Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
XVII évfolyam 51. szám Szekszárdi 1907 december 22 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ír: Egész évre ... 12 korona. Fél évre Negyed évre Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjeleni minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállepltot árszabály szerint számíttatnak. Karácsonyi örökség: Be áldott vagy, be szép vagy, óh soha El nem avuló édes szent csoda: Karácsony éj története! Tele van a szivem, lelkem, tele Ma is, mikor szót ejtek rólatok: Oh bethlehemi csillag, Oh bethlehemi angyalok! $ A legszentebb forrásból vettelek, Anyám ajkán csüggöttem értetek. S azóta hány mélységen át Ragyogtátok be lábaim nyomát!? . . . — Tán mert az ő áldása voltatok: Oh bethlehemi csillag, Oh bethlehemi angyalok! . . . Mesemondó édes alkonyatom, Csodátok lm én is tovább adom. Gyermekeim ölembe’, hol Lesnek a szóra: „Egyszer valahol ..." 5 kerekre nyílt szemökben menny ragyog. Oh bethlehemi csillag, Oh bethlehemi angyalok! — Hideg idő jár, egyre hidegebb. Eljózanodnak mind az emberek, Költészetünk, hitünk kihűl! . . . Ám az én kis cselédim örökül Hadd csüngjenek csak, mint én, rajtatok: Oh bethlehemi csillag, Oh bethlehemi angyalok! Szabolcska Mihály. Döry Pál. —Ik. Amitől tartottunk — bekövetkezett. A király vármegyénk alispánját a kormány előterjesztésére Békésvármegye főispánjává nevezte ki. Ez a tény amennyire megtisztelő Döry Pál személyére és köztisztviselői pályafutására nézve — épp annyira mély sajnálkozást kelt vármegyénk közönségénél, amelynek őszinte bizalmától és benső ragaszkodásától kísérve töltötte be immár több, mint 12 év óta az alispáni széket. Harminckét évig állott Döry Pál vármegyénk szolgálatában. Volt árvaszéki elnök, főszolgabíró, alispán. Minden állásban kiváló szakértelemmel, tántoríthatatlan hűséggel és szeretettel vármegyéje iránt, töltötte be hivatását. Tetőtől talpig becsületes, nyílt jellemű, lovagias és lojális érzelmű volt. Hibája ha volt, az egyúttal legnagyobb erénye és ékessége, mert csak nemes sziv- jóságából fakadt. Nem volt erőszakos, szerette a békét — szerette az embereket. Aki igazságát kereste, jó helyen kopogtatott, ha hozzája fordult. Haragot nem tartott, bosszuállást nem ismert, egyenes, közvetlen, nyílt természetével, előzékeny, jóságos modorával, elfogulatlan és konciliáns lényével megnyerte embertársainak bizalmát, rokonszenvét és becsülését. Mint tiszttárs és mint főnök elnéző, udvarias, nobilis volt mindig. A hatalmasok kegyét nem kereste — szegény ember baján pedig ha segíthetett, boldog volt. A jóságos ember rendszerint lölül- kerekedett benne, amikor talán az exponált állást betöltő hivatalfónöknek kérlelhetetlen szigort vagy erélyt kellett volna alkalmaznia — de azért komoly és vitális helyzetekben is mindenkor derekasan, kifogástalanul megállotta a helyét. Jellegzetes szinmagyar közigazgatási tisztviselő volt, aki a közigazgatás minden ágazaiát töviről hegyire alaposan ismerte. Nem nyargalászott doktriner elveken és merev jogszabályokon, hanem ismerte az életet és erős gyakorlati érzékével méltányosan oldotta meg sokszor a legbonyolultabb kérdéseket. A hivatali és politikai életben mindenkor erősen kidomborította sovén magyar érzését. A politikában törhetetlen sovinizmus vezette és ez adott lendületet mindenkor tiszta hazafiságtól vezérelt meggyőződésének, de azért túlzásokba nem ragadtatta el magát sem akkor, amikor a 67-es táborban foglalt helyet, sem pedig később, amikor közvetlenül nov. 18-ika után a 48-as pártba lépett. Az alkotmányválság idején férfiasán, önérzetesen védte a vármegye önkormányzati jogait, a nemzeti ügy benne elszánt és lelkes védőre talált, de a törvényes álláspontot mindenkor szigorúan szem előtt tartotta és ok nélkül nem provokálta az összeütközést vagy tüntetéseket sem fölfelé, sem pedig lefelé. Vármegyénk hagyományait, közszellemét ismerte, gondosan ápolta, soha szemei elől nem tévesztette. Tevékenységével mindenkor buzgóan szolgálta a közjót, puritán becsületességgel, igaz hazaíisággal, szeretettel és hűséggel töltötte be sokszor igen nehéz feladatát. Békésvármegye nem vaskezü oligarchát, hanem igazságszerető és humánus érzésű kormányzót nyer benne, akit úgy a közszolgálat terén, mint pedig a társadalmi életben, szóval minden irányban kifejtendő működésében csak a legjobb szándék, föltétien korrektség és a vármegye közérdekének önzetlen és lelkes szolgálatára irányuló tö' rekvés fog vezetni. Meg vagyunk róla győződve, hogy uj otthonában, bárha idegenül foglalja el a főispáni méltóságot, hamarosan közbizalomfogja őt övezni. r Es most, amikor a kormány bizalmából magasabb polcra jutva, elhagy bennünket, elhagyja a vármegyét, amelyben született, amelyhez a rokonság, a barátság, a köz- szolgálat ezer köteléke, egy a közérdek szolgálatában álló tisztes, érdemekben gazdag, hosszú múltnak annyi drága emléke fűzi, ahol ifjúságát és élete javát közbecsü- léstől és közszeretettől övezve töltötte — a válás nehéz pillanatában a vármegye egész közönsége érzületét és a magunk lelki parancsát híven tolmácsolva, azt kívánjuk neki, hogy uj és előkelő működése körében siker és szerencse kisérje minden lépését, minden törekvését. Az alispán-kérdés. —lk. Döntő lépés előtt áll vármegyénk közönsége. Ennek a hónapnak 30-án, tehát alig 8 nap múlva kerül betöltésre a megüresedett alispáni szék. A jó, gyors és pártatlan közigazgatás elsőrendű érdeke a vármegye minden lakosának. De nemcsak a közigazgatás szempont- ábó 1 bir főleg a jelenlegi nehéz szociális és gazdasági viszonyok közepette különös fontossággal az a kérdés, hogy kit ültet a vármegye közönsége az alispáni székbe, hanem egyéb nyomatékos közérdekű vonatkozásai is vannak ennek a kérdésnek. Közügyeink hanyatlása, tespedése, fejlődése, fölvirágzása és föllenditése szintén a legközvetlenebb és legszorosabb összefüggésben állanak az alispáni állással. A vármegye mindenkori alispánja exponense a vármegye közéletének, mert mindkettő között elválaszthatatlan kapcsolat van. Tolnavármegye közönsége mindenkor tisztában volt ennek a kérdésnek nagy jelentőségével és választása minden időben olyan férfiúra esett, aki. méltó volt az alispáni állással járó díszre és aki egyéni súlyával, valamint közéleti múltjával szintén díszt adott az alispáni állásnak. Az utolsó hat évtizedben vármegyénk alispánjai voltak : Perczel Béla, Bartal György, Vizsolyi Gusztáv, Döry Dénes, Perczel Dezső, Simontsits Béla és Döry Pál. Ezek közül háromból (Perczel Béla, Bartal György és Perczel Dezső) később miniszter, kettőből (Simontsits Béla és Döry Pál) főispán, Vizsolyi Gusztávból országos hirü államféríiu és Döry Dénesből a főrendiház tagja lett. Ezek a hagyományok a párttusák fellángoló bősz indulatai közben sem hagyhatók figyelmen kivül. Rokonszenv és ellenszenv, harag és bosszú, barátság vagy indulat ne homályo- sitsák el a választásra hivatott közönség tisztánlátását.
