Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-02 / 22. szám
vv7 junius 2 TOLIwAVAIvMEGYE. 3 országgy. képv. Sárközy Béla Somogyvármegye alispánja. Somssich Andor v. országgy. képv. Széli Kálmán val. bel. titk. tan. országggy. képv. Az emberbaráti célra befolyó minden adományt közönettel togadunk és lapunkban nyugtázzuk, HÍREK. — Személyi hírek. Apponyi Géza gróf főispán és Döry Pál alispán, mint a Dunántúli Közművelődési Egyesület igazgató-választmányának tagjai, a D. K. E. folyó hó 2-án tartandó közgyűlése alkalmából Pécsre utaztak. — Bernrieder József nagybirtokos Gasteinban időzik. — Koronázási jubileum Ő Felsége megko- ronáztatásának' negyvenedik évtordulója alkalmából vagyis folyó hó 8-án ünnepi hálaadó isteni tiszteletek . lesznek az egész országban. Dőry Pál alispán felhívást intézett Szekszárdon és p vármegyében az összes hitfelekezetekhez, hogy a nemzeti ünnepély alkalmából hálaadó isteni tiszteletet tartsanak. Szekszárdon 1 belvárosi róm. kath. templomban d. e. 9 órakor, az izraelita templomban d. e. 11 órakor lesz az ünnepélyes isteni tisztelet. — Japántól—Szekszárdig. Pirnitzer Gyula földínk, kereskedelemügyi szaktudósitó, Japánban befejezvén hivatalos küldetését, közel két évi távoliét után családjának látogatására a múlt héten Szekszárdra érkezett. A kereskedelmi miniszter Pirnitzer Gyulát a Kereskedelmi Muzeum aligazgatójává nevezte ki, mely uj fontos állását már el is foglalta. A mellett a budapesti keleti akadémián mint tanár is fog működni. — Űrnapja Szekszárdon a belvárosi templomból 10 órakor indult meg az urnapi körmenet, aminél ezidén is a tűzoltó-zenekar működött közre és résztvettek az összes tanintézetek növendékei, a tüzoltóegylet, a kath. olvasókör, a kath. legényegyesület zászlójuk alatt, továbbá nagy számú közönség. A körmenetet Wölfel Ferenc administrator vezette. — Ifj. Bernrieder József diadala. Általános feltűnést keltett az a fényes győzelem, melyet ifj. Bernrieder József, az országszerte ismert kitűnő urkocsis, a Budapesti Ügetőversenyegyesület idei nyári meetingjének első napján aratott. Kevés érdekesebb verseny folyt le'az utóbbi években. A király-díjért versenyeztek az ország és Ausztria leghíresebb istállói, köztük Sennyey István báró, Ipsilanti herceg stb. fogatai. Nem kevesebb mint tizenöt kettős fogatú kocsi szállt síkra a remek tiszteletdijért és a pálya valósággal szűknek bizonyult a fogatok kellő elhelyezésére. Ilyen körülmények — De hiszen mindnyájunknak meg kell halnunk! — Hisz ez az épen, hogy kell! — Egy zarándok még csak könnyebben hal meg, mint a magamfajta ember. — Igen, de a zarándokok is különfélék. Vannak igazi zarándokok, Isten szolgái, akik vigyáznak a lelkűkre és vannak olyanok, akik éjjel I temetőket járják és az ördögnek kedveskednek . . , Igen, van olyan zarándok is, aki megtámadja az embert, ha kedve tartja és olyat üt a fejedre valami furkóssal, hogy beleszédülsz . . . — Miért mondod te ezt nekem ? — Hát csak úgy mondom ... No nézd, amint látom, itt van ez a kis kapu. Ugy-e ? No nyisd ki, édesem ! Az őr tántorogva nyitotta ki a kis kaput, kivezette rajta karjánál fogva a vándort és igy szólt: — Itt a temető vége és most eredj, amig el nem éred az országutat. De vigyázz, hogy bele ne ess a határárokba. Amint azonban kiértél az országutra, jobbra fordulj és úgy érsz a malomhoz ... — Oh, ©h. — sóhajtott a vándor kis vártáivá.'— Ám azt hiszem, hogy most már nem is kell a malomhoz mennem. Mi az ördögnek is mennék én oda ? Inkább itt maradok, barátocskám, melletted ... — De miért akarsz itt maradni ? között maga az indítás és az egész verseny igen nehéz és rendkívül érdekes volt. Elsőnek érkezett be ifj. Bernrieder Józsefnek kitűnő formában levő fogata Méltó és Mózes II. lovakkal, melyeket maga a tulajdonos a nála megszokott bravourral hajtott. így tehát ő nyerte el a király-dijat, amely Ő Felségének igen értékes ajándékából, egy hatalmas arany gyümölcstartóból és 10000 koronából, a földmivelésügyi kormány által kitűzött díjból állott. A 6000 métert kitevő futamot kilométerenként 1 perc és 50 másodperc alatt végzett sebességgel tette meg Bernrieder, aki ezzel a díjjal csak növelte a Bernrieder istállónak régi tekintélyét és dicsőségét, és a királydij csak betetőzése a budapesti, bécsi, badeni és pozsonyi ügetőversenyeken már annyiszor aratott győzelmeknek. Növeli a győzelem értékét, hogy a győztes lovak Bernrieder saját tenyésztéséből valók, aminthogy más lovakkal versenyezni Bernrieder nem szokott. — Hazafias főhercegnő. A székesfehérvári tankerületi ifjúsági tornaversenyen feltűnést keltő jelenet játszódott le. A tornaversenyen megjelent Erzsébet Amália főhercegnő, Ferenc Ferdinánd trónörökös húga, Lichtenstein herceg ulánus százados neje is, aki gyönyörködve szemlélte az ifjúság sikerült mérkőzéseit. Mikor a versenynek vége volt, az ifjúság a Szózat éneklésébe fogott. A főhercegnő erre felállott s ő maga is együtt énekelte a fiukkal a dalt. Mikor ezt a jelenlevők látták, óriási lelkesedés támadt s a tanuló ifjúság meg-mégujuló s szűnni nem akaró éljenzésben tört ki. A lelkesedés hevében aztán a Kossuth-nótára gyújtottak. A főhercegnő kísérete rémülten nézte ezt a «tapintatlanságot», Erzsébet Amáliá azonban nyugodtan végig hallgatta azt is s mikor az utolsó akkordok is elhangzottak, anélkül, hogy rosszalásának legkisebb jelét is adta volna, a közönség ünneplése mellett jókedvűen elhajtatott. — Nagy kerti mulatság a Kaszinóban. Élvezetesnek és érdekesnek ígérkező nagy kerti mulatság lesz folyó hó 11-én a szekszárdi Kaszinónak .kerti helyiségeiben. — Simontsits Elemér kaszinói igazgató elnöklete alatt megalakult nagyszámú rendező-bizottság gondoskodik róla, hogy az estély változatos programm- jával sok szórakozást nyújtson a közönségnek. Az estélyen a pécsi katonai zenekar fog közreműködni, azonkívül a szekszárdi vivő klub tagjai vivő akadémiát rendeznek. Lesz még több programmpont, ezekről azonban — mivel meglepetésekről van szó — egyelőre hallgatunk. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Likár Ferenc szekszárdi állami végrehajtót pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki a nagybecskereki pénzügyigazgatósághoz végleges minőségben. — No csak úgy ... a te társaságod nekem kellemesebb . . . — No mondhatom, te alaposan megtréfáltál engem. Zarándok vagy és itt tréfát űzöl és a bolondját járatod velem. — Bizony, szeretem én az ilyesmit — szólt a vándor és rekedten nevetni kezdett. — Hanem te, édesem, azt hiszem, hogy jó soká nem fogsz engem elfelejteni, engem, a zarándokot. — Miért nem ? — kérdé az őr 1 — No, mert hát én alaposan becsaptalak. Hát zarándok vagyok én ? Hisz nem vagyok én zarándok ... • — Ki vagy hát ? — Én egy — halott vagyok!! Most léptem ki épen a síromból ... . . Emlékszel Guba- rév lakatosra, aki fölakasztotta magát. Hát az a Gubarev én vagyok — No csak hazudj í Az őr nem hitte ugyan, amit a vándor mondott, de azért egész testében remegett, hideg verejték gyöngyözött homlokár. és remegve támolygott a kapu felé . . . — Megállj! Hová mégy ! — szólt a vándor és megragadta az őrt a csuklóján. Ej ha, hát miféle ember vagy te, no nézd csak, hát igy vagyunk ? Magamra akartál hagyni ? — Ereszsz el 1 — kiáltott az őr és teljes erejével ki akarta magát szabadítani a vándor kezeiből. — Mezőgazdasági kamarák. Az O. M. G. E. közgazdasági szakosztálya május 24-én tartott ülésén, amelyen részt vett Bartal Béla is, elhatározta, hogy a miniszter által feltett kérdésre azt a választ adja, hogy egy kerüléti mezőgazdasági kamara a szükséghez képest egy vagy több törvényhatóság területére kiterjedő hatáskörrel alapittassék. A mezőgazdasági kamarák első sorban mint véleményező és javaslattevő testületek szerepeljenek és bizonyos ügykörben hatósági jelleggel is felruház- tassanak A kamarák a gazdasági egyesületekkel szoros szerves kapcsolatba hozassanak. — Vilmos napja. Május 28-án, Vilmos napján, a szekszárdi tüzoltó-egyesület testüleg üdvözölte Boda Vilmost, az egylet főparancsokát. Ugyancsak sokan üdvözölték ezen a napon Kurz Vilmos árvaszéki elnököt is. — Djjnoki kinevezés. Gróf Apponyi Géza főispán kinevezte Szeiter Gyulát vármegyei dijnokká. — Küldöttség a miniszternél. A gerjen— faddi s meszes —kalocsait műut s gerjen—foktői gőzkomp létesítése ügyében az illetékes összes érdekeltség nevében május hó 23-án tisztelgett Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternél és Szterényi József államtitkárnál Szluha István országgyűlési képviselő, Mattanovich Károly, a kalocsai érseki uradalom meghatalmazottja s Széky Géza gerjeni ref. lelkészből álló küldöttség. A küldőt ség memorandumot nyújtott át a miniszternek, amelyben meggyőző okokkal támogatja a vidék kérelmét. A miniszter a küldöttséget szívesen fogadta és biztosította jóindulatéról. — Kerületi tornaverseny Székesfehérvárott. A dunántúli középiskolák vasárnap tartották meg Székesfehérvárott tornaversenyüket. Szombat d. u. és vasárnap d. e. voltak az előmér- kőzések, délután pedig a főverseny. Váradi Károly főigazgató beszéde után Prohászka Ottokár püspök nyitotta meg a versenyt. A versenyt, mely rendgyakorlatokból, szertornázásból, mintacsapatok és egyesek mérkőzéséből állott, végignézte Erzsébet Amália főhercegnő és nagyszámú Közönség. Az I-ső dijat, a székesfehérvári nőegylet ezüst serlegét a keszthelyi kath. főgimnázium tornacsapata nyerte el. Főgimnáziumunkat egy 27 tagból álló csapat képviselte. Az o/szágos erdészeti egyesület junius 23-ik és következő napjain tartja Pécsett rendes közgyülé&ét. Az egyesületi tagok kirándulnak junius 24-ikén Pélmonostorra és onnan Frigyes kir. herceg hírneves erdőgazdaságába, onnan Eszékre és 25-ikén Belyistyére, a Gutt- mann cég nagyszerű fatelepére. — Maradj veszteg, ha mondom ... Meg se kisértsd magad, kiszabadítani, átkozott kutya ! Ha kedves az életed, meg se moccanj és befogd a szád, amig parancsolom. Most semmi kedvem vért ontani, különben már rég véged volna, te alávaló . . . Csendben maradj ... Az őr lábai reszkettek. Rémületében lehunyta szemeit s egész teste vacogva remegett. Szeretett volna kiáltani, de tudta, hogy kiáltása nem hallatszik el a házig . . . Mellette állott a vándor és erősen szorította az őr kezét . . . Vagy három perc múlt igy el, néma hallgatásban. — Az egyik lázbetegen fekszik, a másik alszik, a harmadik vándorokat kisér — morogta a zarándok — Ezek aztán a szorgalmas őrök; igazán megérdemlik a fizetésüket. Nem, testvér, a tolvajok mindig éberebbek, mint az őrök 1 Nyugodtan állj, meg se moccanj 1 . . . — így múlt el néma csendben egy kínos negyedóra. E pillanatban á heves szél éles füttyszót hozott erre. — így, no most mehetsz — szólt a vándor és eleresztette .a megrémült őr kezét. — Eredj és köszönd Istennek az életedet . . . A vándor is füttyentett egyet, majd elfutott a kaputól és még egy darabig hallatszottak az ugrásai, amint a sírokon keresztül iramodott.
