Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-23 / 25. szám
XVII évfolyam 25. szám. Szekszárd, 1907 junius 23 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kivfil elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főrnunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előli ze tések és a hirdetések is a s/er kesztőséghez intézendők Hirdetések mérsékelten megállapítot árszabály szerint számíttatnak. Mikor a jobbágyságot a 48-iki törvényhozás felszabadította és politikai jogokkal felruházta, ezzel még nem rótta le minden kötelességét a nép iránt, melyhez a figyelem később csak választások idején fordult nagyobb mértékben. 48 tói 67-ig igaz, nem volt a magyar állam az ő megbénított helyzetében abban az állapotban, hogy a 48-as alkotásokat fejleszsze. a társadalmi és gazdasági élettel szorosabb kapcsolatba hozza. 67 után pedig az örökös közjogi kérdések vitatása emésztette fel és merítette ki erőinket, küzdelmeinket. A parasztot magára hagytuk — nem foglalkoztunk vele eléggé. Mikor a tagosítás, a földek osztályozása történt, nem alkalmaztak mindenütt egyenlő és igazságos mértéket — a nagybirtok határozóban sok helyen kedvezményben részesült a kis telki birtokosokkal szemben. A politikai világban az járta, hogy az ellenzék teljesíthetetlen ígéretekkel lépett a nép elé, szította annak elégedetlenségét és most, hogy az egykori ellenzék a kormányra jutott és csak a személyekben történt változás, a közterhekben és egyébként minden a régi mederben halad — a nép kiábrándul és bizalmát veszti A néppel közvetlen érintkezésben álló közigazgatási hatóságok nem nálunk, de az ország számos vidékén nem állanak feladatuk magaslatán, nem oktatják, nem világosítják fel. nem vezetik útba a népet és néhány türelmetlen szóval rázzák le nyakukról az ügyes bajos dolgaikban tanácsért és segélyért hozzájuk fordulókat. A mezőgazdasági munkabérek csak bizonyos hónapokra szorítkoznak — az év többi részében megfelelő munka és jövedelem nélkül él a napszámos, mert ipari vállalatunk, ahol egész éven át magasabb munkabér mellett foglalkoztatják a munkást, nincsen elég. Az összegyűlendő tőke a pénzintézetekben nyer elhelyezést, nem pedig gazdasági és ipari beruházásokban, amelyek azután számos csatornán keresztül a társadalom kisebb termelő és munkásosztályai közé juttatják a forgó tőke gyümölcseit Adórendszerünk kriminálisán rossz. Egyenes és közvetett adók, állami, városi, €gy- házi adók, pótadók, illetékek, bélyegek, útadók, betegápolási, pót, stb. adók minden rendszeres foglalat nélkül valóságos kaotikus állapotban nehezednek az adózókra. Nem annyira a közterhek mennyisége, mint azoknak sokfélesége, kezelésének bonyolultsága és aránytalansága okoz igen sok bajt és kellemetlenséget. A fóldnélküliséggel a kötött birtok óriási terjedelme áll szemben. A divatban levő parcellázások úgyszólván kivétel nélkül egészségtelen alapon állanak, aminek csak a kapzsi magánspekuláció és a bankok látják hasznát. Egy-két rossz termés az indokolatlanul felcsigázott magas árban megvásárolt kis parcellák uj tulajdonosainak vagyoni viszonyai és a tulmagas kölcsönöket nyújtó pénzintézetek mérlegében feltartóztathatlan visszaesést és romlást fog előidézni. Hol tartanánk, ha a törvényhozás annyi időt szentelt volna már a szociális és gazdasági kérdések megoldásának, mint amennyit meddő házszabályvitákkal foglalkozik. A parcellázást és telepítést állami ellenőrzés és állami segély mellett kell végezni. A kerti gazdálkodás, a baromfitenyésztés és a házi ipar fejlesztése ezer meg ezer munkáskéznek nyújthat tekintélyes jövedelmet. Előfizetési felhívás! 1907. évi julius ho 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. — Azon t, előfizetőinket, kiknek előfizetésök lejárt, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fen- akadás ne történjék. Előfizetési feltételek: Kg'ész évre ... 12 korona. Fél „ ... 6 Negyed övre . 3 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. Tegyünk a népért, A kivándorlás orvoslásánál fontosabb kérdés nem foglalkoztathatja közéletünket. Már legfőbb ideje annak, hogy a törvény- hozás és a társadalom komoly és együttes akcióba lépjen a nemzeti katasztrófával fenyegető kivándor ás megakadályozása érdekében. Nem elég rámutatni azokra a károkra és bajokra, amelyeket a kivándorlás reánk ^udit, hane u be kell hatolni a dolgok mélyébe és meg kell találni a nemzetgyilkos baj orvosszerét. Bizottsági ülésezésekkel, ankétekkel, hírlapi cikkelyekkel, röpiratokkal még nem érünk célt — itt a tizenkettedik óra — végre cselekedni kell. TARCA. Óvd a háznak szép virágját. Óvd a háznak szép virágját, Hadd viruljon áldva az; Rája nézve vissza nem jön Soha többé a tavasz — Óvd a háznak szép virágját! Ápold gondos, hű kezekkel, Csüngjenek rajt’ szemeid, Hogy maradjon illetetlen, Mindig tiszta, szép, szelíd — Ápold gondos, hű kezekkel! Szeresd forrón, öntözd híven, S ékes szirma-nem pereg: Szív melege, szem harmatja Hervadástól védje meg — Szeresd forrón, öntözd híven! Fejecskéjét tartsd az égnek, Ha kinyílott kelyhe mar, Hogy áradjon, mint imádság, Érzelme, az iliatár — Fejecskéjét tartsd az égnek! Óvd a háznak szép virágját, Hadd viruljon áldva ő!, Az Istennek szép kertjében Legyen áldás mind, a nő — Óvd a háznak szép virágját! Sántha Károly. A másik. irta: Antal Sándor' Előttem találkozott az első ember az utolsóval. Az egyik nem tudta, hogy ő az első, a másik is öntudatlanul volt az utolsó. Az első ember 10 éves lány, néhány boldog optimista párnak a leszármazottja. Egy gyermek, akinek rugalmas lelkére a zenei hangok ritmikus változásának minden árnyalata olyan közvetlenül hat, hogy külsőleg is, arcával, testével kifejezésre kell juttatnia. Elfelejtkezik arról, hogy képzetek, fogalmak és gondolatok is vannak, vagy lehetnek az emberi lélekben. — Csak azt érzi, hogy a szerte áramló hangok a levegőt, az ő lelkét, az egész világot megtöltik boldogsággal, örömmel, gyöny Tőséggel, mámorral. És ő át akarja élni, mert le kell élnie mind a boldogságot, mind az örömet, mind a gyönyörűséget, a világ minden mámorát. Táncolnia kell. Mikor pedig a Sigfrid halálát gyászoló Krimhilda fájdalma sir le a megfeszített húrokról : a gyermek egyszerre asszonnyá fejlődik. Vívódó, szenvedő asszonynyá, kit a hihetetlen csapás megrémít, elborzaszt; aki a rosszat nem tudja, nem akarja elhinni. És mégis le kell ros- kadnia a hatalmasan zengő, vészt hirdető akkordok hullámai alatt. Megdöbbenti a szemlélőt az exaltált gyermeknek arca, amely tragikai erővel mutatja; hogyan tűnik el a reménység, hogy lesz úrrá a fájdalom, hogyan hül ki egy szív. Azt mondják, hogy táncol. Pedig nem táncol, hanem szenved. Szenved és menekülni akar szenvedése félelmes okától. Eltakarja arcát, letépi ruháit, hogy semmise érjen hozzá, a mit gyászos levegő megfertőzött. El akar futni, meg akar menekülni. Ilyen lehetett az első ember érzése, mikor látta a vakító, gyújtó villámot, mikor hallotta a menydörgés félelmetes hangját. Testtartása, mozdalatai, arcának kifejezései oly szépek, mintha Rodin szobrainak szakadatlan mozdulatlan sora vonulna fel előttünk. Erre, ilyesmire mondják, hogy vigan táncol, szomorúan táncol. Pedig ez a tudatlan, tapasztalatlan primitiv ember élete. Kifelé csupa érzés. A tapasztalatlan első ember, aki érzéseit, indulatait önkéntelenül kitárja nem ismeri a rosszat, nem gondol rá, nem óvatos, megfeledkezik a többi világról. Fájdalmában, meg örömében keresi a helyét, de nem találja. Ilyen lehetett az első, a büntetlen ember. Mi, mai emberek csudát látunk benne, a boldogságban élő ősök állandó optimizmusának csudálatos eredményét. Ez volt az első ember. Utána szines rendetlenségben vonultakból
