Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-19 / 16. szám
6 TOLNA VARMEGYE. 1908 április 19 simitva hordó lány úgy parancsolt, mint egy fejedelemnő. Tényleg. Egy kis társaság jelenik meg a park elején. Egy pár fiatal ember mint hü kisérő és régi ismerős a Noszlopyék udvarában. Vidám nevetésük msr messzire hallik és mikor odaérnek a fiatalok csoportjához ; azok egész zajongó és hódoló tekintettel néznek utánuk. Ilonka azt észrevette és arcán a biztos fölény igéző mosolyával tekint reájuk. Nem telt bele egy nap se, már valamennyi fiatal ember elvesztette a szivét. És azt a sok szivet mind az a pajzán kis lány szedte össze. Alig volt már valaki a fürdőben, akit Ilonka elbájoló modorával le ne bilincselt volna. Szinte rajongtak utána. Egyik szép nyári délután, a közeli erdőbe mentek sétálni. Útközben az erdő szélén egy fiatal embert lát meg Ilonka. A pádon ül, szivarozik és álmadozva tekint a kékes felhőkbe, Amint mellé érnek, meg sem mozdul, csak ül tovább, nem hagyván magát háborítani nyugalmában. De mintha az arcán gúnyos mosoly vonult volna végig. Ilonkának ez feltűnt, — Ugyan kicsoda ez az ember ? — Különc! Ebben a szóban benne van minden. Benne, hogy nőgyülölő, elzárkózott, társaságot kerülő ember. Máskülönben orvos . t . és ezt a szót szerelem . . . nem ismeri. — Ah 1 — kiáltott fel Ilonka. Hát tényleg van ilyen férfi ? Kezd ez az ember érdekelni. Mert előtte egyszer megfoghatatlan rejtélynek tűnt fel az, hogy lehessen férfi, aki saját gondolataival el tud lenni és nem vágyakozik társaságra. — Na csak ismerkedjünk meg egymással! — gondolta magában, miközben jelentőségteljes pillantást vetett a néma közönynyel szivarozó orvosra. Az alkalom nem soká váratott magára. Egy esős délután a gyógyteremben hozta össze az egész társaságot. Megjelent az orvos is . . . és félrevonulva egy ablakmélyedésbe, lapokat olvasott. Ilonkáék egy csoportba különválva társalogtak. Látszólag élvezte udvarlóinak tömjéne- zését, de szeme gyakran tekintett az orvos felé, miközben kezét többször ökölbe szorította. Végre elhagyta a türelme és odaszólt az egyik fiatal embernek : — Mondja meg annak az orvosnak . . . hogy szeretnék vele társalogni. Az rögtön teljesítette a megbízást. Az orvos szótlanul, arcán minden változás nélkül állt föl és ment Ilonka elé. — Takács Elemér vagyok ! — szólt köny- nyedén meghajtva magát. Ilonka pedig csak ült . . . egész megzavarodva.* Valahogy máskép képzefte ő ezt el s a nem várt fordulat szinte megnémitotta. A megtestesült csevegés nem tudott szóhoz jutni. — Nem tudom igazán, hogy mivel érdemeltem meg ezt a megtisztelő figyelmet — szólalt meg Takács, csakhogy a kínos hallgatást némileg megtörje. A leány mintha összerezzent volna. Azután átható szemeit a férfira szegezve minden átmenet nélkül ezt kérdé ? Mondja csak . . . mért olyan szomorú ? — Én? Szomorú? Ellenkezőleg! Nem is az 1 Hanem miért ilyen csendes ? — Ilyen a természetem és . . . Várjon csak ! Nem ezt a feleletet várom én. Már csak kimondom nyíltan, mert célozgatással semmire sem megyek. Mért olyan magába vonult és embergyülölő ? Az orvos arcán a meglepődés vonása ült ki. Majd az őt jellemző hideg mosolyt erőltetve ajkaira igy válaszolt : — Mért vagyok magambavonult ? Ez csendes természetemből következik ... De hogy én is kérdjek valamit, milyennek találja azt a kis fenyves erdőt szép növényzetével, a hol a minap sétálni voltak ? — Mi az doktor ur ? ön ki akar térni a válasz alól és másra tereli a beszédet ? — Hogy érti ezt ? — Mert arra a kérésemre, hogy miért embergyülölő, nem adott választ. — Igaz, hogy a nyílt őszinteség, melylyel a kérdések fel voltak téve, megkövetelik, hogy én is szintén olyan őszintén feleljek. De már cs3k bevallom, hogy nem merek. — Miért nem ? Fél talán ? Kitől ? — Nem félek senkitől, de azt az okot megmondani nem igen fogom senkinek ! — Hát ha nagyon kérem ? — Utóvégre is nekem mindegy. Ha tudni akarja, hogy miért szánom — és nem mint mondja — gyűlölöm az embereket, ez csak azért van, hogy annyira megfeledkeznek emberi méltóságukról. — Nem értem. Magyarázza meg jobban. Miért feledkeznek meg méltóságukról ? — Mert egy másik ember előtt — már ha meg is haragszik, nem tehetek róla — aki véletlenül nő és szép, annyira meghajolnak. Ilonka felugrott. Tekintetével megvetően végig mérte és lenézőleg hátat fordiva csak ennyit mondott: — Goromba ! Takács Elemér gúnyosan meghajtotta magát s ment vissza az ablakfülkébe. Ez a fordulat egészén kihozta a rendes megszokott természetéből Ilonkát. A máskor oly vig, kedvesen könnyelmű leány szótalan és szórakozott lett. Környezetével nem a legnyá- asabban bánt, sőt mi több, ő maga igyekezett őket kerülni. Szép holdvilágos este terült el a fürdőn. Ilonka anyjával együtt kint ült a lakosztályuk előtt levő verendán. Lenn a parkban édesded kacagás és halk suttogás hangzik kellemes zűrzavarban egybefolyva. A levegő csendes, sehol semmi nesz. A távolból egy magányos férfi közeledik és tart lakosztálya felé. Unottan és egykedvűen, mintha csak magában lenne az egész környéken. — Borzasztó egy ember ez a Takács — szólalt meg Noszlopyné. — Tetteti-e magát, vagy tényleg ilyen a természete ? — Tényleg ilyen, mert a milyen goromba, más természete nem is lehet. Aztán hosszasan elmerengett maga elé. A lágy zsongás, a szellő illatos fuvalma, a csillagok tündöklő fénye különös kepeket varázsolt lelki szemei elé, mintha halk zenét és aiig hali- haté egyhangú tücsökcsiriplés szolgáltatott. És mikor felálltak, hogy álomra hajtsák fejüket, mintegy bízva előre a sikerben, győze- lemittasan mondotta magában: — Nohát kerüljön bármibe is, de ezt az embert mégis meghóditom. Egyike volt azon forró nyári délutánnak, •mikor minden oly bágyadt. A nagy forróság ellen még az árnyat adó fák és hüs sűrűségek sem nyújtottak kellő védelmet. A terjedelmes szép parkban is alig lehet élő lényt látni. Ilonka bolyong csak titkos sejtelmekkel eltelve az utakon. A piros napernyő, melylyel a nap heve ellen védekezik, egész exotikus világban. tünteti fel bájos alakját. Céltalan bolyongásából következtetni lehet, hogy nem találja helyét sehol, mikor ily nagy hőségben jut eszébe sétálni. Végre eljut oda, ahol az erdő kezdődik. Napernyőjét lecsukja és szinte könnyedén lép be a sűrűségbe, hogy vadvirágot szedjen csokorba. Alig tesz pár lépést, megrezzen, Ellőtte egy férfi áll: Takács Elemér. A kezében egy Margit-virág, amelynek szirmait letépdeste. Mikor észrevette Ilonkát., egykedvűen köszönti.*' Ez a modor a kezdetben félénknek és za- vartnak látszó leányt egészen megváltoztatta. — Aztán nehogy azt merje gondolni, mintha ez valami kicsinált dolog volna ! Egy cseppet sem 1 Éppen ezért remélem nem nekem, hanem a véletlennek rója fel, hogy magányában megzavartam. — Mondhatom, hogy egy cseppet sem ismer, ha rólam ilyeneket tételez fel. Különben is hangulata után ítélve, egészen úgy érezheti itt magát az erdőben, mintha én itt se lennék. Ilonka bosszúsan nyelt egyet és oda áll elébe. Napernyőjét beszúrta a lágy pázsitba és élesen a szeme közé nézett az orvosnak. — Mondja csak, megint félre akar vonulni ? — De ha ez nek^m szokásom! Tanító urak! A vizsga-idény közeledtével magyar, német és diktándó vizsga-lapok 100 darabonként 1 kor. 20 fillérért beszerezhetők Molnár Mór könyv- és papirkereskedésében Szekszárdon. IRODALOM. — Uj Idők. Április elsejevel uj negyedévet kezd Herczeg Ferenc hetilapja, az Uj Idők. Eredeti regénye bizonyára széles régiókban kelt érdeklődést. A regény címe : «Gyönge emberek» s Írója Legioner. Álnevű szerző, fiatal magyar ember, aki Öt éven át élt az idegen légióban s innét küldte novelláit az Uj Időknek, melyekkel nagy feltűnést keltett. Mostani, nagyobb szabású munkája is ez idegen légió fantasztikus környezetéből indul. Ez a regény az uj évnegyed egyik irodalmi ékessége. Mellette a lapnak hetenként megszólal egy-egy kiváló munkatársa, frissen irt munkájával. Elsősorban a szerkesztő, Herczeg Ferenc, aztán Gárdonyi, Bródy, Szomaházy, Ambrus Zoltán,Heltai, Lövik, Endrődi, Szabolcska és Horkayné, a szellemességéről ismert gentry asszony, ezúttal a cukrászboltba jár s itt veszi csípős kritika alá a közéleti aktualitásokat. Ellesett finom és elmés diskurzusa az Uj Időkben jelenik meg. A lap tejléc-rajzai, amelyek immár országszerte kedveltek, továbbra is szezónszerü eseményeket karrikiroznak. Az Uj Idők előfizetési ara negyedévenként 8 korona. — Hazavándorlók. Az Én Újságom, amely tréfákkal, mesékkel szórakoztat, arra törekszik, hogy olvasmányainak egyszersmind tanulságos, nevelő hatása legyen. Ily természetű az a hosz- szabb elbeszélés, amely április elsejével kezdődött e vidám kis képes lap hasábjain. Cime: «Hazavándorlók» s Írója Györkössy Endre. Szép és eleven történetben az idegenbe kivándorolt magyarok küzdelmes életét; olthatlan hazavágyódását és boldog hazatérését mondja el. Az Én Újságom előfizetési ára negyedévenként 2 korona 50 fillér. — Magyar Lányok. (Szerkeszti Tutsek Anna.) «A leányvári boszorkány» finom és poétikus meséjét mondja el Lövik Károly a Magyar Lányok regényrovatában. Gyönyörű miliőben, az elmúlt, a régi magyar diákéletben játszódik ez a regény. Ha véget ér, egy igazán irodalmi, s emellett teljességgel nekik való olvasmánynyal gyarapszik a leány publikum olvasótára. Folytatásait hetenként közli e képes lap, amelynek minden száma ötletes újdonság, kedvesség. Előfizetési ára negyedévenként 3 korona. KÖZGAZDASÁG. — A trieszti általános biztosító társulat (Assicurazioni Generali) f. év március hó 26-án tartott íő-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1907 évi mérlegek. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1907. december 31-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek 917.014,396 korona és 99 fillért tettek ki és az év folyamán bevett dijak 41.095,936 korona és 58 fillérre rúgtak. Az eletbiztositosi osztály dijtartaléka 31.422,408
