Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-28 / 30. szám
TU-LiIw A V AlvMElr Y& 3 lyu7 Julius 28 KÖZSÉGI ÉLET. Kisvejkén a lemondott Hosszú Mihály .jp, biró helyébe ifj. Vég György választatott meg. Kétyen a községi menedékház vezetőjévé Pílug Janka választatott meg Szekszárdról. Görbőn az izr. iskolaszék iskolaépületét 1000 korona költséggel kibőviti. Sarszentlörincen a községi hitelszövetkezet az ottani ág. ev. iskolaszéknek 655, az uzd- borjádi községi iskolaszéknek 210 és az Eöívös- alapnak 35 koronát adományozott. Miszla községet a közig, bizottság kötelezte, hogy nyári menedékházát évenként 6 hónapon 4t tartsa működésben. A kultuszminiszter e határozatot jóváhagyta. A bölcskei osztatlan közös legelőben érdekelt birtokosok szervezési szabályrendelete jóváhagyás végett beterjesztetett. Qzora község elhatározta, hogy az elha- laszthatatlan kiadások fedezésére 3000 K rövid lejáratú kölcsönt vész föl. A gyönki ág. ev. tanító: Grosch Ödön, Lőcsére választatott meg. Sióagárd község augusztus l-ével kocsipostát kap. Kurd község képviselőtestülete a községi őrök fizetését 130 koronáról 180-ia emelte föl. A hadügyminiszter a párbaj ellen. Mikor a polgári társadalomban valóságos orgiákat ül a párbajdüh s amikor a tyukszem-e- hágástól a tettlegességig a sértések árnyalatainak elképzelhetetlen tömege szolgál okul a fegyveres istenítéletre : bizonyos jóleső érzéssel kell konstatálnunk, hogy a párbajellenes mozgalom terén éppen a hadsereg az, amely komoly lépéseket tesz a párbaj ellen. Tudvalevő, hogy éppen katonáéknak vannak legmerevebb fogalmaik az úgynevezett lovagias becsületről s ho: ,y a katonák, akik fegyverben töltik életük javát, a fegyveres mérkőzéseket eddigelé mintegy hivatásszerűen űzték. Annál meglepőbb a hadü »y- ,minisztériumnak az a bizalmas rendelete, amely a hadsereg kötelékébe levőknek erős korláto cat állít fel a párbajok terén. Amint ugyanis katonai körökből értesülünk, a hadügyminiszter a közelmúltban bizalmas rendeletet (Reservat-Befehí) bocsájtott ki, amelyben a hadsereg tisztjeinek egymás közötti lovagias ügyeit szabályozza. A- rendelet legérdekesebb pontja az, a mely kimondja, hogy súlyos és durva sértés esetén a tiszteknek tilos egymással párbajt vivniok. Ha valamelyik tiszt egy társával szemben tettlegességre vagy durva sértésre vetemedik, az ezredparancsnokság, amelynek minden lovagias ügy bejelentendő, köteles a lovagias tárgyalásokat betiltani s a sértőt hadbíróság elé állítani. Ha az itt lefolytatott bizonyítási eljárás során az derülne ki, hogy a sértő komoly és fontos ok nélkül követte el a sértést, úgy a hadbíróság szigorú megtorlást gyakorol fölötte. Ha azonban az eljárás során az derülne ki, hogy az ügy büntető eljárásra nem alkalmas, még akkor sem szabad az ellenfeleknek megverekedniök. Ebben az esetben a sértőt becsületügyi eljárás elé állítják s a tisztikarból választott becsületügyi választmánynak kötelessége, hogy módját ejtse a sértés megtorlásának. Lovagias útra tehát csakis az esetben terelhető az ügy, ha a becsületügyi választmány kimondja, hogy a sértés nem olyan természetű és nem olyan súlyos, hogy bírósági intézkedést vonjon maga után. Szóval: párbajozni csak csekély sértésekért szabad. Ez a rendelet, noha ezernyi fogyatékossága v.m, mégis fölöttébb érdekes, mert elismeri, hogy o becsületet súlyosan érintő sértéseket nem lehet középkori istenítélet mintájára párbajjal eldönteni. Sajnos, a rendelet nem mondja ki ugyanezt arra az esetre, ha valamelyik tisztnek egy polgárral támad hasonló átférje. Mindenesetre konstatálandó, hogy a hadügyminiszter a bírói döntést helyesebbnek tartja a fegyveres elintézésnél. A polgári társadalom párbajlovagjai, akik a föltétien vérontás megkövetelésében lát- jrk a félelem és gáncs nélküli lovagok legfőbb ismertető jelét, ebben a r^.ueletben voltaképpen alapos leckét kapt*K a hadsereg vezetőségétől. Mert In a szá/lele rideg szemponttól környékezett kato.'.h becsület föltétien elégtételként fogadja el a bírói döntést, a polgári társadalom embereinek sincs okuk reá, lc;-v oáoábbak legyenek a pápánál s a bírósági elégtételt bármilyen egyzőkönyvvel egyenértékűnek ne ismerjék el. A cigányok megrend- szabályozása. Az a sok betörés | és kegyetlen rablógyilkosság, mely az utóbbi időben az ország különböző vidéke n elkövettetett és csaknem mindenütt kóbor cigányak által, úgy látszik, végre mégis .negérlelte anna'.: szükségét, hogy a cigány- ke.dés rendeztessék. A regényes hajlamúak elmondták'egymásnak, mi mindent olvastak már a tintahallal, a cethallal folytatott véres buvárcsatákról, hajmeresztő dolgokat beszéltek a búvárok útjáról az elsülyedt hajókba I a vad gyöngyhalászokról a bengáli öbölben . . . De ezer arcon rajta volt a nagy élmény láza. Emberek lelkendezve s mély felindulással jártak-keltek. Álltak, tolongtak, lökdösődtek, százával, ezrivel., aszerint, ahogy a forgalom ide hozta okot, mint valamilyen óriási látványos bódéba. Délután megeredt az eső. Ezer esernyőről csurgott a viz a vállakra, ruhákra, kezekre. Ezer ember ázott. Csak egy nem, John Timm. Ő védett íelyen volt. Lenn volt a vizben. IV. A következő napokon John Timm valóságos mámorban élt. Amikor az első estén hazatért s bement a korcsmába, ahol pihenőt szokott tartani, azt olvasta az esti lapokban, hogy John Timm a búvár néhány napig vendégszerepelni szándékozik a városi zsilipben. Ez .estén nagyon rosszul biliárdozott — nagyon izgatta a dicsőség. Megterhelve a sok sörtől s pálinkától, a mivel meg kellett ünnepelnie a dicsőségét, éjfélkor lefeküdt a keskeny ágyba. Egy szegény asztalosnak a konyhájában volt a fekhelye. Még sohasem aludt ilyen nyugtalanul. Más.'ap réggel már megint ott zúgott a fekete tömeg 1 hely körül, ahol dolga volt — a rendőrök sűrű sora eiza.L. | f Este jött egy hirlaptudósitó, becipelte a zsilipmester házába és teljés buváröltözékébén magnézium fény mellett lefényképeztette. Ekkor elhatározta, hogy fenékig kiaknázza a szenzációt. A zsilip falán végigkopogtatott minden követ. A viz hideg volt a keze körül. De tudta, hogy fenn ott áll a világváros lakossága, bámulja a légszivattyút és várja John Timmet. Az már csak különb dolog volt, mint hasadékokat betömni a tengerészeinél 1 . . A második napon a helyi lapok az arcképét s az életrajzi adatait hozták . . . Lenn a viz alatt tarka képeket látott. Hátha művésznek menne — kiállításokra — vagy cirkuszba viz alatti mutatványokat rendezni, hiszen sohasem tudta, hogy a búvár olyan érdekes alak. A harmadik napon már tiz házassági ajánlatot kapott. És fenn az utcán még mindig »elkelt minden hely.« Honnan került ez a sok ezer ember ? V. És hova lett az sok ezer ember ? Ezt kérdezte magában John Timm az ötödik és hatodik reggelen, amikor munkába jött. Fenn a hid korlátjánál már csak gyéren voltak nézők; a kíváncsiság talán már tegnap vagy tegnapelőtt óta alább hagyott, csak ő nem Századok óta érzi a magyar társadalom e rendezés szükségességét, különösen azok r. varmegyék, melyek a cigányjárásnak ki vannak téve, egyik föliratot a másik után küldték az országgyűléshez és a társtörvé nyhatóságokhoz, de azért e térén mi sem törcént, mert itt csak radikális és drákói intézkedés segít és ilyenektől az . eddigi törvényhozás és kormányok — túlhajtott emberbaráti és liberális érzéstől, mindig visszariadtak. De most már szakítani kell ezzel az élhetetlen, félkegyelműnek mondható rendszerrel, mely lehetetlenül tűrte, hogy a Balkán országaiból szabadon őzőnölhessen be hozzánk ez az undck, barbár népsöpredék, mely nemcsak esküdt ellensége a civilizációnak, hanem ezenfelül még kegyetlen és gonosz is, mely előtt sem a tulajdon, sem az emberélet nem szent. A belügyminiszter sí igoru intézkedésekre készül a kóborcigányok el'en ; igen helyesen ; de addig is tenni kell valamit és mint ilyen tettet szívesen ismerjük el Molnár Lajos szekszárdi rendőrkapitány eljárásit, aki a Szek- szárdon letelepült idegen cigányakról törzskönyvet készített, minden egyesnek tai Lózkodási lapot adott és őket a városból való eltávozáskor és visszaérkezéskor jelentkezésre kötelezte. Óhajtandó, hogy a cigányok e nyilvántartása az egész országban keresztülvitessék, ezenkivül szükséges volna a cigányokat lefényképeztetni, a magyarországi illetőségüeket szigorú felügyelet alatt tartani, a kóborlásban megakadályozni, a nem magyarországi illetőségű cigányokat el- toloncoltatni és különösen Románia és a többi Balkánországok felől a cigányok bevándorlását '.rhetetlenné tenni. Az Uv.'bbi időkben Tolnavármegye területéről igen sok cigány vándorolt ki Oroszországba. Úgy látszik ionban, hogy a kivándoroltak helyett újabb és veszedelmesebb elemek iönnek be, de ezt nem szabad tovább tűrnünk. Reméljük, hog^ | közieazgatási hatóság fokozott erélylyel fog látni a kóborcigányok ráncba | szedéséhez. Olyan elem ez, melyből a kevés is sok. A cigány-ügy szabályozására vonatkozólag Molnár Lajos rendőrkapitány javaslatot dolgozott ki, amelyet Dőry Pál alispán fölterjesztett a belügyminiszterhez, kérve ennek elrendelését, hogy a rendőri hatóságok 1. Az illetékességi területükön tartózkodó sátoros cigányokat írják össze és ezekrő1 állandó nyilvántartási könyveket Vezessenek. 2. A budepvoti allam>-'..iidőrségnél az öszvette ezt pc~re. A rendőrök még itt voltak: de hozott rajtok, hogy unottan járnak fel s alá. John Timm dideregve bujt a felszerelésbe és leszált a mélységbe. Amikor újra fekerült. már még rendőrt senu látott. . Ekkor John Timm tudatára ébredt annak, hogy már nem tartják látyányosságnak. A víz felett a forgalom, a zörgésével, döcögésével, csöngetésével, dübörgésével már nem zavartatta magát John Timm által. Nagyon csalódottan tette fel a sisakot és Otrombán, mint a medve, újra leszállt a jéghideg vízbe ... De a gondolata ma nem- volt a munkánál. Nehézkesen botorkált végig a zsilip fala mentén. Valamit nem tudott megérteni. Azt érezte. Valahol volt valami a fejében. Ezt a valamit mintha kivették volna. És a tagja mind olyan nehéz volt. Csak azzal az eggyel volt tisztában, hogy ha ma, mint az első napokon, hirtelen felszállna, hogy mint felfújt gummibáb váratlanul megjelenjék valahol a viz területén, senki sem nevetne már a jókedvű búváron. Nem tudta megérteni, mi van vele. Nagyon szomorú volt és ma elmaradt az az érzés, a mellyel az utóbbi napok alatt végig élte az ö kis búvár életét. Mintha fejbe vágták volna. Akkor aztán mintha belelövelt volna a villám a leikébe : most a hid alatt lehet. A feje fölött ugyanis sötét lett. Felülről dübörgés, csilingelés hallatszott. Ez az ut volt. — Most ott topogtak.
