Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-17 / 11. szám
XYir^fillvain Előfizetési ár: Egész évre . . , 12 korona. Fél évre 6 » Négyed évre 3 » Egy szám ára1 . .24 fillér. ! Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 1 hivatalon kívül elfogad NolnAr Mór könyvnyomdája és papirkereekedéne Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. WBUBBÉP POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. M egjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és ki&Jóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szí rkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatna i A lap szellemi részét illető köz* lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. G v erm e k v éde I e m. s Az emberbaráti nemes gerjedelmek kö- I zbp talán egy sem olyan áldásos és megható, | mint amely az elhagyott gyermekek megmentését tűzte ki célul. A magyar társadalom, bár kissé még tagolatlan és szervezetlen, de azért mégis szapora lépésekkel sorakozik a külföldi nagy nemzetek művelt társadalma példájára a jótékonyság, az embi rszeretet szolgálatára. Fogékonyságunkban, jóakaratunkban, áldozat- készségünkben nincs is hiba, vagy fogyatkozás, legfeljebb anyagi erőnk szükességé- ben és korlátozottságában, amellyel mindig számolni kell. Ha megszorult embertársainkon segíteni erény, határozottan erényj számba megy az elhagyott, az elzüllött gyermekek segítése és védelmezése. Ezen a téren újabb időben a magyar állam is derekas munkát végzett, de ez a védelem oly sok oldalú, oly lelki- ismeretes és-mélyreható muifát kiván és oly költségekkel jár, hogy annak végzésére, a Költségek előteremtésére az állam egymaga képtelen. Épen ezért csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük az »Országos Gyermekvédő Ligát», melynek”' feladata, hogy arra a munkára, melyet az állam nem tud, vagy nem képes megtelni, • a társadalomnak erre önkéntesen ajánlkozó erőit tömörítse és a nemzet százezreinek, millióinak bevonásával megfelelő' alapot teremtsen, melyből a züllő, veszendő gyermekek megmenthetők, gondozhatok és belölök a haza számára értelmes, jóravaló polgárok nevelhetők. Hogy ily körülmények között a «Gyermekvédő Liga» előtt fényes jövő áll, az kétségtelen. Azok a jeles országos nevek, meTARC A. Dal. „Téged, meglátni s megszeretni Egy pillanatnak műve volt“ . . . Eh! Hiszen ez már ócska nóta, így már egyszer költő dalolt. Uj dalt zengek én — más formában — Minek a minta énnekem ? így ni: készen lesz egykettőre, — Hisz’ úgy diktálja a szivem, Szerettelek már régen, — pedig Akkor még nem ismertelek ; Ha emlegettek, a szivem súgta: Szeretlek — nagyon — végtelen. Egyszer csak álmodtam felőled. — Óh! Mily nagyon boldog valék — Bevallottam, hogy szeretlek; Te hallgattál Felébredék. ... De most, hogy im a valóságban Látlak, szemtől-szembe állva — Szivem megérzi, hogy kezdődik Az álmaimnak folytatása. S amint az első pillanatban Éreztem, kezed mint remeg — Már kész is volt az álmaimra A rég óhajtott felelet. , , 8 SZABÓ GÉZA. lyek a liga élén tündökölnek, remélnünk engedik, hogy a kitűzött nagy emberbaráti cél hpva-tovább eredményesen megvalósítható, ánnyival is inkább, mert a liga-beli tagság nem jár állandó tag ági díjjal, hanem csak időleges, szerény kis adománynyal, melyre a gyermekvédelem minden barátja hajlandó, mert csak igy érhetünk el ez embér- baráti téren valamelyes eredményt. Ezenkívül legerősebb eszköze a ligának az úgynevezett «gyermeknapok» tartása, amelyen mindenki, üzletember, vagy bárki, az napi bevételének bizonyos hányadát a lig;i céljaira átengedi Legyen áldás és siker a liga nemes munkáján! A gyermekvedeltm magasztos céljai hassák meg, miként országszert , úgy városunkban és megyénkben is a sziveket és csatlakozzunk kivétel nélkül e mozgalomhoz, melynek sikere egyúttal fokmérője lesz a szekszárdi és tolnamegyei társadalom fölvilágosul tságának és emberszeretetének, amely téren nem szabad hátramaradnunk. * * t # * Éj ezzel áttérünk a «Gyermekvédő liga» szekszárdi szervezkedésére, amely célból Apponyi Géza gróf főispán csütörtök délután fijg 4 óráraV értekezletet hivott össze a megyei székház nagyterűjébe, mely ez alkalommal szinültig megtelt a társadalom vezérelemeivel, köztük nagy számban érdeklődő hölgyekkel, akik a jótékonyság minden munkájából kiveszik részöket. Az értekezletet Apponyi Géza gróf főispán megnyitván és üdvözölvén, ismertette a mozgalom megindítására vonatkozólag a liga és a kormány részéről tett előzetes intézkedéseket. Egyben tudatta, ■ hogy a központi előadó, aki érkezését a mai napra jelezte, előző napon távA béna. Irta: Guy de Maupassan'. 1882-ben történt, hogy egy üres vasúti fülkébe abban a reményben helyezkedtem el, miszerint egyedül fogok utazni. E feltevésben azonban nem sokáig ringathattam magamat, mert az ajtó hirtelen felnyílt s a következő párbeszédet hallottam ; — Vigyázzon uram, a felhágó nagyon magas ! — Ne félj semmit, Laurent — válaszolt a másik hang — a fogókba jól belekapaszkodom. Azután két erős kar megfogta az ajtó bőrkapaszkodóját és a felhágón egy gömbölyű kalapos kövér alak emelkedett felfelé, kinek lépései botütésekhez hasonló zajt okoztak. E zaj rejtélyét hamarosan megfejthettem, mert midőn az idegen a fülkébe lépett, észrevettem, hogy nadrágjának lankadt szövete alól két feketére festett faláb kandikált elő. Azután egy kiszolgált katona kinézésű inas jött utána, ki urának mankóit és csomagjait a fülke hálójába helyezte el. —- így, uram, most már minden itt van — mondá. Öt csomag: a cukorkák, a bábu, dob, puska és a libapástétom. — Jól van, fiam ! — Szerencsés utat, uram ! — Köszönöm, Laurent. Jó egészséget! iratilag mentette ki elmaradását és az ő távirati sürgetésére érkezését — halaszthatatlan elfoglaltságára hivatkozva, — a jövő hétre helyezte kilátásba. Ei elmaradás következtében a főispán maga ismertette a liga humánus céljait, melyek között legfőbb : a szülők által elhanyagolt és az állam által kellőleg föl nem karolható, züllésnek indult gyermekek védelme. A főispán fejtegetései nagy tetszéssel fogadtattak. Majd a főispán fölkérésére Simontsits Elemér vármegyei főjegyző ismertette a szervezetet, melyben a liga tolnamegyei fiókja megalakuljon. E szerint választandó volna Szek- szárdon egy 60 tagú bizottság, a főispán elnöklete alatt, 30 nő és 30 férti tagból, ezekhez járulnának a járási főszolgabírók és a községi jegyzők és bírák, mint alelnökök és igy a járásonként beválasztandó tagokkal á szervezet az egész megyére kiterjeszthető és ä társadalmi mozgalom sikerre vezethető lesz. Az értekezlet a javaslatot egyhangúlag elfogadván, a megalakulást kimondotta és a szekszárdi bizottság tagjaiul megválasztattak: Török Béláné, Hazslinszky Gézáné, Döry Pálr.é, Spányi Leóné, Bodnár Istvánné, Mattioni Jánosné, Tomcsányi Lajosné, Ágoston Isvánné, Kovács Dávidné, Hoffmann Sándorné, Tihanyi Domokosné, Wolf Arnoldné, Holub Jánosné, Triebler Ilona, Tóth Henrikné, Káldi Gyuláné, Dömötör Miklósné, özv. Simontsits Béláné, Linhardt Hilda. Döry Naxi, Wigand Jánosné, Szévald Oszkár né, Forster Zoltánná, dr. Müller Ferencné, dr. Leopold Kornélné, dr. Pesthy Pálné, Fejős Imréné, Mirth Lászlóné, Török Ottóné, Hagymássy Zoltánná, Totth Ödön, Döry Pál, Török Béla, Leopold Sándor Kramer János, Wigand János, Tihanyi Domokos, Hazslinszky Ezzel az inas távozott és becsukta az ajtót, mig én szemügyre vettem szomszédomat. Harmincöt éves lehetett, bár haja jóformán egészen fehér volt. Különben úgy nézeti; ki ez az érdemrenddel kitüntetett, nagyszakálu igen kövér ember, mint az olyanok, kik bár egészségesek, de valamely szerencsétlen testi fogyatkozás következtében tétlenségre vannak kárhoztatva. Nem kellemetlen önnek a szivarfüst, uram ? — kérdé felém fordulva. — Nem, uram! — válaszoltam. Ez az arc, ez a szem, ez a hang annyira ismerős volt előttem. De mikor és hol találkoztunk ? Most ő is fürkésző tekintettel fordult felém, mintha homályos emlékek elevenednének fel lelkében. — Én Istenem, uram, ahelyett, hogy igy lopva, órákig fürkésznénk egymást, nem lenne-e jobb, ha közös erővel igyekeznénk megállapítani, vájjon hol és mikor ismerkedtünk meg ? — Tökéletesen igaza van uram,,— mondá szomszédom előzékenyen. Erre bemutatkoztam : — Bonelaie Henry biró vágyók ! Néhány percig habozott, azután szemeiben és hangjában azzal a bizonytalan kifejezéssel, mely a megfeszített gondolkozásra vall, — mondá:
