Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-14 / 28. szám
XVII évfolyam 28. szám. Szekszárd, 1907 julius 14 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár Egész évre . 12 korona. • Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . Egy szám ára . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkere6kedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztősen es kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főni unkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem i-iatuak A lap szellemi részét illető M z- lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések 1» .. sser- kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. biztosítására óriási erőmegfeszitést fejt már ki hónapok óta. A kiegyezés kérdésében nem a forma, váljon szerződés vagy szövetség alakiába öltöztetik, hanem a lényeg lesz a döntő. És bátran konstatálható, hogy a legkedvezőbb és legvérmesebb eset az lesz, ha sikerül a kormánynak a Széli—Körber-féle kiegyezésben biztosított kedvezményeket és vívmányokat elérnie, pedig a Széli—Körber-féle kiegyezés létrejöttét éppen a mostani többség akadályozta meg az 1904. év első hónapjaiban a katonai kérdésben kifejtett obstrukciójával. A katonai kérdések (a közbéke ér iekében igen helyesen) pihennek — a mv. gyár vezényszóról, ami körül annyi daló csata folyt, egy árva szóval sem történik említés. Ellenben kisért megint az obstrukcib réme. Nem utolsó iróniája a sorsnak, hogy az obstrukció, melynek a mai kormány és többség hatalmát köszönheti, mennyi kellemetlenséget és bajt okoz a kormánynak. Értjük a kormányt, ha házszabályrevizibra gondol. Csak legyen bátorsága azt meg is csinálni és ne törődjek azzal, hogy ezzel Tisza István politikájának adja meg a fölmentést. A házszabályok szigorítására szükség van. Nem tűrhető egy konszolidált országban és jogállamban, hogy az állami szükségletek megszavazása a parlament és a többség együttlétében is minduntalan hajótörést szenvedhessen. A parlamentet munkaképessé kell tenni. Most úgy állunk, hogy 20 nemzetiségi vagy horvát képviselő játszva megakadályozhatja — sőt az őszi uj ülésszakra már tervbe is van véve — az állami költségvetés megszavazását, ami különben is sok rázkódtatásnak kitett állami hitelünket megint csak rongálná. A kormánytól a jóakaratot és jó szándékot elvitatni nem lehet, de hogy kevés szerencsével gyakorolja a kormányzás művészetét, az bizonyos. Itt van a nemzetiségi kérdés. Negyven év óta nem volt a nemzetiségiekkel annyi baj, mint most. A múltban, ha a parlamentbe bejutott néhány szál nemzetiségi képviselő, ott észrevétlenül, szerényen meghúzták magukat. Ma tele van az ország és a parlament a nemzetiségi agitátorok által szított és erős szenvedélylyel lobogó államellenes áramlatokkal, melyeknekhuliámaibejárjákakülföldet. Viszont az isigaz, hogy a nemzetiségi kérdést — ne felejtjük, hogy io milliónál többen vannak hazánkban, kik nem magyar anyanyelvűek — körültekintéssel, tapintattal, imponáló erélylyel és bölcsességgel kell kezelni és lehet csak közmegnyugvásra megoldani, de nem a parlamentben elhangzó és itt nem reprodukálható közbekiáltásokkal, nem ököllel és izomerővel, mint azt a Vajda-ügyben láttuk. A horvátok pedig még S )hi nem éltek a törvényben biztosított am i jogukkal, hogy a képviselőházban horvátul is beszélhetnek. Kár volt annak idején a’vezérlő bizottságnak ebben a nagyfontosságu államjogi kérdésben egy Potbnyi Gézát küldeni Zágrábba és Fiúméba. Az ő tanácskozására nyúlnak vissza a horvátoknak jogosulatlan igényei és arrogáns követelései. A magyar címert Tisza Kálmán idejében is meggyalázták Zágrábban, de azt csakhamar nagy diszszel és ünnepélyességgel helyezték vissza helyére. A horvátok eltanulták az egykori magyarországi ellenzéktől az obstrukciót és hiába vonja meg Rakovszky 20 perc alatt tiz szónoktól a szót — ez csak olaj a tűzre. Elszomorodva látjuk a m ii helyzetet, amely kevés jóval biztat. A bajok kutforrása a korona és a kormány között lé ezó abnormális viszonyban rejlik. A király jó is, bölcs is, de nem ismeri eléggé a magyar nemzet természetraizát. Sötét aggodalmakkal eltelve attól tartunk, hogy hamarosan kitör megint a vihar és ismét lángba borulnak a most mesterségesen elnyomott szikrák. Kapuzáráskor. A képviselőbáz ülésszaka befejezve — pihenni térnek a honatyák. Ha visszatekintünk a hosszú ülésszak munkálkodására és az elért eredményekre, vajmi kevés ok kínálkozik az örömre. A kép, mely elénk tárul, sivár és kevés jóval biztat a jövendőt illetőleg. Az elért mérlegnek csupán a «Tartozás» rovata lett a legpontosabban betartva, mig a «Követel» rovat úgyszólván üres maradt és tátongó zérusokat tüntet fel. Az országgyűlés precízül lerótta ujonc- megajánlási kötelességét, megszavazva és beszállítva az összes követelt újoncokat. Megszavazta hűségesen a fölemelt kvóta .arányában esedékes összes közös kiadásokat és helybenhagyta a törvénytelen kormány idejében elköltött, milliókat fölemésztő közös kiadásokat. Megszavazta az immár horribilis ösz- szegre . rugó állami költségvetést. A «Követel» rovatában azonban hiába kerestük az alkotmánybiztositékok és az általános, egyenlő titkos választói jog beillesztését — pedig mind a kettő benne van a kormány programmjában. Az alkotmánybiztositékokról szóló törvényjavaslatok már hónapok óta várják O Felsége jóváhagyását, de hiába. Ezt a kormány kívánja és a király — sajnos — ellenzi. Viszont a király kívánja és a kormány ellenzi az általános, egyenlő, titkos választói jog gyakorlásának megvalósítását. Pedig nem helyes, ha a népképviselet nem siet megragadni azt a kezdeményezést, a melyet a király a népjogok kiterjesztése érdekében kontemplál. Nyilvánvaló az ellentét, amely súlyos konfliktussal fenyeget, a korona és a kormány között. A kiegyezési tárgyalások még mindig folynak. Mindkét fél a maga érdekeinek TÁRCA. Aíorizmák és paradokszonok. A természetesség csak alakoskodás és a legnehezebb valami, amit csak ismerek. Az asszony szfinksz, rejtély nélkül. Mi a különbség a szeszély és az örök szerelem között ? — A szeszély egy kissé tovább tart. Minden benyomás által, melyet másokra gyakorlunk, egy ellenséget szerzünk magunknak. Hogy népszerűek maradhassunk, közepeseknek kell lennünk. Az egyszerű élvezet a nagyvilági ember utolsó menedéke. A férfi minden nővel boldog lehet, föltéve, hogy nem szereti. Az erkölcs iránt idővel annyira érzékenyekké válhatunk, hogy idővel mindenütt észre vesszük, ahol fölösleges. Aki magáról beszél, mindig érdekes. Ha azt úgy összecsaphatnánk, mint egy könyvet, melynek olvasásába belefáradtunk, egész tökéletes lenne. Az asszonyok hibáinkért szeretnek. Ha elég hibánk volna, mindent megbocsátanának, még azt is, hogy eszes lények vagyunk. A morál utolsó menedéke azoknak, kik a szépet nem értik meg. A szép bűnök, mint minden, ami szép, a gazdagok kiváltságai. Egy olyan gondolat, ami nem veszedelmes, meg sem érdemli, hogy gondolat legyen. Beszélj igazat, előb-utóbb napfényre kerül. Az önföláldozást törvényileg kellene eltiltani, mert demoralizálja azokat, akikért magunkat föláldozzuk. A művészetnek szerencsére mindig sikerült az igazságot elrejteni. Nincs egészségtelenebb dolog a gondolkodásnál. Tönkre teszi az embert, mint bármely más betegség. Az erkölcsösség csak alakoskodás ; oly emberekkel szemben alkalmazzuk, kik nekünk kellemetlenek. A szerelem titka nagyobb a halá' titkánál. Mindig barátságosak lehetünk azokkal, akikkel nem törődünk. Tapasztalás; ezt a nevet adták az emberek bűneiknek. Minden nagy embernek vannak tanítványai, az életirőja mindig Judás. A megöregedés keserve nem abban rejlik, hogy öregszünk, de hogy fiatalok voltunk. Az élvezet az egyetlen, amiért élni érdemes. Semmise hosszabitja meg annyira az életet, mint a boldogság. Az igazság megszűnik igazság lenni, mihelyest egynél többen hisznek benne. A könyvek sem erkölcstelenek, sem erkölcsösek ; vagy jól vannak megírva, vagy rosszul: harmadik eshetőség nincsen. Micsoda hűhót csapnak az emberek a hűséggel! Pedig csak lélektani érdekessége van, akaratunkhoz semmi köze. Vagy merő véletlen- ségen alapszik, vagy a vérmérséklet dolga. Fiatal emberek hűek szeretnének lenni, de nem azok, öreg emberek akarnának hűtlenek lenni, de nem tudnak. A nőknek csodálatos ösztönük van. Mindent kitalálnak, csak azt nem, ami magától értetődik, Becsvágy a hajótöröttek utolsó menedéke. Csak a stilus nagymesterei tudnak homályosak lenni. Ne akarj semmit se megokolni. A meg- okolás mindig közönséges és ritkán győz meg. Kérdezni mindig lehet: válaszolni ritkán érdemes. Wilde Oszkár.
