Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-19 / 20. szám
XVII évfolyam 20. szám. Szekszárd, 1907 május 19 TOLNAVARMEGYE á Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona- Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára .. . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon . kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjeleni minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonosi Főrounkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előfize tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított Árszabály szerint számíttatnak. GJ-yáraLk: nellcü.l_ — Befejező közlemény. — VI. Gyáripari alapításoknál két tényező- csoport jő számba: az egyik a termeléshez és üzemmozgáshoz szükséges nyersanyag és erő jelenléte, a másik a szóban- forgó gyártmány fogyasztás-konjunktúrája. E szempontokat figyelembe véve vizsgáljuk meg gyáriparunk kilátásait. Tolnavármegye kitermelhető ásványi anyagokból terméskövön és egy még kiaknázatlan márvanybányán kívül csak kőszénnel rendelkezik (Nagymányokon és Váralján.) 27000 kát. hold tölgy- és 25000 kát. hold egyéb erdőnk van. Növényi anyagokból az erdőkön és réteken felül a fontosabb mezőgazdasági termények terméseredményei 1904-ben a következők voltak métermázsákban | búza rozs árpa zab - tengeri burgonya 637548 218431 232509 187726 328954 753383 855979" Termett továbbá 238657 hektoliter bor (+4409 mm. eladott szöllő), 6% millió korona becsértékben. * 1. Németországban — Lexis szerint — egy-egy főre esik évenkint 180 kg. buza-rozs-fogyasztás; ezt a mennyiséget vármegyénkben, ahol iparos népesség hiányában -- a táplálkozási összmennyiség. jóval nagyobb °/ó‘a kenyér, talán túlzás nélkül 230 kg.-ra tehetjük. Ez alapon vármegyénk belfogyasztása buza-rozsból 580000 métermázsa. Vagyis vármegyénk kivihetne a két fő kenyér-terményből mintegy 275000 métermázsát, de e mennyiségnek még mintegy fele lemegy rostálásra és vetőmag- szükségletre. Marad tehát kivinni való buza- rozsunk mindössze 130—140000 mm., be- száradást, romlást, ipari célokra való feldolgozást le sem számítva. Igen kedvező években ez a szám megkétszereződhetik, de normális viszonyok között meg sem közelítheti a belfogyasztás terjedelmét. Mind- azáltal waggonok százai és a dunamenti részekből uszályok hosszú sora viszik el kenyér- gabonánk túlnyomó részét, hogy lisztté őröljék és kevés, kisebb gőzmalmunk üzleti sikere mindezideig nem tudta .átláttatni velünk a nagy, központi, modern gőzmalom kívánatosságát. A felsorolt többi termények — adott körülményeink között — igavonó-erő, te- nyészanyag, hús és tej alakjára igen gazdaságosan felválthatok magának a mező- gazdaságnak keretén belül s e pontban leg feljebb még keményítőgyárról ha szó lehet. 2. Valósággal kihívják azonban figyelmünket bortermelésünk impozáns szamai. Növényi anyagokból a búza után a bor Tolnavármegye legjelentősebb jövedelem-forrása. Ezt a forrást a borpiac változatos hullámzásaitól kellene legalább részben elterelnünk. Éppen azok a boraink szorultak le az utóbbi időben ősi piacaikról, amelyek cognac- és pezsgő-gyártásra a legalkalmasabbak. É két czikkből ma már Ausztriába is elég szép magyar kivitel van. A tokaji, világosi, kecskeméti, budafoki márkák mellett az ősrégi szekszárdi szöllők tüzes származéka is megállaná helyét. 3. A fontosabb növényi termények közt fel nem soroltak közül !■ ősidők óta termelnek Tolnavármegyében kendert és lent. Gyáripari jövőnkben e növények a legfontosabb helyet fogják — nézetünk sze rint — elfoglalni. Mint egyidőben jóformán Európaszerte, e két növény rostjait nálunk is házilag, helyenkint a fonóban összegyűlve, dolgozták fel. Közben a világkonjunk- tura nemet mondott. Tünedeznek a házi rokkák, a falusi fonók, a házról-házra járó takácsok, akik az otthon készült fonalat ott helyt megszőtték. A ] teng rentuli nyersanyag olcsó tömege a len- és kenderipart még nagyüzemi formájában is sokáig megbénította. Azonban napjainkban a lenfeldolgozásra uj korszak virradt. A kereslet nehány év óta példátlan, a gyártmányok évekre: előre le vannak kötve. Vájjon részt kérhet-e Tolnavármegye is e kitűnő viszonylatok eredményességéből ? Azt hisszük : igen jelentős mértékben. Talajunk túlnyomó része kender- és lentermelésre felette alkalmas. A kendert eddig is szép sikerrel termelték kisgazdák s néhány nagyobb uradalom, a lent a Hanzély-gazda- ság, a bátaszéki Terézianum-uradalom, a tüskei és az óz.sáki gazdaság s. i. t. Vannak vizeink, melyek vegyi vizsgálat szerint áztatásra alkalmasak. Népünknek a feldolgozásban sok százados kézi ügyessége van. A bátaszéki hid uj termelő vidékeket és piacokat jelent. Ha helyben működő gyár a kender- és lenkóróért az eddiginél valamivel magasabb árt fizetne, e növények valamelyikét megyeszerte szívesen termelnék, ami már a termelés többoldalúsága szempontjából is kívánatos volna. Csak egy koronával magasabb ár, egy métermázsa nyers lenkóróért és már holdanként 15 — 20 korona munkabértöbblet áll rendelkezésünkre. Országunknak csak len- és kender- anyagokból közel húsz millió korona behozatala van, további húsz millió juta-anyagokból ; textil anyagokból összesen évi 420 millió korona. A Bezerédjek szellemesen észleltek, amikor a textil-gyártás egy különleges ága felé terelték a nemzet ésv vármegyénk figyelmét. Valóban, a legtöbb mulasztás, a legteljesebb passzivitás itt található meg: a textilbehozatal körül. Ha valahol elúsznak értékeink, itt bizonyára elúsznak. Ha valamiben elevenbe vág a közkeletű szólam, hogy Magyarország gyarmat, ezen a vonalon bizonyár^ elevenbe vág. És Tolnavármegye a gyarmat gyarmata. Mi nem csupán Ausztriáért, hanem Budapestért, Komáromért, Eszékért, sőt Somogy- Csurgóért vagyunk a világon. Régi címerébe bizony odaírhatná e vármegye jelmondatul : sic vos non vobis. VIl. Itt Tolnavármegyében nagy baj van. Legjobb emberanyagunk, mintha kergetnők őket, úgy bujdosik tőlünk. Még 1905-ig a kiadott útlevelek száma évi 1600 körül van. Már 1906-ban e szám 3600-ra emelkedik. És a most folyó év első négy hónapjában már 3600-nál több útlevelet adtak ki. Négy hónap alatt több mint kétszer- annyi ember ment el, mint még 1905-ben egész év alatt. Négy hónap alatt annyi ember ment el, mint a rekordosnak hitt tavalyi esztendőben tizenkét hónapon át. Hasonló arány mellett, nem is számítom, hogy egy útlevéllel többen mehetnek, a folyó évben tizenegyezer ember fogja elhagyni Tolnavármegye földjét — útlevéllel. Ám tőlünk a kivándorlás Szlavónia felé is jelentős és oda nem kell útlevél. Tőlünk az elvándorlás Budapestre és más belföldi országrészekbe is figyelemre méltó és ezekre a helyekre sem kell útlevél. De ne számoljunk velők, maradjunk pontosan azoknál, akiknek földönfutását az útlevél-statisztika bizonyítja. Tizenegyezer ember. —- Minden huszonötödik tolnamegyei eltűnik ez évben s mivel a legjobb korban és munkaerőben levő emberekről van szó, világos, hogy a most folyó év Tolnamegye munkásosztályát a szó szoros értelmében megtizedeli. Uj termelési módok, uj jövedelem megoszlási lehetőségek merülnek fel az aggódó kutató szeme előtt, hogy e rohamos elvérzés csillapodjék. Nagy szorultságunkban sem akarnók a kapitalizmust eszményíteni. A kapitálisztikus korszakába eljutó Tolnavármegye — mi valljuk leginkább — nem lesz az ígéret földje. A kapitalizmus félszegségei, hiányai, erőpazarlása törvényszerüleg meg fognak éledni itten is, a tolnamegyei nagyipar nyomán. De ez a változás másfelől a gazdagodás, a jobb, hosszabb, függetlenebb élet ezer forrását is megnyitja. Ez a változás azt fogja jelenteni nekünk, hogy munkaeredményünk immár kevésbbé függ a természet szeszélyeitől, hogy a kereset méltányosabb és hogy a jövedelmek vásárlóképesebbek. És ez a változás — a nagyipari — azonfelül kikerülhetetlen is. Egy fejlődési fok, amelyen keresztül kell haladnunk. Egy forrás, amelyet eléfib el kell érnünk, hogy újabb, mélyebb, tudatosabb fejlődési kilátásaink lehessenek.
