Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

XVII évfolyam 37. szám. . Szekszárd, 1907 szeptemb er 15 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 12 korona. Fél évre 6 » Negyed évre . . ß » Egv szám.ára . 24 fillér. Klftfizpt«sefep-t ós hirrletésekel a kiadó- nivHtídon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papickereskedésp S/.okdzárdon. Egyes szamok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ."■IMÍminden vasárnsn). Szerkesztőseg es kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő es laptulajdonős: Főrpunkatárs : Or. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap. szellemi i észét illető köz­lemények, valamint az előfl.te- tési-k és a hirdetések is a szer- Vi szlőségbez intézondők. 1 ttr.éltíCöH«iJt _ aiéfáékoltoii mogul lapító árszabály e/.urlttt s/ámittatu&k. Árpád emlékezete. Szokatlan fénynyel ünnepli ma az ország honszerző Árpád emlékezetét, a pusztaszeri síkon, hol a hagyomány szerint a honfog­lalás befejeztével az országszervező gyűlés végbement. A kegyelet megnyilvánulásai elemi erő­vel szoktak nemzetünk kebléből kitörni. Az érzelmi kör, melyben a magyar lélek él és amely az ősi dicsőség rég letűnt korszakai után évszázadok óta hasztalan eped, köny- nyen érthetővé teszi a tulcsapongó oda­adást, melyet nemzeti nagyjaink emlékezete iránt tanúsítunk. És ha a pusztaszeri fényes ünnep, melyben az egész magyar nemzet részt vesz, lélekemelő összhangban tünteti is föl az egész magyar fajt és annak sziv- világát, nejünk mégis úgy tetszik, hogy honszerző Árpádnak emléke, ha kit rölhetet- lenül él is minden magyar szivében, eddig nem részesült az őt megillető, láthatóan is kifejezett méltó megtiszteltetésben és meg­örökítésben. Az idők örvendetes jelének tartjuk, hogy e téren változás állt be és a nemzet kegyelete magasan felcsapó lángokban for­dul Árpád mithoszi alakja felé, aki minden időknek egyik legnagyobb és legszerencsé­sebb hadvezére és egyik legnagyobb és leg- bölcsebb uralkodója volt. Messzire vezetne, ha a honíoglalás világhistóriai nevezetes­ségű tényével és nemzetünknék a vezérek korabeli történetével akarnánk foglalkozni. De annyit elmondhatunk, hogy a magyar honfoglalás a világtörténelemben páratlanul álló haditény volt, melynek dicsősége egy­aránt illeti meg úgy a fővezért, mint jeles hadi népét, melynek katonai erényei és TÁRCA. Az élőhalott. Irta: Jeanne Marni. (Tavasz; délelőtt tizenegy óra, remek szép idő.) ; Alberta (harmincéves). Pierre (harminchatéves). Kocsis (hatvanéves). Pierrc és Alberta együtt jönnek ki a Rue de Berri egyik házából. Kocsi áll a ház előtt. Alberta beül. Pierre egész halkan néhány szót vált a kocsissal. A kocsis: Értem ! (Sietve Albertára pillant; lovát megcsiklandja ostorával; a kocsi elindul.) Alberta: Mit mondtál neki ? Pierre: Kinek ? Alberta: A kocsisnak. Pierre : Megmondtam neki a cimet. Alberta : Egyebet nem ? Pierre; Nem! Alberta: Azt hittem, hogy mintha . . . Pierre: Mit ? Alberta: Semmit! Csalódtam. (Csend.) Alberta (újra) : Mily szép ma az idő I Mi­lyen gyönyörű a reggeli napfényben a Champs Elyséesl Oh! Mily illat! Mondd, Pierre, miért nem ültünk nyitott kocsiba? Pierre: Nem találtam. tökéletes harci taktikája mai napig utol- érhetetlenül állnak a bámuló világ előtt. Es ez a harcos nép, mely ezer évvel ezelőtt országot hódított és azóta ezernyi irtó hadjáratban védte övéit és reszkettette meg az ellenséget, arra lenne kárhoztatva, hogy idegenek, id 'geh nyelven tanítsák neki a hadi technikát ? Ezt annál kevésbé lehet feltételezni, mert a harci ‘ erények ma is teljes mértékben meg vannak a magyar népben, csak alkalom és vezér kellene, hogy az eredményesen kifejthető legyen, Mint uralkodóról, kevés tör énelmi adat maradt Árpádról, de az tény, hogy ő az egész nemzet választása utján jutott a fő­hatalomhoz és hogy arra, mint tettei bizo­nyítják, teljesen méltó volt. És Árpád nem­csak honszerző és honfoglaló, hanem hon­alapító és honszervező is volt. A magyar királyságot nem Szent István alapította, ha­nem Árpád; Szent István csak a koronát szerezte meg hozzá. Az ország szervezését is Árpád csinálta meg, Szent István csak reformálta azt, a törzsfők hatalmának meg­törésével, a várkatonaság létesitésével és a hierarchia uralomra juttatásával. Árpád ala­pította meg az Árpád-dynasztiát, mely nem­zetünket' a jeles uralkodók egész sorával ajándékozta . meg és az európai uralkodó családok mindenikével közel rokonságba jutott. *Az Árpád dynasztia igazi nemzeti dynasztia volt, mely saját házi politikáját követte ugyan, de ezzel a magyar nemzetet nagygyá és hatalmassá tette és már nyolc- száz évvel ezelőtt kiépítette és kialakította Magyarországot, mint önálló Dunai államot, melynek szava és karja a Fekete tengerig ért, jobban és erősebben, mint most az e célra szövetkezett Ausztriának és Magyarországnak. Alberta: Mint rendesen, a mikor szép idő -van; csak esett volna az eső! .Bocsásd le kér­lek az aolakot, hadd tóduljon be a friss levegő. (Pierre mindkét oldalon lebocsájtja a kocsf ablakát.) Alberta (kihajolva).: A levegő enyhe . . . oh . . . milyen enyhe ! Ma olyan szép lesz künn a falun! Pierre : Igen, aztán^ meg annak is örülök, hogy pár napra el akarsz menni Michel doktor­hoz. Az nagyon ügyes ember és kitünően fog kezelni. Alberta: Nekem nem kell se orvoá, se ügyes kezelés. Nem vagyok én beteg. Tudom én jól, mi a bajom. Egy kis pihenő kell a zöld­ben Ha Michel doktor, a te barátod mást is akarna velem tenni, elkergetem — ezt meg­mondom neked nyiltan. Nyugalom, fa, virág, ez minden, ami nekem kell és alapjában véve mégis olyan kevés. Pierre : Látodjés ezt Michelnél mind meg­találod. Háza gyönyörű. Egy nagy -síkság kö­zepén van, hatalmas rétek, folyó vagy. inkább patak, melynek kristálytiszta vize. Aztán meg a remek erdők ... majd meglátod. Alberta: Megfulok az erdőben . . . Az erdőbe sohasem fogok elmenni. A szabad mező­ket szeretem ott leülök egy fa alá és elnézek messzire a síkon; oh, hogy szeretem a síksá­got . . . fölötte a végtelen mennyboltozat és a messze szemhatár. Mindaz a dicsőség, mi Magyarországot a múltban érte, az Árpád erős kezei által lerakott alapokon következett el reánk. Illő és helyes dolog tehát, hogy e ‘nagy hódit» és honszervező halálának ezredik évforduló­ján a nemzet kegyelete hálásan forduljon feléje. Költők, szobrászok, szónokok örökít­sék meg az ő hervadhatatlan dicsőségét. Nem alkothatnak oly nagyot,- oly magasz­tost, melyet Árpád meg ne érdemelne. Mi pedig, az ő hálás nemzete, tegyünk szent fogadalmat, hogy ezt az országot, melyet ő szerzett, ezt a nemzetet, melyet ő vezé­relt, minden viszontagságok között megtart­juk magyarnak, mert csak igy leszünk méltó utódai a honfoglaló Árpádnak és vitéz harci népének : a rég porladó ősöknek. F. M. VARMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10-ikén tartotta szeptember hónapi ülését Apponyi Géza gróf főispán elnöklete alatt. Jelen voltak : Döry Pál alispán, Simon- tsits Elemér főjegyző, Papp Gyula h. árvaszéki elnök, Fink Kálmán kir. tanácsos, pénzügy­igazgató, dr. Rangel Ignác t. főorvos, Totth Ödön t. ügyész, Nagy Béla tanfelügyelőségi tollnok, Alacs Zoltán kir. főmérnök, Orűy Lajos, Jeszenszky Andor, Bernrieder János, Fischer Imre kir. ügyész, Szabó Károly ország­gyűlési képviselő, Bernrieder József, Boda 1 Vilmos, Török Béla, Sigora Lajos tőrvény­Pierre: Michel háza magaslaton fekszik. Alberta : Oh, ez szép ! Reggelenként majd kinyitom az ablakaimat és nézem, mint kél a nap. Láttad már valamikor, mily lassan, mily ünnepélyesen emelkedik ? A. mikor aztán fenn van az égen és olvanná fejlődött, mint egy vér­piros virág, igy szólok hozzá: «Nos, tedd hát kötelességedet: dolgozzál, dolgozzál! Most, most aludni akarok!» Bevonom ablakom függö­nyeit, lefekszem ágyamba és alszom . . . Aludni fogok mosolyogva, boldogan, mivel én alhatom és a napnak dolgoznia kell. Pierre: Hát olyan nagyon fáradt vagy, kedvesem ? Alberta : Ah, e. több fáradságnál: én . . . de nem félsz, nem aggódol majd, ha megmon­dom mi vagyok ? Pierre: Nem. Alberta: Akkor hát miért nézesz úgy reám? Miért nézed a járókelőket? Van valami különös rajtam ? Csúnya vagyok, nevetséges ? Beszélj hát! Pierre : Ne kiabálj 1 Nagyon szép vagy f Csak ne kiabálj! Alberta: De hiszen nem kiabálok. Hallgass rám, titkot akarok neked elárulni . . Ugy-e, most már egészen csendesen beszélek ? Senki sem hallhatja, mit beszélek. De ki is hallhatná a kerekek zajában ? Halld, Pierre. Már több vagyok, mint fáradt! Én ... de ne félj 1 . . . Én halott vagyok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents