Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-29 / 39. szám
XVII évfolyam 39. szám. Szekszárdi, 1907 szeptember 29 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fel évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kiről elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasarnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Főid unkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Tolna- és Baranyavármegyék nagyiparának feltételeiről*) i. Tolna- és Bárányavármegyék nem alkotnak ugyan sem politikai, sem földrajzi együttességet, mégis multjokban s miként látni fogjuk, jelenők szociálgazdasági viszonylataiban is annyi a keresztező vonal, hogy nagyipari feltételeiket bátran együtt taglalhatjuk. Amikor nagyipari feltételekről szólunk, tisztában vagyunk azzal, hogy meddő kísérletezés a nagyipar fogalmát a kisiparétól pontosan elhatárolni. Nem is ily elméleti kiközösítés a mi célunk | inkább bizonyos gazdasági irányzatot, mintsem elhatárolható alakzattipust értünk azon, mikor nagyiparról szólunk.- A termelésnek ez a nagyipari irányzata jelenti a felgyártás mind finomabb munkamegosztását, jelent fokozottabb központosításra és kooperációra való törekvést, végül a gépek mind nagyobb mértékű s a munkásegyéntől önálló alkalmazását. A felgyártásnak ilyetén szervezése hatályosabbnak bizonyult az előző elszigelt- ségnél, sokoldalúságnál, szerszámvesződség- nél s igy egyenlő feltételek mellett a Nagyipar a kisparon s annál inkább a háziiparon ugyszólva mindenütt győzelmet arat. A nyersanyagok és a mozgatóerők sokkal egyenletesebb és belterjesebb kihasználását, kevesebb haszonvehetlen hulladékot és kevesebb erőpazarlást jelent ez a győzelem s igy általában kívánatosnak mondható. Az kérdésünk, mily mértékben érvényesül ez a nagyipari felülkerekedés Tolna- és Baranyavármegyékben, van-e reá mező- gazdaságunk, bányászatunk, házi- és kisiparunk mellett egyáltalán szükségünk, rendelkezünk-e feltételeivel, útba ejti-e reményeinket, ha pedig egyetemes diadalutja nálunk elakad : mi torlaszolta el haladását ? Nagyiparunk objektiv és szubjektív feltételeiről fogunk szólani a szerint, amint e feltételek túlnyomó mértékben emberi akarástól függetlenek, avagy túlnyomó mértékben attól függenek. II. A nagyipari termelés objektiv tényezőinek tekinthetjük: a felgyártásra szükséges nyersanyag, a motorikus célokra és vegyi változások előidézésére szükséges nyersanyag forgalmi eszközök, tőke és munkaerő jelenlétét. a) A felgyártásra szükséges nyersanyag. A két vármegye talaja dúsan megtermi a kenyérgabonát és a legkülönbözőbb takarmányokat, de a munka okszerű elosztása s a sokoldalú váltógazdaság kívánatossá teszik az ipari növények termelését is. Sörárpát és komlót a pécsi sörgyárak jórészt Baranyában vehetnek. Kipróbáltan alkalmas a két megye talajának túlnyomó része cukorrépa, burgonya, len, kender,, cirok, repce, gomborka és szöllő termelésére. A kender régtől fogva óriásira megnő a duna-drávai öntésföldeken és az átlagban méteres lenszalma sem ritka. Minthogy azonban Országh Lajos gazd. egy. elnök ur nézete, de a magam szerény Ítélete szerint is, Baranyának a szomszéd megyék gyárainak közelsége folytán mezőgazdasági nagyiparra ma reális szüksége nincs, Tolnamegye viszonylatait kell szemügyre vennünk. Tolnamegyében mezőgazdasági nagyipar egyáltalán nincs, de hiányzik az szomszédságából is. Pedig magasra fejlett mezőgazdaságának — Tolnavármegye müveit gazdaközönségének egyhangú ítélete szerint — agrárnagyiparra égető szüksége van. Itt látjuk meg első nyomait a két ipari zónahatárnak: Tolnában, mely különben sem mutatja a lakosság városokba tódulását, mezőgazdasági és nem városi iparra van szükség. A másik zóna Pécs ősi városára és előretolt dunai külvárosára: Mohácsra esik. Az ipari nyersanyagokból itt speciálisan megtaláljuk a kitűnő agyagot (Zsolnay-gyár) és az olcsó, közeli fát. Baranyának s a szomszédos magyar vármegyéknek 400,000 hektár erdejük van, amihez járul a szomszédos szlavón megyék gazdag erdőterülete: nevezetesen a verőcei (180,000 hektár s ebből 60,000 hektár tölgy). A dorongfaára volt 1904-ben kicsiben, átlagminőségben Budapesten 6 90 korona Győrött Zágrábban Pécsett 618 577 4-90 • A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének 1906. szept. 23. pécsi gyűlésén előadta ifj. Leopold Lajos. Ma virágzó iparágak Pécsett: agyagáru-, faipar-, sör-, pezsgőbor-, bőr-, keztyü-, gép-, rézáru-, tégla- és hordógyárai s most létesül egy állami cigarettagyár. b) Motorikus és kémikus nyersanyag. 1. Víz. A vízhiány a pécsi nagyiparnak nehezen orvosolható kalamitása. És pedig nem csupán az olcsó vizi-utaknak, hanem az ipari célokra szolgáló víznek hiánya is. így pld. a Dunagőzhajózási Társaság, mely Pécsre nagyobb kokszgyárat — esetleg festékgyárat is — tervezett, kénytelen volt e terveit a vízhiány következtében elejteni. Ugyancsak főként a vízhiány miatt nem létesült — mint tervezve volt — a cukorgyár és a selyemfonoda. Jó selyem-, valamint jó lenfonal előállításához különösen alkalmas a Duna vize, mely lassú folyásánál fogva sokáig ki van téve a levegő s a nap behatásának. Ezért ezek a gyárak a jövőben is inkább a Duna mellékén fognak épülni, tehát az első zónához fognak tömörülni. 2. Szén. Nem kevésbbé fontos eleme a nagyipari termelésnek s erről keservesen győződött meg ép az utolsó időkben a magyar gyáriparosság : a szén. Mint kihűlő szobában a kemence mellé, úgy fognak gyáraink a szén közelébe húzódni. A középminőséget alapul véve voltak a kőszén-árak kicsinyben kg.-kint 1904-ben Pécsett 188 fill., Budapesten 292 fill., Győrött 34Í fill. Hogy az ily különbség mily jelentőségű, azt meglátjuk abból, hogy az 1905. évben az ez évi 13 százalékos visszaesés dacára e bányavidék termelte ki az ország összes barna és fekete kőszenének mennyiségileg több mint 9, értékben több mint 12 százalékát s az országos fekete kőszén-termelésnek mennyiségileg mintegy 60 és értékben mintegy 55 százalékát. Azonban legyünk óvatosak ítéleteinkben, Fekete kőszén-termelésünk az utolsó tiz évben úgyszólván stagnált. Valami nagy termelési emelkedésre nincs a közeljövőben kilátásunk. A német osztrák kószénformáció régibb, mirt a mi baszunk. Anyakőzete megfelelőbb. Elég magas kalóriák mellett a mi fekete aknaszenünk hamuja Grittner elemzései között iO-on is felülmegy, a mábrisch- osztraui, karwini, porosz-sziléziai és angol aknaszenek hamuja 5 — 11 között variál. A mi bányászunk ugyanazon munkával, mint a sziléziai, morva és angol, jóval kevesebb elgőzöltetési egységet hoz fel, a mi vas- utunk ugyanazon teljesítéssel, mint a sziléziai, morva és angol vasút, jóval kevesebb elgőzöltetési egységet visz kilométertonnán- kint. Ebből következik, hogy e szénvidék szenének a közelben való feldolgozása kívánatos. Kőszénbányáink természettől adott helyzete egyáltalán nem oly rózsás, mint ahogy azt némelyek kívülről nézik. Eruptiv kőzetek bő előfordulása megdrágítja fekete szenünk termelését. Ezenfelül a mi bányáink szabálytalanul meredek dőléssel fekszenek és 'nem vastagon, ami megint lényegesen megdrágítja az üzemet. De épen mert a hozzájutás nehéz, mert vérmes reménységeinket le kell hütenünk, kell kiválóan megbecsülni a pécsi bányák közelségét, hisz másutt gyáralapitásoknál is a szénwaggon- kalamitásokat még előre be kell venni a kalkulációba. Pécs és vidéke pedig mind e kalami- tásból semmit sem érez. Főként azoknak a gyáraknak kell idehuzódniok, melyek a szenet nem csupán motorikus célokra, hanem kémiai változások előidézézére is használják. Ilyen gyárak például a keramikai gyárak, a cukorgyárak s. i. t. Ha a Zsolnay-gyár Szekszárdon, nem is távolabb épült volna, évi 12000 koronával költené többet szénre, mint igy, ami 300,000 korona elsülyedt beruházásnak felelne meg. A második zóna ime Pécs kőszén vidéke. c) Forgalom. A vizközpont és szénközpont, egyfelől a Duna-Dráva, másfelől Pécsvidék között a távolságot időben és tarifában redukálni, ez ma a két megye nagyiparának legmélyrehatóbb forgalompolitikai programmja. Ez óhaj jegyében épült egykor a pécs-mohácsi vasút s fog megépülni a közel jövőben a pécs-bátaszéki vasút. Forgalmi óhajaink további részei: az export-szempontok respektálása a Balkánnal való viszonylatokban s a Tolnamegye szivén keresztül Bátaszékig s innen Bonyhádig vezető vasút teherbírási képességének emelése, hogy a pécsi szén áldott közelségét Közép- és Felső-Tolna is érezhesse. Hosszú időn át a rossz vasúti összeköttetés elvonta Pécstől magas kultúrájú sűrűn lakott szomszédságát és teljesen elzárta tőle az Alföldet. A baja-bátaszéki áthidalás s vele a pécs-bátaszéki vonal szégyenfoltot törölnek ki a magyar közlekedési politika törHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
