Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
6 TOLNA VÁRMEGYE. 1907 augusztus 25 tanultak és előmenetelükről nyilvános iskolától kívánnak bizonyítványt nyerni, előlegesen az igazgatónál tartoznak jelentkezni. A vidéki szülők helyesen cselekszenek, ha gyermekeik szálláshelyének megválasztásában az igazgató Útmutatását veszik igénybe, aki szivesen ajánl megfelelő' szállást nyújtó családokat. Különösen figyelmeztetem végül a szülőket, hogy tisztátalan ócska tankönyvek használatát a tantestület meg nem tűri, azért ilyenek : megvételétől a a tanulók óvakodjanak. Az intézet továbbá csak olyan tanszereket fogad el, a melyek célszerűség szempontjából megfelelőek és hazai gyártmányok. Az igazgatóság. — A szekszárdi izr. elemi iskolában az 1907 — 1908. iskola-évben a behatások folyó évi szeptember hó első három napján 8-tól 12-ig lesznek megtartva. A később jelentkezők csak igazolás mellett lesznek beírathatok. Tandíj egész évre 40 korona, mely havi 4 koronás részletekben is fizethető. Az első osztályba csak azon gyermekek vétetnek fel, kik hatodik életévüket már betöltötték, vagy legalább még a folyó év végéig azt betöltik. TÖRVÉNYSZÉK. — Rablógyilkos asszony Bölcske községben ez évi április 9-én özvegy Bordács Józsefné beretvával átvágta Árvái Jánósné nyakát és az ilyképpen meggyilkolt asszony pénzét elrabolta. A szekszárdi esküdtbiróság rablással párosult gyilkosság miatt életfogytig tartó fegyházra Bordács Jőzsefnét. A kúria formai okok miatt megsemmisitotte a szekszárdi esküdtbiróság Ítéletét és uj tárgyalást rendelt el. KÖZGAZDASÁG. A homokkötésröl és ákácz-tenyésztésröl. »Némely tudnivaló a homokkötésről és az ákácz-tenyésztéséről« címmel Földes János az «Erdészeti Lapok« legutóbbi számában gyakorlati értékű fejtegetéseket közöl, melyek vármegyénk egyes vidékeinek viszonyaival foglalkozván, azokat egész terjedelmökben a következőkben ismertetjük : Aki a budapest-pécsi vasútvonalon haladva. Pincehelyen túl a Görb i-Belecska és Hidegkút közötti dús növényzettel borított dombokat látja, nem bir tudatával annak, hogy ott még 40—50 év előtt homokpusztaság terült el, mely sok helyen műveletlenül hevert, csak egyes nyárfaerdőcskék ésitt-ott homo«<bavesző források környéke képeztek egy-ejy oázist. De helyenként voltak kigyérült öreg tölgyesek, úgynevezett avasok is, melyek odút lakó négylábasoktól s madaraktól voltak elevenek. E pusztának Hidegkút felé eső részét atyám kezdte megkötni az erdősítésre legalk álmatlanabb esztendőben, a hírhedt ! 863-ik évi aszály idején. Mint gyermek, nagy érdékkel kisértem azt a műveletet. Útmutatóul egy kis füzetke szolgált Coburg hg. erdőmesterétől, ki a saját maga által végzett erdősítéseket irta meg benne, melyek azóta szép erdőkké nőttek fel i vacsi homokpusztán, sőt, tán ismételten is, tarolás álé kerültek. En is belé-belé bukkantam e könyvecskébe, hol némi illusztrációk voltak. Annyit tudok belőle, hogy ez a németországi szakember nagyon el volt ragadtatva a mi homokunk nagy termékenységétől s hajtóerejétől, ha sikerül nyugalomba hozni; hogy abban nemcsak az ákácz, de mindenféle fanem, mint az eper, melyet szintén fel-, használ, sőt a tölgy is megnő. Ebből megint azt az okulást nyertem,, hogy Németországban sokkal mostohábbak a homokterületek termőhelyi viszonyai. Atyám fagyaiból létesített igen jól diszlő szélfogókat, ezek közé sorokba vetette az ákác- magot; de ezt otthon a ragyogó szép májusi reggeleken először leforráztatta. A vetés szépen kikelt, de a forróságban tönkrement A száraz északi szelektől bolygatott homok azonban mindjobban futóvá vált s a fekete szélen is beljebb-beljebb vonult, elborítva mindent, mit útjában talált. Bámulva néztem, hogy helyenként a rozsnak csak kalásza, másutt meg gyökére látszott ki s derengeni kezdett előttem, miért vált itt szükségessé a homokkötés. A veszély sürgetőé volt. Most már kanadai nyárdugványokkal a régi mód szerint, folytatódott a munka. De bármily mélyen eresztették a fúrt lyukba a félméteres dugványt, helyenként úgy kifújta ezt is a szél, hogy botként hevert a felületen, másutt annál szebben diszlett. Innen magyarázható a többi már ilyképp beültetett homokon a nyárfaerdők ligetes volta. A munka még évekig folytatódott s mégis az ákácz ültetése, bizonyult legalkalmasabbnak. Mind ezt, mind az avasokat most már kiszorította a szőlő, melyet először egy belecskai nemes ember telepitett e vidéken, ugyanazon időtájban, az egész világ nagy ámulatára. Azóta a fillokszera felszöktette árát ezeknek az előbb értéktelen területeknek és Nagy-Dorog és Paks között is viruló szőlőterületté vált az a végtelenül unalmas hömokpusztaság, melyen oly Tassan cammogott hajdanában az utas keresztül. Magam szintén nagy területeket ültettem be akácczal a ’homokön, de agyagtalaion is s arról győződtem meg, hogy bármily kiirthatatlan szi- vósságu e fa, ha egyszer gyökeret vert, mégsem szabad annak megtelepítésénél a legegyszerűbb körülményt sem figyelmen kivül hagyni, amire pe 'ig oly könnyen hajlandók vagyunk ; s ez okozza aztán, hogy némelykor nem sikerül az ákácz a legjobb talajon sem. Először figyelmébe ajánlom mindenkinek, hogy az ákáczmag lefor- rázását el ne mulassza sohasem, mert keserves tapasztalatok révén jutunk arra a meggyőződésre hogy mennyire szükséges az. A le nem forrázott mag nagyon rendetlenül, vontatottan kel, úgy hogy még június vége felé is egyre kel, ami aztán akadálya annak, hogy kellő időben a gyomtól tisztítsuk. Pedig a gyom iránt a legérzékenyebb fás növények egyike az ákácz. A későn kelő csemete kellőleg meg nem fásodik őszig s elfagyásnak vagy felfagyásnak van kitéve. Azért éppen a gyorsabb kicsirázás s ezáltal hosszabb tenyészidő s igy erősebb csemeték nyerése miatt szükséges a leíorrázás. Az fiy mag egy hét alatt kikel, mig a leforrá- zatlan hetekig hever a földben s akkor is lassan, egyenetlenül kel ki. Az ákáczmag kelésének azáltal kívánt egynémely erdőtiszt hosszabb időt szabni, hogy korán, mindjárt tavasz nyiltával vetette a forrázásán magot, de ez a vetés az elfagyás miatt hézagossá, hiányossá vált, itt csak az utólag kelő csemeték maradtak meg. Az ákáczmagot a fagyos szentekre való tekintettel, május 10-ike előtt nem szabad elvetni, ha siirü egyenletes sorokat akarunk létrehozni. A másik megszívlelendő tanács, amit adhatok, az ákáczcsemeték csonkítása az elültetés után. Ennek szükségességét rendes időjárás mellett nem szoktuk észrevenni. Csak akkor tűnik fel haszna, mikor olyan száraz évek köszöntének be, amilyen az 1904. és 1905-iki esztendő volt. Ekkor azt tapasztaljuk, hogy a csonkitatlan csemeték mind ieszáradnak, leg- legföljebb a gyökfőn hajtanak ki vékony sar- jakat, amelyeket azután a gyom könnyen elfojthat. Ellenben az arasznyi csonkra vágott ákáczcsemeték ecsonkonigen erőteljes hajtásokat eresztenek és száraz esztendőkben is baj nélkül túlesnek az aszályon. De a csonkításnál megint ne essünk túlzásba. Mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a tövig levágott ákáczcsemete megint egytől-egyig kiveszhet, ha a körülmények nem a legmegfelelőbbek. A csemeték elföldelésére nézve kiváno"k még valamire figyelmeztetni,, miről a tankönyvekben nincsen szó, de a praktikus szakember megfigyelésén alapszik. Előadódik olyan eset. hogy a csemetét késő őszig ki kell szedni, a terület más célra lévén fordítandó, még mielőtt lombjait levetette, bár a vegetáció szünetel. Az ilyet, ha szállítani nem lehet, tavaszig jól el kell földelni. A lelkiismeretes gazda, attól való félelmében, hogy a csemete gyökere á mélyen kiaszott földben elfonnyad, tulbő.ven meglocsolja az árkot, melybe a csemetét rakja, mielőtt a földet reá borítja. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy e művelet a gyökérnek könnyen megárthat különösen a tölgynél. A gyökér u. i. kékes színbe játszik, mintha megfülledt, megrökönyödött volna, mely színváltozás ha nagyobbmérvü, a csemete pusztulását, de legalább is nehéz meg- fogamzását idézheti elő. Azért a csemetét takaró földnek, vagy pakolásnál a mohának is legyen elég nedvessége, de az a vizenyősségig ne fokozódjék. Ezek mind oly egyszerű dolgoknak látszanak, hogy sokszor emiatt ügyet sem vetünk rájuk : az úgynevezett erdészeti ÄBC-be vágnak mint Kozesnik igen találóan nevezte volt ezeket egy hasonló irányú cikkében, amelynek nemtudását, illetve elhanyagolását sokszor érzékenyen boszulja meg a tapaszt! .lat. Azért azt hiszem, hogy e megérlelődött adatok közlésével nem végeztem felesleges munkát. Földes János. Állatbetegségek. Lépfene: dunaföldvári járás: Dunaföldvár; központi járás : Decs ; simontornyai járás : Tolnanémedi; tamási járás : Szemcséd. Veszettség : dombóvári járás : Szakcs ; dunaföldvári járás : Paks ;- tamási járás: Ozora. Takonykór: dunaföldvári járás: Madocsa. Rühösség: dunaföldvári j\: Madocsa, ló. Sertésvész : dombóvári járás: Kocsola, Ujdombóvár; dunaföldvári járás: Fadd, Kajdacs, Paks; • központi járás: Bátaszék, Gindlicsalád, Simonmajor, Tolna ; simontornyai járás ; Beleska, Gyönk, Kisszékely ; tamási járás : Értény, Felsőireg, Fürgéd, Majsamiklósvár, Magyarkeszi, Nagykónyi, Pári, Szakály, Szemcséd ; völgységi járás: Bonyhád, Börzsöny, Czikó, Dörypatlan, Grábócz, Mórágy, Szálka. Szekszárd r. t. város. 400|1907 ügy szám. 1907. évi augusztus hó 27-ik napján délelőtti 10 órakor hivatalos köz- benjöttem mellett Hirschfeld Ármin szekszárdi lakosnak helyben a budaiutcán a 664. sz. házánál elárvereztetnr fog egy vaggon mész. Venni szándékozók kötelesek az árverés előtt 24 kor. bánatpénzt eljáró kir. közjegyző helyettes kezéhez lefizetni. Az árverés befejezte. után az elárverezett áru a legtöbbet Ígérőnek kész- pénzfizetés ellenében, de tartály nélkül, át fog adatni. Szekszárd, 1907 augusztus 24-én. Dr. Zechmeister Alajos kir. közj. helyettes. Eladó hordók Jó karban levő hordók eladók, úgyszintén 1 nagy pince bérbevehető özv. Kelemen Józsefné házában. WEYRAUCH Padufenyhu szagtalan és gyorsan száradó. Ezen szagtalan máz a szobapadlóra és. migden mázolandó eszközre kitűnő, vízmentes és gyors száradása miatt nagyon kedvelt. A mázolás ideje alatt szárad, A festéktartalmu máz a padlónak bármily színét teljesen fedi, mig a tiszta máz, melynek festéktartalma nincsen, egyedül fényt a padlónak adja. Használati utasítás a festókes fónymázzal. Kapható 1 kgr-ot tartalmazó üvegekben 2-22 K. Linóleum 1 kilogrammos dobozokban L60 K. SALAMON TESTVÉREK fűszer, csemege, tea, rum, cognac, bor- és ásványvíz-kereskedésében.. Szekszárdi br. Augusz-féle ház.
