Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-24 / 12. szám

2

ILKA VÁRMEGYE,

1907 március 24

ség, amelyeket Amerika alkalmaz, amikor a bevándorlást korlátozza. Ezzel a joggal élni kötelesség s ez a jog nem más, mint — gátat vetni a kivándorlásnak.

A kivándorlási láz ma már országos járvánnyá fajult s a legkomolyabban elérkezett az ideje, hogy ezt a pu'sztitó.járványt, mely rombolóbb a legádázabb betegségnél, megfékezzük, csökkentsük, kiirtsak.

A kivándorlás csökkentésének két. módja . van, nevezetesen -vagy a törvényhozás gondoskodik megfelelő törvény .alkotása által annak .eltiltásáról s' kivándorlás.-céljára — szorosan (meghatározott eseteket kivéve — útlevelet nem . (ad, — vagy a társadalom minden illetékes tenye- !zojé vállvetve törekszik a kivándorlás folyamatának megállítására.

Az előbbi az egyéni szabadság korlátozásának színezetével bir, de hatása kétségtelenebb, i az utóbbi fellobbanó szalmaláng lehet, nagy buzgóságot igényel, az eredmény pedig bizony- talán !

Az első esetben a költözködés szabadsá- I gának korlátozása csak látszólag’ lenne sérelmes, mert hiszen a kivándorlásról szóló 1903. évi IV. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 40000|l904. számú B. m. körrendelet 2-ik szakaszában a kivándorlás már korlátozásnak van alávetve | többek között nem vándorolhatnak ki azok, akik a védtörvényen alapuló állítási vagy szolgálati kötelezettség alatt állanak, továbbá azok, akik ellen bűnvádi eljárás van folyamatban valamely oly cselekmény (bűntett, vétség, kihágás) miatt, melyre szabadságvesztés büntetés van megállapítva, nem vándorolhatnak ki azok sem,, akik bűntett, | vétség vagy kihágás miatt — habár csak pénz- büntetésre is — jogerősen el vannak ítélve, mindaddig, mig a kiszabott büntetést el nem szenvedték, vagy a pénzbüntetést le nem fizették. Végül oly államba vagy országba sem lehet kivándorolni, amelybe ezt a belügyminiszter általában vagy bizonyos foglalkozási ágakra nézve a törvény 5. §-a alapján megtiltotta.

Magasabb állami érdekek kétségtelenül jogot adnak az államnak arra, hogy a kivándorlást törvény által megakadályozza

Az emberek egyeteme alkotja az államot s a faj képezi a nemzetet. Ha a faj szétforgá- csolódása miatt veszély fenyegeti a nemzetet, nemzeti érdek teszi szükségessé a törvény által vont határokat s azok jogosultsága kétségbe nem vonható.

Erős államot csak a faj együttmaradása alkothat. A faj számának minden csökkenése az |

állam erejét gyengíti. Mi ggyengült államnak pedig kevesbedik az ellentálló képessége'.

Az állam érdekeinek védelme nyilvánul meg a véderőről szóló f$89. évi VI. t c azon intézkedésében, mely szerint egy évig terjedhető fogházzalés 2000 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel büntetendő az, aki hadkötelezettségét kikerülni törekszik az által, hogy az ujon- cozás folyama alatt külföldön tartózkodik.

Az egyéni erdeknek az állam érdeke előtt háttérbe kell szorulnia. Ezen az elven épül fel a véderőről szóló törvény is melynek 1 § a szerint «a védelmi kötelezettség általános és’ minden védképes állampolgár által személyesen P ízesítendő. »

Ha az egyéni szabadság sérelméről szólni lehetne, akkor erre a 10, illetve 12 évig tartó h’tonakötélettséy bizonyára alkalmas lenne. Ámde kinek jutna eszébe a inai viszonyok es körülmények között sérelmet látni ebben a mindenkit egyformán .terhelő 'kötelezettségben ? A katonáskodás terhe érint-mindenki;, éppen ezért nem nyerhetnek útlevelet’azok, akik ebbeti kötelességüket le. nem rótták’/’

De ha a tőrvény ereje kötelez mindenkit a haza megvédésére, lehet-e kifogásolni azt, ha ugyancsak törvény kényszerít arra is, hogy erejével, tudásával, munkájával, tehetségével e haza minden polgára támogassa annak fejlődését, jólétét és boldogságát? , t>

Bizonyára, nem, mert a nemzeteket nem az embertömege.k összeverődése alkotja, hanem a faj, annak pedig gyengülnie, kipusztulnia nem szabad, mert a faj megfogyatkozásával elvész a nemzet is. -;

Aki kivándorlás által megszünteti magyar ' honosságát, bűnt -követ ?el hazájával szemben, s ennek a bűnnek■$. nagyságát nem csökkenti J az a körülmény,- hogy keresményének egy részét haza küldi, mert a’magyar hazának polgárokra, ; a magyar nemzetet alkotó és fenntartó honpolgá- ' rokrá van szüksége, már pedig’ ezt a kötelessé- j gét az, aki férfi korának javát e haza határain kívül tölti el, nem teljesítheti.

Hova jut az állam, ha a vagyontalan, az önmagával tehetetlen,1-a beteg vagy akiket j Amerika visszautasig^'mindannyian az állam |

gyámkodásától várják eltartásukat, mig ugyan- j azon család munkabíró tagjai, a tehetetlenek i itthon hagyásával, a tengeren túl keresnek jobb hazát ?

A milyen bizonjms az, hogy a magyar állam, a magyar nemzet érdeke a kivándorlás ! szabályozása terén sürgős, halaszthatatlan tör- vényhozási. intézkedéseket kiván, épp úgy nem !

II.

Pettersen Rudolf azonban — így hivták snájderunkat — egy keztyükereskedés uj eláru- sitónőjére kezdett szemet vetni s nem látogatta meg többé Elvirát. A leány kezdetben keservesen sirt s egy nagy emberre szabott alsóinget oly kicsinyre összezsugoritott, hogy öt éves gyereknek való lett, de később megvigasztalódott s rettenetes, kegyetlen boszut esküdött Pettersennek.

Egyenesen egy varieté impresszáriójához sietett, aki a pikáns jelenségektől'nagyon meg volt lepődve, jóakarólag megemelinté a kalapját s kérdőleg nézett rá. Miután megismerkedtek. E virát arra szerződtette, hogy egy varietében énekeljen és táncoljon. Olyanra, ki eddig észrevétlenül dolgozott és részletfizetesre vett varrógép mellett, kétségtelenül nagy emelkedés, ha nyilvánosan trikóban mutogathatja magát. A gépet átadta egy másik leánynak s Elvira készült a föllépéséhez. Az első föllépés roppant fényesen esett ki, mert a leány elragadó keveréke volt a szemtelenségnek és a bájos félénkségnek.

A terem egy asztalánál Petersen Rudolf ült a keztyüboltból való uj Dulcineájával s puncsot ittak.

Rudolf olyan fehér lett, mint a fal s úgy remegett, mint a rajtakapott krumplitolvaj a zsugori paraszt előtt. Azt hitte, hogy trikószövőnőt hagyott el s egy trikóművészt látott ismét viszont.

Miután rosszullét ürügye alatt a helyisé- get elhagyta s a keztyuskisasszonytol megszabadult, névjegyet irt, mint ahogy ezt finom uraknál látta s Elvirát meghívta vacsorára.

Elvira az öltözőjében úgy kacagott, hogy behallatszott a terembe és azt üzentette, hog/ egy miniszteri tanácsossal kell vacsorálnia. ■

Borzasztó volt tudni, hogy Elvira oly férfival vacsorái, aki roppant járatos volt a köz- igazgatás minden ágában.

III.

Elvira a maga kivágott ruhájával s trikójával fölkeltette Pettersennek minden szunnyadó érzelmeit. A szabólegény a keztyüsleányt átadta egy táviratkihordónak és naponta legalább háromszor dobattatta ki magát Elvira előszobájából.

Elvira fokról-fokra hágott a dicsőség lajtorjáján s végül már sohasem kellett a vacsoráját megtérítenie. Egyetlen chansonette sem győzte őt le sem idomai kerekdedségében, sem arcának szépségében, sem hangjának fogyatékosságában.

Rudolf ellenben inni kezdett s elvesztette az állását.

Egy este előadás után, mikor egy valóságos gróf várt lent az utcán Elvirára, Rudolf utat tört magának az öltözőig, térdre

kétséges, hogy a törvényhozásnak gondoskodnia kell a munkás nép megélhetéséről, helyzetének javításáról, mert csak ez által veszíti el az erőszak jellegét azon elmaradhatatlan intézkedés, mely a kivándorlást megtiltja vagy legalább is egy bizonyos korhoz köti s azon álul nem I éngedi me£.

Ha Amerika jogos alapon áll a béözönlés megakadályozásában, jogos alapon áll az az I állam is. amely a kivándorlást szabályozza s ha

■ ■■ A >v • .\V

j kell, ■'megneheziti.

Az állampolgároknak'; az államhoz,!- a I hazához való viszonya nem lehet annyira gyenge, i hogy azt minden nehézség nélkül el lehessen j. szakítani. .

: okból revízió alá kell venni a kivándöf- ; lásra é- áz útlevél iigysjß vonatkozó 1903, , évi 17 ! és VI. törvénycikkeket s- szorosabbá kell tenni azokat a kötelek eket, mely etc a, honpolgárokat . a hazához fűzik.

Amikor azö'fíLán a kivándorlás megnehe- I zitésének jógát tiltó rendelkezések által s ha ; szükséges erélyesebb formában is alkalmazzuk, j enyhébb eszközökkel is kísérletet kell tennünk annál is inkább, mert hatalmi intézkedésekkel a kivándorlást elfojtani ma már alig lehet. Meg kell szüntetnünk, ki kell irtanunk akivándorlás | utáni vágyakozást. A kivándorlás cselekedete feltartóztatható, de az újra feléled, ha nem szűnik meg a vágyódás.

Ezt a vágyódást kell kiküszöbölnünk, még pedig ha lehet nem hatalmi intézkedésekkel, hanem az akarat megszüntetésével.

Hogy ezt elérhessük, hogy a kivándorlást megszüntessük,-hogy a kivándorlás utáni vágyódást kiirthassuk, nem annyira hatósági, nem hivatalom, nem hatalmi intézkedésre és fellépésre van szükség, hanem inkább egy olyan társadalmi közbelépésre, mely át van hatva attól a tudattól, hogy a kivándorlás mai foka országos csapás, nemzeti veszedelem, s át van hatva annak a szükségességétől, hogy a kivándorlásnak meg kell szűnnie. .

Ennek a beavatkozásnak az alsóbb n-épré- tegekben a legkiterjedtebb módon s fáradságot nem ismerőén kell történnie.

Ennek a keresztülvitelére az iparegyesületek, népkaszinók, olvasókörök s általában azok a legalkalmasabb tényezők, melyek hivatásuknál és rendeltetésüknél fogva a nép zömével állandó összeköttetést tartanak fenn.

De még inkább szolgálatot tehetnek ezen a téren a lelkészek, a tanítók s elöljárók, kiknek hivatásával egyébként is összeforr a nép jólétének, boldogulásának előmozdításával.

esett a leány előtt, bocsánatot kért minden bűnéért s könyörgött neki, hogy menjen hozzá feleségül.

A leány kinevette s azt mondta neki. hogy keressen magának más kicsikét, kinek kifizetetlen masinája van.

Erre egy száz talléros bankjegyet kért, hogy Amerikába mehessen.

Elvira gúnyosan a keztyüslányhoz utasította.

Majd elvesztett boldogságára való szent emlékezéséül egyetlen csókot kért tőle.

Elvira azt mondta, hogy azt a grófja számára tartogatja.

Azután egy márkát kért vacsorára s ezt végül lealkudta ötven fillérre.

IV.

Eh’ira dicsősége úgy nőtt, mint nyáron az óriási spárga. Már két könyvelő lőtte magát agyon miatta s az Elysium bérlője azt irta neki, hogy teljes ellátást kap s megtarthatja a bemeneti dijakat, ha nála énekel.

Pettersen Rudolf tudta, hogy úgy el van züllve, mint egy rajnai vár s hogy munkáját elhanyagolta. Hat hónap óta nem fűzött be cérnát a tűbe s nem tett kísérletet, hogy a leányt viszontlássa.

— Hah 1 — mondá Elvira dühösen — lemondott s talán már nem is gondol rám. Ennek nem szabad igy történni oh Rudolf, neked lassú