Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
it XVIII évfolyam 1. szám Szekszárd, 1908 január 5 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó« hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egye* számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasarnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18« — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Fómunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapító \ árszabály szerint számíttatnak. Csata után. —Ik. Az alispánválasztásnál elért fényes győzelem messze kiható jelentőségét nem lehet elvitatni. Vármegyei életünknek sokáig emlékezetes napja marad a hétfői választás. Nemcsak a személyes és politikai momentumok adnak kiváló fontosságot a lezajlott ütközetnek és az abból diadalmasan kikerült lobogónak — hanem a közérdeknek általános nagy szempontjai domborítják ki pregnáns jelleggel a választás eredményét. És örömmel konstatáljuk, hogy vármegyénknek hagyományos közszelleme érvényesült a maga egészében, amikor a politikai elfogultság és pártszenvedély az igazi érdemnek elhomályositására erőtlennek bizonyult. Sajnáljuk, hogy fíoda Vilmos ur, az egyesült, úgynevezett ellenzéki, tényleg azonban a kormányt támogató pártok elnöke legutóbbi cikkében Tolnavármegye hagyományos közszellemét abban a téves és igazságtalan megvilágításban tüntette fel, hogy azt <a hatalomhoz való szertelen ragaszkodás és a' körülményekkel való megalkuvás» jellemzi. Hisz a közelmúlt tények és események éppen ennek ellenkezőjét igazolják. Az ellentét, amely a koalíciós pártok és a volt szabadelvű párt, avagy az ugy- neveze t «régi rendszer» között ebben a vármegyében ma is olyan élesen fennáll, éppen abban kulminál, hogy a «régi rendszer» hívei — alig elenyésző kivétellel — nem siettek a hatalomhoz, nem olvadtak bele a hatalmon levő, a tényleges hatalmat gyakorló és uralkodó többségbe, tehát nemcsak, hogy nem ragaszkodnak szertelenül a hatalomhoz, hanem az uralkodó pártokon kivül, a hatalommal szemben állanak. Elvhüségbőlc jellemszilárdságból, a mai világban annyira ritka politikai következetességből nem függesztették fel elveiket, w» tagadták Aneg multjokat a hatalomhoz való csatlakozhatás érdekében, hanem, nem keresve népszerűséget, nem törődve a meggyanusitással, megmaradtak a régi, becsületes és tiszta zászló alatt, habár maga a zászlótartó az uj áramlattal szemben elbukott. Ez a következetes, elv hu, tisztes politikai magatartás mindent inkább jelent, mint a hatalomhoz való görcsös, «szertelen ragaszkodást» és a körülményekkel való «megalkuvást.» Megkíséreljük vármegyénk hagyományos közszellemét hű megvilágításban bemutatni. Közéletünkben mindenkor bizonyos nobilis szellem, szubtilisabb felfogás, hogy úgy mondjuk etikai alapokon nyugvó törekvések és szempontok érvényesültek. Ha harcot vívtunk, keményen, férfiasán megállottuk helyünket, szilárdan ragaszkodtunk a magunk meggyőz déséhez, állásfoglalásunk nyílt, elszánt és határozott volt, de a legerősebb mérkőzés és küzdelmek közepette is mindig csak lojális, tisztességes és föltétlenül korrekt fegyverekét használtunk. A saját politikai meggyőződés érdekében való szívós kitartás mellett az ellenfélnek és mások meggyőződésének tiszteletben tartása voltak jellegzetes ismérvei ennek a mostanság annyira leócsárolt régi rendszernek és hagyományoknak. Jogtalanság, erőszak helyett méltányosság és lojalitás voltak a döntő szempontok, komoly, nagy kérdésekben, válságos pillanatokban pedig összeomlottak a párttekintetek és a hazaszeretet tüzében olvadtak össze az összes pártok. A közéletben nem a párttaktika és a pártintrika érvényesültek, hanem a közérdek volt a kiindulási pont és maradt a mozgató eró. Eldurvult hang, mérgezett fegyverek soha nem tudtak meghonosodni a mi közéletünkben, mert a politikai indulatok legerősebb forrongása közben is a kölcsönös megbecsülés, a társadalmi életben való békés együttműködés voltak szokásban. Küzdelmeinkből a módszernek és formának bizonyos előkelő színvonala mindig érintetlenül került ki és sebeket kapva, sebeket osztva, a fegyverek összemérése után a bosszuállás, a harag vagy gyűlölet fulánkja nem maradt vissza a leikekben. Vármegyénk legrégibb és legelőkelőbb családjainál nemzedékről nemzedékre örökségképen maradt vissza a megyei közélet és közügyek önzetlen szolgálata, buzgó gondozása, a legmagasabb pozícióba jutva sem feledkeztek meg a vármegyéről, annak aprólékost dolgait épúgy felkarolták, mint a legfontosabbakat és nem volt az a kiküldetés, az a szerrep, az a közfunkció, az a munka, amelyre szeretettel, lelkiismeretes gonddal és előzékenységgel nem vállalkoztak. A vármegye közönsége pedig megbecsüléssel viseltetett, gyengéd és megtisztelő formában mutatta ki háláját mindazok iránt, akik akár tisztviselői minőségben, akár pedig más állásban és más módon hűséggel és becsülettel szolgálták a vármegye érdekeit. Ezt a tisztességes és tiszteletreméltó közszellemet kell gondozni, ápolni és fenntartani a jövőben is és meg kell védelmezni esetleges támadások ellenében. Ezek a tiszteletreméltó és megbecsülendő hagyományok érvényesültek a most lezajlott alispánválasztásnál is. A rágalom disszonáns, sértő, gyalázó hangja belevegyült ugyan, de az is idegenből jött és hamarosan kimúlt, mert megölte a tények és az igazság ereje. Megkapó és a legnagyobb elismerésre méltó jelensége a lefolyt küzdelemnek, hogy az, bár a politikai pártállás jegyében született- és bár a politikai jelszavak legélesebb kidomboritásával vivatott meg — mégsem zavarta meg a választásra hivatott közönség tisztánlátását és pártkülönbség nélkül rótták le az elismerés adóját az érdem iránt és csak őszinte örömmel konstatálhatjuk, hogy az igazságszeretet felülkerekedett a partos- Jikodáson és az elfogultságon. Egy másik följegyzésre méltó momentuma és eseménye ennek a választásnak, hogy immár vége lesz annak az embervadászatnak, amelyet kvalifikálhatatlan túlzásba vitt politikai okokból immár két év óta úgy* szólván rendszeresen intéztek az uj alispán e lan. A hétfői közgyűlés megfelebbezheletlen ítéletet hozott, amelynek erkölcsi hatása nem maradhat el a jövőre nézve sem. Az ítélet elutasította a vádat és fényes elégtételt nyújtott a méltatlan meghurcolta- tások'ert. Elfogulatlan bírák hozták az ítéletet, Hogy közhelylyel éljünk, egyetlen «darabont» sem volt a bírák között, hanem a legkülönbözőbb pártállása, egytől egyig becsületes hazafiak ültek a bírói székben. És a tények objektiv mérlegelése után túlnyomó többséggel megállapított verdikt a sok támadás és meggyanusitás után teljes mértékben igazolta Simontsits Elemér tiszta hazafrságát — egyéb jeles tulajdonságait és kiváló képességeit a legádázabb irigység sem vonta kétségbe. Az impozáns győzelem fölötte megtisztelő Simontsits Elemérre nézve. Ez a nagyarányú bizalom nagy feladatokat és kötelességeket ró az uj alispánra abban a fontos és díszes állásban, amelyet immár elfoglalt. Meg vagyunk róla győződve, hogy a működéséhez fűződő remények teljesedni fognak, hogy az állásával járó feladatokat és kötelességeket nemes becsvágygyal, lankadatlan buzgósággal és komoly, kitartó, közhasznú munkássággal fogja teljesíteni és hogy minden tekintetben méltó lesz arra a kitüntető bizalomra, mely iránta elementáris erővel megnyilatkozott. — A főispán. Az alispán választással felkavart széleskörű hullámok közben felülről is, alulról is a legélesebb figyelmet vonta magára Apponyi Géza gróf főispán magatartása. Exponált állásánál fogva megfigyelték minden szavát, minden mozdulatát. És most, hogy túlestünk a választáson, csak hirlapirói kötelességünket teljesítjük, amidőn konstatáljuk, hogy Apponyi Géza gróf főispán ebben a nehéz helyzetben kifogástalan korrektséggel állta meg helyét. Bocsánatot kérünk a plágiumért, ha mi magunkról is azt mondjuk, amit uj alispánunk mondott gyönyörű beköszöntőjében, hogy mi «sem föl- tétlen támogatásra, sem föltétien ellenkezésre»- nem vállalkozunk. Ezzel különben csak közismert álláspontunkat konstatáljuk és éppen Apponyi Géza gróf főispánnal szemben szabad eme magatartásunkra hivatkoznunk. Főispánunk minden alkalommal félreismerhetetlen módon dokumentálja az ő politikai pártállását — hogy teljes meggyőződéssel hive a koalíciós kormány politikájának. Azonban bármennyire kidomborítja is a maga politikai pártállását, soha sem teszi ezt sértő vagy bántó módon, hanem mindig méltányos és lojális marad. Az alispánválasztásnál nem szegődött egyik párthoz sem, hanem igazságos, tárgyilagos maradt. •A főispán akkor őrizheti csak meg állásának díszét és előkelőségét, ha nem elegyedik bele Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel férjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
