Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-15 / 50. szám
XVII évfolyam 50. szám __________________Szekszárd. 1907 december 15 Előfize tési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szeksz&rdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES .TARTALMÚ HETILAP. Megjelea minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ': Főrounkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. — Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapító t árszabály szerint számíttatnak. Megvan a kiegyezés. Az egyszakaszos törvényjavaslattal való operáczió sikerült. A horvátok és a disszi- densek nem tudták és úgy látszik nem is akarták a kiegyezés létrejöttét megakadályozni. Ausztriában is pár nap alatt parlamentáris utón ugyancsak létrejön a kiegyezés. A főrendiház szintén hamarosan megadja hozzájárulását, úgy hogy legkésőbb karácsonyra tető alá kerül a kiegyezési mű. . Nem vitatjuk, hogy melyik kiegyezés jobb a Bánffy-Badeni, a Széll-Körber avagy a Wekerle-Bec&-té\e} Még csak azért sem teszünk a kormánynak szemrehányást, a miért belement a 2%-os kvótaemelésbe és ezzel egyrészt előre megkötötte a tárgyalásokra hivatott kvótabizottság kezét, másrészt pedig jelentékeny uj terheket rótt az országra. Nem kételkedünk benne, hogy az adott erőviszonyok között Magyaro-szágra nézve kedvezőbb kiegyezést kötni nem lehetett és hogy a kormány csupán a kényszerhelyzetnek engedve ment bele a magasabb kvóta fizetés kötelezettségébe. A kiegyezés megkötése nélkülözhetetlen szükség volt. ■ Gazdasági, politikai és financiális szempontok és érdekek tették egyaránt sürgőssé és nélkülözhetetlenné, hogy a gazdasági élet megbénulására és a gazdasági erők lenyügö- zésére vezető bizonytalanságnak immár vége legyen. Minden igaz hazafi, aki nem kicsinyes pártérdekek kormos szemüvegén keresztül nézi és figyeli az eseményeket, hanem az ország sorsát viseli szivén, örül annak, hogy még a régi- kormányok által megkezdett és a mostani által folytatott annyi viszontagságba ütköző kiegyezési tárgyalások sok vajúdás után a parlament által jóváhagyattak. A kiegyezés meg fogja szüntetni a gazdasági depressziót, fel fogja szabadítani az évek óta tartó válság és bizonytalanság miatt lidércnyomás alatt álló vállalkozási kedvet és a konszolidált uj gazdasági helyzet az anyagi erőgyűjtés korszakával kecsegtet bennünket. A mi vasutunk. Vármegyénk legutóbbi feliratára, amelyben az ismeretes vasúti mizériák megszüntetése érde- j kében elkerülhetetlenül szükséges reformok 'életbe léptetését kérték a kereskedelemügyi minisztertől, megjött a válasz. Sajnos, a miniszter döntése semmi újat nem tartalmaz, hanem a régi recipe szerint, ugyanazokkal az argumentumokkal áll elő, amelyeket régtől fogva ismerünk és amelyeknek tarthatatlansága igazolásra alig szorul. A menetsebesség fokozása és a rétszilasi csatlakozás összesen 240 ezer koronába kerülne, de az a konok rosszindulat, melyet vasúti érde- ! keink iránt tanúsítanak, nem engedi legjogosul- tabb igényeink teljesítését. Meg vagyunk róla győződve, hogy maga á miniszter: Kossuth Ferenc mindezekről mit s^m tud, hanem egyedül az államvasutak igazgatósága, melynek kapzsisága és elfogultsága a vicinális vasutak ügyében ismeretes, oka mindezen bajainknak. Egyébként a miniszter leirata igy szól : I Tolnavármegye közönségének. A szekszárd—sárbogárdi vasútvonal menetrendjének javítása iránt folyó évi augusztus hó 8-án 364 rkgy/4939. alisp. sz. a. kelt felterjesztésére az abban 1—5 pontok alatt felsorolt kérelmekre vonatkozólag a következőket közlöm a közönséggel : 1. Az a kérelem, hogy a sárbogárd—szekszárdi vonalon jelenleg engedélyezett 30 km. óránkénti legnagyobb menetsebesség 40 km.-re fokoztassék, csak abban az esetben lenne teljesíthető, ha a jelenlegi felépítmény kellően meg- erősittetnék. Ezek az átalakítások azonban 170000 K költséget okoznának. Emellett őrházak és sorompók is szükségesek, amelyekre annak idején 100000 korona lett előirányozva. Ez utóbbi berendezések közül 7 őrház építése időközben elrendeltetett ugyan, mégis ma is az a hejyzet, hogy csekély időmegtakarítás érhető csak el, mellyel szemben a felmerülő kötségek arányban nem állanak. 2. A budapest—fiumei vonallal való vonatcsatlakozásoknak Sárbogárdiból Rétszilasra való áttétele csak akkor lenne teljesíthető, ha Rét- szilas erre a célra megfelelően kibővittetnék, mert az említett állomáson jelenleg megfelelő váróterem, elegendő vágány és személyzet nem áll rendelkezésre. A bővítő munkálatok mintegy 70000 korona költséget igényelnének. Eme tetemes költséggel szemben legfeljebb 20—22 perc időmegtakarítás éretnék el, amely előny a kiadásokkal szintén nem hozható arányba. 3. Az a kérelem, hogy Szekszárdról Sár- bogárdra a folyó évi téli menetrendben d. e. 11 óra 36 perckor induló 4063. sz. személyszállító tehervonat indulása 25 perccel későbbre tétessék, az ellenirányú vonatok menetrendjének megváltoztatásával keresztülvihető. Éppen ezért a m. kir. államvasutak igazgatóságát utasítottam, hogy a kérelem teljesítésére nézve a jövő évi nyári menetrend előterjesztése alkalmával tegyen javaslatot. 4. A közönségnek a budapesti csatlakozásra vonatkozó kívánsága nem eléggé világos. Ha e kívánság netalán azt célozza, hogy a 4003 sz. vonat közvetlenül Budapestig közlekedjék, arra nézve megjegyzem, hogy e vonatnak Sárbogárdon alkalmas csatlakozása van a 1041 sz. vonathoz, mely reggel 5 óra 50 p.-kor TÁRCA. Wosinski szülei.* Wosinski Mór született 1854. március 28-án Tolnán, Tolnavármegye egyik meglehetősen élénk forgalmú városkájában. Még ugyanazon napon meg is keresztelték s a kereszt- segben Mór, József neveket kapta, de ez utóbbit sohasem használta. A Wosinski család lengyel eredetű, *) s igen régi nemesi törzsből származott. Azonban Mór atyja, Wosinski József, a ki a lengyel szabadságharc leverése után Magyarországba menekült, fiainak nem engedte meg, hogy a nemesség után kutassanak, s azt használják. Keserűen emlékezett vissza a lengyel nemesség viszálykodására, a mi Lengyelország pusztulását okozta, s azzal érvelt, hogy a nemesség Magyarországon is jogcímet szolgáltat a köny- nyelmü, dologtalan életmódra. Ez okból a. Wosinski család nemességéről eddig jóformán senki sem tudott. A meglevő okiratok tanúsága szerint a család Lengyelországból, a Brodric nemzetségből származott. Nevét Wosin falutól vette (Wosini Wosinski de genere Brodric.) Lengyel I Muiatvány Haugh Bélának Wosinski Mór életrajzáról legközelebb megjelenő müvéből. 1 A családra vonatkozó adatokat dr. Wosinski István ur volt szives átengedni. kutatók 2) a Brodric nemzetség címerét 1038-ból származtatják, s ilyformán a legrégibbek közé .tartozik. E címer paizsának vörös mezejében három sárga kereszt van eshelyezve olyképen, hogy az egyik lefelé, a másik kettő Qldalt van irányítva, s középütt mind a háromnak vége egy gyűrűben egyesül. A paizs fölött öt struce- tollal ékesített sisak látható. A cimer eredetét illetőleg a lengyel irók a következő magyarázatot adják : Midőn I. Káz- mér, Lengyelország királya Máslans zsarnokkal és a vele szövetkezett jaczvingokkal háborút viselt, egy óriási erejű lengyel vitéz azzal tűnt ki, hogy állandóan a király oldala mellett tartózkodott, s urát a legnagyobb hűséggel 'és bátorsággal védte. A hőst érdemeinek elismeréséül Kázmér egy nagy kiterjedésű birtokkal s az említett címerrel ajándékozta meg. Minthogy ennek a vitéznek szép hosszú bajusza volt, a cimer neve is Brodric lett, a mi hosszú bajuszt jelent. A családra vonatkozó hiteles adatok tulajdonképen csak 1675-től kezdve állanak rendelkezésre. Ezen adatok szerint a Wosinskiak nagy része a papi és orvosi pályán működött. Köztük említésre méltó az egyik Szaniszló a ki a XVII. században élt. Ez a Szaniszló a krakkói egyetemen tanult, s a philosophia doctora lett. Később a páduai egyetemen az 2) Poqrolki, Okolski, Klenobi, Rutka. orvosi tudományok doktorává avatták, de még tovább képezte magát a romai és a bolognai egyetemeken is. Majd vissza tért Krakkóba, a hol a királyi titkári címet kapta, 1674-ben Krakkó város tanácsosa lett, két évvel később pedig a krakkói egyetem orvos-doctorává választották. Ebben a minőségben két orvosi értekezést s egy temetési éneket adott ki Szaniszló mostoha testvére Valentin, szintén írogatott. Bátyja lakodalma alkalmával egy tiz levél terjedelmű üdvözlő verset irt, a melyet két metszet ékesített. E metszetek egyike a Brodric eimert, másika pedig Szaniszló felesége családjának, a Pestabarri családnak címerét ábrázolta. Voltak a családban előkelő állású papok, s egyik ág asztalnoki méltóságra emelkedett. Wosinski Mór édes atyja, József Krakkóban született, 1809. október 22-én. A gimnázium négy alsó osztályát Posenben elvégezve, gyógyszerész gyakornok lett, s itt 1830-ban megszerezte a gyógyszerészi oklevelet. Ebben az évben ütött ki a lengyel forradalom. A heves vérü ifjú a fölkelők közé állt, s karddal kezében végigküzdőtte az egész szabadságharcot. Több csatában vett részt, mig végre a fölkelés elnyomása után 1831-ben Magyarországba menekült. Először Pozsonyban telepedett meg, később Pesten foglalt állást minfgyógyszerész. Pesten 1848-ig tartózkodott, s ez idő alatt beiratkozott az orvosi egyetemre. Még a magyar
