Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-24 / 21. szám
TOLNA VARMEGYE. 1908 május 24 meritum óta mindenki a poklosság kútfejének, nemzedékek megrontójának, nemzetek elenyész- tőjének tart. Hova tűntek az ókor nagy államalkotó népei ? Hova lett az egyptomi Fáráók birodalma ? Mitől homályosodott el a ragyogó gló- riáju hellén műveltség ? Mi enyésztette el Athén és Spárta daliás, harcedzett polgárait s mi söpörte el a föld színéről Rómát és Karthágót ? Hova lett a középkorban arányainál fogva is oly hatalmas arab kultúra ? Hova hanyatlott kincses Bizánc, a pompázó Velencze s a világverő Stambul ? A felelet mindenütt ugyanaz. Természetellenes, titkos bűnök fészkelték be magukat a kényelem és fényűzéstől elpuhult, élvezetektől kimerült felsőbb szervezetekbe, a ragály elharapózott az alsórendü orgánumokra is és lesorvasztotta az államot, romlásba dönté a nemzeteket, hol mindent érzéki káprázatokra s minden ellenálló erőnek mámorba, kéjbe merítésére alapítottak. A Harden per komoly mementó nemcsak Németország, de az összes kulturállamok számára. Érzi ezt nemcsak Németország, de maga a nagy német állam feje, Vilmos császár is, ki elöl jár a modern embersportok meghonosításában, mert teljesen át van hatva attól a tudattól, hogy ez az egyedüli mód, amelylyel a nagy német nemzetállamot meg lehetet óvni a szét- zülléstől, a biztos romlástól. A művelt országok mindenütt tudatára ébredtek ennek az axio- mánák s amidőn a német császár a hamburgi regatta győzteseinek arcképét adományozza, midőn az angol király a walesi football-csapa- tot táviratilag üdvözli, voltaképen ezen igazságnak hódol. A nemzetek gerincét mindenütt a testileg- lelkileg erős társadalmi középosztályok képezik. Olyanok, melyek erkölcseikben tiszták, jellemerőkben épek és egészségesek, törekvéseikben, életcéljaikért való küzdelmeikben nemesek és nagyok. S éppen ezen osztály tagjai azok, akik fejlődési idejük túlnyomó részét az iskola padjai bmu_kénytelenek tölteni; az állam egyik leg- vitalisabb érdeke tehát, hogy a középiskolai test- nevelési rendszer kérdése helyesen es céltudatosan oldassák meg. Ha beható vizsgálat alá vesszük középiskolai szellemi és testi nevelési rendszerünket, arra a konklúzióra fogunk jutni, hogy a szellemi kiképzés aránytalanul túlteng a testi képzés rovására. Az egészségnek előfeltétele, hogy az emberi összetétel két faktorának, a test és léleknek a legteljesebb harmóniában kell lenniök. Bármelyik tengjen túl a másik rovására, az felette káros és egészségtelen állapot. Már pedig ha tekintetbe vesszük, hogy a szellemi nevelésre szánt 28—30 órával szemben a test fejlesztésére előirt heti 2 óra is — nagy általánosságban — csak illuzóriusan vétetik igénybe, nyilvánvaló a két rendszer közötti kiáltó aránytalanság, mely végeredményében, nemzetünkre való kihatásában katasztrofális jellegű is lehet. Ezen lelfögás jut kifejezésre gr. Appongi Albert- nek a 3 napig tartó testnevelésügyi ankéten elhangzott beszédében is, s miután konstatálja, hogy ezen a téren végzetes mulasztások történtek, mélyreható reformokat igér, s mi feltétlen erős hittel, bizalommal tekintünk az általa megvalósítani Ígért nagy arányú és nagy horderejű reformok elé. — Számot vetve azonban azzal, hogy a magyar társadalom mennyire idegenkedik a modern eszméktől, mily'megcsonto- sodott maradisággal zárkózik el a modern kor igényeinek megfelelő újításoktól, számot vetve azon körülménynyel, hogy nálunk minden célszerű,' hasznos, jó és nemes gondolat a bor gőzébe, a frázisbombák végnélküli "puffogtatásába szokott fúlni, — nem várhatjuk be összetett kezekkel ezen reformok megvalósítását, hanem az egész magyar társadalomhoz, s első sorban a szülőkhöz fordulunk — apellálva arra a nagy érzésre, mely a gyermek boldogságát mindenek fölé helyezi — hogy tegyék félre azt a régi, már elavult, bár kétségtelenül nemes intencióból fakadó ambíciójukat, mely oda kulminál, hogy gyermekeik minél több «jeles» osztályzatot hozzanak haza. Ne tekintsék a testnevelést a középiskolai rendszer fattyúhajtásának, melyet mint feleslegeset, mint olyan intézményt, mely csak arra jó, hogy az ifjúságot a tanulástól elvonja, bízvást nélkülözni lehetne, hanem ez iránybani igényeiket szállítsák le és elégedjenek meg a «jó» osztályzattal, — mert hisz egyetemet végzett emberek lépten-nyomon tapasztalják, hogy a középiskolai képzettség a felsőbb tanulmányok folytatására igen gyenge és felette ingatag alap, — hanem inkább abban leljék örömüket, ha gyermekeik minél többet vannak a napon, tiszta, pormentes levegőben, s ha minél jobb tornászok. Mert az igen tisztelt szülők ne feledjék, hogy jelenleg a vallások jóvoltából csak a lélek privilégiuma, hogy örök életű, az a nyomorult porhüvely pedig, amit mi testnek nevezünk, ha meg nem edzzük, ha meg nem erősítjük, nagyon is törékeny valami, mely elpusztul, mielőtt az a nagyon is finoman kicsiszolt agyacska — a menyecske is elhatározta, hogy férjével a Kárpátokba rándulnak. A sors egy szűk hegyi ösvényen hozta őket össze. A férfi félre állt, hogy a vig társasággal lefelé jövő asszonynak kitérjen. A nő tekintetében egy pillanatig valami köszönet féle rezgett, de aztán szó nélkül haladtak el egymás mellett. Egyik sem emlékezett, hogy már valahol találkoztak . . . III. Mindketten az emberi kor végső szakát élték. Ezek az évek gyorsan tovatűnnek, vagy talán csak előttük tetszik oly rövidnek, mert oly közel van már a vég . . . Ezek már nem oly mozgalmasak, mint az eddigi évek. Csendben, zajtalanul múlnak el, szép csendesen. Hajh 1 Ha ifjúság és szépség elmúlt s a kebel pihegve már nem jár, ha a szemek tüze nem ragyog már és a hajba ezüst szál vegyül. Gyorsan peregnek az évek, mintha megannyi egy-egy gyorsan lehulló szem lenne az élet nagy olvasóján. A babaarcu leány (Pardon 1 most már nagymama!) pajkos unokákat ringat térdén. A hírneves ügyvéd is nyugalomba vonult már és átadta helyét fiatalabb erőknek. A tengerparton találkoztak ismét. Az asz- szony egy pádon ült. Előtte a ragyogó égen úszkáló felhők, napfény, színes vitorlák rajta, amelyek lassanként eltűnnek kisérő, bánatos tekintete elől, messze — előre, ki az életbe . . . A parti szél megbontja ősz haját, melyek a fátyol alól kilátszanak. Sóhajt . . . Egy férfi közeledik roskatag léptekkel, botra támaszkodva. A pádhoz érve leemeli kalapját és- leül az asszony mellé. Most már ketten vannak. Nem ismerik még most sem egymást, de mindkettő egyformán a múltat idézi emlékezetébe. Gondolatokba merülve elvonulnak lelki szemeik előtt egész hosszú életük örömei, bajai ... és könnyek gyűlnek szemeikbe. Végre feláll ak. Egyik jobbra megy, a másik balra. Egyik sem sejti, hogy most látják egymást utoljára . . . valami komolyat, számba vehetőt, esetleg az egész emberiségre kihatói produkálhatna. Ne feledjék el a tisztelt szülők, hcrgy a diákkor az a kor, melyben a csóklázas ajk legepedőbb.n szomjazza az asszonyi szájat, amidőn mámoros sejtelem, mámoros vágy feszíti az ifjúi test minden atomját, ez az a kor, melyben az ifjú ember legkevésbé törődik azzal, hogy mi van a fejlődő testnek, az egészségnek javára, vagy kárára, s hogy ezzel a testi és lelki állapottal járó veszélyek elhárithatására csak egy mód áll rendelkezésünkre, s ez az, hogy a fejlődő ifjú emberben a végletekig kell fokozni az ambíciót fizikumának kímélése, annak férfiasán erőssé, edzetté tevése tekintetében, 'a vérébe kell átvinni azt a tudatot, hogy a férfi legfőbb dísze az erős, egészséges fizikum. Ez az egyedüli mód arra, hogy a felsőbb tanulmányok folytatása idején az ifjút megóvja a piszoktól, a degenerálódás egyik fő kutforrásától, a sexuális bajoktól. — Szomorú dolog s égbe kiáltó igazságtalanság, hogy a férfiak nagyrésze mielőtt megházasodik, minden erkölcstelenséget megismer s ennek a tisztátalan életnek testi és lelki fertőzetét a legtöbb esetben magával viszi a tulajdon otthonába is, ahová felesége a leányszoba tiszta légköréből került hozzá Csak ép testű, ép lelkű férjek mellett leend lehetséges a ma már oly rohamos züllésnek indult házaséletet bensőbbé, boldoggá tenni. Ez az a kor, melyben a kávéház, korcsma s egyéb léha szórakozást nyújtó helyek még az újság ingerével hatnak s úgy vonzzák, csalogatják az ifjúságot, mint a gyertyafény az éji lepkét. A tapasztalás bizonyítja, hogy akinek lelkét ezen helyek levegője a léhaság, könnyelműség, léleknélküliség és energiátlanság bacil- lusaival megfertőzte, az beláthatatlan időkig rabja marad annak. A szülői szeretet és tekintély teljes mérvbeni latba vetésével tehát arra kell törekedni, hogy gyermekeiket ezen helyektől elvonják s hogy gyermekeik lelkében minél intenzivebben ápolják a szabad levegő, napfény s a sport iránti szeretetet. Ha ezt meg fogják tenni, bízvást nincs messze az az idő, midőn a magyar ifjúság — még a legszubtilisabb • lelkületüek is — kedvet és szórakozást fognak lelni a sportban s szépérzékük fejlődésével meg fogják érezni az athletikában az egymást gyorsan követő mozdulatok ritmikusságát, látni fogják az athletikában levő nagy harmóniát s át fogják tudni érezni a hatalmas arányú erőkifejtések minden kis mozzanatát, nüanszszerü finomságait. Tán megjegyeznem is felesleges, hogy a jelenlegi szomorúan sivár életviszonyok mellett, amidőn a társadalmi, vallási ellentétek s főleg a tudományos pályákon beállott tulprodukció következtében az anyagiakért való tülekedés, • ádáz marakodás a legmagasabb hullámverést éri el, mily beláthatatlan fontosságú az erős fizikum, az egészséges lélek. Mennyi határozottság van az ily ember fellépésében, mily erélyes biztonság a mozgásában, mily higgadtság és öntudatosság a cél kitűzésében s mily határtalan energia és önbizalom a cél felé haladtában gátló aka* dályok legyőzésében ! Napjainkban még a modern testnevelés gondozása és fejlesztése kizárólag az egyes athletikai egyesületek vállaira nehezedik, mely egyesületek ténykedése azonban egyrészt a rendelkezésükre álló csekély anyagi eszközök, másrészt a magyar társadalom példátlan érzéketlensége és közömbössége következtében alig terjed túl a versenyzők nevelése szűk körén. Az ösz- szes kulturállamok már évtizedekkel ezelőtt átlátták a modern testnevelésnek nemzeti szempontból való beláthatatlan horderejét, náluk a testfejlesztést már régtől fogva nemzeti ügygyé MIT IGYUNK ? Igyunk mohai -------------------------------Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert ínyünk mohai csati« a természetes szénsavas . , . ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. IQyUnk mOhHI A Htehai Ágnes-forrás, mint természetes.szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyuviz ; dús szénsav tartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek i Ura bal rm a llPnnP fVurlnlt ÍZVrWvsrftnál fntrvu tritünn 07nra •> tarrhülÁnk fXt -ÍU. U ----------— - InxAeéC- Áe klSfiwBWMMuS _________________n e* r • rn I . • . .. I — JL mm .l ie», harem a.Lenne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönbfélébb gyomor*, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragalyes betegségektől is, mint typhus, cholera, megkiméltettek azok, akik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Agnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másféliteresnél nagyobb üvegekben minden kétes [értékű szénsavval telített viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a logszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki { városban crakatek szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezel Őség. — Kapható minden fnszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. forr ást, ha gyomor-, bél-és légcsőhuruttól szabadulni akarunk forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. Kedvelt bor viz I ]0-is Főraktár : Salamon Testvérek cégnél, Szekszárdon*
