Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-09 / 23. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjeleni minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. XVII évfolyam _____________________23. szám._________ Szekszárd, 1907 junius 9 Ké ziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése | Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. 40 év. A koronázás idei évfordulója egyúttal negyven éves királyi jubileuma I Ferencz József apostoli királyunknak. Negyven év nagy idő, még a nemzet életében is, hát még a trón bíborában eltöltve, mely nemcsak díszt és méltóságot ad, hanem súlyos és terhes kötelmeket is ró fölkent viselőjére. Illő és méltányos, hogy midőn e ritka évforduló elkövetkezett, a magyar nemzet hódoló tisztelettel és ünnepi pompával veszi körül fejedelmét, aki mint ember, ritka egyéni nemes tulajdonságokról és erényekről, mint király pedig páratlan uralkodói képességekről tett egy hosszú élet folyamán tanúságot. Mint mindenütt az életben, e hosszú uralkodás folyamatában is fény és árny váltakozva követték egymást. Csakhogy az árny, a lekete gyász uralkodónk életének arra a szakára esik, midőn mint kényúr a császári hatalom erejében bízva, szembe helyezkedett nemzetünk alkotmányával és akaratával. A fény és dicsőség pedig attól a pillanattól fogva szakadt reá, melyben magát szent István koronájával megkoronáztatva, belépett az alkotmányos uralkodók sorába és ezzel Magyarországot a szabad fejlődés utján, a virágzás magas fokára emelte. \ Mi az oka mégis, hogy e nagy fejedelem uralkodásának utolsó éveiben oly tartós homály borult arra a hagyományos összhangra, mely közel 40 éven át állandó volt a magyar király és a magyar nemzet között ? Semmi más, mint az, hogy az a kötés, mely ezelőtt 40 évvel I. Ferenc József magyar király és a magyar nemzet között létrejött, egyúttal Ausztriára is kiterjeszte- : tett. Deák és nndrássy és velők mindazok, ! akik a 67-iki kiegyezést létrehozták, ennek legfőbb biztosítékául azt tekintették, hogy azt Ausztriával is elfogadtatták, oly értelemben, hogy legyen az egy teljes és tökéletes népszövetség két egymással teljesen egyenjogú és egymástól teljesen független, alkotmányos nemzet között. De ehez nem volt meg Ausztriában sem az alkotmányos érzék, sem a nemzeti öntudat, sem a frigykötéshez való ragaszkodás, sem a magyar nemzet egyenrangú jogainak elismerése. Innen volt az, hogy valahányszor a magyar nemzet önálló államiságának jogait akarta megvalósítani, vagy biztosítani, mindannyiszor az osztrák népekben és az osztrák sokfaju politikusokban talált leghevesebb ellenzőkre, akiknek ellenzése nem csak a magyar nemzetnek, hanem a magyar király- lyal egy személyt képező osztrák császárnak is szólt. Ez az illoyalis és kapzsi osztrák álláspont, mely a 67-iki kiegyezést népszövetségi jellegéből Ausztriában kivetkőztette, Magyarországon viszont azt eredményezte, hogy attól a lelkek elidegenedtek. Mindenki tudja, hogy az Ausztria és Magyarország közötti államszövetség fen- tartása világpolitikai szükség, de az is köztudomású immár, hogy a mai Ausztriával ez az államszövetség alig tartható fenn. Bármily figyelemmel legyünk is a parancsoló világpolitikai szükségességre, bármily hódolattal viseltessünk is öreg királyunk iránt, a magyar államiság követelményeiről, fajunk biztosításának, alkotmányunk kiépítésének, országunk kifejlesztésének velünk született jogáról le nem mondhatunk. Ezen jogunkkal élni akarunk és ezen jogunkat érvényesíteni is fogjuk, mint az illik egy szabad és független nemzethez, melynek leghőbb vágya: a nemzet erejének és a szent korona tényének emelése. A hódoló magyar nemzet hű fiai állják e napon körül az agg magyar király trónját, kinek dicsősége és szenvedései betöltik a világot. Annak a fajnak fiai ők, akik «hívek a királyhoz egész a koldusbotig», de egyúttal hívek nemzetükhöz egész a vérpadig. Királyhüség és nemzethűség — ez a jelszavuk. És ez legyen a miénk is. Adjuk meg a királynak, ami a királyé és a magyar nemzetnek, ami a magyar nemzeté. Tegyük a király agg napjait nyugodttá és megelégedetté, hogy végső pillantásait egy egymást megértő és békés, serény munkára sorakozó nemzeten pihentesse meg, mely mindig megértette királyát, ha az szeretettel, vagy sorsüldözötten közeledett hozzá. Légy üdvözölve, a ritka szép napon, jó, öreg király. Légy tovább is: lovagias, igazságos, alkotmányos, békeszerető, művészet és tudomány pártoló. Légy a magyar nemzet szerető atyja, Nagy Lajos és Hollós Mátyás méltó utóda! F. M. VÁRMEGYE. A vármegyei úthálózat. Lapunk utolsó számában közöltük már a kereskedelmi miniszter legújabb döntését, Örömmel konstatáljuk, hogy a miniszter mégis csak respektálja a törvényhatóság álláspontját és a határozatot legalább nagyjában jóváhagyta. A miniszter rendelete szószerint a következő : TÁRCA Apró szenzációk. (Faképnél hagyott mennyasszony ) Némileg humoros, de az eset hősnőjére szomorú jelenetről számol be egy Londonon át Amerikából érkezett távirat. A Hamburg—amerikai hajóstársaság Pretoria nevű gőzösének fedélzetén többek között egy fiatal német nő érkezett New Yorkba, aki útközben többnek elmondta, hogy boldog mennyasszony és akikötőben vőlegénye várja. Alig kötött ki a hajó, egy Felder Fülöp nevű fiatal német munkás ünneplőruhában, gomblyukában rózsával rohant fel a fedélzetre, kezében egy fetünően szép fiatal leány fényképét tartva. A fiatalember odamutatta a fényképet a hajó alkalmazottjainak és azt kérdezte tőlük, hogy hol van a fénykép eredetije, aki ezzel a hajóval jött át az Óceánon. Az előbb említett boldog mennyasszonyt a hajón mindenki ismerte, de senki sem mondhatta azt, hogy a fényképnek ő volna az eredetije. ?>.ind- azonáltal levezették a türelmetlen vőlegényt a kisasszon/ kabinjába, hol erre kínos jelenet játszódott le. A vőlegény, akinek a mennyasszonyát levelezés utján szülőföldjének egy házas- , ságközvetitő irodája közvetítette, meglepetve állt j meg, mert a levél utján szerzett mennyasszony az eredetit meg sem közelítette. A csalódott vőlegény nem tudta indulatát elfojtani, heves szóváltásba keveredett mennyasszonyával és végre a faképnél hagyta és elfutott. A faképnél hagyott mennyasszony a hajón maradt és legközelebb visszautazik Berlinbe. (A telefon uj alkalmazásai ) A «Telephony» cimü amerikai szaklap érdekes cikket közöl arról, hogy mi mindenre használják a telefont a határtalan szélsőségek birodalmában. Az Egyesült-Államok katholikus papsága annak az eszmének a megvalósitásán fáradozik, hogy a hivek olyan községekben,- ahol paphoz nem fordulhatnak, telefon utján gyónhassanak meg. Egy kanzasi kölcsönkönyv- tár tulajdonosnője telefonon adja tudtára a fe leinek, hogy miféle olvasni valók vannak raktáron. Illionis kerület egyik városkájában egy szomszédos községbeli fontos tanú nem jelenhetett meg a tárgyaláson. Egyértelmű határozat folytán az illetőt telefonhoz hitták és a biró annakrendjemódja szerint kihallgatta,megeskette. Bevéridge szenátornak Indianopolisban előadást kellett tartania. Mivel sürgős elfoglaltsága miatt nem hagyhatta el Chikágót, egy indianopolisi gyorsírónak telefonon lediktálta az egész előadást. A washingtoni Capitol ülésterméből telefonon jelentik a feleknek, hogy mikor van I szabad hely az ülésben. Egy zongorahangoló- nak a szállítási helyen levő zongora hangmagasságához mérten kellett végeznie a hangolás munkáját. Ezért a telefonos szobába tolatta a másik zongorát, ott játszottak rajta és igy hangolta meg az elszállítandó hangszert. A közlemény azzal az esettel zárja a sort, hogy egy gyászba borult özvegy telefonon hallgatta a. férje lelki üdvéért tartott miséket. (Repülő médium.) Rómából jelentik : Oreste Murani, a milánói polyteknikum természettan tanára Patricivel, a. modenai egyetem fiziológia tanárával kísérleteket végzett egy Zuccarini nevű médiummal. Az egyik összejövetel alkalmával a médium, egy igen fiatal ember, láthatatlan titokzalos erők működése folytán a levegőbe emelkedett és az asztaltól ötvenhatvan centiméter magasságban lebegett. Időnkint 12—14 másodpercnyi időtartamra mozdulatlan maradt. Az egyik ilyen alkalmat felhasználták a professzorok és fényképfelvételeket készítettek róla. így többek között sikerült a médiumot abban a pillanatban lefényképezni, amikor előrehajolt felsőtesttel és mellhez szorított karokkal lebegett közel a menyezethez. Murano hasábokra terjedő közleményt irt a «Corre íella Sera»-ba erről az érdekes esetről, melyhez hasonlót tapasztalt Morselli genuai tanár egy Eusalpia Palladiró nevű médiumnál, de magyarázatát nem tudja adni. Híradásunk megjegyzi még, hogy a kísérletet végző két tanár nem spiritiszta.
