Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-22 / 38. szám

XVn évfolyam 38. szám. Szekszárd, 1907 szeptember 22

TOLNAVÁRMEGYE

Előfizetési ár:

Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 »

Negyed évre . . 3 »

Egy szám ára . . 24 fillér.

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdim.

Egyes számok ugyanot kaphatók.

fiwi! mü ! Hhmw i 'll m um hw\

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelen minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz.

Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: Főrounkatárs:

Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Kéziratok vissza nem adatnak

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapító! árszabály szerint számíttatnak.

Legyen-e kiegyezés?

— lk. Közel tiz év óta folyik Ausztria és Magyarország kormányai között a párviadalnak beillő viaskodás a kiegyezés megkötése érdekében.

Mikor ezelőtt öt évvel azon az emlékezetes szilveszteri éjszakán, az akkori miniszterelnök : Szeli Kálmán megkötötte fcórber- rel az egyezséget, amelynek előnyeit elismerte mindenki, annak perfektuálása — sajnos — megakadt az obstrukcióba merült parlament munkaképtelensége miatt.

Az ellenzék abban az időben úgy találta, iíogy Magyarországnak legfontosabb érdeke, egyedül üdvözítő, nélkülözhetetlen életföltétele', a magyar katonai vezényszó és annak kiküzdése érdekében minden más kérdésnek parlamenti tárgyalását lehetetlenné tette.

Azóta megbukott Széli, megbukott Tisza István, jött és elpusztult a darabontkorszak, most pedig a Wekerle—Kossuth— Andrássy triász közel másfél év óta utazgat, fárad és dolgozik a kiegyezés létesítése ügyében.

Szerencsére ezt a kormányt nem fenyegeti az obstrukció réme, mert a mai többség, amely ha nem is megjavított, de kibővített kiadásban ugyanazokból az elemekből áll, mint az obstruáló ellenzék, csak elméletben követeli régebbi elveinek megvalósítás at — a gyakorlatban azonban számol a mindennapi élet követelményeivel és az elvek magas píedesztáljáról leszallva, nem gördít a kormány útjába nagyobb akadályokat és még csak ábrándképen sem hozakodik elő a magyar vezényszóféle nemzeti követelésekkel.

Már-már mind a két kormány kimondotta az Ament, amikor a kiegyezés 4igye az utóbbi napokban újból megrekedt és holt pontra jutottak a tárgyalások.

Reméljük és az ország érdekében kívánjuk, hogy a, kiegyezés mihamarabb létrejöjjön és hogy vége legyen ennek a végtelennek látszó vajudozásnak, bizonytalanságnak és alkudozásnak.

Igaz, hogy Ausztriának érdeke es haszna, hogy a kiegyezés létrejöjjön. — Azonban Magyarországnak, mint a gyengébb félnek, még nagyobb az érdeke, hogy meglegyen a kiegyezés.

Aki arról beszél, hogy máról-holnapra beállítja az önálló vámterületet és megcsinálja a magyar nemzeti jegybankot, azzal nem lehet komolyan szóba állani, mert vagy szédelgő, vagy tudatlan.

Igaz, hogy csak ipari államok gyarapodhatnak vagyonikg, gazdagodhatnak. — Azért el kell követni mindent, hogy ipari állammá alakulhassunk át. Ez az átalakulás vagyis az önálló vámterület alapján való bererdezkedes, eirnek előkészítő munkálatai azonban nagy időt igényelnek es 1917 előtt alig lehet rágondolni, hogy az önálló vámterületet életbe léptessük.

A közös vámterület mellett és keretében, úgy amint azt annak idején Baross Gábor tervezgette és amint azt most Szterényi hirdeti, ipari téren is nagy arányokban fejlődhetünk, sokat alkothatunk és ha addig céltudatosan dolgozunk, 1917-re már nem jár annyi rizikóval és veszélylyel az önálló berendezkedés.

Az Önálló nemzeti jegybank a pénzpiac mai helyzetében, mikor Európa és Amerika összes államai a pénzügyi válság okozta bajok és terhek alatt szinte roskadoznak, amikora pénz drágasága olyan, amilyen 30 év óta nem volt; amellett Magyarország tőkeszegény- sége közismert és a felszabadulható kis tőké- nek termelésünk fejlesztése és ipari föllendülésünk érdekében ezernyi helye akad ; a mikor Ausztria pénzben és vagyonban nálunknál jóval erősebb és gazdagabb, hisz a közös jegybank mellett is a magyar és osztrák járadék köz tt állandóan 3—4 százalék a disparitás, akkor a mi gazdasági céljainknak hatalmas erőforrásul szolgáló közös jegybank előnyeiről lemondani és a ; jelenlegi nehéz ‘ viszonyok között — a mai ! derout pénzügyi világban az önálló nemzeti jegybank felállításával kisérle.ezni, egyszerűen veszélyes és anyagi katasztrófával fenyegethet.

Ezt be kell ismerni mindenkinek, aki ! nem akarja a helyzetet mesterséges szépítő eszközökkel hamis álarc alá rejteni.

Mindezzel távolról sem akarjuk azt . mondani, hogy az ország mindenáron men- j jen bele a kiegyezésbe, akármilyen föltéte- | lek között is, hanem igenis nem szabad illu- zibkba merülni, a tényleges szükségletek I alapján egy elfogadható kiegyezést meg kell kötni és nem szabad az országot, amely az utóbbi évek politikai válságai alatt már rengeteg kárt szenvedett, közgazdasági téren | is komoly válságba sodorni. Bizalommal lehetünk a kormány iránt, hogy az országra nézve káros kiegyezést nem fog kötni, nem fog az országgyűlésnek elfogadásra ajánlani. — Ennek előföltétele azonban, hogy az (.rszággyülési pártok támogassák a kormányt nehéz helyzetében és belső pártvillongásokkal ne zavarják' és ne nehezítsék meg az ő munkáját. A Hentaller Lajos- féle nagy hazafiak ne akarják minduntalan megmenteni a hazát, hanem bízzák annak ügyét az ő vezéreikre. Egyáltalán & függetlenségi párt hagyjon fel az üres frázisokkal és puffogó handa-bandákkal. Legyen bennük annyi őszinteség és erkölcsi bátorság nyíltan bevallani és a nemzet elé állani azzal a vezéreik által már konstatált beismeréssel, hogy a 67 puszta negaciójával felelősség mellett kormányozni és az ország ügyeit sikeresen intézni nem lehet, hanem, mint egyetlen pozitív államjogi alapra: a 67-es'kiegyezésre rá kell államok. Hagyjanak fel a fából vaskarika féle politikával, amely függetlenségi lobogó és cégér alatt 67-es politikát érvényesít a gyakorlatban. Világosítsák fel a választókat és ne engedjék az eszmék zavarát tovább terjedni, hogy az országnak konszolidálása, békés anyagi és kulturális fejlődése érdekében a 67-es alapra vagyis az Ausztriával való kiegyezésre szükség van és hogy az önálló hadsereg, vám és jegybank követelése — bármily széphangzásuak ezek az elméletben — a gyakorlatban ez- időszerint egyáltalán keresztül nem vi futók.

Az uralkodó személyének közösségénél és hazánk geográfiái helyzeténél lógva, nemkülönben azért, mert mi még mindig csak mező- gazdasági ország vagyunk — és az utolsó századok történeti tanulságainál fogva nekünk az Ausztriával való közösségre szükségünk van. Evek körültekintő, okos és célirányos nagy munkájával elő lehet készíteni és meg lehet szerezni az önálló berendezkedéshez szükséges föltételeket, de a mai viszonyok között elposványosodás — a legziláltabb helyzet — valósággal a sötétbe való ugrás az Ausztriától- való hirtelen gazdasági elszakadás. — A kereskedelmi és vámszerződések, a jegybank nem politikai, hanem első sorban gazdasági vagyis pénzkérdés.

A kormány helyesen cselekszik, ha késhegyig védekezik az osztrákok kapzsi követelései ellenében és az ország érdekében minél több előnyt, hasznot és kedvezményt kiforszirozni iparkodik. A király is nagy hive annak, hogy a két ország között létrejöjjön a megegyezés. Ám hasson az ő osztrák tanácsosaira, hogy ezek mérsékeljék az ő követeléseiket és önzésüket.

A kvóta fölemelése egymagában véve nem lehet ok á kiegyezés elejtésére. Ha a kiegyezés biztosítani fogja az ország békés gazdasági fejlődését, ha Ausztria megmarad termelésünk, mezőgazdasági cikkeink, állataink biztos és legnagyobb fogyasztási piacának, ha viszont a mi iparunk támogatása és fokozatos föllendülése mellett kiszoríthatjuk az osztrák ipari cikkek jó részét, amire a most alapítandó számos textil- és más hasonló ipari vállalat reményt nyújt, ha a hadsereg szükségleteinek beszerzésénél az eddiginél nagyobb arányban részesítik Magyarország ipari és mezőgazdasági termelései, ha a vasúti és egyéb tarifák, a készfizetések fölvétele, stb., stb. jelentékeny anyagi előnyöket és kedvezményeket biztosítanak, akkor a kvóta arányos fölemelésébe bele lehet nyugodni.

Tehát ab ovo nem perhorreszkálható a kvóta fölemelése, mert nem a jelszavakon való puszta nyargalásra van szükség, hanem észszerű, gyakorlati politikára, mert a dogmákból nem élhetünk meg.

— A néppárt elhagyja a koalíciót. Az utóbbi időben sok szó esett arról, hogy Rakovszky Istvánt kibuktatják a képviselőház alelnöki állásából és helyébe Barabás Bélát fogják meg- I választani. A néppárt, melynek hivatalos lapja az utóbbi napokban egyre heves támadásokat intéz a függetlenségi párt ellen, a leghatározottabban foglalkozik azzal a tervvel, hogy a koalíciót elhagyja és ellenzékbe megy. Erre vonatkozólag fővárosi tudósítónk a legmegbizha- I tóbb néppárti forrásból a következőket jelenti: Nincs a néppártban két vezető tényezőn, Zichy Nándor grófon és Zichy Aladár grófon kívül egyetlen barátja a tüggetlenségi pártnak, a mostani koalíciós politikának, a koalíció kötelékében való benmaradásnak. És előreláthatólag már most be is következik a pártnak a koalícióból való kilépése. A nyár folyamán hetenkint tartott bizalmas értekezletek készítették ezt elő s ma azt az információt kapjuk, hogy a szakadás olyan közel van, hogy már az ország-