Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-08 / 49. szám
1907 december 8 TOLNA VARMEGYE. 3 Horváth Ignác szólalt fel és felsorolta Boádnak érdemeit, amelyeket Szekszárd városa körül szerzett. Hivatkozik a tűzoltóságra, melynek Boda megalapítója és főparancsnoka a mai napig. Hivatkozik arra, hogy Szekszárd polgársága minden időben függetlenségi érzelmű volt és azért illő, hogy a város élére is olyan férfiú kerüljön, aki minden időben a függetlenségi párt hive volt és a függetlenségi eszméket hirdette. Tetszéstől kisért beszédben ajánlotta Bodát, akiért Kiss Károly, Adler N. János, Siposs Márton, Nagy János Prantner és Wilhelm Ede városi képviselőkből álló küldöttséget menesztettek, hogy vele jelöltetését közöljék. Boda Vilmos a küldöttséggel visszatérve,, a következő beszédet mondotta: Tisztelt Polgártársaim! Megvallva őszintén s nem csinálok belőle titkot, hogy városunk fejlődésére nézve végzetes bajnak, sőt szerencsétlenségnek tartanám, ha a polgármester-választásnál azok akarata érvényesülne, kik az ellentáborhoz csatlakoztak. Ha a fenyegető veszély elhárítására Önöknek az én igénytelen személyiségemre szükségük van, azt készséggel rendelkezésükre bocsátom. Mielőtt azon irányzatról, melyet megválasztásom esetén a városi ügyekben követni szándékozom, nyilatkoznám, legyen szabad két feltűnő jelenségre utalnom. Az egyik az, hogy a küszöbön levő polgármesteri választást némileg a politikai álláspont is befolyásolni látszik, mert ha körültekintek, itt látom a függetlenségi párt törzskarát, mig ellenfeleink közt túlnyomó a régi rendszer határozott hive. A másik pedig azon eljárás, melyet velem szemben néhányan követni jónak látnak s ez családi életem boncolgatása. Biztosíthatom önöket, hogy nincs s nem lehet igaz ember, ki e tekintetben jogosult szemrehányással illethetne s bennem gáncsolni valót találhatna. Ami- már most megválasztásom esetén követendő eljárásomat illeti, azt röviden a következőkben foglalhatom össze: Egész életemet, kora ifjúságomtól kezdve, önök körében töltöttem el. Önök ismernek engem, én ismerem önöket névszerint és személyesen, azért az érintkezés nagyon könnyű lenne közöttünk. Ismerem a város minden óhaját, vágyát és szükségleteit és igy nem volna szükséges azokról előzetesen tájékozást szereznem. E mellett a kulturális és társadalmi haladás embere voltam a múltban és az maradnék a jövőben is. De minden haladási vágyamnak határt szabna városunk anyagi helyzete s lakosságának teherviselési képessége. Hiszen ha az anyagi eszközök rendelkezésemre állnának, a város és lakossága iránti rajongó szerzetemnél fogva, tündérvárost tudnék Szekszárdból csinálni, de mig uj jövedelmi források nem nyittatnak, tisztán pótadó utján ezeket a célókat megvalósítani nem lehet. Bármit hozzon a jövő, a választás esélye, meggyőződésem, hogy el fog jönni az idő, midőn az én megfutott földi pályám is némi elismerésben fog részesülni s lesz olyan is, ki virágot szór domboruló sir- halmomra, ezzel a mondással: A nép barátja volt. Köszönöm jóindulatuk szives megnyilatkozását. Bodának beszédét hívei éljenzéssel fogadták. Ezután még Sipos Márton beszélt lelkesen Boda mellett, mire az értekezlet véget ért. Legközelebbi érteuezletét a Boda-párt vasárnap délután tartja. A Szentkirályi-párti városi képviselők e hó 5-én, csütörtökön este 6 órakor a «Szek- szárd-Szálló» emeleti kis termében tartottak értekezletet, amelyen 83 városi képviselő és azonkívül nagyszámú érdeklődő jelent meg, úgy, hogy a terem szorongásig megtelt. Az értekezleten képviselve volt nemcsak Szekszárd egész intelligenciája, de a többi osztályok is igen szép számban. Az értekezlet elnökévé: Kamarás Béla nyug. főmérnök, városi képviselőt, jegyzővé pedig Molnár József gazdasági egyesületi titkár, városi képviselőt választották meg. Kamarás Béla üdvözölvén az értekezlet tagjait, utalt a polgármester-választás fontosságára és felhívta a megjelenteket, hogy szóljanak a tárgyhoz azzal a körültekintéssel és higgadtsággal, amit a kérdés jelentősége megkövetel. Elsőnek dr. Beöthy Károly ügyvéd, városi képviselő szólalt föl. A város közérdeke lebegvén szemei előtt, kifejti, hogy nem ismer rátermettebb jelöltet a polgármesteri állásra, mint Szentkirályi Mihályt. Ismeri Szentkirályinak képességeit, jól ismeri a hivatalos’ téren kifejtett munkásságát, vasszorgalmát, alapos gyakorlati és elméleti készültségét a közigazgatás minden ágazatában, ismeri nagy munkaképességét és egyéni megbízhatóságát. Mindezeknél fogva felhívja képviselőtársait, hogy ő reá adják szavazatukat, kit szive egész melegével ajánl és akinek tetterős‘működésétől városunk felvirágzását várja. Az a vád, hogy alatta a város kiadásai rohamosan fognak szaporodni, nem egyéb, mint kortesfogás, már azért is, mert a képviselő- testület az ő autonom hatáskörét és jogait csorbítani nem engedi és az uj polgármester a képviselő-testület határozatait tartozik majd pontosan végrehajtani. Beöthynek talpraesett fejtegetéseit 'zajos tetszés és éljenzés kisérte. Beöthy után — közkívánatra — Leopold Kornél dr. szólalt föl. Az ő álláspontját — úgymond — már ismeri az értekezlet. Nézete szerint, minta közügyeknél egyáltalán, városunk eme életbevágó fontossággal biró kérdésénél — A halálotok után: semmi. Hullák lesz- j tek s megtrágyázzátok a földet— S a lélek ? — Lélek nincssn. — Mi végre vagyunk hát a földön ? . — Hogy szaporák legyetek, amig éltek és megtermékenyítsétek a földet, amikor meghaltatok. — Én nem! ... Elégettetem holttestemet ! . . . — Nem lessz arra pénzed! Sokba kerül. S te- koldus maradsz örökkké. — Akkor mérget iszom . . . leöntöm magam petróleummal és meggyujtom, hogy porrá égjek. — S amig égni fog a tested fölmelegited a levegőt. A párák, amelyek belőled kiszállnak, eső alakjában lehullnak majd a földre és a hamu is előbb-utóbb a földbe kerül, hogy táplálékot adjon — talán valami haszontalan kórónak ! A sorsodat nem kerülheted el. — Oh be kegyetlen vagy! — Nem én vagyok az, hanem az Isten. Az Isten nagy arató! Buzaszemek vagytok, szegény emberek. Egy csűrbe kerül minden! A jó búza és a rossz búza. És még csak meg sem szitálnak benneteket, szegény emberek! Dermedten mosolyogtam és bambán csengett szájamról a régi kérdés, hogy hát akkor céltalan és csúnya az élet ?•! — Céltalan és csúnya — mondta a másik és nevetett. — Adósságokat csináltok és ezeket könyörtelenül behajtja rajtatok az uzsorás fűid. — S a szerelem ? — és sírtam. — Azt az Isten azért adta, hogy könnyelműek legyetek. Hogy mennél több legyen az, ember. Szerettek: emberek születnek; — az után meghalnak. S a föld néhány száz millió év múlva egy nagy, puszta temető lesz, amelyben több a trágya, mint a termőföld s ezért nem terem meg benne semmi. jr. — Hazudsz ! üvöltöttem. Röhögött: — Hogy hazudnám ? Hiszen te beszélsz belőlem! — Hazudsz ! —- és fölkaptam a lámpát, és őrjöngve hozzávágtam. — — — A nagy tükör, melylyel szemben ültem, csörömpölve hullt darabokra. , . . Már ekkor kint kivirradt. Az első napsugár éppen a Gizym arcképére tűzött: Oly szép volt! Oly szép ! . . . mint az élet 1 . . . most, hogy szétfoszlott-------a lámpafüst. pedig k ülönösen a személyes szempontokat és szubjektív érzéseket figyelmen kívül kell hagyni és alá kell rendelni a közérdek által megszabott tekinteteknek. Ne vezessen bennüket sem a rokonszenv, sem az ellenszenv, sem a barátság, sem a harag, hanem egyedül a városnak és lakosságának általánoslnagy érdekeit tartsuk szem előtt. Ha igazságosak akarunk maradni,'nem szabad arra tekintenünk, hogy mit kíván az egyes embernek az érdeke, hanem egyedül azt, hogy mit parancsol városunk 15 ezer lakosának az érdeke. Ismétli, amit az általa személyesen tisztelt és becsült ellenjelöltnek : Boda Vilmosnak is megmondott, hogy aki neki igazán jó barátja és aki neki igazán jót akar, az nem kívánhatja, hogy az ő korában egy olyan terhes, fárasztó és zaklatott állás — milyen a polgármesteri hivatal — ellátására vállalkozzék. Nálunk ugyanis kicsi a városi tisztikar létszáma — az igények pedig ezzel a tisztikarral szemben és a hivatali teendők rohamosan szaporodnak. Egészen más, ha apolgármesteri állás csak dekorativ természetű volna, ha nekünk volna egy főpolgármesterünk, aki csak reprezentálni, a közgyűléseken elnökölni kötele s és a munka javát az alpolgármesterek vagy a tanácsosok végeznék. De nálunk ami kezdetleges berendezkedésünk mellett és városi életünk fejlődésének küszöbén magának a polgármesternek vállaira nehezedik úgyszólván az összes munkakör, övé az egész felelősség, az ő kötelessége és feladata, hogy a munkával ő járjon elől a jó példával, ő vegye ki magának belőle a legnagyobb részt. Azért erre az állásra a férfikora delén, a munkaerő és munkaképesség teljében levő férfiúra van szükség. Nem vagyunk mi hálátlanok. Boda Vilmost olyan kivételes, nagy kitüntetés érte már évtizedeken keresztül az ö polgártársai részéről hogy a polgármesteri állás ezt a megtiszteltetést és díszt nem szaporítaná. A parlamentben Madarász Józsefen és Apponyi Alberten kívül senki sincs, akit ugyanaz a kerület annyiszor tüntetett ki bizalmával, mint a szekszárdi ke- rület Bodát — tehát igazságtalanság, ha hálátlanságról beszél valaki. Igen sajnálja, hogy az ellenpárt értekezletén a politikát is belevitt ék ebbe a kérdésbe. A városháza a munkának a helye, de nem a politikáé. A városházáról száműzni kell minden politikát. Elég nagy baja közéletünknek és a magyar társadalomnak» hogy a hasznos és alkotó munka helyett túlontúl foglalkozik a politikával. Valósággal szerencsétlenség lenne városunkra nézve, ha ide is behurcoltatnék a politika, ahol csak közigazgatási és más közérdekű kérdésekkel szabad foglalkozni. A múltban sem kutattuk — még ma sem tudjuk — hogy Hirling Ádám elhunyt polgármesterünknek milyen volt a politikai hitvallása ? Avagy ki keresi és ki nézi azt, hogy a közelismerés mellett működő jelenlegi városi főjegyzőnek milyen a politikai pártállása ? Erre a végzetes lejtőre lépni nem szabad, mert a politika a városi ügyekben megbénítaná a város fejlődését és az összetartó munkásságra hivatott képviselőtestület kebelében egyenetlenséget és gyülölséget idézne elő. Ezt elkerültük a múltban és el kell kerülnünk a jövőben is. Nekünk egy szakképzett, erős tetterejü, nagy munkabírású, jellemben és mindenképpen teljesen megbízható köztisztviselőre van szükségünk. Ilyennek ismeri Szentkirályit és egyedül a város közérdeke által vezéreltetve őt ajánlja polgártársainak a polgármesteri állásra. Leopold Kornél dr. után Boross Zoltán emelkedett fel szólásra és hozzájárulván az előző szónokok fejtegetéseihez, ajánlotta, hegy Szent- királyit küldöttség kérje fel az értekezleten való megjnlenésre. A küldöttség tagjaiul megválasztattak: Boross Zoltán, Szeghy Sándor," dr. Mayer Gyula, Leicht Lajos, Hauk Anta és Majsai István városi képviselők. Kamarás elnök az értekezletet a küldöttség megérkeztéig felfüggesztette. Néhány percnyi várakozás után megjelent a teremben Szent- királyi, kit az elnök üdvözölt, mire Szentkirályi
