Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

XVII évfolyam _________43. szám. Szekszárd. 1907 október 27 Előfi zetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. «aKäEStSäESWSESS? POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatai: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadók!« ata I i telefon-szám II. t elelős szerkesztő és lap tulajdonos: " Förounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉJL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Szekszárd és a Duna. Előttünk a Duna és a Sárvíz. Hajó­közlekedésünk mégis teljesen stagnál. Képzelhető-e ennél szomorúbb állapot — sivárabb helyzet. Másutt milliókat és milliókat áldoznak, hogy megszerezzék és biztosítsák maguk­nak a vízi forgalom nagy előnyeit és áldásait. Nálunk úgyszólván az orrunk előtt van Közép-Európa egyik leghatalmasabb folyama és mi annak nem vesszük semmi hasznát. Hiába a természet minden bőkezűsége, ha azzal a mi javunkra élni nem tudunk. Sem ipari, sem forgalmi célokra nem aknázhatjuk ki a Sárvíz és a Duna közel­ségéből származható megbecsülhetetlen elő­nyöket. Vasúti forgalmi viszonyaink szégyen­letesek, mizerabilisek. Régebben volt saját hajóállomásunk és élénk hajózási forgalmunk, melynek hasznát látták termelőink, keres­kedőink, iparosaink. Most nincs hajóállo­másunk, mert az évtizedeken át üzemben volt gemenczi, utóbb pedig keselyüsi állo­másokat beszüntették, a tömegáru hajószál- litás is újabban teljesen szünetel, mert a holt Dunaág a gemenczi torkolatnál egészen el van iszaposodva. Eme bajokon, melyek gazdasági és forgalmi életünket annyira bénítják és káro­sítják, akar segíteni a Tolnavármegye tör­vényhatósági Bizottságához benyújtott követ­kező indítvány: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Gazdasági életünk fejlődésének egyik legfontosabb emeltyűje a forgalmi eszkö­zökben rejlik. Minél tökéletesebb forgalmi TÁRCA. Az élők világa. A polihisztorok faja kiveszett az emberi­ségből. Azok az egyszerre sok ismeretágat mű­velő agyvelők, a kikről a tudományok és a kultúra története reegemlékszik, az emberi is­meretek bővülésével egyre ritkábbakká váltak, s a tizenkilencedik század, a mikor az emberi megismerés példátlan munkát végzett minden irányban s eladdig alig elképzelt ismerettöme­get halmozott fel, egészen letűntek. A modern tudományok állása mellett a polihisztóriai szinte lehetetlenné vált. És mégis! Szükségünk van az ismeretek bőségére nemcsak abban a szak­ban, a melyet magunk művelünk hajlamból yagy kenyérkeresetből, hanem minden egyebek­ben is, ha müveitek akarunk lenni a szó ne­mesebb értelmében. Az igazi műveltségnek feltétele minden emberi dologban való tájékozottság, melyet nem­csak szakérdekből, az (letpálya által * adott kényszer okából, hanem lelki szükségből kere­sünk. Ez alatt nem értendő, hogy szakszerű avatottsággal ismerjük minden tudománynak anyagát; hisz ez a tudományos ismeretek rop­pant bősége mellett lehetetlen is. Hanem ér­tendő mindenekelőtt minden tudomány elemei­nek ismerete, valamint megértése azoknak az eszközök állanak rendelkezésünkre, annál több előny és haszon hárul azokból a ter­melő és fogyasztó piacokra, viszont a for­galmi eszközök gyarlósága és hiánya meg­bénítja, érzékeny kárral sújtja az összes gazdasági tényezőket. Hogy vármegyénk székhelyének és vidékének vasúti forgalmi eszközei meny­nyire primitive!?, mennyire nem elégítik ki a legszerényebb és legjogosultabb igénye­ket ártól fölösleges bővebben szótanom. Hisz köztudomású, hogy úgy a személy és áruforgalomnak ezen a vasúti vonalon következetesen évről-évre való rendkí­vüli emelkedése dacára, a közönség ér­dekeit szolgáló semmiféle újítás vagy haladás a szekszárd-sárbogárdi vonalon a vasút létesítése, vagyis 24 év óta nem történt, sőt az újabb időben eszközölt vál­tozások egyenesen visszafejlődést, vissza­esést mutatnak, annyira károsak és hátrá­nyosak azok. A magyar államvasutak egész hálózatában nincsen rá példa, hogy egy kulturális és gazdasági tekintetben ennyire fejlett, nagy és vagyonos népességgel biró vidéknek vasúti összeköttetése annyira el­maradott, a forgalmi igényekkel egyáltalán lépést nem tartó, nyomorúságos állapot­ban sinlenék, mint éppen a mi vasúti vonalunk. A vármegyei közigazgatási bizottság számos felirata, társadalmi mozgalmak, küldöttségek, az ipari és kereskedelmi kö­rök feljajdulása mindezideig hiábavalónak bizonyultak és a legvaskosabb sérelmek orvoslását célzó kérelmek és sürgetések állandóan süket fülekre, konok ellentálásra találnak. elveknek, a melyek tudományokban uralkod­nak. Ez elvek ismeretével áttekintést kap az ember arról az óriási kincsről, a melyet ezred­éveken át az emberiség tudományos ismeretek­ben összehalmozott, irányt talál a roppant ki­terjedésű útvesztőben, könnyebben érti meg a világot, a természetet, a társadalmat, felfog min­den uj jelenséget, részesévé válik a nagy em­beri haladásnak. Az általános műveltségnek egyéb, hasz- nothajtó érdemén kivül ez az emberi jelentő­sége. Lexikonok, enciklopédiák s egyébb sok vaskos kötetből összerótt gyűjtőmunkák nem felelnek meg ennek a célnak, mert vagy kiseb­bekig akkor hiányosak, vagy teljesek s akkor olyan roppant terjedelműek, mint maga a tudo­mányok összesége. Különben i^ bennünk el­részletezve, fogalmak, cimszók szerint rendezve vannak az ismeretek, tehát merőben ellenkező­jét adják annak, a mire a modern embernek szüksége van : gyűjteményes, részletező szak­munkát — összefoglaló, átfogó tájékoztató he­lyett. Ez alapvető különbségen kivül nem kis szerepe van az általános műveltség séljaira való kevésbé alkalmas voltukban annak, hogy hogy épp terjedelmük miatt körülményes a kezelésük és nehézkes a bennük való eliga­zodás. A »Műveltség Könyvtára« rendkívül sze­rencsés formája az általos műveltséget nyújtó Nem is ezzel a kérdéssel kívánok tiszteletteljes indítványomban foglalkozni, hanem forgalmi eszközeink egy másik ágára: vízi utainkra akarom a tekintetes törvény- hatósági Bizottság nagybecsű figyelmét fel­hívni. Vizi utaink, amennyiben ilyenekről nálunk komolyan szó lehet, sajnos, éppen olyan korszerűtlen színvonalon állanak, mint vasúti forgalmunk, sőt Szekszárd és vidékének nagy közönsége a vizen való forgalom összes előnyeitől (S áldásaitól újabb időben egyáltalában meg van fosztva. Mig a modern államod minden ipar­kodása és erőfeszítése oda irányul és semmi­féle anyagi áldozattól sem riadnak vissza, hogy a lakosság gazdasági érdekeinek elő­mozdítására a vizi forgalmat tökéletesítsék, vizeket szabályoznak, összekötő csatornákat létesítenek, a teknika vívmányainak felhasz­nálásával uj vizi utakat hoznak létre és ad­nak át a közforgalomnak, — addig nálunk az a szomorú helyzet, hogy a természet által ajándékozott, erre a célra — hogy úgy mondjam g ingyen praedestinált hatalmas vizi forgalmi eszközöknek kihasználásá­tól mi teljesen meg vagyunk fosztva. Tény, hogy a törvényhozás újabban nagy érdeklődéssel karolja fel és milliókat kitevő beruházásokkal iparkodik hazánk forgalmi politikáját a vizi utakon előbbre vinni, azonban — sajnos — mi ennek a közhasznú akciónak áldását nem élvezhetjük. Szekszárd városának és vidékének közvetlen közelében van a Sárvíz, tőlünk 12 kilóméternyi távolságban van pedig a Duna, amelyhez kikövezett ut vezet, azonban összefoglaló munkának. Nem száraz részlete­zést, felsorolást, adatot szolgáltat az olvasónak, hanem összefüggő, érdekes, színes előadást a tudományok és ismeretek egész rendszeréről. Megadja tehát első sorban az áttekintést egy- egy tudományon, együtt annak történetével s világos, közérthető megmagyarázásával azok­nak az elveknek, eszméknek, a melyeken az illető tudomány épülete alapszik. Ennek a magában is kielégítő nagy fel­adatnak megoldásával azonban nem éri be, hanem adja az egyes isméi etágazatok külön világát részletezve is, élvezetes, könnyen fel­fogható előadásban, igazi tudományos szellem­mel, de a száraz szakszerűség porfelhője nél­kül. Pedig ez a porfelhő az, amely miatt a legtöbb ember vagy nem bírja meglátni az is­mereteket, vagy nincs kedve, hogy a porfel­hőn keresztül is keresse őket. Forma, előadás, teljesség és magas tudományos szellem dolgá­ban a »Műveltség Könyvtára« az elő ilynemű munka a világirodalomban. És joggal ez büsz­kélkedhetünk, hogy a kezdés Magyarországból indult ki, egészében magyar elme kiváló gon­dolata s részleteiben magyar tudósok elisme­résreméltó s az ujnemü feladatban is teljes si­kerű munkája. Mindezt nem lehet elégszer elmondani. Valahányszor ennek a jelentős vállalkozásnak egy egy uj kötete megjelenik, az ember egyre újabb érdemét fedezi fel ennek a munkának.;

Next

/
Thumbnails
Contents