Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-28 / 30. szám
XVn évfolyam 30. szám. Szekszárd. ]í (7 inline íP TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6' » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* I hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése | Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. rs* POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden v asárnap. Szerkesztőség és kia Jóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám li. Felelős szerkesztő és íaptulajdcnos: Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szei- kesztőséghez intézendő’*. Hirdetések mérsékelten megállap to árszabály szerint számíttatnak. Lueger keze. Bár a vezető magyar kormányférfiak ez idő szeiint nyári pihenőjüket élvezik, a politika boszorkán) konyhájában még sincs munkaszünet. A tűz sistereg, az üstök Totyognak, a szakácsok nyíltan vagy titokban dolgoznak s az illat, mely a tűzhelyről szótárad, a legjobb akarattal, a legteljesebb érzé-. ketlenség mellett sem mondható kellemesnek. Az utóbbi időkben a magyar politika menete és fordulatai éppenséggel nem mondhatók kedvezőknek és biztatóknak. A »koalíciós kormány lába minduntalan akadályokba botlik. A helyzeten semmit sem javít annak beismerése, sőt azt még lehetőleg rontja, hogy ez akadályok nagy részét boldogult ellenzék korában maga a koalíció helyezte el bámulatos leleményességgel a politikai útvesztő támadó és védelmi vonalain egyaránt és/most neki magának kell ez akadályokat vagy átugrani, vagy megkerülni, vagy Potemkin-falakkal leplezni. Legyőzésükről, útból való eltisztitásukról ez idő szerint szó se lehet. De vannak ez akadályok között olyanok is, melyek a magyar politika belső természetéből folynak. Köztudomású tény, hogy a magyar politika vezetéke sohase tartozott a kényelmes és könnyű dolgok közzé. A közjogi nehézségek, melyek az Ausztriával megkötött államszövetség viszonylataiból, lehet mondani, folyton keletkeznek és megújulnak, — a nemzetiségi kérdés hol elalvó, hol fellobbanó vagy mesterségesen ielszitott tüze, — az állandó és gyógyíthat!an horvát perfidia és pártütés, mind közreműködnek arra, hogy a magyar- kormányférfiak ne „aludjanak rózsás ágyakon, hanem a való élet rideg szükségleteivel számot vetve, összes erejük megfeszítésével taszítsák — ha tudják — egy-egy lépéssel előbbre nerüzetünk hajóját. 'Es végre nem utolsók a sorban azok a nehézségek, melyeket mesterségesen keltenek és szándékos rosszakaratt il dobnak a velünk államszövetségben élő Ausztriából, a magyar kormány és a magyar nemzet elé, valóságos csúfjára a Szövetséges viszonynak é&a nemzetközi kölcsönös kötelezettségeknek. A mind jobban elfajuló horvátkérdés mozzanatai, melyek kétségtelenül magukon hordják a lázadás, elszakadási vágy és a magyar állam területi épsége elleni bűnös merénylet ismertető jeleit, teljes bizonyság-’ gal napfényre hozták, hogy a horvát mozgalom kitörésében és irányításában döntő és talán kezdeményező része van Lueger bécsi főpolgármesternek, aki e_ szereplését nemcsak nem titkolja, hanem azzal egyenesen kérkedik is. ~~ Éhez járul az a valóban felháborító és párját ritkító nyegleség, melylyel egyes, épp oly gonosz indul atu, mint tudatlan és tanulatlan osztrák politikusok a birodalmi gyűlésben Magyarországot érdeklő dolgokat folyton felszínre hoznak, tárgyalnak, interpelláció tárgyává tesznek,, holott azokhoz semmi közük nincs és különösen a magyar- országi nemzetiségeket ellenünk izgatják, a nyílt lázongásban levő horvátokat ellenállásra, Magyarországtól való elszakadásra és Ausztriához való csatlakozásra tüzelik. Példátlan az a nemzetek és parlamentek történetében, hogy valamely állam parlamentjének elnöksége rendreutasítás és ellenzés nélkül tűrje, hogy parlamentjük tagjai egy másik, tőlük független és velők szoros szövetségben levő állam reájok nem tartozó ügyeibe avatkozzanak, mint ezt Ausztriában á' t-orvényhozás eh ökége eddig tette. Reméljük is, hogy a magyar kormány e tűrhetetlen eljárás ellen megteszi a legerélyésebb intézkedéseket és megtalálja a módját annak, hogy e népjo^okba ütköző parlamenti gyakorlat egyszer 1 mindenkorra megszűnjék. Nem lehet azt megengedni, hogy az osztrák törvényhozás úgy tüntesse föl magát, mintha neki felülbirálati joga és beleszólása volna Magyarország ügyeibe. Épen ilyen természetű, de sokkal súlyosabb elbírálás alá esik Lueger kétségtelen beleavatkozása a horvát kérdésbe, állásfoglalása a magyar nemzet letörésére, Magyarország feldarabolására és-Erdélynek, Horvát—Szlavonországoknak, valamint Fűimének Szent István koronájától való elszaki- tására és Ausztriához való csatolására. Hogy Lueger régtől fogva esküdt ellensége Magyarországnak és a magyar fajnak, az köztudomású tény. Hogy ily politikai törekvést csak téboly és őrület sugalhat, az kétségtelen, amint kétségtelen az is, hogy Lueger politikai ideálja: a ií. Józseí-császár korabeli «Nagy Ausztrián-nak nevezett állami torzalakulás megvalósítása csak üres agyrém Mindaddig, mig Lueger csak egyszerűen Bées főpolgármestere és az antiszemita- sággal meíjfertv'izött csekély számú keresztény szocialista párt vezére volt, handaban- dáit a magyar politikusok nyugodtan nézhették és cépen e ért, midőn ez év tavaszán Bánffy Dezső báró Lueger és a vele egy húron pendülő osztrák politikusok horvát lázitásáról a leplet lerántotta, el lehetett TÁRCA. Papirszeletek. Soká nem tudtam, mT lehet A sok apró ujságszelet, •, Mit elrejt óva, felve Anyám már sok, sok éve. Nőtt a papirdomb ezalatt, Körötte kék selyemszalag, Mint hogyha kincset érne, ügy zárta szekrényébe, v Egy nap véletlen rányitok És im, kitűn a nagy titok: Versim’ őrizte lopva, Mik jöttek a lapokba’ Örök anyai‘szeretet, Veled vitázni nem lehet. Szent a hited, reményed: Kinesek e költemények. Avagy igazad van talán, Ha csüngsz fiad sok rossz dalán. Mind, ami néki drága, E kis lapokba zárva.' Mi ifjú szivében fakadt, Az álmokat, a vágyakat Önté itt rimbe, dalba — S itt nyugszanak meghalva. Feleki Sándor. A búvár. Irta: Jolin Brennert. I. John Tímm búvár volt. És elkövette azt az egy dolgot, amit egy búvárnak nem volna szabad megtennie : a vízbe fűlt. De fiatal élete utolsó igyekezetét sok százezer polgártárs részvétének meleg napja kisérte. Ugyanis egy tégla — de nem, nem ez volt az utolsó ok. Ám azért mellőzni ezt nem szabad. Erős munkája a folyónak, mely a nagy városon keresztül folyik, a zsilip kifalazott medrében meglazított egy téglát, egy közönséges téglát és ezt is a viz alatt ott, ahol ezelőtt a malomgát volt. A vizbizottság figyelmét ez még sem kerülhette el. Tisztára nevetséges rövid időn belül megállapodott abban, hogy a meglazult téglát újra te kell erősíteni, sőt ha kell, a tégla másikkal pótolandó. Ám arról nem feledkeztek meg, hogy nincs kőmives, aki a viz alatt tovább szőhetné az élet fonalát. Csakhogy a vizbizottság e ténnyel szemben sem volt tehetetlen. A kora téli reggelen egy lapos komp siklott végig a ködös folyón. Megáit a zsilipben — a zsilip kapuit azonnal leeresztették, a zsilipmester megjelent a töltésen hivatalos sapkájában barna bőrkeztyüvel és hivatalos kézmozdulatokkal, a mi annak a nyolc embernek szólt, akiknek a megjelenését a meglazult tégla megkívánta. De a hídon végigcsilingeltek a lóvasutak és a kora reggel dacára nagy emberáradat özönlött rajta. Senki sem látta mi történik a zsilip medrében. A kompon levő szivattyúk, kötelek, létrák tartályók és f;sillogó rézfelázerelések közt a nyolc erős férfi most fel és alá kezdétt futkosni. KöztüTc, hanyag tartással és matróz ruhában egy halvány szőke ember állott. John Timm volt. a búvár, akinek utolsó igyekezetét majdnem százezer polgártársa részvétének a meleg napja fogja kisérni. Ií , . John Timm ott állt a buvárhajón és reáadták a felszerelést, amelynek otromba részei ott voltak a fedélzeten. A dolog most már elég’ ér-, dekes volt ahhoz, hogy lekösse egy nézőnek a figyelmét — egy veressapkás táviratkihordó volt, aki odafenn, a zsilip korlátjánál kényelmesen elhelyezkedve lebámult. Amikor John Timm a kezecsuklójára tette a gummi kézelőket, a táviratkihordóhoz egy mészároslegény csatlakozott a kosarával, melyet aztán hamarosan letett a gyalogúira azzal, hogy a vevők még várhatnak. John Timm most az ólomcipót erősitette a a lábára, e pillanatban egy pékinas haladt arra, egy szuszra keresztül dugta az orrát a kor-
