Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-26 / 21. szám
XVII évfolyam 21. szám. Szekszárd, 1907 május 26 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fel évre ; . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése I Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Or. LEOPOLD KORNÉL Kiadóhivatal! telefon-szám il. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények , valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Horvát és magyar államnyelv. A magyar államvasutak szolgálati pragmatikájáról szóló törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során végre megkaptuk a hivatalos nyilatkozatot, mely a horvátok állás- foglalását és követelését tartalmazza a vasúti kérdésben. Tuskán Gergelynek hivják azt a horvát képviselőt, aki társai nevében és megbízásából a horvát álláspontot kifejtette, amely fejtegetés nemcsak homlokegyenest ellenkezik a magyar államvasutak állami és magyar jellegével, hanem valósággal «ad absurdum» viszi a horvát országos autonómia jogát és a magyar államnyelv tagadását Hogy rövidek legyünk: a horvátok azt követelik, hogy a Magyar Állam Vasutak hivatalos és szolgálati nyelve Horvátország határai között a horvát legyen. Ezzel szemben elmondhatjuk, hogy nincs magyar politikus, aki a MÁV. magyar hivatalos és szolgálati nyelvéről lemondhatna és lemondana. Hogy a MÁV. alkalmazottjai között horvátok is legyenek, hogy a MÁV. alkalmazottjai a horvátországi hatóságokkal és közönséggel horvátul érintkezzének, az helyes, méltányos és törvényes, aminthogy ez eddig is igy volt gyakorlatban, de, hogy a Magyar Állam Vasutaknak ne legyen meg a joguk megkövetelni, hogy alkalmazottaik magyarul is tudjanak, ne legyen meg a joguk, hogy ügykezelésükben a magyar nyelvet használhassák, az oly képtelenség, melyet józan észszel senki nem kívánhat. A közlekedési bizottság egyhangúlag mellőzte a horvát követelést és elfogadta a MÁV. magyar hivatalos nyelvének törvénybe iktatását. És ezzel végezhetnénk is----——J----■ ------------------t..........i-ÍS TÁ RCA. Delirium. Látom: derengő alkony száll a völgyre, A hegytetőn a csipkéstornyu vár Ónkarikás, százszinü ablakára Rátéved még egy búcsúzó sugar. Látom: vörös rózsák közül kicsil'log Ezüsthimzesü hófehér ruhád; I a sárga égen dörgő lobogással Égő uszálya üstökös fut átA te kezed aranyfa lombját tépi I ujjongó nevetéssel hinti rám; | bókoiva indul útnak — hogy köszöntsön — Vidám kökörcsin, gőgös tulipán. Bíbor kárpiton túl orgonazúgas, Tömjéniliat királyi naszra var, S a tóparton gyönyörtől haldokolva Dalba kezd egy karcsú, feher madar, KETLY ENDRE. A tükör. Irta: Csehov Antal. Szilveszter est. Nelly, Gaykovv földbirtokosnak fiatal, szép leánya, ki éjjel-nappal a férjhezmenetfiről ábrándozik, szobájában ül s e dologgal, ha Tuskánnak föntebb érintett nyilatkozata oly kijelentéseket nem tartalmazna, melyek erősen kihívják a kritikát. Abból a tényből, hogy az 1868-iki horvát kiegyezési alaptörvény az «államjogi kérdések» kiegyenlítése végett jött létre, Tuskán azt a következtetést vonja le, hogy Horvátország «állam», mert «államjogi kérdéseket csak állam egyenlíthet ki állammal, de nem egy állam a maga tartományával.» A jámbor Tuskán csak azt felejtette el, hogy 1868-ban a magyar állam «államjogi kérdései» egyenlítettek ki a horvát országos autonómiával és pedig egy magyar törvény keretében, tehát nem egy állam a másik állammal, hanem a magyar állam a kebelébe tartozó liorvát-Szlavon országokkal. A magyar állam 1868-ban a legszélesebb körű autonómiát adta a maga Horvát- Szlavon országainak, de velők szerződést nem kötött, államjogi kérdéseket velők ki nem egyenlített, hanem törvényben szabályozta a maga államjogát és egyúttal biztosította Horvát-Szlavonországok területét, nemzeti szabadságát, kormányzati formáját és a magyar állammal szemben fennálló kötelezettségeit és jogait. Ha tehát csak ezen alapszik a horvát legújabb keletű «államjog» — akkor ez csak annyit ér, mint a horvát államiság király, hadsereg és pénz nélkül. A magyar-horvát közösségről szólva azt mondja Tuskán, hogy «a mi közössé günkben két hivatalos és két államnyelv van», t. i. Horvátországban a horvát, Magyarországon a magyar. Eltekintve attól, hogy Horvát-Szlavonországok nem állam és igy horvát államnyelv sem lehet, ha pedig lehet horvát államnyelv, épen oly joggal I félig behunyt szemekkel bámul a tükörbe. Halvány, fáradt, mozdulatlan, A hármas tükörnek prespektivája, mely végtelen hosszú, keskeny folyosóhoz hasonlít, a számtalan lámpafény, arcának és kezeinek többszörös, visszátükrődzése már régóta ködös tengerré vált szemei előtt, mely ide-oda hullámzik s néha fölvillan. frK Ha az ember Nellynek mozdulatlan szemeit és nyitott száját nézi, nehéz eltalálni, hogy alszik-e, vagy virraszt. Pedig irt. Kezdetben bizonyos szemek lebüvölő varázsát látja, azután az ingadozó alapon lassanként fölmerül egy fejnek, egy .arcnak s egy szakáinak a körvonala. Ez ő, a sorstól rendelt vőlegény, álmainak és reményeinek tárgya. A sors által Nelly számára rendelt férfiúban megvan minden : jeleritős társadalmi állás, szerencse, karriér. Mellette a szürke alapon sötétség, üresség, mint ahogy az életben is szokott lenni. Nem is csoda, mert a szelíden mosolygó szép fej előtt oly leirhatatlanul édes szorongást érez aminőt szavakban nem is lehet kifejezni. Azután hallja* a hangját, látja, hogy mint él vele egy födél alatt s mint olvad élete az övébe. A szürke alapon hónapok, évek suhannak el s Nelly a jövőt minden egyes részletével együtt látja. Egyik kép a másik után suhan el s Nelly .látja, hogy egy hideg téli éjszakán mint kopogtatnak Lukics Stefán orvos ajtaján. Az orvos lakásának ablakai sötétek. Köröskörül csönd. lehet szlavón, vagy dalmát államnyelv is, — az bizonyos, hogy Horvátországban a horvát a hivatalos nyelv. Ezt senki megmásítani nem akarja, a horvát nyelv jogát magyar részről kétségbe senki sem vonja, de épen azért ragaszkodnunk kell nekünk is a magyar hivatalos és államnyelv jogához a magyar állam-élet egész ügykörében és minden intézményében és ha a horvátok a maguk elbizakodott államosdi játékaik közben az 1868-iki alaptörvényt úgy akarják értelmezni és a gyakorlatba átvinni, hogy az nemcsak az ő országos autonómiájukat biztosítja, nemcsak a pénzügyi terheket a magyar nemzet nyakába sózza, hanem a magyar országgyűlésnek fenntartott úgynevezett állami ügyekben is a magyar nyelv jogát a horvát nyelv javára háttérbe szorítja, akkor ez az alaptörvény tovább fenn nem tartható. Minthogy pedig ez az alaptörvény minden körülmények között és épen a horvátok érdekében fenntartandó, mert annál kedvezőbbet még egy győzelmes háború esetén se csikarhatnának ki tőlünk, következik, hogy ezt az alaptörvényt a magyar államiság jogainak megfelelően kell a horvátoknak értelmezniök. Ellenkező esetben a dolognak más fejleménye nem lehet, mint a szakítás. A horvátoknak tehát szakitaniok kell a horvát-szlavon «államosdi» agyrémeivel. Ellenkező esetben nekünk kell szakítanunk az eddigi rendszerrel, a rezoluciós barátsággal és meg kell értetnünk a csökönyös horvát koponyákkal, különösen pedig a kétszínű báni kormánynyal, hogy Szent István birodalmához több ország tartozhatik és tartozik is, de ezek az országok csak egy államot képeznek, egy oszthatatlan államot, egy államnyelvvel. F. M. — Az. isten szerelmére . . . suttogja Nelly. Az ajtó csikorog és Nelly az orvos szakácsnőjét látja maga előtt. — Itthon van az orvos ? — Alszik — suttogja a szakácsnő. — Épp most tért vissza a ragályos területről. Azt mondotta, hogy ne keltsük föl. Nelly azonban nem hallgat a szakácsnéra. Félre löki s úgy rohan be az orvoshoz, mint egy őrült. Több sötét szobán keresztül végre az orvos hálószobájába ér. Lukács Stepán felöltözve fekszik az ágyon és horkol. Mellette egy kis éjjeli mécs. Nelly szó nélkül mellé rogy egy székre s keservesen kezd sirni — A férjem ... a férjem beteg, — nyögi végre. Lukics Stepán hallgat. Lassan fölemelkedik s zavaros szemmel néz a látogatóra. — A férjem beteg . . . Az isten szerelmére jöjjön gyorsan. — Mi I — ordítja az orvos. — Jöjjön azonnal velem . . . különben . . . rettenetes . . . S Nelly halványan, elfogyó lélekzettel mondja el, hogy térje mint betegedett meg s mily roppantul fél. Fájdalma még a kősziklát is megindította volna, de az orvos meg se moccan. — Majd reggel, — morogja. — Lehetetlen, — mondja Nelly rémülten- . . . Tudom . . . ennél az embernél . . . tífusz ... rögtön kell jönnie.
