Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-30 / 26. szám

I9t)7 junius 30 3 Védekezés az egyke ellen. Magyarországot minden oldalról csak ve­szedelem éri. Nemcsak a kivándorlás, hanem az egygyermekrendszer veszedelmes betegsége is folyton fogyasztja a lakosságot. S éppen a legfajmagyarabb vidékek azok, ahol e nemzet- pusztitó bajok dühöngenek. A születések száma évről-évre csökken, mert amig 1876-ban ezer lélekre 49 5 születés esett, 1903-ban már csak 35 születés esett ezer lélekre. Tehát 27 év alatt 14‘5-del csökkent a születések száma ezer lélek-nél. Somogyvármegye legutóbbi vármegyei köz­gyűlésen napirendre került ez a kérdés és Széchenyi Aladár gróf indítványára a törvény- hatósági bizottság elhátározta, hogy fölir az egygyermekrendszernek törvényhozási utón való megakadályozására. Az országgyűlés mindkét házához intézett fölirat a következő törvényhozási intézkedése­ket kéri: »1. Miután az egygyermekrendszer anyagi okai között mindenekelőtt az a törekvés szere­pel, hogy az apa vagyona osztatlanul szálljon fiára vagy leányára és ebből kifolyólag a jobb- módú földmives inkább lemond a sok gyermek­ben rejlő boldogságról, csakhogy gyermeke osztatlanul élvezhesse azt a vagyont, amely az apának tekintélyt, "társadalmi állást, “kényelmet és az élet számos élvezetét biztosította, föltét­lenül szükségesnek tartjuk örökösödési törvé­nyeinknek megfelelő módosítását, miután ezek még a legkisebb földbirtok szétforgácsolását több örökös között is lehetővé teszik, — abban a meggyőződésben élvén, hogy a földbirtok oszthatóságának korlátozásával elvághatjuk a baj egyik legfőbb gyökerét. 2. Tapasztaljuk, hogy az egygyermekrend­szer nemzetpusztitó bűnét elősegítik védőtöi'- vényeink, amennyiben az »egykét« azon az ala­pon, hogy családföntartó, könnyebben lehet ki­vonni a katonáskodás kötelezettsége alól. Kérjük tehát véderőtörvényeinknek olyképeni módosí­tását, hogy minden harmadik fiúnak a katona­kötelezettség alóli mentessége biztosittassék, mely körülmény szerintünk a szaporaságra két­ségkívül mélyreható ösztönként szerepelne. Az a család, mely három vagy négy katonát ad a hazának, megérdemli, hogy a családnak legalább önöknek, teljesen előkészítetlen. Erről a bűnről és a büntetésről valószínűen egészen uj fogal­mat fognak nyerni. Amit most látni és hallani fognak, azt én vagy százszor tapasztaltam az életben. A fogoly egy felűgyelőnő kíséretében be­lépett a szobába. Fiatal, csinos parasztleány volt, nagyon egyszerű és jólelkű arccal. — Jó hirt mondhatok önnek — szólt hozzá az igazgató. — A jó viselete miatt elengedték a büntetése hátralevő részét. Szombaton kibo- csátjuk. A leány a mellén összefonta a kezét és tátott szájjal hallgatta. Szombaton kijut ebből a házból és szabad lesz megint. A leány végre megértette. A keze szorongó mozdulattal bomlott szét, az ajka remegni kezdett. — El kell innen mennem ? Mi lesz belő­lem ? Itt volt ruhám és ennivalóm. Nem járhatna közbe az igazgató ur, hogy szabadjon itt­maradnom ? Az igazgató szelíd komolysággal magya­rázta meg, hogy nem utasíthatja vissza a ke­gyelmet. Azonkívül az elmenéskor kap vala­melyes pénzt is, tiz—tizenkét frankot. A leány sírva ment ki. Megkérdeztem, hogy miért büntették meg, az igazgató átlapozta a lajstromot. — ötszázhárom. A leány a parasztoknál volt szolgáló ... A gazdája feleségétől ellopott egy alsószoknyát . . . Házi tolvajlás .. . Amint tudják, a mi törvényeink a házi tolvajt nagyon szigorúan büntetik. egy férfi tagja föl legyen mentve a katonásko­dás alól, mig másrészt ahol csak egy gyermek van, azt föltétlenül be kell sorozni. Tiz család talán méltánytalanságot szenved, de ezer és ezer uj, polgárt nyerne a haza. Törvényhozásilag ki­mondandó lenne továbbá, hogy egygyernaekü családoknál se kivételes nősülési engedély, se póttartalékba helyezés kedvezménye ne adassék meg, — hacsak az apa vagy anya nem teljesen munka- és keresetképtelen. 3. A magzatelhajtási bűnök körül való késedelmes eljárás helyett eszközöltessék ki az igazságügyi kormánynál, hogy ily ijünök föl­jelentése esetén azonnal a helyszínen tartassák meg a vizsgálat s az ity ügyek minden fóru­mon, soron kívül intéztessenek el. 4. Céltudatos és következetes állami mun­kával kétségkívül sokat lehetne segíteni és ezért kérjük, hogy állami bérleteknél, vasúti munká­latoknál és mindenféle állami alkalmazásoknál első sorban a népes családok sarjadékait vegyék figyelembe. Mindennemű pótadóknál pedig nyuj- tassék kedvezmény a több gyermekkel biró csa­ládoknak olyformán, hogy a nőtlen adófizetők pótadójuk 50 százalékával, a gyermektelen há­zasok.és özvegyek 40 százalékával, az. egy- gyermekü családfő 30 százalékával, a kétgyer- mekü család 10 százalékával fizessenek többet, mig a 3 vagy több gyermekkel biró szülő a pótadóktól teljesen mentesittessék. Minek ápolni oly fát, mely gyümölcsöt nem terem. Tűzre való, nem pedig arra, hogy mások elől elszívja az élet nedveit. 5. Az egygyermekrendszer elterjedését rend­kívül előmozdítja az a körülmény, hogy az egyházi és iskolai adó aránytalanul jobban sújtja a népes családokat, mig az egygyermekü család,mely már azért is könnyebben élhet meg, csak egy gyermek után fizeti azokat. A szülő gyermeke után 12 éves koráig iskolai adót fizet, azután pedig 12 éves korától kezdve egyházi adót minden gye rmeke után külön-külön. Az egyházi adó néhol fejenkint 6—12 koronáig emelkedik s igy megtörténik, hogy egy szegény zsellér, akinek több gyer­meke van, 50—60 koronát fizet egy esztendő­ben csak egyházi adót s hogyne követné annak példáját. Annélkül tehát, hogy az ev. ref. vallás­felekezet önkormányzati jogát érinteni akarnók, kérelmezzük annak a méltánytalanságnak meg­szüntetését, hogy az egyházi adóban sokkal többet fizet az a család, melynek több gyermeke van, mint az, amelynek kevés van. Kérelmezzük továbbá az állam segítségével a teljesen ingye­nes népoktatást vagy legalább is a sok gyer­mekű családapáknak az iskolai adó alól való mentességét.« A törvényhozáshoz intézett föliratot most küldték meg pártolás és hasonló fölirat inté­zése végett az ország összes törvényható­ságainak. M.'jLIw ixVAi Y HL A bonyhádi Marhauser-ünnep. Lélekemelő, impozáns ünnepély keretében folyt le kedden Bonyhádon Marhauser Imre nyugalmazott gimnáziumi igazgatónak a király által adományozott Ferencz József rend lovag­keresztjének átadása. Az átadást gróf Apponyi Géza főispán végezte, kit a határon Bonyhád társadalmának népes küldöttsége és Simontsits Elemér főjegyző vezetése alatt a központi megyei tisztikar foga­dott. A főispán, ki Hőgyészről váltott lovakon jött és a kitűzött időnél előbb érkezett meg, nyomban érkezése után a főgimnázium szépen díszített tornacsarnokába .\ment, hol Horváth Sándor kerületi esperes, paksi ev. lelkész üd­vözlő beszéddel fogadta, mire a főispán örömé­nek adott kifejezést, hogy a gimnáziumi jubileum után ismét ily szép alkalomból jöhetett Bony- hádra és elismerő szavak kíséretében a közön­ség szűnni nem akaró éljenzése között Marhauser Imre mellére tűzte a királyi kitüntetést, mire a kitüntetett meghatva, könnyek között mondott hálás köszönetét. Ezután sorban fejezték ki a kitüntetett előtt elismerésüket: az ágostai egyházkerület, a . bonyhádi hitfelekezetek külön-külön, a volt tanítványok, kiknek nevében Simontsits Elemér alispán-helyettes magas szárnyalásu beszédben -adctt -kifejezést -örömüknek és méltánylásuknak, a főgimnázium tanári kara, a községi elöljáró­ság, a bonyhádi társadalom és kaszinó, kiknek megbízásából Perczel Dezső vbt. tanácsos nagy­hatású beszédben . fejtegette Marhauser Imre érdemeit és a társadalom elismerésének jelen­tőségét és súlyát, mely méltán sorakozik a ki- Tátyi -kegy litün tetőséhez. Mig az üdvözlések folytak, a gimnázium helyiségében Apponyi Géza gróf főispán előtt Bonyhádról és a kerületből 22 küldöttség tisz­telgett, kikhez Simontsits Elemér főjegyző ve­zetése alatt a megyei tisztikar is csatlakozott. E tisztelgések befejeztével az ünnepség e része véget ért és a beállott szünet alatt a főispán a városban látogatásokat tett. Délután aJA2 órakor népes banket követ­kezett, melyen az első felköszöntőt Apponyi Géza gróf főispán mondotta a királyra, meg­emlékezve a királyi-kegy nyilvánulásával kap­csolatban a kitüntetett Marhauser Imréről is. Weber János országgyűlési képviselő Apponyi Géza főispánra mondott felköszöntőt. Nagy ha­tást tett Simontsits Elemér főjegyzőnek Mar­hauser Imrére mondott pohárköszöntője, ugyan­csak az ünnepeltet éltette Gyalog István fogim. igazgató és Gróf bonyhádi ág. ev. lelkész is. A hivatalos tosztok sora ezzel kimerülvén, Marhauser Imre meghatva mondott az ünne- peltetésért köszönetét, éltetve Apponyi Géza grófot és Perczel Dezsőt, kik a bonyhádi gim­názium iránt mindenkor kiváló jóindulattal vi­seltettek. Gyalog István főgimnáziumi igazgató Simontsits Elemér vármegyei főjegyzőt köszön­tötte föl, Szakács mórágyi lelkész pedig tar­talmas, kiváló szónoki szépségű és nagyhatású beszédben Perczel Dezsőt, aki a változott vi­szonyok között is a bonyhádiaké' maradt. Simontsits Elemér főjegyző Szakács mórágyi lelkészt köszöntötte föl, a tudós és érdemes, nagyhírű papot, aki nagyobb dolgokra van hi­vatva. A lakoma a legjobb hangulatban d. u. & órakor ért véget, szép és maradandó emléket hagyva a résztvevők szivében és egyúttal dicső­ségére szolgálva a bonyhádiaknak, akik érde­mes jelesük megtisztelésével önmagukat tisztel­ték meg első sorban. Elismerés az érdemnek! HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Apponyi Géza főispán e héten több napon át Szekszárdon tartózkodott. — Gróf Zichy Gyula pécsi püs­pök egészsége teljesen helyreállt és e hó 22-én érkezett vissza Pécsre. — Fischer Imre szek­szárdi kir. ügyész városunkba érkezett és hiva­talos működését már megkezdette. — Képviselői beszámoló. Szabó Károly, a szekszárdi kerület képviselője vasárnap Mözsön és Tolnán nagyszámú hallgatóság előtt tartotta meg tetszéssel fogadott beszámoló beszédét. Ugyanaz nap délben tiszteletére nagy lakoma volt. — A bíróság köréből- A pécsi kir. ítélő­tábla elnöke dr. László Sándor szekszárdi kir. törvényszéki díjtalan joggyakornokot, díjas jog­gyakornokká nevezte ki. — Esküvők. Körtvélyessy László gyönki adóügyi jegyző Bátán csütörtökön az ev. ref. templomban vezette oltár elé Purth Adolf bátai főjegyző leányát, Vilmát. A polgári esketést Bajó Pál központi főszolgabíró végezte. Nász­nagyok voltak : Várkonyi Imre gyönki főjegyző és dr. Schall Kálmán bonyhádi járási orvos. — Novák Ernő pécsi kereskedő szerdán vezette oltárhoz Szekszárdon a belvárosi templomban Gáli András birtokos leányát, Erzsikét. — Előléptetések. A pénzügyminiszter Streith Béla szekszárdi pénzügyőri főtisztet felügyelővé, Lovich László szekszárdi J|pénz- ügyi biztost pedig£főbiztossá nevezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents