Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-20 / 42. szám
2 • DLNA VARMEGYE, 1907 október 20 ^7 kilom éteres vonalat kell kiépíteni, a több mint mégegyszer ilyen kiterjedésű pécs—bródi vonal helyett. A bátaszék— bar anyavári vonal nemcsak lényegesen róvidebb volta miatt, hanem azért is, mert egyenes, sik terület, nem kerül harmadrész annyi költségbe sem, mint a pécs—bródi yonal, azonkívül pedig, bármennyire elismerjük Pécs városának jelentőségét, a baranyavár—bátaszéki összeköttetés azért is előnyösebb, mert a bátaszék—bajai hid kiépítésével ez a vonal hatalmas transversalis jelleggel birna. Amikor a nélkülözhetetlen állami kiadások évről-évre ijesztő módon növekesznek, |i amikor a 2 százalékos kvótaemelés a közös kiadásokhoz való hozzájárulásunkat a legközelebbi 10 év alatt legalább százmillióval fogja emelni, mert a 10 év alatti többlet csak ma jelent kamatok nélkül 60 milliót, de a közös költségek előrelátható tetemes megnövekedése mellett ez 100 millióra fog rúgni, akkor a kontemplált vasúti összeköttetést biztositó 47 kilométer helyett 100 kilométernél hosszabb uj vasutat kizárólag állami költségen kiépíteni, valóban ritka nagylelkűsége és bőkezűsége a kormánynak Pécs városa iránt. Távolról sem szándékunk Pécs városának cirkulusait zavarni, ez nem lehet feladatunk és ehhez gyenge is a mi erőnk, csupán arra akartunk ráutalni, hogy milyen impozáns eredményeket érhet el egy város, amely akar fejlődni, amelyben van életrevalóság, tettvágy, modern szellem és áldozat- készség. A bátaszék—baranyavári vonalnak nem más, mint Baross Gábor volt a szószólója. Vármegyénk irattárában kell lenni annak a leiratnak, amelyet Baross ezelőtt 18 évvel ennek a stratégiai, gazdasági és forgalmi szempontból annyira jelentős vonalnak létesítése érdekében Tolnavármegye közönségéhez intézett. A mi tehetetlenségünk az oka, hogy ma is ott vagyunk, ahol voltunk évtizedek előtt, hogy nem ttídunk előre jutni, hanem haladás és fejlődés helyett satnyuló stagnálás az osztályrészünk. — A 2 százalékos kvótaemelés. A függetlenségi párt egy része hátborzongatással és nak, sok tekintetben szerencsésebbek nálamnál. A kicsiny ut a szürke városban, vagy zöld mezőn, mely bűnüket látta, parányi; hogy olyanokra találjanak, kik tettükről semmit sem tudnak, csak oly messzire kell menniök, mint a mennyit egy madár berepülhet hajnal s alkonyat között-; de énnekem a világ tenyérnyire zsugorodott össze s bárhova fordulok,, nevem ólombetűkkel van írva a sziklákra. Mert én nem a homályból jöttem a bűn pillanatnyi hírhedtségébe, hanem úgyszólván a hir örökkévalóságából a gyalázat örökkévalóságába, és mintha megmutattam volna, ha ugyan bizonyításra szorult, hogy a hírnév s a bűn között csak egy lépés van, vagy talán még annyi sem. Mégis, még abban a tényben is, hogy az emberek megfognak ismerni, bármerre megyek is, s tudni fognak életemről vagy legalább annak botorságairól, fel tudok fedezni valami jót magamra nézve. Ez kényszerit majd arra, hogy újra s lehetőleg nemsokára fellépjek mint művész. Ha csak egyetlen szép művészi munkát tudok produkálni, akkor megfoszthatom mérgétől a rosszakaratot, gunyjától a gyávaságot s kitéphetem a megvetés nyelvét tövestől. fogcsikorgássel fogadja a kormány kiegyezési javaslatát, főleg pedig a 2 százalékos kvótaemelésre vonatkozó részt. Nem azt kérdik a bajba került függetlenségi honatyák, hogy ki- birja-e az ország ezt az újabb terhet, hogy a kiegyezés tartalmaz-e rekompenzációt, hanem csak azt, mit szólnak majd a választók a kvótaemeléshez? Szóval a mandátum van veszélybe ! És ez talán nagyobb baj, mint ha a haza kerül veszélybe! . . I Pedig a háborgó törvényhozó urak megnyugtathatnák lélkiismeretöket, ha Andrássy, Kossuth és Apponyi belementek a kvótaemelésbe, akkor azt ők is elfogadhatják. Tényként megállapítható ugyanis, hogy Ausztriával, mint erősebb féllel, a kvótaemelés nélkül a kiegyezés megköthető nem volt, valamint tény az is, hogy kiegyezés nélkül 50°/0 kvótánál is nagyobb kár származott volna az országra az elmaradhatatlan gazdasági válság következtében. Aki előtt az ország, nem pedig a mandátum sorsa lebeg majd, az nem fog a kormány kiegyezési javaslatai ellen állást foglalni. Bezerédj István élet- és jellemrajza. A Magyar Tudományos Akadémia immár másodízben hirdetett pályázatot Bezerédj István élet- és jellemrajzára. A pályadijat Bezerédj Pál főrendiházi tag ajánlotta fel. A beérkezett négy pályamű közül azonban egyiket se n érdemesítették a bírálók a jutalmazásra, a kitűzött pályadij tehát ezúttal sem adható ki. Bezerédj István élet- és jellemrajzát megírni a leghálásabb feladatok közé tartozik. Egy jó emberrel, egy igaz emberrel ki ne foglalkoznék szívesen ? Kj ne merülne helé a legnagyobb gyönyörűséggel ilyen ember lelkének vizsgálatába? Hát még ha az illető a maga erényeit, a maga fényes tehetségét nem csupán egy kisebb kör, hanem egy egész nemzet javára gyümöl- csözteti ? Bezerédj pazarul áldozott gazdag szellemének és harmonikus lelkének kincseiből a köz javára s azt a mozgalmas kort, melyben élt, ha uj eszmékkel, uj gondolatokkal nem termékenyítette is meg, ha vezető szerepet nem játszott is, mégis elég erős egyéniség volt ahhoz, hogy befolyást gyakoroljon az eseményekre, hogy a nemzeti ujj ászületés történetében az ő szerény, de annál jellegzetesebb alakjáról meg ne feledkezzünk. Bezerédj élete tettekben any- nyira gazdag és saját korának szellemével any- nyira egybehangzó, hogy az ő biográfiájából, mint a tükörből, visszaverődik korának képe is. így vezeti bírálatát az egyik bíráló, Ballagi Géza, ki maga is időközben elhunyt. A bírálat rövid kivonatban igy szól: Az I. számú pályamű szerzője — jelige: «Negyvenöt évnek küzdése után felszólam- lottunk sírunkból» — jóllehet tett némi javításokat irályban, kompozícióban, legkevésbbé anyagban, de ezt a mértéket még távolról sem üti meg. Előadása végig sivár, élet, szin, hangulat, melegség nélkül való. Nem egyéb, mint száraz, élettelen krónika, melyben a Bezerédj életére vonatkozó nyers anyag van időrendben összegyűjtve. S amily kényelmes az anyag közzétételében és feldolgozásában : épp oly hanyag az anyag összegyűjtésében. Hogy Bezerédj magánéletének, társadalmi tevékenységének megírásához jóformán csakis Leopold Samunak, ennek a lelkiismeretes történetírónak, a Budapesti Szemlében megjelent jeles tanulmányát vette igénybe forrásul, ezen nem csodálkozunk, mert e tekintetben az össz'es források felkutatása rengeteg nehézséggel járt volna s a leggondosabb kutatás sem kecsegtethette őt valamirevaló sikerrel, miután Bezerédj tudvalevőleg összes iratait még életében megsemmisítette s kortársai, ismerősei körül már kevesen vannak életben. Végig vergődünk nagy kínnal a murikán és nem látjuk sem a hőst, sem a kort, sem a nagy eseményeket. Hőse nincs kapcsolatban az eseményekkel, az események sem önmagukkal. A II. számú pályamű, melynek jeligéje: «Minden törekvés szép, ha abból a hazára fény derül», valamint a ÍV. számú is, «Örök igazság» jeligével a pályázat feltételeinek meg nem felel. Mindkettőnek szerzője úgy -pályázik, hogy munkáját meg nem irta, tulajdonképpen csak mutatványt ad, tehát egyik sem vehető számban komolyan. A III. számú pályamű jeligéje: «Emléke oltva van a földbe, melyen élt.» E pályamű szerzője az írói mesterségben — a bírálók egybehangzó véleménye szerint — nem egészen gyakorlatlan. Előadása fogékony, sőt lebilincselő, viszi az olvasót. Természetes és élénk, a maga helyén lendületes, emelkedni tud melegségre, szinre, hangulatra. Mindamellett stílusa nem eléggé gondos és tiszta. Gyakorlott iró, aki azonban inkább hevenyész, semhogy gonddal Írna. Baja a hazai és külviszonyokat ismertető fejezetek nagy részének az, hogy Bezerédyről éppen csak azt olvassuk, hogy ő is ott volt. Ha e fejezetek helyesen is vannak komponálva, az Írónak látköre megvan, de mivel nem elég pregnáns, elúsznak az események és még inkább elúsznak bennük hőse. Bírálatát Ballagi Géza igy fejezi be: «Az előadottak után nem mulaszthatom el, hogy a már kétizben megkisérlett pályázat sikertelensége felett sajnálatomat ne fejezzem ki, annyival is inkább, mert a théma a legvonzóbbak közé tartozik s mert Leopold* Samu meg1- mutatta, hogy Bezerédj életét, a jeles férfiú emlékéhez mérten is meg lehet írni. VÁRMEGYE. — Őszi rendes közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága november hó 10. és 15-ike között tartja meg idei őszi rendes közgyűlését. A közgyűlés fogja a megyebizottsági tagválasztás határidejét megállapítani, ami az idén annyival fontosabb, mert a .most megválasztandó bizottsági tagok fogják a folyó évi december hónapban megtartandó megyei tiszt-, ujitást megejteni. / KÖZSÉGI ÉLET. Öcsényben a kanyaró terjedése közetkez- tében az összes iskolák és ovodák bezárattak. A simontornyai iparosok olvasó egyletének módosított alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. A szakadáti r. kath. munkás és gazdakör úgyszintén a mözsi rk. olvasókör módosított alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. Ozora község nagy unszolásra az ovoda átalakítás tervét és költségvetését elkészítette Trich János építésszel. A költség meghaladja a 9000 koronát. A község azonban szegénységére hivatkozna 2 évi halasztást kér az építkezésre. . A váraljai uj iskola terve elkészült. A költségvetés 21.300 K. 55295. — 15. ■ Minden külföldit fölülmúl _ r ... hazánk természetes ä ftlOliai ^I ^TTl^l -F0IT0S. ” büntetve. emme szénsavas-vizek királya: ==JElLVn Xl Kitűnő asztali bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak Kedvelt borvb! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható ! süt Főraktár: SALAMON TESTVÉREK cégnél^ SZEKSZÁRDÓN. MIT IGVIIffK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer.
