Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-01 / 48. szám

2 1907 december í leg a villanytelep átvételével is — könnyen olthatnák lakosságunk minden haladás — és kulturszomját! Ez az a tér, melyen leendő uj polgár- mesterünk örök időkre szóló, fényes emlé­ket emelhet magának, de amely emléket persze a sokoldalú, kitartó munka legnehe­zebb köveiből fáradhatatlan erős váltakkal kell összehordania ! Miután pedig e kérdések célszerű és alapos megoldása rendkívül íok lelkiismeretet és szakmunkásságot igényel és pedig olyan természetüeket, melyekkel az első sorban közigazgatási ismeretekre támaszkodó polgár- mestert és tanácsost kizárólagosan terhelni nem lehet: igy a küszöbön álló idők egyik legelső és legsürgősebb feladatának tarta­nám, hogy a városi képviselőtestület az arra termett és azt vállalni kész tagjaiból egy pénzügyi szakosztályt alakítson, mely a város pénzügyi politikájának a helyes irá­nyítását és a szükséges tervezetek szakszerű kidolgozását is végezze. Mindenek felett a legfontosabb pedig az, hogy mindazok, akik városunk jövőjének e széleskörű megalapozását komolyan ''s igazán óhajtják, apró kicsinyességeket félre­téve fogjanak össze és zárt sorokba tömö­rülve,. lankadatlan szívóssággal szorítsák vissza minden vonalon azokat, akiknek a «haladást» csak üres frázis s akik valójában a régi állapotokkal egészen meg vannak elégedve. A gazdasági fejlődésképesség út­járól el kell hárítani minden (élő és élet­telen) akadályt! Mert bármily idealisztikusán gondol­kodjunk is, el kell ismernünk, hogy a ma­gasabb kultúra s a szellemi javaknak mind­nyájunk kedvelte finomabb virágai csakis egy bizonyosfoku anyagi jólét melegágyá­ban tenyészhetnek; ha tehát városunk jele­nének a munkásságát e helyes közgazda- sági mederbe tereljük, ezzel oly forduló­ponttá avatjuk jelen napjaink korát, amelyre a város szebb jövőjét élvező unokák is hálás büszkeséggel fognak visszatekinteni. Dr. Kr. Gy. VÁRMEGYE. A közigazgatás bizottság ülése. Tolnavármegye közig, bizottsága szerdán délelőtt 10 órakor tartotta november havi ülését Apponyi Géza gróf főispán elnöklete alatt. — Határtalan ! . . . — Minden véges: megöregszünk. — Csak azok öregszenek, akik vegetálnak.. — Tehát határtalanil szeret engem — a nullát ?! — Igen. — Akkor hát mit szeret bennem ? Önmagamat ? — No ! — Mikor először megláttam, nagyságos azszonyom, fagyos közönnyel csókoltam kezet. Másodszor csinosnak, kedvesnek, szellemesnek találtam. Harmadszor is találkoztunk és elhi­tettem magammal, hogy a legszebb asszony a világon. Azóta többször meghívott heti zsur- jaira s ma már oly őrülten szeretem, hogy a a legszebb, legbájosabb, legszellemesebb nőnek, az egyedüli tökéletes nőnek — képzelem. — Képzel ? — Igen. És azért szeretem önmagamat. Megalkottam bálványomat, ahogy az emberiség is a saját képére teremtette meg istenét, mit különben ma már széliében tudnak és szent meggyőződéssel hirdetnek. Jelen voltak: Simontsits Elemér főjegyző alispán helyettes, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Totth Ödön t. ügyész, Fink Kálmán kir. taná­csos pénzügyigazgató, Orffy Lajos, Jeszenszky Andor, Sass László, Szabó Károly orszgy. kép­viselő. Tihanyi Domokos kir. tanácsos tanfel­ügyelő, Alacs Zoltán kir. főmérnök, Béke Ferenc kir. alügyész, Hangéi Ignác dr. t. főorvos, Török Béla, Széchenyi Sándor gróf vbt. taná­csos, Perczel Dezső vbt. tanácsos, Bernrieder József, Kovács S. Endre. Elmaradásukat kimen­tették : Boda Vilmos, Bernrieder János. A főbb tárgyakból megemlítjük a követ­kezőket : Simontsits Elemér alispán - helyettes főjegyző bejelentése, hogy a sóhiány orvoslása érdekében a kereskedelmi ministerhez távirati felterjesztést tett tudomásul vétetett és ugyan­csak ez -irányban a bizottság a pénzügyminisz­terhez intézett távirati megkeresést. Rlopcsik György dunaföldvári lakos feleb- bezése, Vadas (Verstraff) Jenő örökség kiadási kérelme elutasittatott. A kir. államépitészeti hivatal személyi és dologi kiadásaihoz való hozzájárulás az 1907—8. évekre 9000 koronában, az utiátaláey pedig 1907. évre 2400, az 1908. évré pedig 3101 koroná­ban állapíttatott meg. Fleischer Ödön szekszárdi lakosnak a vasút menlén tüztávlaton belöli építkezéshez az enge­dély megadatott. A paksi takarékpénztárnak útadó kivetési panaszának hely megadatott. Bodrai József, úgy Fejes József és Jdzabó János felebbezési ügyében az I. fokú ítélet feloldatott. Az egyes hivatalfőnökök jelentéséből kö­zöljük a következőket: Az alispán? hivatalban elintézendő volt 1764 ügydarab, ebből elintéztetett 1450, köz- , gyűlési tárgyalásra hagyatott 133, hátralék 181, a hátralék fogyott 413 darabbal. Á közbiztonság állapota kielégítő volt. Fegyelmi eljárás nem fordult elő. A közutak állapota elég jó volt. A báta- széki állami közút átkelési szakaszának kiskő- burkolati munkálatai teljesen befejeztettek és igy e mindig rosszkarban levő állami közúti sza­kasz végleg jó állapotba helyeztetett. A kavics- szállitás nagyon lassan halad. Szekszárd körül az állami közúti szakaszokon a hengerelés meg­kezdetett. A törvényhatósági utakon a kavics- • szállítás befejeztetett (a tolna—dombori és duna- földvár—előszállási ut kivételével) és a kavics beágyazás is csaknem teljesen befejeztetett. A _________ILKA VARMEGYE,__________ — Tehát a bálványa vagyok ? — Az aranyborjúm, melyet én öntöttem s mely előtt azóta leborulok, melyet könnyeim­mel áztatok s amelyért ma, vagy holnap, vagy egy hét múlva . . . — Főbe lövi magát ... és megkacagtatja a világot! Komédia! — Bizony szomorú komédia — az élet s a legszomorubb jelenetek a legmulatságosabbak. — Én fogok kacagni a legjobban. — Tudom. — Hát hogyne kacagnék, mikor meghal egy nulla miatt, egy aranyborjú miatt. — Bálványom! . — Persze! A vadember talál a fűben egy dugóhúzót, mit valami borbarát misszionárius vesztett el, és bálványának mondja. Leborul előtte es imádja. Még elég hízelgő rám nézve, hogy aranyborjúnak és nem dugóhúzónak nevezett. — Ha előbb a dugóhúzó jut vala eszembe, annak neveztem volna, mert az szentebb a mű­veletlen vadak előtt, mint volt egykor az arany­borjú a félművelt zsidók előtt. Bonyhád körüli és a keselyüsi utón a he-nge- relés eszközöltetvén ez eddig igen rosszkárban levő utak is teljesen jókarba.hozattak. Apaks—rkölesdi útszakasz építése — apróbb e^yengetési munkálatok kivételével — befejez-- tetett; november végére a hengerelés és az egész útépítés' befejezése várható. A kónyi—szántói utón a földmunkának több mint fele, a tamási—darányi szakaszon' pedig 70 százaléka elkészült. A házi kezelésben a földmunkák minde- nött befejezéshéz közelednek, úgy a műtárgyak és uttesttartozékok építése is. A waggon-hiány miatt a Máv. az egész hónapon egy darab követ és egy szem kavicsot se szállított és e miatt a tervezett munkálatok tavaszra maradnak. A pénzügyigazgatóságnál elintézendő volt 5547 ügydarab, elintéztetett 4500 drb, hátralék 1047 drb. Vagyonátruházási végzés beérkezett 365 drb, ideiglenes házadó mentésség engedé­lyeztetett. 42 ésetben, Befotyt: egyenes adóban-347,399 kor. 55 fill. hadrrientességi dij­12,707 66 » szeszfogyasztási adó •47,916 27 » söradó ' 11 20 • » bor, húsfogyasztás, italadó 37,299 ' : 05 ellenőrzési illeték 247 » 98 » bélyegjövedek 2380 » — » dijjövedék 969 » 84 « belyeg és jogilleték 105902 » 53 » dohánye'.adás 140,492 42 * , Összesen: 695,322 kor. 49 fill. mely eredmény a múlt évinél kedvezőtlenebb 922 kor.. 49 fillérrel. A kir. tanfelügyelő meglátogatott 6 iskolát és pedig : Mőcsény, SzálKa,- Alsónána, Grábócz községekben. Az elért eredmény kielégítő. Az nj választott vármegyebizottsági tagok. Sióagárdon / Virányi Károly, Renczes János. Alsónyéken: Ifj. Szőke István (uj), Holcz Ede (uj), Sümegi Mihály (uj).. Bátaszéken: Bajó Pál (uj), Taffner János. Beszedics Ödön, Tassy László (uj). Bonyhádon megválasztattak: Szentiványi Miklós, Müller János (uj) és Gyalog István (uj). Bölcskén: Vajai István és Szőke Mihály (uj). Czikón : Vörösmarthy József (uj), Szommer Gyula (uj) és Valter Ádám tanító (uj). Becsen : Kis Szél Mihály (uj) és Pécsvárady József dr. (uj). — Mindenre tud felelni. Annyi azonban igaz, hogy ily furán m$g senkisem udvarolt nekem. — Mert küzdők önmagam ellen és még is jól esik látnom és bevallanom gyenge­ségemet. — Vagyis nem akar szeretni — és dü­höng, mert érzelmeit nem tudja visszafojtani s hogy ki ne kacagjam, jólesőnek mondja gyen­geségét. ~ Végzetem! — ön az én végzetem! — Hogy? | — Egymásra végzetesek leszünk, vagy máris vagyunk. — Szeret ? — Férjem van! . . . Éppen ide néz . . . A zongorajáték véget ért . . . Mindjárt elválunk és ki tudja mikor láthatjuk egymást! ... Ez volt az idén az utolsó zsur! . . . — Az utolsó ! — A jövő hét végén elutazom férjemmel .és a gyerekekkel. 1908. év Legközelebb jelenik meg VIII. évfolyam Garay János Képes Naptára # . , , -t - v*v' * Jeles szépirodalmi rész hagy címtár Érdekes képek Hirdetések még csak néhány napig vétetnek fel Molnár Mór könyvnyomdájában “1*5%

Next

/
Thumbnails
Contents