Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-26 / 4. szám
XVIII évfolyam 4. szám Szekszárd. 1908 január 26 TOLNÁVÁ RMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. | Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Rlrttlzeté&eket ét hirdetéseket a kiadó- i hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája éa papirkereakedeee Saekszárdon. I Egye« iramok ugyaaot kaphatok. POLITIKAI ÉS VEGYES ^RTALNIU HETILAP. Meff. jelen rr»tii<l * 'i|vai4Hraap. Szerkesztőség és kia.lóhivata* szárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám lő. Hja d ó h i v at a I i telefon-szám II. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: - k Förounkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL Ufc ^‘-LDVtRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megilUpitot árszabály szerint számíttatnak. Vármegyénk és főispánja. — lk. Az egyesült megyei ellenzék néhány tagja — ugylátszik — semmiképpen sem tud belenyugodni a megváltozhatat/anba és idehaza abbanhagyott kisded játékainak színhelyét a fővárosba tette át. Konstatálnunk kell, hogy maguknak az egyesült pártoknak többsége sem azonosítja magat azzal az eljárással, amelyet az elégedetlen kis Petur- bánok újabb időben íolytatnak. A tisztjijitó közgyűlés ellen beadott többrendbeli, de ugyanabban a műhelyben gyártott és azonos szövegű felebbezésnek tarthatatlanságát és alaptalanságát már kimutattuk. A l'elebbezés híján van minden jogi és ténybeli alapnak. Egyszerűen mosolyogva napirendre térnénk fölötte és stoikus nyugalommal várnánk be azoknak az illetékes felebbviteli fórumok részéről holt bizonyossággal bekövetkező visszautasítását/'— de az^rt vagyunk kénytelenek erre a kérdésre ismét visszatérni, mert ezen ügy az elmúlt napokban újabb stádiumba lépett. J A felebbezés ugyanis, miutápí annyira naiv (,^elküeknek nem tartjuk a? felebbező bizottsági tag urakat, hogy attól pozitív eredményt várjanak — arra irányul, hogy a kormány előtt befeketítsék Aoponyi Géza gróf fSispánt, ami azonban szintjén nem fog sikerülni és legfeljeob a felebbező urak isszák majd meg a maguk főzte fekete levest. A befeketitési eljárás ime fdlyik tovább. A függetlenségi párt hiva’alos lapja, a «Magyarország» szerdai számába^ a politikai hírek rovatában szóról szóra a, következőket irja : «Tolnavármegyei ügyek Bár Tolnavármegye hűt függeilensegi képviselőt küldött a Házba, a tolnavarmegyei függetlenségi párt ereje mégis megtűrik azokon a zátonyodon, melyeket a r gi Rendszer hívei mesterségesen támas/.tan ilajapból a célból, hogy a politikai élet inódérn irányú fejlődését megakadalyozzán, slhogy veszőfelben lévő hatalmukat ismét visszaállítsák. Tolnává rmegye függetlenségi képviselői nem akarnak senkit sem nyiltatT vádolni azért, /hogy a múlt tisztujitason .Simontsits Elemér, a régi renoszer egyik ;hive lett a vármegye alispánja, de azt mür határozottan állítják, hogy Apponyi Géz^ gróf főispán gyenge volt az ellenzékkel szemben akkor, mikor Simontsitsot első helyen hagyta kandidálni az ali-pani szekre. Így volt lehetséges azutan, hogy még Perczel Dezső is bekerülhetett a közigazgatási bizottságba. Tolnavármegye függetlenség {'.pártjának éppen azért az a kívánsága, hogy a belügyminiszter ültessen egy erősYl'zü függetlenségi politikust a íoispani szekbe, aki azután j meg tudja akadályozni az onos éri ^mtéVert' | küzdők aknamunkáját. A vármegye függet- I lensegi párti képviselői evégből fel is keresték Andrássy Gyula belügyminisztert, akit arra kértek, hogy küldjön le a vármegyébe egy erélyes főispánt. A belügyminiszter azonban tagadó választ adott a kérel- ; mezőknek, akik közül erre gróf Benyovszky j Rezső, Rátkay László, Hainrikffy és Weber ] képviselők Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert keresték fel s őt kérték fel ügyük támogatásara» Ezek szerint a megnevezett képviselő urak nem akarnak senkii sem nyíltan vádolni, j hanem azért arra kérték Andrássy belügyminisztert, hogy Apponyi Géza gróf főispán helyett küldjön le a vármegyébe egy erélyes főispánt. Mi sem akarunk senkit sem nyíltan vádolni, hanem mégis azt hisszük, hogy valakinek nagyon fájhat a foga a tolnamegyei föispáni székre. Az természetes, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter, mint korrekt, lovagias és igazságszerető férfiú nem tehetett egyebet, mint kereken elutasította a kérelmező képviselők kérelmét. Hogy ugyanaz lesz a sorsa a Kossuth Ferenchez rögtön élőszóval megfelebbezett kérelemnek, az is bizonyos. íme a fölmelegitett vádpontok a főispán ellen. 1. Tűrte, hogy Simontsits Elemért jelöljék első helyen és válaszszák meg alispánnak. 2. Perczel Dezső belekerült a vármegyei közigazgatási bizottságba. 3. Apponyi lőispán gyenge volt az ellenzékkel szemben és tűri, hogy <a régi párt uisfyokaparitsa kezébe a dísztelenül elvesztett népbizalmati. Simontsitsot a törvényesan megalakított kijelölő választmány jelölte első helyen. — A főispán két koalíciós tagot nevezett ki : Bernrieder Jánost és Szabó Károlyt és egy pártonkivülit: Széchenyi Sándor grófot, aki diszt és tekintélyt ad minden pártnak és testületnek, akit a mai kormány előterjesztésére neveztek ki a főrendiház alelnökének és akit a Wekerle-kormány a múlt évben a delegáció elnökségével kínált meg. — Ha tehát hibát követett el a főispán, akkor legfeljebb az volna szemére vethető, hogy nem a pártok tényleges számbeli arányának megfelelően neTÁRCA. Az álom. ... i)-7-AA'Só'Ts hagytam csak el? Tudom már !... Remiit a bankból kiléptem, hüs esti szellő csapta ( meg arcomat; szinte jól esett, mert kábultsá- gomból kissé magamhoz térített. Sietve mentem hazafelé. Az a rengeteg sok pénz nagy sulylyal nehezedett lelkemre s szinte űzött, hogy minél előbb fedél alá jussak. Csakhamar rohanni kezdtem, de egy csemege üzletnél megállapodtam: vacsorát vettem magamnak, majd tovább rohantam . . . Végre otthon voltam. Az ajtót azonnal magamra zártam, az ablakokat befüggönyöztem s azután lázas izgatottsággal vettem elő a borítékot ! . . . — Ilyen óriási mennyiségű pénzt még sosem volt kezeim között s mondhatom nektek kedves barátaim, hogy soha életemben úgy nem éreztem magamat, mint akkor ! . . . És senki a világon nem tudja, hogy ez nálam van : a ve- zérigazgató a rá nézve oly kényes ügy miatt soha sem merne szólni 1 . . . Csak érte kell nyúlnom s enyém az egész összeg, élvezhetem nyugodtan ! . . . Vájjon csakugyan nyugodtan-e ? Nem! . . . Mert becsület nélkül nincs nyugodt élet ... és a becsület ? . . . az minden kincsnél többet ér ! i _. — Igyekeztem a csábitó gondolatokat kiűzni agyamból 1 ... De csakhamar irtózatos félelem, aggódás fogott el I . . . hátha valaki meglesett és most majd kirabol 1 . . . — Ijedten rejtettem el a borítékot . . . Még az öcsémnek se szólok a dolog felöl! — gondoltem magamban, — és szinte megköny- nyebbültem, hogy nem éreztem magamnál azt a rengeteg pénzt 1 . . . — Nyugodtabb lettem s hozzáláttam vacsorám elkészítéséhez. A szamovárhan teát készítettem, elővettem a magammal hozott sonkát és vajat és jóízűen falatozni kezdtem 1 A szamovár egyhangú duruzsolása bizonyos jóleső melegséggel töltött el s midőn kiittam teámat, egész belsőmben, minden idegemben kellemes zsibbadságot éreztem .. . Egy ideig elíelejtettem mindent . . . mindent ami fájt, ami kellemetlen volt, ami a földi életre emlékeztetett és úgy éreztem, mintha valarűi láthatatlan lény a magosba emelt volna és repült velem messze, messze . . . alattunk városok maradtak el, folyók és tavak, meg faluk ... az egyikben éppen harangoztak ; a harang csengése hozzánk hatott a magasba . . . élénken hallottam ... de mintha minden kongás egy-egy ütés lenne a fejemre . .. számolom : egy . . . kető ... há — rom ! . . . Felocsudok ... a fali órám tizet ütött! . . . — Már 10 óra — gondolom magamban — jó ideig szenderegtem ... És öcsém még mindig nem jött meg. Ennek részben örültem: legalább nem látja meg arcomról, hogy valami történt velem és nem kérdezősködik. Kimaradása miatt nem aggódtam, mert már többször megtörtént, hogy ha valami szülészeti esete volt a klinikán, vagy későn, vagy egyáltalában nem is jött haza. — így lesz most is ! — gondoltam. — De ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy teljesen egyedül leszek s e gondolatra újra elő vett a rettegés ! . . . Nyugodtságomnak egyi szerre vége lett . . . Izgatottan jártam végig a a szobát, minden zugába benéztem, mindent újra alaposan bezártam, átkutattam a szekrényeket bevilágítottam az ágyak alá, egyszóval meggyőződtem, hogy rajtam kivül nincs senki a szobában és ezek után a lefekvéshez készülődtem. Nagyobb biztonság kedvéért s mintegy megnyugtatásomra, revolveremet kivettem a fiókból s az éjjeli szekrényemre helyeztem ....... Lefek üdtem . . . Még egyszer meggyőződtem, hogy a boríték a párnám alatt van s aztán elfujtam a gyertyái ... Az idő úgy tizenegy felé járt már ! . . . . .. Egyszerre sötét lett . .. — Az ágyammal szemközt lévő falra az utcai gázlámpa kísérteties fényt vetett ., . Egy darabig néztem a falra rajzolódó fantasztikus árnyakat, amelyek most, mint egy-egy szörnyeteg tűntek fel előttem . . . majd lassankint lehunytam szememet . . .
