Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
XVn évfolyam 34. szám. Szekszárd, 1907 uagusztus 25 TOLNAVÁRMEGYE EISflzetésI ár: > Egész évre ... 12 korona. Fél évre .... 6 » Negyed évre ... , 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. KlGfizetéseket ét hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad Molnár Mór I könyvnyomdája ét papirkereskedése Szekszárdim. Egyet számok ugyanot kaphatókPOLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJőhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főwunkstárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hód esések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapító* árszabály szerint számíttatnak. A hamupipőke. Ezerszer elmondott igazság, hogy a mi országunkban az ipar hamupipőke, nem éppen dédelgetett virág s a társadalmi jelenségek megfigyelője e kulturellenes tünettel már sajnálattal le zámolt, de változtatni egyelőre nem tudunk rajta. A társadalom viszonyainak változtával, a reánk erőszakolt előítéletekkel kell végeznünk előbb, hogy e téren valamelyes haladás kecsegtessen vagy nagy csalódásoknak, valóságos hét sovány esztendőnek kell végig száguldania rajtunk, hogy észre térjünk s-az egyedüli reális politika utjain megelőzzük a fantáziát, mely e téren való stagnálásunk miatt a jövő század regényébe helyezi mostani jelszavaink megvalósítását. A társadalom minden szervének együttműködése eredményezheti csupán, hogy valamelyes változást mutathassunk fel e téren. Erőteljesebb akciót várunk a városoktól, több körültekintést és óvatosságot a kormánytól s az élet másfajta irányítását az iskolától. Es legtöbbet várunk éppen az iskolától. Feladatának magaslatára kell emelkednie. Már az ifjúságban szimpátiát kell ébreszteni a munka tisztelete iránt s ez könyen elérhető, ha a tanító, aki gondolatközösségben él tanítványával, nem ócska salabakter, hanem a villanyosság korában élő modern elme, ki nemcsak a hon múlt dicsőségeiről tud dithirambot zengeni a fiatal sziveknek, de. megacélozza az ifjú erőt a jövő küzdelmeire. A nemzet feje fölött tornyosuló felhőket most valami szelíd álmodozás tak arja el. Bizonytalan sejtése a jobb jövőnek, anélkül, hogy érette kinyújtanék a kezünket. A gazdasági bajok nyomasztó súlya roskad vállainkra s nem akarunk tudni róla, hogy e gondterhes felhők fergeteget jelentenek, csak a szivárványt látjuk, mely utána elkövetkezik. A gazdasági harcok előjelei küszöbön állnak s e szerencsétlen ország szinte betessékeli őket. Ünnepnapokon, kongresszusokon szó esik olykor a reális politikáról s bankettek végén egy illúzióval gazdagabban távozunk a produktiv életbe. De mintha a bankettek rek- vizitumával másnapra elpárologna minden, amire esküdtünk s csak a kiáltó nyomorúság maradna meg. S a íü növését látni kevésbé nehéz, mint az itt fogadott akció eredményeit. Az állam támogat kisipart, gyáripart, tudjuk hogyan és milyen módon. A választottak, a protekciósok, a szélhámos gründolók előbb jutnak valamihez, mint a becsületes szándékú ember, aki nem ér rá összeköttetések után loholni. S igy orvoso- latlanul ’marad az ország vérvesztése, nőnek á szociális bajok, terjed a tömegnyomor, az egész ország derékban törik s e roncsokból épüljön ki a nemzet jövője, e kul- turátlanságában évelődjék be a kultur levegőbe. A villanyosság korában ép-, egészségesen mankón járnir legalább is vétek, a fejlődés ellen, melynek közepébe — mi nem tehetünk róla, — beleestünk. Az iparíestületek pécsi országos kongresszusától is sokat várt az ország közvéleménye. Az utóbbi időben mind sűrűbbé vált a panasz, hogy a törvényhozásban az iparérdekek kellő méltánylásra nem találnak. Annál furcsább a pécsi kongresszus- nak az az eseménye, hogy az államtitkár beszédének hatása alatt a napirendre tűzött javaslatok közül kilencet minden tárgyalás nélkül en block levettek a napirendről. Az államtitkár beszéde kétségen kivül jelentős, sokat tartalmazó és sok határozott kijelentésen épült nyilatkozat volt. De ha még olyan megnyugtató is, a kilenc pontnak alapos megvitatása nem lett volna szó- fecsérlés, hiszen ilyen módon össze se kellett volna hivni a kongresszust, hanem egy félhivatalos közleményt kinyomatni, az ipartestületeknek megküldeni, hogy azok megnyugtatva legyenek. Ezzel az aktussal, a mélyet a túlzott udvariasság, sőt a bizan- tinikui hízelgés produkált, a kongresszus üres parádévá vált és értékét vesztette az iparosságra nézve. Ha eddig Magyarországon a kongresz- szusok elé nem néztek nagy bizalommal, ezután még kevesebbet fognak tartani felőle. Ha arról volt szó, hogy az ország ipari notabilitásai megtekintsék a pécsi kiállítást, annak zengő és habzó ünnepségeit szaporítsák, lehetett volna ennek más titulust találni és kár volt az ország iparosságát abban a hitben ringatni, hogy ott az ipar érdekében fog valami történni. Mert amit Szterényi akar, azt elmondhatta volna a parlamentben is. Az iparosok kongresz- szusának nem a hallgatás volt a hivatása, hanem a kívánságok, és sérelmek alapos megvitatása. VÁRMEGYE. — Elvi jelentőségű határozatok. A Hein- íéle *Schnellklarung» készítmény, úgyszintén minden cinkgálicot vagy sárga vérlugsót tartalmazó borderitőszer behozatala és árusítása tiltva van. (Belügym. 82,932(907. sz.) — Kiskorúak TÁRCA. Önfeláldozás. Irtar: Lia. — Ne olvasd tovább! A levél tartalma úgy sem tud megejteni, mert szilárd, gőgös akarat uralkodik felettem, ha róla van szó. — Az akaratot meg lehet törni. — De jelen esetben nem, mert ezt oly erő szítja, mit megingatni nem lehet. — És mi ez ? — A gyűlölet. Nézd, nézd, mint vonaglik az ajkam. Nem látod, hogy szemeimben iszonyat, undor lebeg ? Nem veszed észre, hogy mennyi irtózat rejlik hangomban, ha róla kell beszélnem ? Ne folytasd tovább Klára. Ne mé- telyezd meg még jobban anélkül - is háborgó lelkemet. Csak róla ne beszélj! Miért dicséred őt ? Azt hiszed, hogy ezzel vonzalmat ébresz - tesz bennem iránta ? Soha ! Soha ! Klára, a jóságos arcú aggszüz megsemmisülve hallgatta húgának kifakadásait. — De Irén, gondold át helyzetedet! Szegény leány vagy s igy két kézzel kellene kapnod e szerencse után. Lásd én . .. Irén közbeszólt: — Tudom mit akarsz mondani. Kiolvasom a tekintetedből. Saját személyedről akarsz beszélni. Attól félsz ugy-e, hogy én is a sorsodra jutok. Hogy aggszüz maradok. Nos, és mi lenne akkor ? Hát nem küzdőm inkább végig egy magamban az életet, mint sem hogy olyanhoz legyek láncolva, akit még a gondolataim közé sem tudok befogadni. Gazdagsága nem vakít el engem. Oly rabnak érezném magam a csillogó nompa körül, mint az aranyos kalitkába zárt madár. — Ez csak képzelődés, húgom. A jólét a legkedveltebb barát, akivel az ember mindig szívesen barátkozik. — Azt hiszed ? Ahol hiányzik a jó ke- délyhan£ulat, ahol a lélek nem nyugodt, ott nem szerez örömet a jólét. Tudod, Hogy sohse csábított a fény. Ismerheted egyszerű lelkemet. Hiú vágyak nem lakoznak bennem, de ‘annál több érzést adott bele a sors. Valami sejtelem- szerű titkos érzelem lappang lelkem mélyén, mely néha édes merengésbe ejt. És ilyenkor érzem, hogy szeretni tudnék nagyon, nagyon ! Tiszta, önzetlen, ideális szerelemmel! — így beszél minden ifjú lány. Van egy időszak, amikor érzelmi világa teljesen hatalmába ejti, minden józan gondolatát legyőzi és beteges szenvelgéssé1 áhítozik valami magasztos, ideális szerelem után, így van ez nálad is. Nem ismered a szerelmet, csak ennek sejtelme él benned és ez a sejtelem az, ami oly természetfeletti hatalommal uralkodik rajtad. Még egyszer kérlek húgom, olvasd át Sas Elek levelét. Ha végigolvasod, kell, hogy meglágyuljon a szived. Vagy talán azért nem im ponál neked, mivel nem a mai léha, üres beszédű férfi módjára viselkedik ? Milyen meghatóan írja, hogy mily boldoggá fog tenni téged. Minden kényelmed meglesz mellette és gondatlanul élnél- csöndes kis kastélyában. Föld- birtokosné lennél. Jómódú asszony, akinek uem kell küzdeni nehéz gonddal. Akarom, hogy olvasd levelét. Érted ? Akarom ! _E szavakat már parancsolóan ejtette ki és kissé szigorúan nézett húgára, aki erre lehajtott fővel söcét tekintettel vette el a neki nyújtott levelet. De szegény levél szomorú sorsra jutott, mert mikor Irén magára maradt, megszámlálhatatlan darabokra tépte — olvasatlanul. * Nagy izgalom uralkodott a lányok között. Édes anyjuk, a mindig egészséges, jólelküasz- szony hirtelen letört, veszélyes betegségbe esett. A község orvosa valami belső sérülést konstatált, amitől csakis műtét árán menthetik meg őt. Kinos napokat élt át a két leány. Hosuzu éjszakákon keresztül ott virrasztottak anyjuk mellett és a halálos rettegéstől eltelve, tehetetlenül nézték, mint szenved, vergődik a szegény jó asszony. Az orvos sürgette az operációt. — Még e héten vigyék Pestre édes anyju-
