Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-26 / 17. szám
XVIII. évfolyam 17. szám Szekszárd. 1908 április 26 TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meffjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő es lsptulajdonos: - _ •», . Kömunkatars: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megilUpitot árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Klöfiz*tesekrt ék hirdet黫k*t a kiadó- hivatalon kívül elfoead Molnár Nor I könyvit)oudaiH éa papirkeraskede»* j Szekazárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. Nagy porok. A magyar közélet sajátos időszakához jutottunk. Nagy, szinte páratlanul érdekes bűnügyi szenzációk tárgyalása következik, amelyben a magyar társadalom egészfigyelme és érdeklődése Ju.iticia sorompoi előtt áll. Az igazságszolgáltatás nevezetes eseményei, a politikai problémák és egyéb társadalmi kérdések fölé keveredtek egy időre és ez alatt, az emberi szenvedélyek, indulatok, elfogultságok és megtévelyedések erkölcsi tanulságait arról a helyről várjuk, ahol a bűnök bünhödése kezdődik s ahol ma a bírák kezükbe vették a megtorlásra váró cselekedetek mérlegét. Négy nagy pör várja a magyar igazságszolgáltatás tévedés nélkül való, világos döntését és az egész társadalom várja ezekben az ítéletekben a judikatura bölcsességének megnyilatkozását. A négy bünpör a dánosi borzalmak véres eseményeit, a bajai milliós főnyeremény nagy panamáját, gróf Tisza István rágalmazási pőrét és a Polónyi —Lengyel-féle -párviadalt viszi az itélőszékre. A társadalmi elfajulásokat jelző kriminalisztikai eseményeknek is meg vannak az áitalánositható nagy tanulságai, a melyek méltán kötik le az érdeklődést és figyelmet. A szenzációs bünpörök előterében most a dánosi szörnyű vérengzés borzalmasságai állanak. Nagy feladata a bíróságnak, hogy ebből a tétova járású, homályba burkolt bünpörböl, fényesen és csorbítatlanul világosságra hozza az igazságot. Hosszú idő fátyola födi már azt a rémes tragédiát, a TÁRCA. Késő bánat. Bolondos, lázas almaimban Nem ismertem határt: Az ólet olykor gyüngyviragos utján A lelkem alva járt . . . Mindig magasra, még magasbra vágytam; A csillagokba fel! . . . Most szívesen szedném a gyöngyvirágot, De már más vitte el . . . _____ Ferke Ágost Ön gyilkosok levelei. A budapesti főkapitányság legérdekesebb helyiségei azok, amelyekben a rendőrkapitányok a rendszerint szomorúan, sőt zokogva beállító embereket fogadják. Az eltűntek és öngyilkosok ' osztálya van ott. Egyre-másra jönnek a rokonok, ismerősök, akik bejelentik valakinek az eltűnését, vagy kérdezősködnek a nyomaveszett s az öngyilkosságot gyakran levélben közlő j gyermek, szülő, testvér után. Tömérdek levél 1 is kerül ide. a mely a halálra szántak utolsó ! írása s köztük nem egy súlyos emberi dokumentum akad. Az életuntak népes táborában alig van | melyben négy ember pusztult el, ősi állati vadsággal sújtott tejszécsapások alatt. A dánosi puszta csárdája körül minden nyomot eltakarított az újra fakadó természet. Nem üszkös már a halál-csárda teteje. A megaludt vért lemosta az eső a falakról. A gyilkosok nyomát járó csendőrök útját belutta a szél. Semmi sem emlékeztet már a vacsi pusztán, hogy a múlt év nyarán egy rémes éjszakán minő vad halálharc pusztított el négy embert. Csak a borzalom él még a hamvas csárda körül. És a bíróság előtt hever egy mázsa papiros, a mely mind azzal van teleirva, hogy kutassa, mint hajszolta páratlan erélylyel az igazságszolgáltatás a bűnösöket, a kiket halálra keresett az általános borzalom. És egy sereg félvad, mindenünnen felhajszolt láncra fűzött cigány remeg a megtorlás fölemelt pallosa előtt. Mindegyiknek van valami bűne. De ki tudja, köztiik-e az i a véreb, aki négy ember halálsikolya után a dánosi csárdában poharazott ? Abban a nagy megdöbbenésben, amely az egész társadalom nyugalmát (ölverte s a mely türelmetlenül sürgette a tettes előke- ritését, a gyanú egy irányban száguldott a gyilkos után és ezen az utón csak cigányén kát kerestek. Össze is fogdostak több karavánt és ezek a vad páriák, a kultúrának és rendnek ős ellenségei most valamennyien a halál vesszeje előtt állnak remegve : vájjon az igazságszolgáltatás eltöri-e a pálcát a fejük fölött. Az a nagy, boszura éhes gyanú, amely törvény elé vitte a gyanús hadat, máig is csak gyanú maradt és a vád megfoghatatlan, szóra nem bírható vérnyomokon lépked. | olyan, aki szükségét ne érezné az írásos bu- csuzónak, de a sok istenhozzád tömegének kisebb százaléka az, amelylyel foglalkozni érdemes. Az ember azt hinné, hogy a sir szélén, a végtelen nagy utazás előtt megszűnik minden titkolózás, hogy szárnyat bont az őszinteség s szabadon megnyílik a lélek. De a tapasztalás kétségtelenül bizonyítja, hogy a legtöbb öngyilkos leplez, szinez, szépit, sőt affektál is, amikor utolsó levelét megírja. Ezért illuzórius az l ilyen dokumentumok értéke s a pszihologiára hajlandókat alaposan becsapja. Van azonban egy öreg tisztviselő a rendőrségen, aki ambícióval, magánkedvtelésból kereste az igazságot ezen a téren s amikor érdekesebb bucsulévél jutott a kezébe, gongos vizsgálatot folytatott. Amelyikről megállapította, ; hogy adatai egészen födik a szinigazságot, azt félretette a fiókjába s a többinek dolgában addig kutatott, mig rája nem jegyezhette, hogy mi a valóság belőlük. A minap ismételten kaptam a vén rendőrfilozófustól néhány ilyen levelet, azzal a föltétellel, hogy az indiszkréció elkerültessék, a szerzők nevei tehát maradjanak titokban. Amit ezúttal reprodukálok belőlük, az mind a legutóbbi esztendő tragikus termése. Fiatal, 18 éves leány irta a következőket: Tekintetes rendőrség! Édesanyám rég meghalt, atyám kivándorolt Amerikába és én távoli rokonnál laktam, akinek hiába Írnék, mert mű- I Hogy ki a bűnös, kinek kell a társadalom lelkén tépett sebekért halállal bűnhődnie, azt még senki sem tudja. Ezért tapad mindenkinek a figyelme erre a borzalmas ügyre és ezért kutatja, marcangolja a közvélemény a rémes bünpör sürü fátyolát. Valami nagy, megnyugtató példás igazságot vár a társadalom a törvény csarnokából, amely fölé nem szabad többé a homálynak terjednie. A nagy tanulságnak az igazság erejével kell kihatalmasodnia az emberi gonoszságok és furfangok szövevényéből. Mert szomorú veresége volna az egész társadalmi rendnek, ha a véres bünpör egérutjain emberek ravaszsága el tudná hurcolni a megtorlás elől a borzalmas gyilkosság bűnét. A fótárg.valás fogja kideríteni, hogy jó nyomon járt-e az igazságszolgáltatás és hogy bírái előtt áll-e a tettes, aki annyira kihívta maga ellen a társadalom boszuérze- tét. Ha ott áll a bestia, aki a kultúra mellett bujkált, hogy alkalomadtán vad kézzel vágja az állam rendjében bizó ártatlan emberekbe a gyilkot, ha a nagy, elfulladt hajsza kiverte a törvény elé a gyilkost, akkor a megtorlás nagy tanulsága nem marad el és a véres tetemek fölött elülhet a megbékülés csöndje. De ha büntetlenül menekül el a dáncsi csárda vad haramiája a bekötött szemű istenasszony pallosa elől, akkor még borzalmasabb a tanulság. Akkor még nagyobb lehet a megdöbbenés, mert akkor látnunk kell, hogy a társadalom rendjének a korlátjain óriási hézagok vannak, a melyeken át a legnagyobb bűnök is kisurranhatnak az igazságszolgáltatás elöl. M. N. veletlen napszámos, nem értene meg. A rendőrséghez intézem tehát soraimat. Az én sorsom egészen mindennapi, csak a vége különösen szomorú. Megismerkedtem egy úriemberrel, aki másfél év múlva faképnél hagyott ... a gyermekemmel együtt. Kínlódtam, dolgoztam tovább. Távoli rokonom nemrég azzal kezdett fenyegetni, hogy kiver a házából, ha csábitóm nevét el nem árulom, mert hát annyit tudott, hogy úri ember és pénzt akart tőle zsarolni. Fölkerestem az illetőt. Miután végighalgatott, kijelentette : — Gondoskodom a gyermekről, ha maga megválik tőle. Ha egészen át nem adja — mehet. Bizonyítéka úgy sincs ellenem. Most is szeretem még, hiába, azt a férfit. De a kis fiamtól nem tudok megválni, inkább meghalok. A rokonom tényleg kikergetett s én megyek — a Dunának. Csak *azt kérem, hogy a gyermekről gondoskodjanak. Konstatálták, hogy a szerencsétlen leány igazat irt. A levél érkezése után két nappal fogták ki Ercsinél a Dunából. Árváját a Gyermekvédő Liga vette gondozásába. Most is folyik még vizsgálat ennek a levélnek az ügyében : Tisztelt karmester ur! Maga ismerte minden bajomat, értesítem tehát az utolsóról is. Tudja, hogy nagyon szerettem a vőlegényemet s ő is engemet. mivel tisztességes leánynak ismert. De imádtam a színpadot is: reméltem,
