Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-26 / 4. szám
3 i 'i)8 január 26 TO Lili AY AIÜffEG YK Az alispán a drágaságról. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök és j pénzügyminiszter a képviselőházi és bizottsági tárgyalásokon többször tett az utóbbi időkben említést a drágaság ellen teendő intézkedésekről, amely célból mint azt már több Ízben említettük, a törvényhatóságok vezetőit javaslattételre szó- ' litotta tol s ezenkívül a kormány több más vezeiő tagja is foglalkoztatta e kérdéssel szakközegeit és testületéit. E tárgyban >imontsits Elemér alispán terjedelmes es erős közgazdssági érzékre valló jelentest ter.esztett fül a pénzügyminiszterhez, 1 találóan fejtegetve a lépten-nyomon megnyilat- j kozo drágaság okait és azok orvoslásának mód- : jait el. aérbe helyezve, erős vonásokkal mutatott ra ezek között a tolnamegyei vasutmizeriák j tarthatatlan állapotára és ezek ellenében a kormanyelnök közbenjárását kérte, amely kérelemnek bár lenne is mielőbb foganatja. Erős logika és igaz meggyőződés nyilvánul meg az alispán tartalmas közgazdasági fejtegetéseiben, melyet mint egy hatalmas nemzetgazdasági essay-t, mely vármegyénk termelési élelmezési, fogyasztási és forgalmi viszonyait találóan tárja löl, főbb vonásaiban a következőkben ismertetünk; Bármely baj, — mondja az alispán jelentése, — csak úgy orvosolható, ha a bajnak oka lehető szabatossággal megállapittatván, maga az ok lesz kiküszöbölve. Azok az okok, melyek az általános drágaságot előidézik, nézetem szerint csak részben gyökereznek a létező magyarországi viszonyokban cs csak legkisebb részben helyi természetűek, inkább azon ható erők közzé látszanak sorozandóknak, melyek a világgazdaságot irányitó törvényszerűségek körébe tartoznak. A drágaság oka: a) a túlzásba vitt export Általánosságban megemliti az alispán a vámpolitikai szabályozások kedvezőtlen hatását, melynek belföldi termelésünk és belföldi fogyasztásunk cgészéges viszonyainak megbontásával oly nagymérvű exportot eredményeznek, mely a termelés fölöslegének külföldön való elhelyezését túlhaladva, a belföldi fogyasztás szükségleteit is magával ragadja. Ezt igazolják azok a napról-napra tapasztalható jelenségei.’, melyek a külföldön való értékesítés rendkívül kecsegtető és haszonhajtó voltánál egyébbel nem magyarázhatók, Ilyen például, hogy csak egy rpéldát hozzak fel, a tojáskivitel. Egy évtizeddel ezelőtt a »tojáskereskedő« vármegyém területén még ismeretlen fogalom volt. Ma a helyzet az, hogy minden nagyobb körzettel biró környékben működik egy tejáskereskedő, aki a környékbeli tojást összeszedvén, azt oly mennyiségben szállítja rendszeresen közvetlenül külföldre, hogy a működése körebe eső, piacra utalt fogyasztó közönség szükségletét csak nagy utánjárással és természetesen alig elviselhető magas árakon képes fedezni. Már most abból, hogy a tojás ! ritka és drága, természetszerű következés, hogy alig kapható és drága a baromfi is. A huskérdés. Ugyanezt látjuk a marhahúsra nézve is. Aki csak teheti, külföldre szállít s tenyésztésünknek egész iránya aként alakult ki, hogy a belföldi fogyasztásra gazdaságaink nem is dolgoznak. Mig azonban a jó minőségű vágó marhát a kedvező értékesítés külföldre csalja, a kevésbé értékes de oícsó szerb marha, mely a belföldön a vidéki lakosság fogyasztásának túlnyomó részét szolgáltatta, az országból kiszorult. Természetes következmény tehát csak, hogy a hús ára annyira felment, hogy például közepes állású tisztviselők azt a luxust, hogy hússal táplálkozzanak, már alig engedhetik meg maguknak. Különösen érezhető ez vármegyém területen, ahol a bonyhádi tájfajta marha népies tenyésztése, ismét azért, mert a külföldi piacokon kiválóan értékesíthető, országos hírnévre tevén szert, a mészárosok nemcsak a külföldre szállító gazdaságokban, de már a köztenyésztcknél sem juthatnak vágó marhához, mert a köztenyésztő is sokkal jobban értékesít, ha a jószágot az ország minden részéből őt felkereső tenyésztőknek adja ei tovabbtenyesz- tés céljából. Itt tehát egy életbevágó és sürgős intézkedésnek látszik a kivitel és a belföldi fogyasztás egyensúlyának helyreállítása. Amennyiben ez irányb n a külföldi kereskedelmi szerződések hosszabb időre szoló hatalya változtatást nem enged, szükségesnek vélném a belföldi fogyasztás körülményeinek kedvezőbbé tételét, ami által a külföldön való értékesítés kedvező voltának exportra izgató hatása ellensulyoztatván, az értékesítés itthon is kielégítő lehetne és a fogyasztó közönség is hozzá juthatna az élelmi cikkekhez. Itt a fogyasztási adókra s általában a közterhekre gondolok első sorban. A drágaság oka: b) a közterhek magassága. Csak egv felszínes összehasonlítást kell tenni az amerikai farmer és a magyar termelő termelési feltételei között s azonnal szembe ötlik a közterheknek az a tömege, mely az amerikaival szemben a magyar termelőt annyira nyomja, hogy, ha a magyar termelő gazdálkodásából az önköltségen felül még jövedelmet is akar látni, akkor a mai árakon alul nem értékesíthet. Az orvoslás módja : a) holtkézi birtokok felapritása. Szükségesnek véli az alispán, hogy »a holtkézi birtokok mentül sürgősebben apró bérletek formájában bérbe adassanak.« Apró bérletekké alakulván, nem csak jelentékeny mennyiségű munkáskezet tartanának lekötve, irányban talán egy miniszteri szabályrendelettel, mely kihágásokat statuálván, a hatóságokat a fogyasztó közönség érdekeinek védelmére képesítené, intézkedjék, mert ez a gyakorlat erkölcsi szempontból is az uzsorával teljesen azonos elbírálás alá vehető. A drágaság oka: c) a közvetítő kereskedelem költséges volta A fogyasztási cikkek abnormális drágaságának egy másik oka — mondja a jelentés — a közvetítő kereskedelem aránytalan drágasága. S itt szerinte más utón, mint a közvetítő kereskedelem nélkülözhetővé tétele utján segíteni alig lehet. Ez pedig csak a termelőnek és fogyasztónak közelebb hozetala utján történhetik. Az orvoslás módja: d) a közlekedés javítása. Evégból a közlekedés lehető megkönv- nyitesét, gyorsítását és olcsóvá tételét kell vármegyém területén kérnem E tekintetben a sárbogard bátaszéki vasútnak vármegyém egész közönséget elkeserítő lehetetlen viszonyait kérem a legsürgősebben orvosolni. A tolnamegyei vasúti mizériák Mindent megtettünk már a magunk részéről, a törvényhatósági bizottság, a közigazgatási bizottság, Öméltósága a vármegye főispánja, több ízben eljárt küldöttségeink hiába kértek, sajtónk hiába panaszkodott, a tarthatatlan, kezdetleges állapotokon senki sem segít. Ez a vasút volna hivatva vármegyém legnagyobb őstermelő vidékét a fogyasztó piacokkal közvetlen érintkezésbe hozni, de a közlekedési viszonyok oly kezdetlegesek, az utazás és szállítás annyi időt vesz igénybe, hogy a megye közgazdasági viszonyainak fejlődése, dacára a lakosság értelmi színvonalának, szorgalmának, élelmességének, tisztára lehetetlenné van téve. E tekintetben kerem első sorban Nagyméltóságod kegyes közbelépését, mert azt, hogy egy 150 koronás befektetésre lenne szükség, — akkor, amikor egy nagy kiterjedésű vidék, egy fél vármegye megmentéséről van szó, az elkeserítő s egész közgazdasági életünkre bénitólag ható viszonyok föntartásának indoka gyanánt a de a fogyasztás számára oly termelési többletet is produkálnának, mely forgalomba jutván, nagyban hozzájárulna az egészségtelen mérvű export ellensúlyozásához. Itt rámutat az alispán vármegyéje közvetlen érdekeltsége címén a közalapítványi uradalmakra is. Az orvoslás módja: b) a takarmány kivitel korlátozása Szükségesnek véli az alispán «a takarmány kivitelnek, ha nem is teljes eltiltását, de legalább erős kontingentálását. A takarmány kivitel ugyanis szintén egyik oka a drágaságnak, mert a fölöslegek, ahelyett, hogy állat- tenyésztés utján itt bent értékesíttetnének, az országból kivitetvén, drága lesz a jószágtartás s ennek következtében kisebb a tenyésztés, drágább a hús, a tej, a zsir, a vaj stb. Az orvoslás módja: c) elővásárlási tilalom. Vármegyémben már régóta divó szokás, melyet visszaélésnek is nevezhetek, mert határozottan a fogyasztó közönség kárával jár, az úgynevezett elővásárlás. Ez abban áll, hogy a kofák a falvaknak városba, piacra érkező termelőit a városba vezető utakon elfogják, tőlük a magukkal hozott élelmi cikkeket ott megveszik s ekként monopolizálják a piacot, a fo- fogyasztást — felebbezhetetlen kényszerárakat szabván a piacra utalt közönségnek. Ennek a szokásnak betiltására joghatóságom nincs. Az alispán kéri a minisztert, hogy ez nagy állami beruházások korában nemhogy elfogadni, de tiszteletteljes véleményem szerint még csak felhozni sem lehet. * Ez a végső akkordja a jelentés érdemi részének, amelyből örömmel látjuk, hogy e nehéz és bonyolult kérdés megvilágítása közben mily mesterien kovácsolt alispánunk fegyvert a le- győzhetetlennek látszó vámpír : az államvasuti konok szükkeblüség ellen. Csak nem kell csüggedni. Ezt az undok szörnyeteget, mely a modern világ csúfjára terpeszkedik előttünk, el kell ejtenünk. VARMEGYE. — Elvi fontosságú határozatok, ö Felsége »Uen használt tisztességtelen kifejezés király sértést képez és a B. T. 140. §-a alá esik. (Kúria ítélete ) Nyilvános betegápolási költségek fejében a tisztviselő fizetésének 600 koronát meghalad > része lefoglalható. (Közig, bíróság 3148906.) A hely pénzszedés körüli elkövetett visszaélés sek rendőri büntető eljárás tárgyát nem képo hetik. (Belügym. 3329j907.) Árueladásra szóló ajánlat tétele, előleg kérése és átvétele csalást képez, ha a szállítás ki volt zárva. (Kúria 7879|907.) Aki az idegen vadászterületen talált elhulSirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszQi>> teli • köhögést, váladékot, éjjeli Izzad ást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár* köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is Irináinak, kérjen mindenfcnf „Roche“ eredeti ctomaffoláet. F. Hoffmann-La Roche A Co. Basel (Svájc) * „Roche“ Ibpható orvosi rendeletre a gyógyszertárai* , | han. — Ara Ovegenkiat 4.— korona.
