha- jábjain'találkozhattunk is tanácsokkal, avaslatokkal, melyek legtöbbje a kény------------<zatgyar reszvenytarsasag. ci gányok í , . . , j. ipari es gyári valialat alakult eh Pedlg mriíndr- és Bdter-file nyomdák, elég nagy száptek egyesülésével és részA '--yennel11 átaIakulásávai. veszedelmes a Áé'e ny°mda több mint 20 \ eszeaeimes a alapokon, kifogástalanul, Már pedig enneigényeknek megfelelően sem lehet célja. Más családok^“ vette át a Jóhirü és . 8 ^aiaaoK y,ott üjfalussy Lajoszúzni senki sem akakben és azt az ő De csaknem AmszakavatottsaSával , , , , u hogy modernül oly sok és oly nagy ínyeket is kieléhogy ez rengeteg s egybadalmi iróalzafedezhető összeget emésí*in*.k f/art**** ° i vált, sőt amíg A menhelyeket az gyártmányokkövetelmények és szemr^f®521 a kül~ c 1 1 i / i • óan nagyobb hgyelembevételéveJ, a mai igényeinek megfelelőleg kelUr5?ödésés ez milliókra menő áldozatokal|alatnakEzek a menhelyek állandóé.® veres őrséggel is ellátandók letniha- mert nem kizárt, sőt nagyon valós&T eshetőség, hogy a cigányok fegyvert támadásoktól sem riadnának vissza. De ha a legnagyobb szigorral hajtanánk is végre a gyermekek men- helybe szállítását s ott való megőrzését, hol a garancia, hogy az óriási fáradozás és anyagi áldozatok kellő sikerrel is járnak ? Az csak feltevés és reménykedés, hogy a men helyekben a cigánygyermekek ösztöne, vére és természete megváltozik s tűrhető, a közbiztonságra nem ártalmas embereket nevelhetünk belőlük. Ez a várakozásunk azonban igen könnyen csalódással végződhetik. Habár a javulás bekövetkezésére nézve nem találunk biztosítékokat, jóindulatunkat azért ettől a nomád néptől még se vonjuk meg, hanem nyújtsunk módot annak a bebizonyítására, hogy bizonyos nevelési rendszer alkalmas arra, hogy az évszázadok óta szabad és polgáriasukban életet élő cigányok saijadékaiból a társadalomba illeszkedni tudó embereket lehet képezni. A cigánygyermekek elhelyezésére csak egyetlenegy állami menhelyet állítsunk fel és pedig azok részére, akiket a szülők vagy azok a cigányok, kiknél a gyermekek tartózkodnak, önként, minden erőszak nélkül adnak és enaedL_nek át. Ez az egy menhelv elég lesz arra, hogy tapasztalatot gyüjtsünk, vájjon a gyermekeknek a cigányoktól való elkülönítése és rendszeres nevelése meghozza-e a kellő eredményt? Lehet, hogy a szigorú, de mégis humánus nevelés alkalmasnak fog bizonyulni arra. Jiogy a cigánygyermekekből a fékte\en^éget és közveszélyes öszHátralékos előfizetőinket egész tsztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket akiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek szertelepitést s a gyermekeknek állami tnenhelyekben való elhelyezését vallja célhoz vezető eszköznek. Ilontvármegye főispánja a családonként való kényszertelepitést tartja jónak, mig vele szemben az esztergomi főispán 100—200 családnak egy-egy telepen való elhelyezése mellett emel szót. Egyik előkelő fővárosi napilapunk pedig vezércikkében nemzetközi megállapodást kívánna, hogy az összes cigányok toloneuton a Sahara sivatagjára vagy valamely más világrész kulturát- lan területére deportáltassanak. A tervek és indítványok egyike az is, hogy a cigányokat a hátukon tetovált számokkal kellene ellátni. Szerintünk a cigánykérdést úgy kell megoldani, hogy az évről-évre ismétlődő óriási pénzbefektetést ne igényeljen, ne vonja el s ne kösse le állandóan a közbiztonság közegeit,- ne légijén terhére a községeknek és mindezek dacára hatékony intézkedést tartalmazzon arra nézve, hogy a közbiztonságot a vándoréi gúnyok ne veszélyeztethessék. A legjobb megoldás tehát az, mely egyesíti magában mindezeket a feltételeket. A megoldásnak minél kevesebb kiadással járónak és mégis teljesen c,élhoz vezetőnek kell lennie. * Kezdjük a kérdés legnehezebb részén : a gyermekeknek állami gyermek- menhelyekben való kényszerelhelyezésén. Ez azt jelentené, hogy a ivándor- cigány szülőktől a gyermekeket egy megállapított korhatárig erőszakkal is elvennénk. Ez az eljárás visszatetsző, de egyben veszedelmes is. Tudnunk kell, hogy a cigány a gyermekeihez állati szeretettel ragaszkodik, azokat önként át nem adja, hanem csak a karhatalomnak enged. Mi eredménye lenne ennek az erőszaknak ? Az, hogy a cigányok nyíltan és titokban, de minduntalan a gyermek- menhelyek körül ólálkodnának s lesnék az alkalmas pillanatot, mig a gyermeket elszöktethetik. Hogy az ilyen összecsoportosulás a közbiztonságra és közegészségre nézve mit jelentene, azt itt bővebben fejtegetni talán felesleges. Ha pedig ez nekik nem sikerülne, vagy boszuból vagy a gyermekek iránti rajongó szeretetből más fehér családok gi/erme/ceit rabolnák el. Vío ntlracüio' nön’V
