Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-13 / 2. szám

2. szám. XVII. évfolyam. Szekszárd, 1907 január 13 TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon klvfil elfogad Molnár Már könyvnyomdája és papirkereskédése Szekszárdim. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ^eg'je len minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos • ­--------­Dr . LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Jegyzetek. lk. Biharvármegye határozata. Bihar­vármegye közigazgatási bizottságának a püspök által a közigazgatási tisztviselők részére ki­utalt faadományok elfogadása tárgyában hozott határozata, mely szerint az ilyen ajándék elfogadása meg van engedve és nem alkot fegyelmi vétséget, méltán keltett ‘országszerte közfeltünést. Ez a határozat sérti a tisztviselői tekintélyt és függetlenséget, megrendíti a a tisztviselőkkel szemben a közbizalmat, azon- folül a törvénybe és erkölcsbe ütközik. Maguk az önérzetes tisztviselők utasítják majd első sorban . vissza Biharmegye felfogását. Amit Andrássy Gyula gróf belügyminiszter e kér­désben. hozzá int zett interpellációra válaszolt, az föltétlenül és minden részében korrekt, kijelentései a közigazgatási tisztviselők pártat­lansága dolgában és hogy a határozatot meg fogja semmisíteni, teljesen megnyugtatóak. Gróf Andrássy Gyulától különben más választ várni nem is lehetett. Kiváncsiak vagyunk, vajon Andrássy belügyminiszter helyesii-e, hogy a budapesti főkapitanyhelyettes, detektív főnök, rendőrkapitány mint a lapok közük — nagyobb pénzbeli jutalmat kaptak a Belvárosi Takarékpénztártól, mert az intézet kárára el­követett csalás kinyomozása körül buzgón fára­doztak. A szigorúan korrekt felfogás szerint ez- is alig engedhető meg, mert a rendőrség csak hivatalos kötelességét teljesítette, amikor a tudomására hozott bűnügyben erélyes nyomo­zást folytatott. Ezek szérint a vizsgálóbírónak is járna a felektől jutalom, amiért gyorsan be­fejez egy vizsgálatot avagy a bírónak, amiért szigorú ítéletet hozott ? Magyarország igazságügyminisztere. Miniszteri széket még nem csúfoltak meg úgy, mint azt a mostani igazságügyminiszter teszi. A főváros szerdai közgyűlésen Halmos János volt polgármester a következő szavakat intézte Prey er Hugóhoz (a bonyhádi kerület több­szörösen megbukott képviselőjelöltjéhez) : Tudom, hogy kinek a hangja beszél belőled. Figyelmeztetlek rá, hogy mint volt pol­gármester, jól ismerem ezt az urat. Előfordult, hogy délelőtt szignálás nélkül adott át nekem egy ügyet és délután ennek az ügynek érdeké­ben felszólalt a közgyűlésen, azt is tudom, mennyit kapott. A volt polgármester világosan Polónyi Géza m. kir. igazságügyminiszterre célzott, aki pirulás nélkül foglalja el a puritán Horvát Boldizsár, a nemes Perczel Béla, a tisztes Pauler Tivadar, a lángeszű és antik jellemű Szilágyi Dezső örökét. Olya" tiszteletreméltó, jellemben és tehetségben egyaránt kiváló férfiak, mint Andrássy Gyula, Apponyi Albert és Kossuth Ferenc csupán pártpolitikai érdekből — hogy Polónyi mellőzése esetén ne rob­bantsa szét a koalíciót — képesek tűrni, hogy Polónyi ő velük egy kabinetben foglaljon helyet. Hiába, a politika mindent fölemészt — erkölcs, igazság Hekuba neki. * A mentelmi bizottság. A mentelmi jog közjog, mely nem a képviselő személyéhez ta­pad, hanem a törvényhozói függetlenség krité­riuma és a törvényhozói testület szuverenitá­sának egyik posztulatuma. A mentelmi bizott­ság, amikor azt vizsgálja, hogy nem sértették-e meg a képviselők mentelmi jogát, azt keresi j első sorban, nem fordul-e elő zaklatás, amikor a mentelmi jog felfüggesztését kérik a hatósá­gok. A mentelmi bizottság vagy megállapítja egy­szerűen a tényt, hogy meg lett-e sértve a men­telmi jog vagy hogy felfüggeszthető-e a mentelmi jog ? Bánűy Dezső és társai mentelmi jogának megsértése kapcsán a mentelmi bizottság azt javasolta a háznak, hogy határozza el Plosz Sándor volt igazságügyminiszternek vád alá helyezését. A t. mentelmi bizottság ezzel a ha­tározatával alaposan túllépte a hatáskörét. — Annak konstatálása a feladata, hogy a mentelmi jog meg lett-e sértve. Ha igen, mint az adott esetben, azt egyszerűen bejelenti a háznak. — A képviselőház jogkörébe tartozik viszont meg­állapítani, hogy milyen retorziót kíván alkal­mazni azokkal szemben, akik a mentelmi jogot megsértették. Ennek egyszerű bevallása helyett azért kérte a Házat Polónyi miniszter, hogy a mentelmi bizottságot újabb határozathoza­talra utasítsa, mert a minisztereket nem hívták meg a bizottság tárgyalására. A minisztereket a mentelmi bizottság ülésére meghívni szabad, de nem kötelesség. Jobb is, ha a mentelmi bizottság minden minisz­teri, tehát kormánybefolyástól mentesen ha­tároz a mentelmi jog kérdésében. De van en­nek a kérdésnek még egy sokkal fontosabb oldala. A mostani kormány. szavatosságot vál­lalt arra nézve, hogy az előző kormányok vád alá helyezését meg fogja akadályozni. Ez par- 'lamentáris országokban az uralkodó és az uj kormány között szokás. — A kormány vallja be nyíltan, hogy a volt kormányok tagjai­nak vád alá helyezése tárgyában köti az adott szó. És ezzel rendben lesz a dolog. A képviselőház többsége, valamint az or­szág hazafias többsége, amely békét és rendet akar, nem pedig zavarokat és bonyodalmakat, helyeselni fogja, ha a kormány az ő ígéretét TARCA. Nézz kék szemembe . . . Nézz kék szemembe s higy szavamnak: Te angyal vagy, — nem sejtelek csak annak! Szeretlek forrón, lángolón imádlak, Mert szeplőtlen vagy, — nemcsak annak látlak! Szeretlek, ah!... őrjöngve, önfeledten; Szeretlek, mint ahogy sosem szerettem! Tiéd vagyok, te napkeleti álom, Te éltetőm, te korai háláló ml — Tiéd az elmúlás, tiéd a lét ; Tiéd vagyok, örökre a tiéd! Tiéd vagyok, csak a tiéd, te drága! Tiéd, te édenkert esodavirága: Tiéd agyamnak minden villanása, Tiéd szivemnek minden dobbanása — Teérted küzdve folyjon szivem vére, S enyém leszel ég és föld ellenére; Enyém leszel, korán vagy nagysokára: Legyen bár életem szerelmed ára! — Előre hát, a küzdelemre fel! Tiéd vagyok s te az enyém leszel! Táncoljon osolnakom forgó örvényen: Nem sülyed el: fentartja szent reményem, Nem rémit engem szikla, zátony, orkán: Áthajtom osolnakom a vészek torkán; A rám szakadó égboltot kitartom, Ha érzem, hogy karodba vársz a parton I . . . De tán, ha már enyém lesz majd a [pálma, Ha éltem álma már valóra válna, A célnál tán halálomat lelem: Megölt a hosszú, gyilkos küzdelem! . . . Ferke Ágost. Montekarlói botrányok. Ahányszor azt halljuk, hogy valaki óriási nyereményekre tett szert Monte-Carlóban, vagy hogy még a bankot is föl robbantotta, önkény­telenül előtérbe kerül a kérdés, hogy tisztes­séges játékkal lehetséges-e ez? A felelet feltét­lenül : igen, ha a bankról van szó, de nem mindig az, ha a játékosra vonatkozik. Hogy a bank nem csal, nem csalhat, az kitetszik már magából a szigorúan rendezett játékból is; az egyszerre foglalkoztatott croupierk és felügye­lők számából, akik mind bűntársak lennének a csalásban, ha egyáltalán lehetséges volna. Ám az 'aztán kétségbevonhatatlan tény, hogy a játékosok gyakran a legraffináltabb fo­gásokhoz és csalásokhoz folyamodnak, hogy a szeszélyes szerencsét a szolgálatukba kénysze­rítsék. Hiszen a játék szabályai, a roulette részleteinek egész elrendezése nagy részben a tisztességtelen játékosok sikereiből ala­kultak ! Ha arról van szó, hogy valaki megnyerte a bankot, ezalatt a casino sok bankja közül csak egy értendő. S ez nem is jelent valami sokat. Az ilyen nyeremény ugyan pillanatnyira kiürítette a bankot, de a főpénztárból újra megtelik és hamarosan eléri a 75—100.000 franknyi rendes magasságot: az ilyen asztalnál alig szünetel a játék 10 percig és újra fel­hangzik az éneklő beszéd: »Messieurs faites vos jeux ! — Le jeu est fait! — Rien ne va plus!« A játékosok fogásairól, kieszelt cselveté­seiről, a Casinó nem egy históriát jegy­zett fel. A legnagyobb feltűnést keltette annak ide­jén az Ardisson-féle csalás. A kivitelre alig volt egy óránál több időre szükség s ez idő alatt a bank félmilliót vesztett. Ardisson, egy fiatal angol, azzal az elhatározással jött Monte- Carlóba, hogy valami módon kijátsza a bankot. Miután alaposan kitanulmányozta a helyzetet elutazott, hogy tőkére és szövetségesre tegyen

Next

/
Thumbnails
Contents